Előadóként a szakterületét tekintve vállalatvezetés és –szervezés terén otthonosan mozgó, kiváltképp az infokommunikációs (ICT) technológiáknak az üzletre gyakorolt hatása iránt érdeklődő CEU Business School professzort, Bőgel Györgyöt kérték fel. A Debreceni Egyetemen is oktató közgazdász nemzetközi publikációk, tapasztalatok, piackutatási adatok és saját üzleti és felsőoktatási, valamint a posztgraduális képzések során szerzett tapasztalatai alapján saját látásmódjára alapozva próbált a „jövőbe látni”, maga is inkább kérdő-, mint kijelentőformában vonva le következtetéseket. A rendezvényt záró, a magyar viszonyokat üzleti, érdekképviseleti és ügyfél oldal bevonásával tartott kerekasztal beszélgetés sem oldotta fel a kérdőjeleket.

A kurzus mottójául választott idézetet olvasva, a hazai informatikai vezetők, szakértők, szakemberek és az üzleti oldal felső- és középvezetői is „elégedetten” konstatálhatnák, ha nem az ő bőrükre is menne a „játék”, hogy lám, a fejlett gazdaságokban sincs ez másképp. Ugyanis ez a „Managing IT as a Business” szerzőjétől, Mark, D. Lutchentől származó mondat így hangzik: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy az IT sok szervezetben a legkevésbé megértett és a legrosszabbul menedzselt  üzlet.”  S ha ez így van, akkor vajon ennek is szerepe van-e az üzleti informatika piacán és az üzletben elfoglalt helyét érintő jelenlegi és jövőbeni változásoknak, vagy ezen a területen is kizárólag a gazdaság bármely, kiváltképp a technológia függő ágára jellemző változások másolódnak? Egyáltalán mi és miért változott, és mi várható a továbbiakban – ezen három kérdésre remélhettek választ a résztvevők. A kurzusról készült összefoglaló elsősorban az utóbbi kettőre összpontosít.

Századforduló és a recesszió kora

A kínálati oldalt a tömegcikkesedés, a beérő, konszolidálódó piacok (piaci stratégiák?), a keresleti oldalon a beszerzések után azok hasznosítása került a fókuszba.
Mindez szervezeti változásokkal is jár. MegszĹąnőben az informatika stratégiai szerepe. Támogatásával ismét az üzlet – marketing, értékesítés stb. - kerül stratégiai helyzetbe, vagyis az informatika mindinkább szolgáltatói szerepbe kerül, s a világ boldogabbik felén szolgáltatási iparággá válva – kiemelten a fejlesztés és üzemeltetés terén – virágozni kezd az informatikai outsourcing. Ez utóbbi földrajzi változást is hoz, erőre kapnak az eddig magukról alig hallató, az outsourcingnak kedvező táptalajú ázsiai országok – elsősorban Kína és India –, az USA pedig a szintén erre nézve kedvező adottságú, s egyre szaporodó közép-amerikai informatikai szolgáltatóktól vásárol IT-szolgáltatást. Az üzlet és informatika különös házasságából újfajta vállalatmodell születik. Röviden így foglalhatnánk össze az elmúlt időszak történésinek hatását a jelenre és a jövőben, de nem árt néhány területen mélyebbre ásni, illetve arra vonatkozóan „tippeket” kapni, mire érdemes fókuszálni a jövőbeni változások időbeni felismeréséhez.

Múltban a jövő 

Igaza lehet Friedrich August von Hayeknek, aki azt mondja:  „A jelen eseményei abban különböznek a történelemtől, hogy az előbbiekről nem tudjuk, milyen következményekkel járnak majd.” Ugyanakkor a távolabbi múltba tekintve felmérhető, hogy egy esemény milyen következményekkel járt, s levonhatók belőle következtetések. Ezért a Bőgel-féle okfejtés kapcsán a jövőbeni fókuszok megértéséhez, kicsit érdemes visszatekinteni a múltra. Az informatika és üzlet kapcsolatának, az üzleti informatikának korszakonkénti vizsgálatával fellelhetők a fejlődést befolyásoló tényezők összefüggései, az alkotóelemek kölcsönhatása, kapcsolatrendszere és együttes mozgása, világosabban ábrázolható a nagy rendszerek logikája, változásuk iránya. Bőgel ezt a visszatekintést felhasználó felőli megközelítéssel igyekezett megtenni, mondván, hogy az új technikai lehetőségek általában új felhasználási módok előtt is kaput nyitnak, és persze a felhasználói igények is hatást gyakorolnak a technikai fejlődés irányára. 
A szóba kerülő, a jelenleg zajló változásokra, illetve az üzleti informatika piacán zajlókra alkalmazott modellek a gazdaság vonatkozásában a múltban elég jól mĹąködtek, így komoly érvek kellenének ahhoz, hogy ne lehessen használni ezeket.

