Kétévente választ új elnököt a tizenhat éve alakult Vezetési Tanácsadók Magyarországi Szövetsége. A hagyományok szerint a korábbi elnök automatikusan vezetőségi taggá válik, s helyét – a tagság szavazata alapján – az alelnök foglalja el. A piramisrendszer a vezetés folyamatosságának megőrzését célozza. Áprilisban is így történt. Azonban az idei választásra olyan piaci események is hatással voltak, amelyekkel szemben az új elnök - a szövetség támogatásával - az eddiginél hatásosabban kíván fellépni. Dr. Kornai Gáborral a kétéves regnálása alatti legfontosabb törekvéseiről, a vezetési tanácsadói tevékenység megismerésének, valamint elismertsége növelésének esélyeiről beszélgettünk.

– Milyen céllal alakult annak idején a VTMSZ?

– A Magyarországon 1989-90-ben megjelenő nagy nemzetközi tanácsadócégek a magukkal hozott, idehaza még idegen kultúra meghonosítása mellett a jelenlétüket élvező más országokban már mĹąködő szakmai szervezetek létrehozását is szorgalmazták. Az ezredforduló első felében megalakult szövetség kezdetben csak cégeket toborzott, s mert létérdek volt a piacon mĹąködő kontároktól való megkülönböztetés, létszáma rövidesen hatvan fölé emelkedett. Eredeti célja azon vezetési tanácsadócégek összefogása volt – és ez máig célja maradt –, amelyek elfogadják a szakma nemzetközi normáit és etikai követelményeit. A felvételt mind a mai napig szigorú – referenciamunkákra és személyekre vonatkozó – tételes ellenőrzés előzi meg, amelyen a jelentkezők csaknem harmada rendszeresen elvérzik. A VTMSZ 1995-1996-tól gesztorálja a bejegyzett vezetési tanácsadó (CMC) címet, s azóta – bár formálisan csak 2007-től – egyéni, vagyis tanácsadókból álló tagozata is létezik, de alapjában ma is társaságok, vállalatok alkotják.

– Tizenhat év alatt változott a gazdasági, piaci környezet. Milyen hatással volt ez a szövetség céljaira, összetételére, létszámára?

– Nincs drámai változás. A kezdeti irány most is mérvadó, de – tagjainknak a káros piaci hatásokkal szembeni védelme érdekében – a jelenleginél erőteljesebb érdekvédelmi képviseletet kellene ellátnunk egyfajta kamarai profil felvételével. Van ebben az irányban pozitív elmozdulás, ám a jövőben – bármennyire utópisztikusan hangzik is – a közbeszerzési törvényre hatva kívánunk további piacvédelmi szempontokat érvényesíteni. Azért lobbizunk, hogy a Magyarországon bejegyzett szövetség tagsági körébe tartozók előnyt élvezhessenek a bejegyzetlen, illetve a külföldről versenyző cégekkel szemben. A szövetségi lobbitevékenység eredményeként a jogász szakma egészének sikerült kivonatni magát a közbeszerzési törvény hatálya alól. Az adótanácsadó és könyvvizsgáló szakma elérte, hogy a kamarán kívüli tagok nem nyújthatnak közbeszerzési törvény hatálya alá eső szolgáltatást. Németországban és Ausztriában a vezetési tanácsadói szakma kötelező kamarai tagsággal jár, így védekezve többek között azokkal a kontárokkal szemben, akik kompetenciák hiányában, „tanácsadó” feliratú névjegyükkel felszerelkezve, leszorított árakkal kívánnak konkurenciájává válni a szakmát évek óta hivatásosan mĹąvelőknek, a pálya évtizedes múltú, elismert szakértőinek. S akiknek ez – a már említett szakmai érdekképviselet hiányában – a szakmát lejáratva ideig-óráig sikerülhet is.

– Az említett német, illetve osztrák példánál maradva: azt gondolom, hogy az ottani erős érdekképviselethez a megrendelői oldalnak a nálunk honostól eltérő hozzáállása is hozzájárulhatott.

