Az üzletemberekből, szakemberekből és közéleti szereplőkből álló bíráló bizottság a kitüntetetteket minden évben olyan újságírók/szerkesztők közül választja ki, akik a legmagasabb szakmai színvonalon tesznek sokat az informatika népszerĹąsítéséért, a nagyközönség számára is átfogó képet festenek az informatikai ágazatról, az informatikában rejlő lehetőségekről. A jelöltlista összeállításában a korábbi évek díjazottjai is mindig részt vesznek. További információ: http://www.creditcheck.hu

Fülöp Hajnalka így vall:

„Harmadik gyerekemmel voltam gyes-en, ’98-ban, mikor „fejbe kólintott” a beinduló félben lévő hazai internet. Commodore-on felnőtt, ezermester férjem „faragott” nekem egy számítógépet, amit rákötöttünk egy méregdrága telefonos szolgáltatóra. Win 95, Explorer, 56 kbit/sec. Romantikus volt a gyerekektől ”lopott” éjszakai órákban egérkezelést és böngészést tanulni, vagy telefonon Apától segítséget kérni, mert eltĹąntek a levelek, vagy a modem „eldugult”. A felkészítő tréning - és az első netes telefonszámla utáni sokkot követően jött a feladat: munkát, hasznot húzni a netezésből. Távmunka? Jöhet! Hja, hogy nincs is ilyen?! Hoppá, ni csak! Pályázati úton újságírót kerestek a Népszabadság akkori színes informatikai magazinjánál - Computer Technika - cikk beküld, nyer, góól! A táv - főszerkesztővel - Seleszt Ferenc, hálás vagyok neki! - negyedévnyi együtt dolgozás után találkoztam először személyesen. Jó pár cikk után bekopogtam a Computer Panorámához is: egyből a Fókuszban rovatba írhattam. Néha nem ment otthon a net: jött a teleházas korszakom, vidéki, falusi közösségi helyek, hősi küzdelmek a kőfejĹą politikusokkal, sokat meggyőztünk: miért jó a közösségi internet? Megírtam ezt is, lelkesen hívtam az embereket a „hálóba”- időseket, kisgyerekes nőket, munkát keresőket. Szerettem másoknak is megmutatni, hogy az internet mire jó, megtanítani őket a biztonságos netezésre, megismertetni a lehetőségekkel: a hálózaton munkát, képzést, társat, közösségeket találni, értelmes életet élni. Így jött a Magyar Internetező Nők Egyesülete is, és írtunk könyvet, zsĹąriztem pályázatokat, szerveztünk képzéseket.

2000 után felgyorsultak az események: 250 órás képzés- már négy gyerek mellett, OKJ-s számítógép-kezelőit végeztem. 2001-ben küldtem egy cikket a Népszabadság Infovilág rovatának, jókor, jó helyre. A mindennapi élet sĹąrĹąjében élve a témák garmada áradt rám, nem volt nehéz hétről hétre újat közölni. Írtam, tanítottam, és egy forró nyáron - 2004-ben - megírtam első szakkönyvemet a Panem Kiadó kérésére: Internetezzünk. Jött az IT-mentor program, esélyegyenlőség az internettel, Budaörsön, közben a MINŐK- kel boldogan repültem tanulmányútra Kanadába: megismerni, hogy mĹąködik ott a nők, a civilek, a net és az oktatás világa.

Írtam még többet, az informatikai pályázatírásba is belekóstoltam a H-GAP Kft-vel, egyre sĹąrĹąbb lett a háló, egyszer aztán meghívtak egy olyan tematikájú sajtóútra, ahol kérdezni se nagyon tudtam. A kamaszaink is egyre okosodtak, utolértek. Kellett hát egy újabb képzés: rendszerinformatikus, 300 óra, kőkemény Prompt-os „kockaképző”-2006-ban. Az 9 hónapos képzés után az írásbeli vizsgán már alig fértem a klaviatúrához: a másnapi szóbelire nem mentem el, és csupán egyetlen kifogást tudtam felhozni: aznap szültem az ötödik gyerekünket. Azóta persze megvan az oklevelem, a nagy családom mellett nettelenkedőket nevelek a netezésre, és arról írok, hogy lehet javítani a világon. Ja, és túrázunk. Nettelkedve.

Sági Gyöngyi ezt írja magáról:

Nemcsak a jó pap, az informatikai újságíró is holtig tanul, ez szerintem az egyik legnagyobb kihívás az ágazattal foglalkozó médiamunkás számára. Szerencsém volt, hogy a gazdaság újkori reneszánsza idején magam választhattam fő szakterületnek a technológiai ipart, amiben éppen az átlagosnál gyorsabb fejlődés fogott meg. Azt is komoly feladatnak tartom, hogy közgazdászként és az üzleti szférának szóló Világgazdaságnál az informatikai fejlesztéseket nem a bitek-bájtok, hanem a vevőközpontú használhatósági oldalról kell megközelítenem. Szerencsés vagyok, mert otthon is van kihez fordulnom, informatikus férjem segít, ha elvesznék a technológiai újdonságok útvesztőjében.
Hosszú évek óta izgalmas téma számomra az is mire mennek, és hogyan állják a versenyt a magyar hátterĹą informatikai vállalkozások, amelyekből a piaci nehézségek ellenére szerencsére még maradtak jó néhányan.
A gazdaság egyik húzóágazatának számító iparág a lapunknál is a kiemelt területek között szerepel, büszke vagyok rá, hogy technológiai mellékletének a közel másfél évtizede megjelenő „Telebit”-nek alapító-szerkesztője lehetek.

Sziebig Andrea sorai:

Programtervező matematikusként végeztem az egyetemen, de nem sokáig dolgoztam az eredeti végzettségemnek megfelelő munkakörben. Olvastam egy hirdetést: informatikai háttérrel rendelkező, grafomán embert kerestek egy nem sokkal korábban indult újsághoz, az Alaplaphoz. Az első pillanatban éreztem, hogy ez a nekem való feladat. A több mint 30 jelentkező közül engem választottak, s főszerkesztőmtől, Faklen Páltól megtanultam, hogyan kell újságot csinálni.
Egy idő után viszont már lassúnak éreztem a havilapos tempót, s átigazoltam az informatikai hetilaphoz, a Számítástechnikához, ahol az első két év után engem választottak meg a lap főszerkesztőjének. Nem volt egyszerĹą örökség, ami a nyakamba szakadt, hisz "mesterem", elődöm, Mester Sándor igen magasra tette a lécet, de több mint öt éven át sikerült eredményesen vezetnem a lapot.
Sokat tapasztaltam. Láttam, hogy a piacnak mire van szüksége. Lehetőségem adódott, hogy a Vogel Burda Communicationsnél saját elképzeléseim alapján, nulláról indulva készíthessem el azt a magazint, ami már nagyon hiányzott a honi IT-média piacáról. Ez az újság lett az it-business - egyfajta híd szerepét hivatott betölteni a szállítók, a felhasználók és a kormányzat között, s az olvasók hiteles forrásként használják napi információtechnológiai döntéseik meghozatalához.

Dezső András ezt írja:

30 éves vagyok, de már közel tíz éve dolgozom internetes újságíróként, az internet „hőskorában” évekig az első magyar internetes újság, az Internetto svájci mutációját szerkesztettem. Négy és fél éve a hvg.hu újságírójaként-szerkesztőjeként rendszeresen írok a HVG Háló címĹą mellékletébe informatikai témájú cikkeket – bár sem informatikus, sem szakújságíró nem vagyok. Informatikai cikkek témaválasztásánál elsőszámú szempontként veszem figyelembe, hogy a laikus felhasználókat érintő és érdeklő témákról írjak, ami azért sem nehéz, mert magam is laikusok közé sorolom.
Az IT-témákon belül nagyon kedvelem az adatvédelemmel, biztonságtechnikával kapcsolatos témákat, de sokat foglalkozom internetes átverések elemzésével is, sőt, civilként magam is kísérleteztem már ilyenekkel. Újságíróként fontosnak tartom azt is, hogy tudatosítsam az emberekben, hogy az interneten közölt tartalmakat és információkat (a hagyományos médiumokban közölt tartalmakhoz hasonlóan) kritikusan, tudatosabb médiafogyasztóként kell kezelniük. Ma már nem az információ megszerzése vagy birtoklása az igazi kihívás, hanem az információk megfelelő ellenőrzése.
Szomorú, hogy az internethasználók száma ma még mindig kevés Magyarországon, de ennél szerintem sokkal zavaróbb jelenség, hogy a már aktívan internetezők sem vehetnek igénybe még olyan közszolgáltatásokat a számítógép segítségével, amelyek például a nyugat-európai felhasználók már elérhetőek.