A szélessávú hozzáférések terjedésével az ilyen jellegű szolgáltatás lassan eléri azt a szintet, amitől már minden EU polgár részére garantálni kellene a gyors hozzáférést.
Az Európai Unióban létezik egy mindenki számára esélyegyenlőséget biztosító program, mely a szolgáltatókra is vonatkozik. Az Általános Szolgáltatói Kötelezettségek (USO) alá eső feltételeket minden EU államban biztosítani kell. Ezek közé tartozott eddig például a telefon kérdése. Bizonyos területenként legalább egy fizetős utcai telefonnak kell lennie, kötelező telefonkönyvet elérhetővé tenni, vagy a segítségre szorulók szolgáltatásokhoz való hozzáférését biztosítani. Az internet-hozzáférések kérdését eddig részben a telefonvonalakhoz kötötték. Az internet terjedésének és biztosításának garanciája volt, hogy a vezetékes telefonvonalakat műszakilag olyan szinten kell tartani, hogy azok internet-hozzáférést biztosítsanak. A kérdés azonban eddig is az volt, mi is nevezhető internet-hozzáfésérnek. Az Egyesült Királyságban például ezalatt azt értették, hogy minden fix vonalon lehessen betárcsázós modemes kapcsolatot létesíteni 28,8 kbps sebességgel. Ez azonban a jelek szerint meglehetősen önkéntes választás, ugyanígy lehetne 11, vagy éppen 128 kbps is. A szélessávú hozzáférés ma az uniós háztartások 36 százalékában található, és gyorsan közelít az 50 százalék felé. Az éves bővülés eddig a hozzáférések arányában 20 százalék volt. Ebből vezeti le Viviane Reding telekommunikációs bizottsági tag, hogy akár 2010-re elérhetjük azt a szintet, amikor a többség már szélessávval rendelkezik, így ezt a lehetőséget mindenki számára biztosítani kellene. A részletek még kidolgozás alatt állnak, és nem tisztázott az sem, hogy mi is nevezhető 2008-ban szélessávnak, mindenesetre könnyen elképzelhető, hogy az EU egy teljesen új programba kezd, és euromilliárdokkal segíti elő a szélessávú hozzáférések számának még gyorsabb növekedését.
