Kilenc hónappal a felvásárlást követően az SAP Magyarország elérkezettnek látta az időt egy, a hazai Business Objects- (BO) disztribútorral közös rendezvényre. Az elsősorban az SAP- és/vagy Business Objects-ügyfelek tájékoztatását célzó, az SAP üzletiintelligencia- (BI) termékstratégiájának és az SAP, valamint a Business Objects piacon lévő üzletiintelligencia-termékpalettájának bemutatóján ez utóbbit a Processorg 82 Kft. vállalta magára.
Steward Oldroy, az SAP Magyarország első embere a BI-piacon a közelmúltbeli felvásárlások hatására végbement változások ismertetéséhez, illetve az SAP Business Objects melletti döntésének magyarázatához a Gartner 2006-os és az akvizíciókat követő piacelemzéseit hívta segítségül. Akkor, 20 százalékos részesedéssel, a Business Objects volt a piacvezető. A második helyen álló SAS-tól (14 százalék) egy százalékkal lemaradt Cognost a Microsoft (10 százalék) követte. Az SAP 8 százalékos részesedése csak az ötödik helyre volt elég, ugyanakkor egy másik alkalmazás piacán, az európai ERP-mezőnyben 67 százalékos alkalmazáslicenc-értékesítési arányával az élen állt. A felvásárlás az alkalmazáspiac két vezető cégének frigyét jelentette, aminek hatására a 2007-es BI-piaci konszolidációt követően már a Business Objects- piacon lévő portfólióval, ügyfélkörrel és értékesítési csatornákkal bővült SAP vezette az üzletiintelligencia-piacot. A második helyen – fele akkora, vagyis 14 százalékos részesedéssel – a Cognost és az Applixot is bekebelező IBM állt, és ugyanekkora, vagyis gyakorlatilag 2006 óta változatlan arányú volt a SAS által kihasított tortaszelet. A Hyperiont akviráló, korábban 6 százalékot magáénak tudó Oracle tavaly 3 százalékkal megelőzte a továbbra is 10 százalékos Microsoftot, s a SAS, valamint a MicroStrategy részesedése is változatlan. Ez utóbbi 5 százaléka a mostani felállásban a 6. helyre elegendő.
Kérdőjelek
A portfóliók integrációja az akvizíciókban részt vevő cégeken túl elsősorban a már meglévő ügyfelek számára fontos és kényes kérdés. Míg az előzőknél ez – a megmaradó, továbbfejlesztésre vagy integrációra szánt, illetve fokozatosan megszűnő termékekkel összefüggésben – inkább a szakértelem átmenthetőségét, az állások, pozíciók elvesztését, átalakítását, az értékesítési csatornák integrálhatóságát, esetenként a szervezet átalakítását érintő kérdés, vagyis inkább egyedi egzisztenciákat érint, addig az ügyfeleknél „vérre menőbb” a helyzet. Ott ez inkább az alkalmazásokba történő befektetések értékállóságáról, a támogatások megmaradásáról, vagyis „céges értékekről”, gyakran a stratégia tarthatóságáról szól. S persze a partnerstratégiáról, -támogatásról, vagyis arról, hogy a szállítók ügyfeleket „értő és megértő”, azokkal együttműködő, a nyelvüket beszélő, üzleti és fejlesztési stratégiájukat ismerő szakértőit felszippantja-e a felvásárló cég, s maga veti-e ki hálóját az értékesebb ügyfélkörre, vagy szükség esetén a partnereknek nyújt ehhez segítséget. Egyszerűbben fogalmazva, a „merevebb multi kontra rugalmas szállító” kérdés borzolhatja az ügyfél (és a szállító) kedélyét. Ugyanakkor a multi alkalmazásfejlesztő garantálta biztonságos háttér (bár ez ma már, amikor piacvezetőket is bekebeleznek a nagy halak, csak némi fenntartással fogadható), valljuk be, kecsegtető is lehet.