Néhány komoly eredményt elért önkormányzati és kistérségi összefogást szimbolizáló, annak értékét (is) reprezentáló projekt és az Okmányirodák követhető példája reményt ébresztő, de a „hiú” jelző elkerüléséhez sok még a tennivaló. Az EU ugyan „csak” 2009-től teszi kötelezővé az e-ügyintézést, de két hónap múlva már 2008-at írunk, s onnan számolva 2009 már csak egy év, ami a közigazgatási projektek esetében rövid idő, kiváltképp, hogy még néhány szabályozási procedúra is hátra van.
A témára a következő másfél évben még gyakran visszatérve, most – az említett konferencián elhangzottakból két előadás néhány tanulságos részletét kiemelve – az eredményekről, s ez utóbbiak potenciális alapjaként szolgálható, a 2009-es határidő betartására alkalmazására némi reményt felvillantó ASP modellre, és a leküzdésre váró gátakra fókuszálva készítettünk összefoglalót.

Visszatekintés

2005. november elsején lépett érvénybe az e-ügyintézés törvényi hátterét megalapozó, KET néven közismertté vált „2004. évi CXI. Törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól”. A KET, EU által is szolgalmazott jogszabályként, egy központi elektronikus rendszert nevez meg az e-ügyintézés biztosítékaként, amelynek többek között a Kormányzati Portál, a Kormányzati Ügyféltájékoztató Központ (ennek részeként az Ügyfélkapu), de a tevékenységgel összefüggő különböző szolgáltatások, s ezek szolgáltatói és üzemeltetői is részei. A jogszabály alkalmazásával az állampolgárok és a hatóságok közötti kapcsolat átláthatóvá, az állam szolgáltatói szerepe pedig egyértelmĹąvé válhat. Azonban a jogszabályok és a modern infrastruktúra az eredmény- és ügyfélorientált ügyitézésnek csupán szükséges de nem elégséges feltétele, a közigazgatásban, hivatalokban dolgozók felkészítése nélkül bukhat a projekt.  Szittner Károly kormán-főtanácsadó szerint ez utóbbiban (is) igen jelentős Magyarország lemaradása, de szembetĹąnő negatívum a stratégia, valamint az e-ügyintézés folyamatkénti kezelésének hiánya is. A teljes körĹą e-ügyintézés megvalósításának szintjei (a tájékoztatástól az ügyintézés egésze elektronizálásáig) ugyanis egy folyamat egymást követő állomása, s elsőként – egy jól meghatározott stratégiát „kiszolgálva” – ezt a folyamatot kellett (volna) felépíteni, majd a szinteket ennek mentén megvalósítani.

Nálunk azonban a folyamatot eliminálva, többnyire csupán az első szintet jelentő tájékoztatást, mint „leglátványosabb” elemet kiválasztva, a közigazgatási intézmények az e-ügyintézés honlapjaikon  való megjelenítésére összpontosítottak. Erről, illetve a szélessávó internet infrastruktúra megteremtéséről szólt a 2004-2006 közötti e-közigazgatás kiépítésére igénybe vehető EU támogatásokra kiírt pályázatok java része is. Így aztán az ezen a gyakorlaton felülkerekedett és ma már a negyedik szintig eljutó, később név szerint is megemlített önkormányzati, kistérségi, illetve államigazgatási szintre emelt projekt példájától eltekintve, gyakorlatilag „beépített” volt a megtorpanás.

Stratégia – jobb későn, mint soha

A többlépcsős stratégia alkotási folyamat a MEH EKK irányításával 2007. januárjában indult (sic!), és júniusban egy négy éves munkaprogram kialakításával zárult (emlékezzünk, az EU által szabott határidő: 2009.). A stratégia alkotás céljaként a formálódó Új Magyarország Fejlesztési Terv Operatív programjai tervezéséhez szükséges iránymutatást fogalmazták meg.
A kiindulásként felvázolt, nem túl rózsás helyzetkép elemei közül, a későbbiek igazolására, érdemes néhányat kiemelni. Ilyenek a nem kellő hatékonyságú, túl lassú és átláthatatlan közigazgatási hatósági eljárások, az infokommuikációs technológiák nem kielégítő használata, a megfelelő tartalmak és szolgáltatások gyenge kínálata - s ez utóbbiak statikus volta -, az elmaradott kapcsolódó háttérfolyamatok és rendszerek, az interoperabilitás hiánya, valamint a hátrányos helyzetĹą településeken az IKT szolgáltatásaihoz való nehézkes, vagy lehetetlen hozzáférés.
Szittner az átalakulás három fő irányaként az ügyfélorientált állampolgári és vállalkozási, illetve az integrált kormányzati szolgáltatásokat, valamint a professzionális megvalósítást vázolta fel. Vagyis az IT fejlesztéseknek – a hagyományos ügyintézési filozófiával ellentétben – az állampolgárok és vállalkozások köré kell épülniük, a közigazgatásnak pedig a megosztott szolgáltatás, a shared services szolgáltatási kultúra felé kell elmozdulnia, ami a hatékonyság érdekében standardizálást (technológiai szintjén ennek pl. a SOA, illetve szolgáltatások szintjén az ASP felelhet meg) és egyszerĹąsítést követel. S nem utolsó sorban – ahogy fentebb már utaltunk rá -, a közigazgatási hozzáértés és tudás szélesítése és mélyítése a feladat, ami az ügyfélorientáció kultúrájának megteremtésén túl, az IKT fejlesztések tervezéséhez és megvalósításához szükséges ismeretekre és képességekre is vonatkozik.

Kusza szabályozás

Az elektronikus ügyintézéssel a közigazgatási eljárási törvény foglalkozik. Az e-ügyintézésnek – elvileg csak átmeneti felmentéseket adva - 2005. novemberétől az ügyfelek számára igénybe vehetőnek kellene lennie, ezzel szemben az önkormányzatok 83 százaléka hozott e-ügyintézést kizáró rendeletet. Kormányhatározat rendelkezik  a KET hatályosodásának 2007. május 1-ig tartó időszakra kiterjedő vizsgálatáról. Ennek eredménye még nem került a kormány elé, de a „hivatalos” vélemény előtt is megállapítható, hogy nem történt a 2004-es állapotokhoz képest lényegi áttörés. Ennek többek között szabályozási okai vannak, vagyis nem „informatikai” jellegĹą gátakat is le kéne küzdeni. Ilyen pl. a titkosítás és hitelesítés problémája, aminek megoldása nélkül nincs e-ügyintézés. Továbbá tizenegy hatályos törvény tiltja – többek között a családok támogatásáról, a bírósági végrehajtásról, a jogi segítségnyújtásról szóló - az elektronikus ügyintézést, a megengedő szabályozás 28, a korlátozó 9 törvényen keresztül érvényesül. A Szittner által említett háttérszabályok között az elektronikus aláírásról, a személyes adatok védelméről és a közérdekĹą adatok nyilvánosságáról, az elektronikus információszabadságról  és a köziratokról szóló törvények szerepeltek.
A következő időszak feladatait összefoglalva a kormány-főtanácsadó a hangsúlyt, az azonosítással összefüggésben, a biztonság és megbízhatóság fokozására, az adatvédelmi követelményeknek megfelelő adatszolgáltatásra és a proaktív szolgáltatások és az adatvédelmi követelmények összhangjának megteremtésére helyezte. Emellett az elektronikus ügyiratkezelés, a közigazgatásban a központosított szolgáltatások, az elektronikus fizetés és az elektronikus számlabefogadás megvalósítása is várat magára.

