Szinte törvényszerĹą, hogy a médiumok egymás közötti, már nem is versenye, sokkal inkább harca következtében a jó hír gyakorlatilag már nem is hír. Mint ahogy az is, hogy ha véletlenül sikerül is felkeltenie a média érdeklődését - mert esetleg tabut dönget, vagy más módon kuriózum -, egy politikai botrány vagy annak vélt esemény egyből széljegyzetté silányítja. Mindez a 95 százalékban elektronikus úton benyújtott területalapú támogatások iránti kérelmek - szám szerint 183 493 - kapcsán levonható kedvező következtetésekről is szóló, múlt heti FVM sajtótájékoztató apropóján jutott eszembe, s keserítette meg kissé a szám ízét.

Az agrártárca vezetőjének és a munkát irányító, koordináló MVH vezetőjének beszámolójából ugyanis az derült ki, hogy az EU-ban egyedülálló teljesítményt produkáltak a magyar gazdák. Ha még azt is hozzátesszük, hogy ezzel hazai tabut is döntöttek, ez bizony címlapra kívánkozó hír. Mégsem szerepelt címlapon, és nem egy orgánum még közlésre alkalmasnak sem találta, vagy épp csak átvette az MTI szĹąkszavú közleményét.

De miért is fáj ez nekem ennyire - azon túl, persze, hogy volt újságíró, aki a témára szót sem vesztegetve, az ex-agrárszakállamtitkár kivizsgálás alatt lévő korrupciógyanús ügyével kívánta tematizálni a sajtótájékoztatót? Több oka is van annak. Vegyük sorba. Elsőként is amiatt, hogy az informatika gazdasági, társadalmi és közigazgatási „szereplővé” válása óta napjainkig az agráriumban ténykedőket a számítógép-használathoz legkisebb affinitást mutató kategóriákba soroltuk - és láss csodát! Kiderült, hogy a magyar gazdák EU-szinten egyedülálló teljesítményre képesek! Ehhez persze szükség volt egyrészt egy megfelelő, jelen esetben a HP által szállított és kisebb-nagyobb, de a beadás határidejének tartását végül is nem akadályozó, zökkenőkkel beüzemeltetett, kellő biztonsági garanciákat nyújtó rendszerre. Másrészt „politikamentes” együttmĹąködésekre, szervezőkészségre (nocsak!) és nem utolsósorban a média közremĹąködésére. Gráf József ez utóbbinak tulajdonította, hogy a kezdetben még 48 ezer papíralapú kérelem beérkezéséről szóló visszajelzések kérelem szintjén ötezerre redukálódtak.

Meglátni a jót

Lehet elfogultsággal vádolni - bár tőzsgyökeres pestiként nem vagyok a mezőgazdaságban közvetlen érintett (közvetve, a gyomromon keresztül, persze igen), s már jó ideje pártszimpátiát illetően is ember legyen a talpán, aki képes bármelyik táborhoz ragasztani -, de én bármely lap főszerkesztőjeként szalagcímben jelentettem volna meg a fenti hírt, vagyis, hogy az igénylők 95 százaléka mellőzte a „papírmunkát” (mellesleg az EU-s átlag 30 százalék (sic!) körül mozog). (2007-ben még csak a 200 hektárnál nagyobb területtel rendelkezőknek kínálták fel, de már akkor is csak 7 százalék berzenkedett ettől, ez adott végső lökést az informatikai rendszernek a gazdák teljes körére történő kiterjesztéshez szükséges továbbfejlesztéséhez. Ennek eredményeként született az ügyfélkapuval összekötött, tájékoztatásra és különböző támogatási kérelmek benyújtására egyaránt alkalmas internetes portál.) Igaz, a benyújtott kérelmek nem mindegyike érkezett egyénileg, van, amelyik falugazdász vagy független tanácsadó közremĹąködésével, de az én lelkemnek ez így is kedves, mert hajaz egy kicsit az eBefogadás éve alkalmából a digitális írástudáshoz is hozzásegítő IT-mentorokra, akik szintén katalizálhatják a digitális világgal való megbékélést.

Együtt könnyebb

És lehet amiatt is ajkat biggyeszteni vagy elhúzni a szájat, hogy én bizony arra is felkaptam a fejem, amikor a tárca minisztere, de minden más érintett szervezetnek a bejelentéskor jelen lévő képviselője is első helyen a gazdáknak köszönte meg, hogy leküzdve az informatika iránt kétségkívül meglévő ellenérzésüket, éltek a weben keresztüli benyújtás lehetőségével. S aztán szép sorban a többieknek, de legfőképp az itthon nem túl gyakori összefogási készségnek. Ugyanis a már említett szereplőkön túl az MgSzH, a Magyar Agrárkamara, a HP és az informatikai céggel a rendszer fejlesztésére szerződést kötött Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal munkatársainak együttes eredménye ez a 95 százalék.