IT-ciklusok

Bőgel Carlotta Perez venezuelai kutató könyvében leírtakra alapozza a következőket. Az IT ciklus fejlődése az innovációs ciklusok jellegzetes mintáját követi. A 40-60 éves időtartamú innovációs ciklusok két jellegzetes szakasza az installáció és az összerendeződés fázisa. Az új iparágakra, új technológiákra és találmányokra alapozott innovatív ciklusból az építkezési fázisba történő átmenetben – használatba véve a megépült infrastruktúrákat - radikális társadalmi, gazdasági, kulturális és államigazgatási átalakulás  kezdődik.
Az installációs szakasz alfázisai közül a beindulás szakaszában még „zárt” világban tesztelődnek az új technológiák, s nem látható melyik válik be és milyen hatást vált ki, vagyis a lappangás szakaszában nem lepik még el a piacot az új technológiára alapozott fejlesztések eredményei. Amint stabilizálódnak és piacra vezethetők, s ha árban is piacképesek, s pozitívak a piaci visszajelzések, következik a „berobbanás”, kezdődik a technikai forradalom kiteljesedése, és átlépünk az „őrület”fázisába. Rájőve a technológiában, termékben megbújó potenciálra, ekkor figyelnek fel tömegesen a befektetők az újdonságra, mindkettőbe befektetnek, tőzsdére viszik a cégeket, s esetenként ekkor kezdenek felfújódni a tőzsdei buborékok. A kínálat meghaladja a keresletet, irracionálissá válnak a befektetői várakozások és kipukkad(hat) a buborék. Ezzel szinte párhuzamosan fordulat áll be, s az őrületet követően beérik a piac és átér az IT ciklus a második, az összerendezés szakaszába. A tömeges alkalmazkodás időszaka vezet át a szinergia fázisba, ahol az építkezésen, a többi iparágra kifejtett hatáson a hangsúly. Mindezt radikális áresés kíséri.
Majd eljön – ahogy eddig mindig – az informatikai innovációs ciklus esetében is az érettség szakasza, a piac már nem bővül, s már valahol a mélyben ott lappanganak az újabb innovációs ciklust gerjesztő technológiák – jelen korban ez a bio- vagy a nanotechnológia lehet. Mindezt az informatikára vonatkoztatva a lappangás szakaszát a Neumann-féle innováció határozta meg (ne feledjük, hogy hatvan éve voltak az első innovációs próbálkozások), majd jött az IBM nevével fémjelezhető berobbanás szakasza.  A tőzsdei őrületet a 90-es évek második felének eseményei jelentették (dot.com lufi), ami az USA-ban 2000-ben, míg Európában csak egy évre rá, vagyis 2001-ben pukkadt ki és következett be a fordulat, és most a szinergia szakaszába léptünk, az már vita tárgya, hogy annak melyik hányadában járunk. Napjaink tünetei az érettségre jellemző jeleit mutatják, és már megbújik az új technológia, vélhetően a nano, vagy a bio, a bokorban, amely persze nem nélkülözi az informatikát, az ICT-t sem, de már nem ez utóbbi lesz az üzlet hajtóereje.

Bizonyítékok

Milyen információkra alapozza Bőgel a fentieket? Az őrület és kijózanodás szakaszát jól szemlélteti például a Nasdaq Composite index 1994 és 2005 közötti alakulása. Az 1995-ben tőzsdére vitt Netscape-et árfolyama egy nap megháromszorozódott, az évszázad végére az egekbe szökött. Majd 2000-2001 között gyors zuhanás következett be – a 90-es évek végén tőzsdére ment közel 400 új informatikai cég 80 százaléka eltĹąnt -, az ICT cégek némelyikének 70-80 százalékos árfolyam vesztéséggel kellett szembesülnie, de az összes nagy cégnél egyértelmĹą értékvesztés következett be. Talán a Microsoft jött ki belőle legjobban, a legnagyobb vesztesek a távközlési cégek voltak, az AT&T árfolyama például pár nap alatt 100-ról 30-ra esett. (Más okból ugyan – főként Kína gyártókénti dominanciája következtében -  valami hasonló történik ma távközlési berendezések esetben.)
2000-2001 az USA-ban a kiábrándulási szakasz vége, amit a feltámadás követ, erre az időszakra tehető India felemelkedése, amihez jelentősen hozzájárult, hogy ez időben kezdtek tengerek alatti kábelhálózat kiépítésbe a távközlési cégek, s így India bekapcsolódhatott az ICT ipar vérkeringésébe. Ugyanakkor a piac maga nem produkált szakadékot, „csupán” a befektetőket érte komoly veszteség, a felhasználók viszont „nyereségesként” értékelhették a hatalmas árcsökkenést érzékelve ezt a szakaszt.
Ezt követően ismét fel-feltünedeznek az internetes cégek a tőzsdén, a közelmúltban épp a Google – amelynek mai értéke már a Coca-Colaét is meghaladja -, megindultak a beruházások, de a visszaesésnek még vannak mellékzöngéi. A Business Week korábban közölte az előző hó, illetve év tőzsdei nyertesei és vesztesei listáját. A 2005. decemberi listán legrosszabb eredménnyel – 50 százalékos visszaesést produkálva - az IT tanácsadás szerepelt, az elmúlt egy évben pedig az informatikai szektor nem volt a legrosszabbak-legjobbak listáján, vagyis mindkettő belesimult a gazdaság átlagába, „normális” iparággá váltak. De az internetes cégek közül tavaly az e-kereskedőknél nagy fellendülést tapasztaltak, ám ne feledjük, ezek nem az ITC ipar képviselői, hanem annak felhasználói.

Szinergia

Ha elfogadjuk, hogy a szinergia szakaszban járunk, akkor ez egyben a tömeges alkalmazás, a felhasználás szakaszát is jelenti. Vagyis élvezhetjük a technológiai innováció gyümölcsét, az egységesebb társadalmi struktúrát és megfigyelhetjük az elit ezzel párhuzamos átalakulását és az ipar szerkezetváltását, a régebbi iparágak kiszorulását és újak betörését a piacra. Javul a gazdaságosság, vagyis kezdi az üzlet kihasználni a korábban beszerzett informatikai eszközökben rejlő lehetőségeket, és persze mindez kielégítő világgazdasági növekedést eredményez. Az infrastruktúra már felépült, erre alapozva növekszik a fogyasztói piac és izmosodik a középosztály - Indiában ez idő tájt 10 milliók emelkednek fel erre a fokra.

Ha azt vizsgáljuk, mit hozott a szinergia fázis az informatikának, mint iparágnak, alábbhagyó befektetési lázzal, kevesebb kockázati tőkével, szektor növekedése csökkenésével, GDP-hez közelítésével szembesülünk. A CIO-k már nem az újdonságokra összpontosítanak, sokkal inkább az üzlet és informatika összehangolása kerül előtérbe. Központi kérdés, hogy fordíthatja az üzlet minél inkább hasznára az informatikát. Az IT-nek egyre nagyobb a hatása a gazdaságra és a társadalomra, tömegcikké válik, s ezzel párhuzamosan konszolidálódik a piac, egymást vásárolják fel a játékosai.

A különböző piackutató cégek 2007-es, az IT kiadások régiók szerinti növekedésére vonatkozó előrejelzéseiben a Gartner a kkv szektorban 8,5 százalékos növekedést jelez, míg az IDC Indiában 23 százalékos növekedésre számít.

IT költések alakulása

A CEO-k és CIO-k véleménye alapján az IT kiadások növekedéséről szóló előrejelzések is beszédesek. A különböző piackutatók átlagát véve, 50 százalékuk számít az IT költségek növelésére, valamivel kevesebb nem számít ebben változására és mindössze átlag 10-12 százalék számol csökkenéssel. A Gartner szektoronként vizsgálta a 2007-es tervezett IT kiadásváltozást, ami mintha szerkezeti átalakulásra utalna, hiszen a fogyasztási cikkekkel, az élelmiszerrel foglalkozók egyértelmĹą csökkenéssel számolnak. Érdekes adat még a kormányzati szféra mindössze 1,3 százalékos növekedési előrejelzése, amire csakis a több országra is jellemző államháztartási deficit lehet a magyarázat. Meglepetés lehet a bankszektor 3,2 százaléka, ami pozitív jelzés, ugyanakkor – valószínĹą a jelzáloghitel válság hatásaként – alacsonyabb a lehetségesnél. A bank és a kormányzat az előző években benn volt az első háromban, most azonban az egészségügy (5,6), a gyógyszergyártás és egészségügyi termékek (6,4) és a média (6,9) az IT kiadások dobogósa, ami utóbbi mögött valószínĹą a szélessávú internet iránti növekvő kereslet áll. Ám a lista egészében nincs „semmi extra”, vagyis azt jelzi, fennmarad a világgazdasági növekedés.

Az IT költések a korábban ismertetetteken túl, gazdasági ciklusokkal (pl. recesszió), vállalat méretbeli különbségekkel is összefüggnek. Az USA-ban egy GCR által végzett felmérés alapján például míg a kisebb vállalatok még az „Építkezés” szakaszában vannak, míg a nagyok már a meglévő rendszerek minél jobb kihasználásánál tartanak. Különböző piackutatói felmérések alapján 2007 „legforróbb” piacai a virtualizáció (megfelelő eszköz együttesek még hatékonyabb kihasználása), az üzleti intelligencia (a meglévő adatok hasznosítása  az üzletben), az ERP (elsősorban upgrade és bővítés) és az IT biztonság (meglévő rendszerek biztonságos mĹąködtetése), míg a CRM, a kollaboráció, az IP TV még, vagy már nem sorolódik közéjük. A technológiáknál a Web2.0 (inkább felhasználói, mint IT)  és a SOA (szolgáltatás jelleg erősítése, eszközök együttmĹąködésének elősegítése) számít „forró” piacnak, ám még ha csak egy-egy piackutatónál is, de  pl. az RFID és a VoIP, sőt az Open Source is listára került.
Két világméretĹą CIO felmérés alapján a 2007-es IT beruházási prioritások között az üzleti intelligencia és az üzleti alkalmazások (ERP, CRM stb.) szerepel az első két helyen. Középen a biztonság, és az utolsók között – a két felmérésben összesen négy terület - a kollaborációs technológiákba való beruházás, a BPM, a dokumentum menedzsment és a DBMS szoftver upgrade áll.
Az Alinean 21000 vállalat megkérdezésével készült előrejelzésének legfontosabb megállapítása, hogy a beruházások hajtóereje a kisebb befektetéssel elérhető nagyobb eredmény, további következtetéseit l. keretes cikkünkben.

 

Vagyis az vált fontossá – a költések is ez irányba mozdultak -, hogy hasznot hajtson és biztonságosan mĹąködjön a már meglévő infrastruktúra, üzleti alkalmazás.
De mi magyarázza a történteket?
A kérdés megválaszolásához Bőgel a szinergia fázisban mĹąködő logikákra támaszkodott.

Érettség és tömegcikkesedés

Elsőként a piacok fejlődését, a beérés tüneteit vizsgálta. Az IT ipar érettsége olyan tünetekben jelentkezik, mint például a márka diverzifikálása, a versenyár, az intenzív terítés, a márkát hangsúlyozó megkülönböztető reklám, a vásárlás ösztönzéseként a különbségek, előnyök hangsúlyozása, a marketing célokat tekintve pedig a maximális nyereség. 

A következő a tömegcikkesedés logikája. Amikor egy újdonság megjelenését követően annak sok gyártója akad, megindul a tömegcikkesedés, s erre stratégiai reakciók születnek. Új piaci szegmensek után kutatnak és változás áll be az árpolitikában. Egyre több árengedményt adnak a cégek, miközben erőteljes márkaépítés folyik és jelentősen megugranak a reklámköltések. Éles harc indul a terítési csatornákért. Többet fordítanak K+F-re a cégek, és hangsúlyossá válik a minőségjavítás és a funkcióbővítés. Ezzel párhuzamosan csökken a profithányad és beindul a piaci konszolidáció és szegmentáció. (A fejlett államokban már telített piaccal szembesülő mobilpiac szereplői például Afrikára fókuszálnak.) A tőzsdei cégek növekedése már nem lehetőség, hanem kényszer. Egyre több informatikai cég célpontja a kkv szektor, mivel a nagyvállalatok már nem új termékekre, hanem a meglévők üzleti hasznosítására költenek. Beérik a piac, s ez a technológiai konvergenciával párosulva eredményezi a triple play-t, vagyis amikor a cégek saját technológiájukon több, nevezetesen – az elnevezéssel szemben - négy terméket, szolgáltatást (Tv, szélessávú internet, mobil, vezetékes telefon) igyekeznek eladni.

