Nyaktörő nyelvi kérdés

Mivel a gazdaság és az informatikai felsőoktatás kapcsolatának kérdéseit firtató és azokra választ kereső cikksorozatunkban a bolognai rendszerre való áttérés intézményenként eltérő nehézségeire és az informatika nyelvével, az angollal összefüggő hiányosságokra is kitérünk, következzen néhány gondolat az ezzel összefüggő EU-célokról és a hazai helyzetről.

Az unió 2010-re prognosztizálja az bolognai rendszer bevezetésével megteremthető európai felsőoktatási térség létrejöttét. A tandíj tekintetében jelenleg versenyképes, sőt, a nemzetközi átlaghoz képest jobb helyzetben lévő hazai intézményeknek, ha a diploma értékét, az oktatás színvonalát tekintve vonzóvá is válnak a felsőoktatási intézmények piacán, az angol nyelvű oktatás emelte akadályon is át kell magukat küzdeniük. Vannak erre jó példák, például a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának vagy a BME Villamos- és Informatikai Karának tandíját tekintve még a hazai pénztárcák számára is elfogadható angol nyelvű képzése. Sőt, hazai egyetemek együttes nemzetközi piaci fellépéséről is hallani. Ám ha az összes közül csak a gazdasági és műszaki képzést nyújtó hazai főiskolákra, egyetemekre összpontosítunk, akkor is több mint harminc felsőoktatási intézmény nemzetközi piacképessége forog kockán. Ehhez pedig angol nyelvű tantervek, akkreditált tantárgyak, tananyagok és azokat angolul oktatni képes tanárok kellenek. Az akkreditáció – a gyors technológiai fejlődés és az ennek megfelelően változó piaci igény miatt – még a magyar nyelvű informatikai tantárgyak esetében is kényes kérdés. Emellett a „dupla”, vagyis angol és magyar nyelvű akkreditációhoz szükséges anyagok összeállításának, a kétnyelvű tananyagok előállításának HR-akadályai is adódnak.

Oktatók


A jelenlegi oktatói gárda, ha felkészültségében alkalmas is lenne erre (bár egyes intézményeknél ez is kérdéses), létszámát tekintve biztos kevésnek bizonyul. Az utánpótlás kérdése pedig ismét csak külön fejezetet érdemel (a cikksorozatban később erre is kitérünk).

A nemzetközi felsőoktatási intézmények között a bolognai szisztéma által biztosított „átjárhatóság” persze az oktatókra is vonatkozik. Mégis úgy gondolom, kicsi a valószínűsége, hogy a felsőfokú oktatási intézmények nemzetközi rangsorában az első 500 közé eddig bekerült összesen két magyar egyetemen túl bármelyik is komoly vonzerőt jelentene a nemzetközi angol nyelvű oktatói piac tagjai számára. Ha mégis, akkor én kérek elnézést.

Hallgatók


A külföldi egyetemet választó, angol vagy más nyelvet beszélő hazánk fiai számának alakulása ugyan kedvezőbb képet mutat, azonban a hazai informatikai szakok hallgatói és a már a munkaerőpiacon lévők angolnyelv-tudása jelentősen az elvárt alatt van. Hiába a jobb középiskolákban már az érettségi feltételeként szabott nyelvvizsga, s persze a felsőoktatásból kikerülők is ilyen bizonyítvány tulajdonosai, a gyakorlatban ez alig érzékelhető. A nyelvképzés hiányosságai versenyképességünket is károsan befolyásolják, hátráltatják bekapcsolódásunkat a nemzetközi gazdasági körforgásba.

Így aztán félő, hogy a nem hangoztatott, de a főiskolák, egyetemek között is létező digitális szakadékhoz hasonlóan a nyelvi szakadékok is mélyülnek, s „tisztul a piac”. Előbb csak a nemzetközi, később a hazai intézményi versenyből is kiszorulnak a lépéstartásra képtelenek. Aminek persze lehet pozitív vonatkozása is, mert ki tudja, hátha nem kell egy ilyen kis országnak ennyi felsőfokú intézményt, ha csak részben is, eltartania. Csakhogy ettől még nem nőnek a gazdaság nemzetközi vérkeringésébe bekerülésünk esélyei.

 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció