Kiváltképp igazak a fentiek, ha ezeknek a szavaknak (és a mögöttük rejlő tartalomnak) „pénzszaguk” van, ha nem új keletĹąek, ám korábban nem szerepeltek a média hírrovataiban, nem vonultak be legalább az üzleti, intézményi köztudatba. Ám meghallva a „pengő arany szavát” egyszer csak felkapottá váltak. De hogy ne általánosságokat pufogtassak, ideje nevesítenem, mi szülte a fenti „magvas” gondolatokat: a „klaszter” szó és a mögötte lévő tartalom. Az alábbi eszmefuttatásra is ez késztetett. Nemcsak a körülötte zajló történések, de az a lehetőség is, amit félő, hogy üzleti és társadalmi kultúránk mai szintjén elszalaszthatunk vagy kisiklathatunk. Vagyis a verseny és az együttmĹąködés gyümölcsöző (ne tessék mosolyogni, mert ha lejáratott is ez a jelző, tartalmát tekintve ez esetben nagyon kifejező), jövőbe tekintő s így hosszú távon az innovatív gazdaság és rajta keresztül a társadalom egészséges fejlődését vizionáló, nemzetközi szinten már bizonyított kooperációja mellett kívánok, bízva a betĹą erejében, lobbizni. (A klaszter értelmezésével, jogi, üzleti, állami és közigazgatási megközelítésével, valamint a klaszterekre vonatkozó potenciális EU-pályázati lehetőségekkel a legutóbbi KPMG-BME Akadémia foglalkozott. Az ott elhangzottak inspiráltak mind a cikkek, mind – az elfogultság vádját elkerülendő – az abban nem hangoztatható véleményem sorokba rendezésére.)
S hogy miért egy üzleti informatikai portálon teszem ezt? Mert már léteznek, s vélhetően a jövőben is alakulnak ICT-klaszterek. Jövőjüket, ahogy minden más tematikájú ilyenfajta atipikus együttmĹąködését is, befolyásolhatják az alábbiak.

Az a fránya kultúra

A már (vagy még csak?) tizennyolc éve a verseny világába csöppent – és ebben az évezredben a korábbitól eltérő elven mĹąködő közösség tagjává vált – kis hazánkban nehezen szokunk hozzá az enyém, tiéd, miénk fogalmának változásához, s bár vannak már kedvező jelek, még mindig gyakori a „dögöljön meg a szomszéd lova is” gondolkodásmód. Ugyanakkor bizonyos dolgokban átestünk a ló túlsó oldalára, s a korábban a körülmények kényszere és talán más lelkületünk folytán, kiemelten a magánszféránkban jól mĹąködő „kalákák”, illetve a vállalatok együttmĹąködésével szemben még ott is megvadult bika módjára versengünk, ahol kicsit visszafogva magunkat, együttmĹąködve könnyebb és eredményesebb lenne. Hozzáteszem, mostanában mutatkoznak ugyan kedvező jelek, de úgy tĹąnik, nem csupán a versenyszféra szereplői között, hanem állami és üzleti szinten is, számomra érthetetlen nagyságrendben, egymásnak feszülnek az amúgy egy irányba mutató érdekek.

Pályázati kérdőjelek

A kisszámú hazai klaszter nehezen megfogható formációt jelent az uniós támogatásokkal összefüggő pályázatok kiírói számára. Márpedig az ebben a formációban elérhető eredmények kedvesek az EU-nak, ezért teret kell nekik biztosítani. Így ha nem is nagyszámú, de vélhetően 10-20 klaszter számára elérhetővé válnak az EU-s pénzek. 2007. novembert írunk, az ilyen jellegĹą beruházások támogatását célzó uniós pénzek 2010-ig hívhatók le. A tárca (GKM) akkreditálni kívánja a nagyobb támogatásra pályázó, már több éve bizonyítottan mĹąködőképes klasztereket, de még csak a közeljövőben áll fel az erre hivatott akkreditáló szervezet. Az említettek mellett a különböző szinten együttmĹąködő vagy épp csak most alakuló szerveződések ösztönzésére is gondolva ezek számára szintén készülnek pályázatok. Hogy mikor és milyen témákban, még nem ismeretes.
A klaszterek hatékony és eredményes mĹąködésének egyik feltétele a – nálunk még meglehetősen kezdeti stádiumban lévő, unos-untalan hangoztatott, ezért elcsépeltnek tĹąnő, de attól még igaz – kultúraváltás, ami a fentebb írtak, valamint a mindennapos, az üzleti, a civil világban és az állami, közigazgatási intézményeknél tett látogatásaink alkalmával szerzett tapasztalataink birtokában talán nem szorul magyarázatra. Az ehhez szükséges idő durván egy emberöltő, amiből 18 év ugyan eltelt, de – ahogy elnézem, hol tartunk – jó néhány esztendő még hátravan.

Lesz-e közös nevező?

A fenti „paramétereket” kellene közös nevezőre hozni, s elérni, hogy ne pénz által motivált alkalmi szerveződések, hanem valódi, hosszú távon is eredményeket elérő, a verseny és az együttmĹąködés szellemét hatékonyan integráló klaszterek alakuljanak, és hozzanak létre értékteremtő beruházásokat.
A feladat nehézségi fokát példázva engedtessék meg nekem még két megjegyzés.
Ezen együttmĹąködések egyik szereplőjének mindenképpen a tudományos intézmények világából kell kikerülnie. Vagyis a már említett kultúraváltáson túl további, nevezetesen az üzleti és tudományos világot jellemző kultúrák különbségeinek is – legalább a munkát lehetővé tevő keretekig – ki kell egyenlítődniük, s ehhez megfelelő interfészt kell találni.
Ennek az ismertetettekhez hasonló terheket cipelő, de esetenként már eredményt produkáló együttmĹąködési formának, illetve lehetséges követőinek korántsem kedvez, ha a gazdaságért felelős tárcától egy klaszterre kiírt pályázat nyertesei azt a megjegyzést kénytelenek a klasztermenedzser beszámolóját követően lenyelni, hogy ez nem klaszter jellegĹą beruházás. Akkor miért támogatták? És miért nem az? Milyen feltételnek nem tesz eleget? És mennyire bizonytalaníthatja el a jövőbeni pályázókat egy ilyen „sommás” ítélet, ha már az EU-kívánalmakhoz igazodnak majd a feltételek?
Azt hallottuk, hogy a tárca képviselői sokoldalú és sokszintĹą egyeztetések eredményeként hozzák létre az akkreditáló szervezetet, és írják ki a pályázatokat, határozzák meg a részvétel feltételeit. Csak részlegesen s elméleti szinten ismerve a későbbi gyakorlatot, arról nem mondhatunk véleményt. De ha már a klaszter fogalmát tekintve sincs a mindennapi gyakorlatban ezzel foglalkozók és a szabályozást, a pályáztatást előkészítő elméleti szakértők, kormányhivatalnokok között egyetértés – legalábbis ezen eset kapcsán –, be kell vallanom, kicsit félve nézek az EU-támogatással megvalósuló klaszterbefektetések eredményessége elé.
De ne nekem legyen igazam…