A KPMG Akadémia november végi rendezvényén a téma gyakorlatában is jártas – legutóbb a telekommunikációs és IT-re vonatkozó k+f-et zászlajára tĹąző, első országos klasztert megszervező és klasztermenedzserként „üzemeltető” – Proactive Management Consulting (továbbiakban PMC) tanácsadóinak és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, valamint a GKM Stratégiai Tervezési Főosztály szakértőinek részvételével került terítékre a klaszterek kérdése. Az EU-nak a kkv-k támogatására vonatkozó célkitĹązései között előkelő helyen szerepel a hálózatok és klaszterek kialakulásának és mĹąködtetésének felkarolása. A kormányzat részéről jelen lévők az ennek hazai vonzataként elindult, a klaszterek támogatásának keretéül szolgáló pólusprogramban rejlő s a közeljövőben pályázatok formájában elérhető lehetőségeket ismertették.

Versengő együttmĹąködés

A klaszteresedés folyamata a fejlett országok sajátja. Ezekben az országokban nő a klaszterszerĹąen (is) mĹąködő cégek jövedelmezősége, s az átlagnál magasabb a kkv-k túlélési aránya is. A legismertebb, ám az elnevezést nem használó, teljes mértékben informális, vagyis nem „dokumentált” klaszter a Szilícium-völgy, ahol lehetőséget nyitva az egymással versengő cégek dolgozói közti kommunikációnak, tapasztalat- és tudáscserének, abból úgy a cégek, mint a technológiák – s ezzel a gazdaságok, országok, társadalmak – fejlődése profitál. Ezért az ezt felismerő országokban igyekeznek az egyetemek közelébe inkubátorházakat, ipari parkokat telepíteni, s például közös étkezők, kávézók, társalgók, sportpályák révén pezsgő, az innovatív gondolatoknak kedvező társasági életteret teremteni. Magas szinten mĹąveli ezt Írország is, amely mára a gyártás országából – a hálózati gondolkodást magas szintre fejlesztve – a kutatás országává vált.

Ahogy azt Héjj Tibor, a PMC ügyvezető igazgatója is kifejtette előadása kezdetén, a gazdaságban használt klasztereknek, ahogy az élet más területén létrejötteknek is többféle, a mĹąködésüket alapvetően meghatározó mélységük és definíciójuk van. Az idehaza többek között Versenystratégia címĹą könyve kapcsán ismert Harvard Business School-professzor, amerikai elnöki tanácsadó, Michael Porter definíciója szerint a klaszter „együttmĹąködő és versenyző vállalatok, kapcsolódó és támogató iparágak, pénzügyi intézmények versenyen alapuló földrajzi koncentrációja”. Az EU meghatározása szerint a vállalati klaszter résztvevői egymástól kölcsönösen függő, meghatározott területre/ágazatra koncentráló, együttmĹąködő és versenyző vállalatok és kapcsolódó intézmények, amelyeket közös technológiák és képességek kapcsolnak össze.

Az együttmĹąködés és a verseny a klaszterek mĹąködése és stabilitása szempontjából meghatározó jelentőségĹą. EgyidejĹą jelenlétük fontos erőforrása a bizalmi és társadalmi tőke, amely nélkül nehéz fenntartani az ilyen típusú együttmĹąködésen alapuló közösségeket. Mindez a fejlődő, az egymásnak feszülő érdekek dominanciáját cipelő demokráciáknak még nem természetes sajátjuk, vagyis a sikeres klasztermĹąködés az EU új tagállamainak többségében szemlélet- és kultúraváltást igényel.

Vigyázat! Támogatás!

A már korábban is idézett Porter szerint napjainkban a klaszterek a globális verseny alapegységei. Nyugat-Európában a kkv-k köréből indult a klaszterképződés, a térséget tehát az alulról felfelé történő építkezés jellemzi. A felmérések az így mĹąködő cégek 2-4 százalékos termelékenységjavulását és a kkv-k túlélési arányának pozitív változását mutatják. A mind gyakrabban hangoztatott, az EU által is felkarolt, konkrét támogatásokban is megmutatkozó klaszter alapú gazdaságpolitika elsősorban a kkv-k megerősödését szolgálja.