Terjedés, terjeszkedés, verseny

A termékek, szolgáltatások terjedését diffúziós modellel közelítik. Az újítóktól a kétkedőkig, jellegzetes ügyfélcsoportjai vannak az újdonságok különböző fázisainak. Kezdetben a technológiai szakértelem szerzésére nyitott innovátorok és vizionálók a befogadók. Az előbbit nem a termék „szolgáltatásai”, sokkal inkább mĹąködési módja érdekli, utóbbiak pedig gyakran nem is vásárlói, hanem ingyenes kipróbálói a terméknek, akiknek észrevételei még a „tömegcikkesedés” előtt fontos a gyártóknak. Ezt követő ügyfélkör a „korai többség”. A piac későbbi nyertesei általában az ezeket megszólítani képesek közül kerülnek ki – teszi hozzá Bőgel György. - Itt aztán adódhat egy szakadék, attól függően, hogy ráharap-e a piac - elsősorban a tömegméretĹą késői többség - vagy nem. Ők az a konzervatív ügyfélkör, akik nem megtanulni, hanem használni kívánják az újdonságot, vagyis a szakadék áthidalására a kipróbált, felhasználóbarát stb. változatok az esélyesek. Bőgel szerint itt tart ma az IT ipar. A kérdés az, melyik szereplő (termék-, vagy szolgáltatás fajta) képes átlépni a szakadékon. A felhasználók közül utolsóként említett lemaradók egyben a piaci telítettség mérői is.
Áttérve a versenyzés logikájára, az IT „tömegcikkesedéséből” érdemes kiindulni.  Ha idehaza nem lenne ma még viszonylag nagy ellenállás ennek irányába, kijelenthetnénk, hogy az ICT mindinkább „közüzemmé” válik, az IT eszközök birtoklása már nem elegendő a versenyelőnyhöz, sokkal inkább egy ahhoz vezető, indulási tényező. Nicholas Carr-nek ezzel a gondolatával az IT ipar persze vitába száll, ami némileg érthető, hiszen az IT piaci szereplők évek óta a „versenyelőny” biztosítása jelszavával revolverezték az IT beruházásokra ellenállóbb, ám versenyben lévő, illetve abba kényszerült potenciális ügyfeleiket. Márpedig nem árt a tömegcikkesedés, illetve közüzemesedés gondolatával megbarátkozni, hiszen ez következett be pl. az áramszolgáltatás esetében is, s a Google szerverfarmjait látva sem marad sok kétségünk, hogy előbb-utóbb szolgáltatásként veszik igénybe az ügyfelek az informatikát
 

Konszolidáció és globalizáció

Ötödikként Bőgel a piaci struktúrák logikáját – a vertikális helyett a horizontális piac hódítását – említi. Kompatibilitási játszmák folynak. A piacképességnek már feltétele a kompatibilitás, az egyedieskedést a piac nem tĹąri, a sorból kilógókat „önszervezően”, maga teszi kompatibilissé, ahogy azt az inkompatibilis iPhone-okkal a megjelenésük első hetében történtekre (feltörték) reagálva az Apple is tette. A trendet még az sem tudja megfékezni, hogy a kompatibilitás lényegében a piacvezetők helyzetét veszélyezteti.

Érvényesül a vállalatok, piacok összeolvadását eredményező konszolidáció logikája is – elég csak az elmúlt egy év Oracle (2005 óta már csaknem 30 céget vásárolt), SAP vagy Google cégfelvásárlásaira gondolni. A szoftver piac nagyjai mind inkább birtokba veszik a korábban a kisebbek által birtokolt „szegmenseket”, akiknek nem marad más megoldás, mint hogy felvásároltatják magukat. A nagyok terjeszkedése ma még korántsem ért véget.  A megoldás szállítók most a konvergálódó iparágak piacát célozzák.
Az IT piacon és termékek, szolgáltatások világában végbemenő konszolidáció nem marad az IT intenzív iparágakra sem hatástalan. Bőgel eszmefuttatása szerint ezek konszolidációjára és kereskedelmi forgalmára is kihat.
A globalizálódás logikája a munkakörök és tevékenységek vándorlását is jelenti. Egy 2006-ban, az UK-ban készült CIO felmérésre utalva, Bőgel szerint már csak a kérdés, hogy az ottani 10-30 százalék közötti outsourcing formában vásárolt szolgáltatás mennyiség már a plafon, vagy még nőhet ez az arány. A kiszervezést az üzleti igények jobb kielégítése motiválja, amibe éppúgy beletartozik az élvonalbeli technológia használat, a válaszképesebb szolgáltatás, a teljesítmény növelés, mint a költségek csökkentése.