– Egyrészt az ottani szövetségek és kamarák erősebbek, másrészt ott az államigazgatás a hazaitól jelentősen eltérően viszonyul a tanácsadói szolgáltatásokhoz. A különbség szembetĹąnő: míg ott van kultúrája a szolgáltatások igénybevételének, addig Magyarországon sokszor hülyéknek, inkompetenseknek és korruptaknak járó szolgáltatásként értelmezik a vezetési tanácsadást. Ezen kell(ene) változtatni. Ha másképp nem, a törvény eszközeivel Ĺązve ki a piacról a már említett kóklereket. Csak egy kamaraként is mĹąködő, a professzionális szakmabelieket tömörítő szövetség tehetne azért, hogy a tanácsadás hallatán – más szolgáltatásokhoz hasonlóan – a hazai közvélemény ne a pénzmosásra asszociáljon. Sajnos ma még – mivel sok a tanácsadáshoz semmilyen módon nem kötődő, de mégis tanácsadás címszó alatt zajló pénzmosás – ez a módi.

 

– Gondok vannak a „tanácsadó” kifejezés hazai értelmezésével is.

– Ezért nem tanácsadói, hanem a FEACO által meghatározott szolgáltatási kört jelentő vezetési tanácsadói szolgáltatásokról beszélünk. Nem tartozik ebbe a körbe, hiszen nem vezetési, menedzsmentkérdésekben ad tanácsot, a kozmetikai kérdésekben jártas Avon, de a politikus fülébe sugdosó, vélhetően politikai kérdésekben otthonosan mozgó „tanácsadó” sem. Tevékenység és kompetencia alapján jól elkülöníthető szolgáltatások nyújtóiról van szó. Sajnos a közvélemény, a média, de még a cégek, intézmények sem tájékozottak eléggé a fentiek szerinti egyértelmĹą megkülönböztetéshez.

 

– Mire lehet elég a kétéves elnökség? Milyen szövetségi „projektek” indíthatók el, tehetők sínre ezalatt?

– Attól függően, hogyan és mire használjuk, két év lehet sok és kevés is.
Mivel a VTMSZ egy élcsapatszerĹą szakmai kamarává kíván válni, ehhez minél nagyobb támogatottságra, vagyis taglétszámra van szükség, s a tagok aktivitása ebből a szempontból másodlagos. Ma 8-10 aktív résztvevővel mĹąködünk, s ha néhányat még képesek leszünk – többek között a tagtoborzás érdekében – aktiválni, elégedettek lehetünk. A kezdeti évek hatvan feletti, a tanácsadói piac kétharmadát lefedő céglétszáma – részben konszolidáció, részben piaci terjeszkedés következtében – mára negyven körülire apadt, ami a jelenlegi, a tagok között szívesen látott vezetési tanácsadó cégeknek alig a felét jelenti.
Kellő elkötelezettséggel a korábban már említett rigorózus felvételi procedúra ellenére is kb. évi 5-10 új taggal számolhatunk. Erre következtetek a CMC címet elnyerők – amelynek odaítélése legalább ilyen szigorú feltételek között folyik – számának éves növekedéséből. A ma Magyarországon fellelhető mintegy háromszáz potenciális jelölt közül kiesik néhány – a világon mindenhol, így nálunk is jelen lévő igen tekintélyes és megközelíthetetlen – tanácsadócég, amely egyértelmĹąen elhatárolja magát bármilyen szövetségi tagságtól. Mint ahogy az a néhány olyan, a tanácsadás perifériáján lévő vállalkozás is, mint amilyen pl. az IBM, amely az Egyesült Királyságban tagja a szövetségnek, de a magyar normák, az itteni függetlenségi kritériumok miatt nem lehet vezetési tanácsadó – amit a magam részéről nem bánok, mert nem tartom egészségesnek köztük egy irányban elkötelezett szállítók jelenlétét. Ugyanakkor vannak idehaza is olyan, más tevékenységük kapcsán ismert és elismert cégek, amelyek árbevételük jelentős hányadát vezetési tanácsadásból realizálják. Ilyenek a nagy információ-biztonságtechnikai cégek, amelyek milliárdos portfóliójának mindössze 20 százaléka információ-biztonságtechnikai termék vagy szolgáltatás, jelentősebb hányada vezetési tanácsadás. Ezekkel szeretnénk felismertetni vezetési tanácsadó jellegüket, és megnyerni őket a szövetségnek.