Ugyanakkor, hangsúlyozta Héjj Tibor, a klaszteresedés a gazdaságfejlesztés lehetőségén túl a társadalmi rendszerek, a helyi közösségek, az önszerveződés erősítésének útja is. Nem csupán vállalati, de országos, regionális szinten is előnyt jelenthet az információáramlás, a közös fellépés, a nemzetközi szintéren való együttes megjelenés, a közös PR, marketingakciók és adatbázisok. Egy Gallup-felmérés szerint a klaszterkörnyezetben mĹąködő vállalatok sokkal innovatívabbak, mint a csupán a versenyre, az életben maradásra koncentrálók, az egymástól elszigetelten küzdők. Az újdonságok piacra kerülésének és eladhatóságuk növelésének gyorsításához remek formációnak bizonyulnak a klaszterek.

A PMC ügyvezetője azonban óva intett attól, hogy csupán a pályázati pénzek elnyerésére szerveződjenek klaszterek. Ezeknek nem lesz idejük (és érdekük sem) a klasztermĹąködés előnyeit – a közös tudásbázist, technológiai platformot stb. – kialakítani, s együttmĹąködési készségük és képességük is megkérdőjelezhető, így a siker még a támogatás elnyerésekor sem garantálható egyértelmĹąen, a pályázatuk kudarca estén pedig szinte biztos a széthullásuk. Ennek veszélyét a pólusprogram kidolgozói, a pályázatok előkészítői és kiírói is felismerték, s igyekeznek a támogatások elnyerését úgy keretek közé szorítani, hogy közben a még nagyon törékeny klaszteresedési folyamat se szenvedjen kárt.

Klaszterek számokban

Az elméleti fejtegetés után a klaszterek hazai és európai gyakorlatáról a PMC klasztermenedszere, dr. Ménesi Balázs beszélt.
Egy Innobarometer-felméréssel nyitott, amely szerint Európában az Egyesült Királyságban a legnagyobb intenzitású a klaszterszerĹą együttmĹąködés (a 20 alkalmazottnál többet foglalkoztató cégek 84%-a). A sor Írországgal (67%) és Lettországgal (64%) folytatódik, a végén Ciprus (3%), Lengyelország és Csehország (4%), valamint Görögország, Észtország és Litvánia (9%) áll.
A hálózatos mĹąködés a skandináv országokban a legmagasabb fokú, s a közösségi, együttmĹąködői szemléletĹą délieknél, pl. Törökországban, a klaszterszám ugyan alacsonyabb, de egy vállalkozás, intézmény több klaszternek is tagja, vagyis gyakorlatilag a társadalom úgy oszlik két részre, hogy résztvevője-e, vagy sem a klasztereknek. Az EU-ban átlagosan minden negyedik (min. 20 alkalmazottal mĹąködő) cég dolgozik klaszterkörnyezetben, ám nagy az eltérés a régi és az újonnan csatlakozottak között (EU 15: 28%, EU 10: 9%), ez utóbbiak láthatóan még nem ismerték fel az ilyen típusú együttmĹąködés jelentőségét.
Mélyebbre hatolva sokszínĹąbbé válik a kép, és megoszlanak a vélemények a klaszterek jelenlegi helyzetéről. Ugyanis a klasztertag cégek 26%-a az üzleti hálózatok inaktív résztvevője, 26%-uk több, többségük (50%) egy hálózatban aktív. Az újonnan csatlakozottak (a felmérés idején még csak 10) esetében az inaktívak és a több hálózatban is aktívak aránya 30-30%. A klasztertagság csupán a megkérdezettek 42%-a szerint mozdítja elő az európai versenyképességet segítő kapcsolatokat, a „nem” válaszok aránya 51%. Az együttmĹąködést inkább lehetőségnek, semmint veszélynek érzik, ugyanakkor a versengés klaszteren belül és kívül is folyik.
A kormányzati kapcsolódást tekintve, a támogatás és együttmĹąködés terén, az eddig elmondottak alapján nem meglepően Írországban, Törökországban, Spanyolországban és Finnországban a legkedvezőbb a helyzet. Legkevésbé Lettországban és Szlovákiában tapasztalható ilyen irányú együttmĹąködés. Abban azonban gyakorlatilag nincs eltérés az országok között, hogy mindenütt a jelenleginél nagyobb támogatást várnak ezek a formációk. Ilyen irányú elvárásaik többek között a k+f-költségek adócsökkentésére és más adókedvezményekre, az adminisztrációs terhek csökkentésére, a nemzetközi kapcsolatok elősegítésére és a közintézményekkel, egyetemekkel való kapcsolatteremtésre vonatkoznak.
A támogatás nem csupán konkrét anyagi segítséget jelenthet; heti egy nap vagy évi egy hét a klasztertagok munkatársainak spin-offjuk fejlesztése céljából nemcsak a klaszterek mĹąködésére jótékony hatású, hanem a látókört is szélesíti, s így a sokat hangoztatott kultúrára is visszahat.