Haladunk a jövő felé

Végül a hosszúnak tĹąnő, de a jelenségek megértését jelentősen segítő „bevezető” után a jövőről, a konszolidáció és a terjeszkedés motívumainak és irányainak jövőbeli változásairól esett szó. Ám ahogy elérkezünk a jelenhez és haladunk a jövő felé, egyre több a CEU professzora előadásában a bizonytalanság, s némi önkényesség is akad az elmondottakban, bár elsősorban felmérések eredményeire, statisztikákra és piackutatók előrejelzésére támaszkodik.

Hat motívumot és irányt tárgyal, ezek

• a konszolidáció és a terjeszkedés hatása a termelékenységre,
• a Web 2.0 jövője,
• az „on-demand” modell versenyképessége,
• a „utility” modell fejlődése
• a fogyasztói piacnak a konszolidációra és terjeszkedésre gyakorolt hatása és
• az „open source” modell versenyképessége.

Végül az ezekre kapott válaszokból von le az iparág és a CIO pozíció jövőjére vonatkozó következtetéseket.

Központban a termelékenység

Nobel díjas közgazdászokat is foglalkoztatnak az informatika és a termelés közötti összefüggések, pl. az informatika szerepe a termelékenység jelentős visszaeséseiben. Nincs még minden szempontból kielégítő válasz, de egy biztos, a jövő megértéséhez rajta kell tartanunk szemünket az ITC iparban megjelenő „bomlasztó” (disruptive) innovációkon.
És akkor nézzük Bőgel érvelését, aki szerint az IT ipar szempontjából a termelékenység a legfontosabb mutató. De mi köze a termelékenység mutatója alakulásának az IT beruházásokhoz?

Gartner kutatások szerint, a 90-es években minden második dollár IT és telekommunikációs beruházásokban landolt, de vajon volt-e haszna, ment-e ettől előre a világ? Az USA-ban 1995-ben indult termelékenységnövekedési hullám 2000-2002 körül tetőzött, és azóta gyakorlatilag erőteljesen hanyatlik. Ezt véve alapul első kérdés, ha hatással vannak az IT beruházások a termelékenységre, miért csak 1995 körül kezdett növekedni, miközben már korábban is használtak számítógépet? Az ok valószínĹąleg a beruházás és hasznosulás közötti átlagos hét éve „eltolódásban” keresendő, vagyis a korábbi évek IT beruházásait ekkoriban kezdték valóban használni, az üzlet szolgálatába állítani. A beruházások hatására mást kezdtek és másképp termelni, szolgáltatni, s ehhez igazodva megkezdődött a cégek átalakítása, átszervezése is. A termelékenységi görbe közepén, a dot.com válság idején ugyan tapasztalható némi visszaesés, amit azonban - a meglévő eszközöket felhasználva elért költségcsökkenés,  termelésátszervezés stb. hatására - ismét növekedés követ. De akkor miért a 2002-2003 óta tartó zuhanás? Lehet, hogy kezd kiürülni az IT eszközökben lévő transzformációs potenciál és minden lehetséges, korábban említett átrendeződés megtörtént?

Ha így van, ez azt jelzi, hogy más területek felé tapogatózva, meg kell találni a gazdaság új mozgató rugóját. Persze kérdés, hogy mindez más országokban is tapasztalható-e és valóban függvénye-e az IT beruházásoknak? És itt kanyarodjunk kicsit vissza – megmagyarázva annak lényegét – a „bomlasztó” innovációk, technológiák kérdéséhez, mondja Bőgel.