Amikor nyakra-főre látnak napvilágot több-kevesebb valóságtartalommal a negatív politikai, gazdasági hírek, kedvező hatással lehetnének apadó önbecsülésünkre az ilyenfajta hírek. Arról már nem is beszélve, hogy esetleg újabbakat generálnának. Más területek is ráébredhetnének, hogy mennyi haszna lehet annak - pl. mert a korábban javítással töltött idő hasznos munkára fordítható -, ha nem kell formai hibák miatt ötször-hatszor visszadobott támogatáskérelmekkel bíbelődni. Ha nem kell papírokban kotorászva keresgélni a támogatási lehetőségek után, hanem egy kattintással feltárulkoznak előttünk… és persze ez csak egy a sok lehetőség közül. S ha már egyszer a gazdák bekerültek a számítógép bĹąvkörébe, bízhatunk benne, hogy néhányukon úrrá lesz a kíváncsiság aziránt, hogy megtudják, milyen lehetőségeket tartogat még számukra az online világ?

Ne dögöljön meg a szomszéd tehene (is)

És hogy minek ennyire örvendezni, amikor ettől ugyan még nem kap szárnyakat a mezőgazdaság, nem jön el a kánaán? Mert úgy gondolom - s ezzel nem vagyok egyedül -, a digitális írástudás hiánya legalább úgy elszigetelhet embert, céget, szervezetet, intézményt, mint az analfabetizmus. Ezért minden ez ellen ható kisebb-nagyobb lépést, eredményt a szó nemes értelmében propagálni kell(ene), s nem csak a szakzsargont használó informatikai szaksajtóban, a szakma számára, a szállítók és eszközeik által elért eredményeket (jogosan) dicsőítve, hanem a mindennapok médiumaiban, elsősorban a befogadó oldalt erőfeszítéseit, igyekezetét, akaratát és az informatika alkalmazásával elért eredményeit méltatva. Ugyanis ha ők képesek jól megfogalmazni, mit akarnak, milyen kapcsolatokra, folyamatokra támaszkodva, most és a jövőben elérni, mihez kell eközben igazodniuk, mire kell befogadóvá válniuk, hol vannak az érzékeny, kényes pontok, az előre nem látható gubancok, amibe beletörhet a résztvevők foga, akkor egy, az iparág, intézmény stb. mĹąködésében is otthonos, rutinos szállítónak már nincs túl nehéz dolga. Vagyis minden lépés, amit a potenciális ügyfelek - segítséggel vagy a nélkül - ebbe az irányba tesznek, mindenki számára nyereség. Legyen az a hétköznapok embere, vagy maga a gazdaság, s azt remélem, nem kell megmagyarázni, miért.

Persze az ügyeskedőknek, a fekete- és szürkegazdaság szereplőinek, a korrupcióval viaskodó (?), vagy csak túl nagy holdudvarral a hatalomba érkező köz- és államigazgatási apparátusnak nem mindig szívügye ez. Mármint az átláthatóságra a jelenleginél nagyobb esélyt teremtő, s így pénznyelés helyett akár pénzteremtésre is alkalmas informatikai fejlesztések. S persze még ennél is sokkal tarkább a kép, de nem színezem tovább. Mégis hiszem, hogy az eredmények propagálása jó irány. Hogy nemcsak engem tölt el jó érzéssel, hogy országosan csaknem 900 e-ponton lehetett a bevezetőben említett kérelmeket benyújtani, s néhány megyében (Szabolcs-Szatmár-Bereg, Csongrád, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok) ingyen biztosítottak számítógép-hozzáférést az önkormányzatok. Hogy az EU-ban osztályelsők lettünk, s hogy mindez egy együttmĹąködés eredménye. Ami azért is sikerülhetett, mert pl. az elektronikus formanyomtatvány gyakorlatilag azonos volt a papíralapúval, vagyis nem kellett „többváltozós” újdonsággal szembenéznie a gazdáknak, ami akár egy feléjük irányuló gesztusnak is tekinthető. S amit „kényszerből” ugyan, de ők is viszonoztak, hiszen az indulást követő két hétben a rendszer még döcögött, a határidő viszont már szorította az igénylőket, mégis - bár morogva - kitartottak ezen benyújtási forma mellett. A maradék egy hónapban tanúsított magas szintĹą rendelkezésre állás kiküszöbölte a csorbát, s az adatbiztonságot és az azonosítást garantáló technológia is jól vizsgázott. Az elektronikusan befogadott kérvények nem tartalmaztak formai hibát, de a tartalmi megfelelőségben realizálódó gazdálkodói felelősség megmaradt. Azonban nem hiszem, hogy a fenti teljesítményük után ne tudnának ezzel könnyedén megbirkózni.