Magyar sajátosságok

Az első hazai klaszter 2000-es keltezésĹą, a 2004-ben mĹąködők száma húsz, ma számuk háromjegyĹą, és dinamikusan nő.
Ám azzal nem árt tisztában lenni, hogy a 2004-ben csatlakozott új tagállamok a gazdasági tevékenységek földrajzi elhelyezését illetően a régi tagokhoz képest több akadállyal szembesültek. Ez elsősorban a klaszterek iparág szerinti megoszlását érinti. Magyarországon ma csaknem minden iparágat érintő klaszter megtalálható, 2000 és 2004 között számszerĹąen a turizmus-vendéglátás, az élelmiszer-feldolgozás, a nehézipar, az autóipar és az üzleti szolgáltatások terén létrejötteknél volt a legnagyobb a növekedés. A specializáció és a földrajzi koncentráció szintjén azonban jelentősek a különbségek.
Kérdésként vetődik fel, hogy vajon a gazdasági szerkezetváltás veszélyt vagy esélyt jelent-e a regionális klaszterek számára. Mivel ezek a formációk a gazdasági teljesítmény meghatározói, a klaszterek erőssége és a gazdasági fellendülés között pozitív a korreláció – adja meg Ménesi a választ. Vagyis a szerkezetváltást követően nő az információáramlás sebessége, gyorsabbá válnak a visszajelzések, s a szerves kapcsolódás láttatni engedi, hogy állnak a versenytársak. Vagyis a klaszterek – formális és informális módon – a versenyképesség indirekt mozgatórugóivá válhatnak.

Két sikeres hazai példaként a felülről szerveződő autóipari PANAC, valamint a fa- és bútoripari PANFA klasztert emeli ki Ménesi. Mindkettő még a klaszteresedési hullám előtt alakult, de kellő dinamizmus híján egyikük sem vált „roll”-modellé.

Mi kell a sikerhez?

A lokális célú klaszterekkel szemben a valóban klaszterként mĹąködőknél egy adott technológiai alap – formálisan vagy informálisan megfogalmazott funkciók – köré szerveződnek a cégek. Ménesi a PMC klasztert is ilyennek tartja, amely nem hasonszőrĹą résztvevők érdekszövetségeként, hanem valóban előremutató, szinergikus hatásokat felmutató elképzelések megvalósítására jött létre. A létrehozott technológiai platformon, a PMC szervezésében, kutatásokra (kiemelten gyógyvízkészlet alapúakra), innovációkra (gyógyítással összefüggő mĹąszerek és berendezések gyártására) és ezekkel összefüggő képzésekre, oktatásokra összpontosítanak.
Annak azonban, hogy egy klaszter ne csak létrejöjjön, de sikeres is legyen, jól körülhatárolható sikertényezői vannak. Szükség van hozzá többek között a tagok felismerésből fakadó azon meggyőződésére, hogy szuverenitásuk megtartása mellett, de versenyezve, a közös célok és érdekek mentén megvalósuló rendszeres és/vagy időszakos együttmĹąködésük kölcsönös előnyt jelent. Tagjaiban meg kell lenni – demokratikus körülmények között – az „én és enyém” gondolata helyett a „mi és magunkért” való munkálkodás képességének. S végül, de nem utolsósorban – állítja a klasztermenedzser – fel kell ismerni, hogy olyan céget kell a klaszter élére állítani, amely képes az élet egyéb területén érdekellentétben álló tagokat összefogni, és jó irányba terelni a klaszteren kívüli és belüli versenyszellemet. Mert, mind Ménesi Balázs mondja, nincs szó másról, mint hogy a versenylovakat úgy kell a kocsi elé fogni, hogy az célt érjen.