Merre az erre

A MEH EKK osztályvezetője, dr. Kópias Bence „ASP rendszer – a közigazgatási rendszer jövője?” címĹą előadása, még ha kérdőjelesen is, de reményt ébresztett a szakemberekben. Kópiás előadását hallgatva úgy tĹąnt, legalább részben tisztában vannak a MEH-ben, milyen problémákra adna megoldást az ASP. A lemaradást azonban jól reprezentálja, hogy még csak most folyik az előző, az e-ügyintézéshez kapcsolódó EU támogatásokra vonatkozó GVOP 2004 4.3 intézkedés hatására történt önkormányzati informatikai beruházások szakmai kiértékelése. (Az említett és már annak idején is sokat vitatott intézkedés összesen közel 13 milliárd forinttal támogatta elsősorban az önkormányzatok szélessávú internet infrastruktúrájának kiépítését.)
Nem kétséges, hogy az elért részeredmények mellet komoly hiányosságokra is fény derül, hiszen a pályázatok kiírásakor valójában keveset tudott a kormány arról, mit akarnak az önkormányzatok, hiszen ez utóbbiaknak sem volt fejlesztési stratégiájuk.
Ennek ellenére mégis születtek példaként szolgáló, ma is mĹąködő ASP szolgáltatások, „best practice”-ek. Ilyen a szombathelyi központú, de annak kistérségi településeit is ellátó e-Savaria és a 23 csatlakozó települést kiszolgáló hajduszoboszlói IKeR is, és a külföldi példákhoz hasonlóan mindkettő a település szintĹą fejlesztés helyett az összefogás eredményességét igazolja. Úgy tĹąnik, kevés még a „legjobb hazai gyakorlat”, de valószínĹą, a látszat csal. Szittner Károly szerint sokszori felszólítást követően is csak néhány intézmény – az e-ügyintézést ténylegesen megvalósítottaknak csak töredéke – töltött fel a kormányzati portál erre kijelölt helyére dokumentált, s így mindenki számára példaként szolgáló rendszerleírást. Kiváltképp igaz ez a minisztériumokra, pedig a jó példa ragadós lehet. A pozitív példák egyike a más kistérségek számára is követhető IKeR projekt.
 

A lehetséges út

Ahhoz, hogy beláthatók legyenek az ASP modell előnyei, a meglévő problémákból érdemes kiindulni. Az IIR-Hungary E-ügyintézés konferenciáján Dr. Kópias Bence, a MEH EKK osztályvezetője ezek közül elsőként a szélessávú internet kapcsolattal rendelkező önkormányzatoknak az e-ügyintézés szempontjából még ma is alacsony számát említette. Majd a hiányzó informatikai fejlesztésekkel, illetve a meglévők fenntartásával kapcsolatos nehézségek, illetve a fejlesztések ad hoc volta következett. És persze az emberi oldal, az önkormányzati tisztségviselők és köztisztviselők lassú szemléletváltozása is akadályozza az e-ügyintézés terjedését, a helyi anyagi keretekről már nem is szólva.  Kópias Bence szerint azonban a legnagyobb gondot az önkormányzatok többségének az e-ügyintézéssel járó kihívásokra adható megfelelő válaszának hiánya jelenti.
Készül, ám még csak általános elképzelések formájában létezik a következő négy év fejlesztéseinek irányt adó, az e-közigazgatás 2007-2010 stratégiára alapozott keretrendszer. Az E-közigazgatás Stratégia az intézményi fejlesztések koordinálása mellett az átfogó horizontális és vertikális fejlesztések biztosítását és a modern közigazgatás kialakítását is szolgálná, ugyanakkor az e-kormányzásnak a közigazgatás egészére való kiterjesztéséhez is keretül szolgálna.
Így olyan ASP (informatikai szolgáltató) központok jöhetnének létre a gesztor önkormányzatok bázisán, amelyekben az informatikai rendszereket központilag üzemeltetve, a szolgáltató központhoz önként csatlakozó hivatalok elérhetik a mĹąködésükhöz szükséges informatikai szolgáltatásokat. Az integrált mĹąködés érdekében a központok tevékenységét egységes, központi ASP keretrendszer (szabványok, szabályok, ajánlások) támogatja. Így a ma még eltérő munkafolyamatok alapján mĹąködő önkormányzatok, egységes keretek között, költséghatékony, modern informatikai eszközökre építő hatékony, átlátható és ügyfélközpontú szolgáltató önkormányzatokká válhatnának. Az ASP központok létrejöttével a szolgáltatóhoz történő csatlakozás, a hivatali ügyintézők, vezetők és a lakosság felkészültségi szintjéhez igazodva, folyamatosan történhet.
A szolgáltató központokkal szembeni legfontosabb követelmény az egységes e-közigazgatási keretrendszeren keretein belüli, ASP modellen alapuló mĹąködés. Az ehhez szükséges kidolgozandó szabályoknak és szabványoknak a hosszú távú interoperabilitás biztosítása mellett, a 2010-ig zajló fejlesztések fő kereteiként is kell szolgálniuk. A továbbiakban erre alapozhatók a költség-hatékony önkormányzatok. A mindennek feltétételéül szabott összefogás, térségi együttmĹąködés egyik technológiai lehetőségeként kínálkozik az ASP.