Bomlasztók

Egyes iparágakban az innováció jellegzetes mintát követ, ami során sor kerülhet az említett, az iparágról alkotott képet leromboló technológiák alkalmazására. A folyamat az alsó - olcsó és egyszerĹą megoldásra váró - felhasználói szegmens igényei alapján indul. Az ezek kielégítésére a piacon (vállalatban) új belépőként megjelenő innovátorok (a régen piacon lévők a felső szegmens igényei kielégítésével vannak elfoglalva) fejlesztési potenciálja elérheti az alsó szegmens felső határát, amikor is az olcsóbb, egyszerĹąbb, ám már a felső szegmens igényeinek is megfelelő fejlesztések már „rombolóvá” válva, megkezdődik a hagyományos szereplők kiszorítása. Néha vállalatokon belül, néha a piacon omlanak össze a régiek.  Példaként a Vista körüli eseményeket említi Bőgel, ami körül koránt sincs a Windows 95-nél tapasztalt felhajtás, és nem is ácsingóznak utána a cégek. Talán mert olyan „késztermék” született, amelyre már nincs szükség, illetve kisebb a kereslet?
A fogyasztói piacra történő termékfejlesztésben is lehet „romboló” potenciál. Ez esetben az itt megjelenő fejlesztések, a magánemberek felől „beszivárognak” a vállalatokhoz, cégen belül is használni kezdik, s ekkor már magasabb igényeknek is meg kell felelniük. Mind többen kezdik a társasági hálókat cégen belül tudásmenedzsmentre, vagyis munkaeszközként használni, olyan tevékenységhez, amit korábban komoly befektetést igénylő alkalmazásokon végeztek. Vagyis idővel akár ki is szoríthatják a „hivatalos” eszközöket, ami idővel azok gyártói, fejlesztői kiszorításával járhat. A kérdés, hogy jobb, termelékenyebb stb. lesz-e a cég attól, hogy tĹąri a beszivárgásukat?
Eljött volna a Google, vagyis az irodai alkalmazás – esetleg némi reklám kíséretében ingyenes - webes szolgátatáskénti kínálatának ideje? Először a gyerekek, fiatalok, majd a vállalatok is szemet vetnek rá, és egy fentebb említett új technológiai innováció a felső szegmens számára megfelelő modellel rukkol elő? Lehet-e ellene védekezni? A Gartner sejtelmesen csak annyit mond, érdemes rajta tartani a szemünket ezeken a „bomlasztó” innovációkon.

Középpontban a web, a nyitottság

Áttérve a web 2.0 jövőjére, megválaszolásra vár, hogy ez egyben a vállalatok második generációját is jelenti-e, van-e az iparágnak ekkora átalakító potenciálja? Képes-e – s szükséges-e - a hierarchikus, merev, bürokratikus szervezeteket lapos, mozgékony, rugalmas szervezetekké, adott esetekben hálózatokká alakítására. Az IT vezérelt felhasználót felválthatja-e a felhasználó-vezérelt technológia, a centralizációt a mĹąködés megosztás, az információkérést az átláthatóság, a zárt, birtokolt szabványok helyébe lép-e a nyitottság?  A szervezeti egységek helyett nyitottá válnak-e a határok? Nem kizárt, mondja Bőgel, érdemes figyelni megvan-e az IT-iparban ez a potenciál.
A korábbi – válaszd, vidd haza, használd, upgrade-eld – szoftvermodellt, az internetes technológiák térhódításának köszönhetően, felválthatja az on-demand szolgáltatás. Szükség esetén, felhasználás arányos fizetés ellenében vehetünk igénybe szoftvereket, vagy akár ingyen is, ha elviseljük a mellé „járó” reklámokat. Ez utóbbiak egyre szaporodó kínálata mellett a Microsoft erőlködése, hogy betörjön erre a piacra, is jelzés értékĹą lehet a szoftverek potenciális jövőjére nézve. A kérdés pillanatnyilag itt is az, elegendő-e a bennük lévő fejlődési potenciál, hogy kitörjenek a jelenlegi, elsősorban a teanagerek alkotta felhasználói körből a vállalatiak irányába.

A nyitott forrású szoftverek esetében is hasonló a kérdés, felvetve, hogy versenyképes-e, kell-e szabályozni és milyen hatása lesz a szerzői jogok jövőjére stb. S tovább lépve, válaszra vár, vajon kiterjeszthető-e túl a szoftvereken pl. a géntérképek irányába. Klasszikus kérdés, hogy a katedrális, vagy a „bazár” (wikipedia, linux stb.) jellegĹą fejlesztési modellé-e a jövő?

CIO – mi lesz veled?