– Az államigazgatási projektekben való vezetési tanácsadási részvétel is a közbeszerzés alá esik. Ennek mikéntjével elégedettek?

– Az érvényben lévő közbeszerzési törvényt már korábban is érintettük, de nézzük most más aspektusból. Hihetetlenül károsnak tartom a törvény által meghatározott hazai gyakorlatot a vezetési tanácsadási szolgáltatások szempontjából. A törvény – hogy érvényesülhessen a tanácsadók kiválasztásának szerintünk két legfontosabb szempontja, a referencia és a bizalom – a cégeket hosszú távú keretszerződések megkötésére ösztönzi. Ellenkező esetben, a feladatot „felszeletelve”, annak egy-egy darabjára szerződve, fennáll a veszély, hogy a tudás alapú, licencszerĹą, know-how bázisú szolgáltatásomat jövőre – egy olcsóbb ajánlattal – más veheti át, aki folytathatja a megkezdett munkát. A vezetési tanácsadási tevékenység sajátosságaiból fakadóan ez azt jelenti, hogy az új szereplő gyakorlatilag ingyen, invesztícióval járó fejlesztés nélkül a vezetési tanácsadói „termékemhez” is hozzájut. Vagyis a közbeszerzési törvény jelenlegi formája nem nyújt védelmet a vezetési tanácsadó know-how-jára, s nemcsak hogy előnyös helyzetbe hozza az olcsóbbakat, akik gyakran a „kontárok” közül kerülnek ki, de még „meg is ajándékozza” őket az előző projektgazda tulajdonát képező know-how-val.
A jelenleg hatályos közbeszerzési törvény megfelelő jogi keretet nyújt pl. egy csatornaépítés kivitelezőjének kiválasztásához vagy az irodai eszközök beszerzéséhez, de nem alkalmas a vezetési tanácsadók „beszerzésére”, a komplex projektmenedzseri feladatokat ellátók kiválasztására. Ám hiába látszik a hibája már első ránézésre, nehéz lesz rajta változtatni. De nem szabad feladni a változások iránti igényünket.

– Szokásjog s nem meghirdetett program alapján választ a VTMSZ elnököt; az elmondottakból mégiscsak összeállt egy viszonylag kerek, elég ütős célokat felvázoló program. Mennyire ismertek és támogatottak ezek a tagság körében?

– Tizenhat éve vagyok a szövetség tagja, és gyakorlatilag megalakulása óta cégem, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. is. Egyike vagyok a már korábban említett viszonylag aktív 8-10 szakembernek, így ismertek lehetnek az elképzeléseim a tagság, de legalábbis az ugyancsak aktív tagok körében. Ezért is tekintettem nagyon kellemetlen üzenetnek, hogy a választáskor nem kaptam egységes támogatást – a mintegy 250 rám leadott szavazat mellett volt 32 tartózkodás és 6 ellenszavazat. A sugalmazásokból arra kell gondolnom, hogy a BKV-val kötött keretszerződésünk indokolatlan támadása megérintette a szövetséget is. Ugyanakkor a szakma általam komolynak tartott része és a VTMSZ előző vezetése is kiállt mellettem, amit köszönettel, komoly tisztelettel és hálával fogadtam. Azt gondolom, hogy bármely tagunkat érné ilyen fokú méltatlanság, nekem is egységes kiállást kellene elérnem, támogatnunk kellene igaza megvédésében, kiváltképp annyi év tapasztalattal a háta mögött, mint esetünkben.