A fentieket végig gondolva logikus kérdés, a CIO-k múlt és jelenbeli helyzetének fenntarthatósága?
Egy 2006-os, UK-beli felmérés szerint növekedett az igazgatótanácsba került CIO-k száma, ami a CIO-k stratégiai, az informatikán túl, az üzlet más területein is növekvő szerepére utal. Az IT csapat képességei is átértékelődnek, leginkább elvárt tevékenységük az üzlettel való kapcsolattartás, illetve kapcsolatépítés. Ugyanakkor egy ugyancsak UK-beli 2007-es Harvey Nash IT Leadership jelentésben – a fentivel ellentétben – már a CIO-k stratégiai szerepének csökkenéséről van szó. Tív évvel ezelőtt még azt rebesgették, hogy a CIO-khoz kötődő stratégiai előnyök miatt bennük van meg a CEO-vá válás potenciálja, ám most mintha ellenkező irányban változna döntéshozói testületben betöltött szerepük megítélése. A CFO-k 47 százaléka egyeneses azt gondolja, a CIO-nak nincs helyük az igazgató tanácsban.

A cégek 67 százalékának nincs az IT innovációhoz strukturált módszertana, és nyilván ennek is köszönhető, hogy az innovációs akciók közül sok nem jár a várt eredménnyel.  Miközben a felmérések szerint a CIO-k számára az üzlet és az informatika összehangolása a legfontosabb, az informatikai és üzleti oldal hiányából is fakadóan – sok a kudarcos, a költségvetést túllépő projekt. Az Economist Intelligent Unit felméréséből pedig az derül ki, hogy a CIO-k szerint a felsővezetés nem segít nekik az üzleti célok megértésében, vagyis a munkájuk egy részét a felső vezetőkre ruháznák. Ezek után nem meglepő megállapítás, hogy növekvőben az új állást kereső CIO-k száma. Arra a kérdésre, hogy milyen üzleti célok elérést teszik lehetővé a vállalat jelenlegi IT képességei, ez utolsó felmérés szerint, a korábban vezető helyen szereplő új üzleti modell építése az utolsó helyre szorult. 

Helyünk a világban

Hol van ma Magyarország világviszonylatban az IT képességek, lehetőségek terén, kérdezi végül Bőgel. Korábban büszkék voltunk szoftver innovációs képességünkre, de ez manapság csak hellyel-közzel látszik. A hallgatói csapatok ilyen jellegĹą vetélkedőinek az interneten is megjelenő első 50 legjobb listáján pl. soha nem volt magyar csapat, ami akár az együttmĹąködési készség alacsony voltára is utalhat. A legutóbbit a lengyelek nyerték, és jó helyen végeztek a feltörekvő nemzetek egyetemeinek csapatai is (ld. Sanghaj). Az outsourcing szempontból legvonzóbb országok között egy 2007-es A.T. Kearney Global Services felmérésen hazánk a 24. helyen áll, ami nem rossz, amíg meg nem pillantjuk felettünk pl. Vietnámot, s várhatóan 2-3 éven belül Bulgária és Litvánia is beelőz.

Az országonkénti problémák felsorolásánál Magyarországon az emelkedő költségek és a kimerülő források szerepeltek kiemelt helyen, ami azt jelenti, hogy határán vagyunk a kapacitásainknak, vagyis többek között nem tudunk nagy tömegben, jól képzett embereket produkálni.

A jövőre vonatkozóan tehát a legfontosabb, megválaszolásra váró négy kérdés, amire igyekezett, de csak részben tudott Bőgel is a trendek, logikák, történelmi visszatekintések segítségével választ adni, s ami nem csupán az iparág jövője, de országoké szempontjából is meghatározó, s akár alapjaiban átstrukturálhatja a világ és nemzeti gazdaságokat, az országok fejlettségi rangsorát, de akár még a társadalmak szerkezetét is :
 

1. Milyen lesz a jövőben az üzlet és informatika viszonya? Ez utóbbi stratégiai partner vagy „közüzemi szolgáltató” lesz-e?
2. Adhat-e továbbra is versenyelőnyt az informatika?
3. Változik-e és milyen irányban az informatikai tevékenységek helye?
4. És végül milyen lehetőségeket és veszélyeket hoz a jövő?

A haza viszonyokról az előadást követően egy CIO, valamint egy érdekképviselet és az IT szakma képviselőivel folytatott, a felsőoktatást képviselő közgazdász moderátor közremĹąködésével folyó kerekasztal-beszélgetést meghallgatva kaphattak képet a résztvevők. Az ott elhangzottak részben alátámasztották a mesterkurzuson elhangzottakat, de nem festettek túl rózsás képet sem a hazai felhasználók IT kultúrájáról, sem a hazai IT ipar helyzetéről.