És még csak nem is kellene ennek érdekében komoly erőfeszítést tennie, hiszen a civil szervezetek és informatikai érdekképviseletek, valamint a tudományos szféra összefogásával két és fél éve 309 millió forintnyi támogatással elindult és pozitív eredménnyel zárult program folytatásához létezik kidolgozott akcióterv, és uniós pénzek is áll(hatná)nak rendelkezésre. Azonban úgy tĹąnik, mégsem az IT-mentori, hanem a kormányzati berkekben favorizált IT-tanácsadói hálózat támogatásának „áll a zászló”. Vagy mégsem?

Röviden vázolva az Európai Szociális Alap és a magyar kormány által finanszírozott, a bevezetőben említett IT-mentor foglalkoztatási program állását, a kettő közötti különbségeket is ismertetve arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért az IT-mentori hálózat kiteljesedésével van nagyobb esély a hazai digitális írástudatlanság enyhítésére.

Befedni vagy betemetni
 

Nem szabadna pénzkérdésnek lennie, hogy befedjünk vagy betemessünk egy szakadékot, mert az előbbi esetben nemcsak emberek eshetnek áldozatul, de a rá költött pénz is. Nézzük, mit értünk ez alatt.
Több felmérés szerint a hazai felnőtt lakosság legalább 60 százaléka digitális írástudatlan, és a 27 EU-tagország számítógép-elterjedtségi rangsorában az utolsó előtti helyen állunk. (Ez utóbbi megállapítás és a hazai mobilpenetráció ismeretében firtathatnánk, hogy miért nem az idehaza jóval nagyobb elfogadottságú mobilkommunikációs lehetőségekre építünk, de most maradjunk a számítógép alapú információs társadalom víziójánál.) Az IT-mentor program megvalósításában és továbbvitelében aktív részvételt vállaló konzorcium (ld. keretes írásunkat) szerint ebből az állapotból robbanthatná ki az országot az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében folytatható IT-mentor program. A konzorciumi tagok (ld. keretes írásunkat) szerint az i2010 EU-s irányelvekben is rögzített befogadó információs társadalom hazai megvalósulásához a mára OKJ-s IT-mentor képzésből négy éven belül 15-20 ezer szakembernek kellene kikerülnie és munkába állnia.
 

Az említett szakmacsoport keretében többek között közösségi hozzáférés-üzemeltető, kisvállalati rendszergazda, nyílt és távoktatási tutor, felnőttképzési konzulens, innovátor, honlapfejlesztő és -karbantartó, valamint telefonos ügyfélszolgálati szakembereket képeztek az említett szakmák sajátosságain túl, tudásuk környezetükben történő átadására is. Konkrét feladatokat említve, a képzést elvégzők – pl. a képzési igény felmérésével és ehhez támogatást biztosítva – a felnőttképzés ügyét is előbbre vihetnék. A kormányzati szektor pedig a pályázati kiírásoknál – az IT-mentori hálózat értékét felismerve – fontolóra vehetné a hálózat bővítésével elérhető eredményeket.
A fenti IT-mentor szám eléréséhez hozzávetőleg 2011-ig személyenként 80-100 ezer, összességében kb. 12 milliárd forintnyi támogatásra lenne szükség. (Az ITTK kutatója, Molnár Szilárd megállapítása szerint Magyarország a rendszerváltás óta eltelt évek alatt a hátrányos helyzetĹąek, vagyis az idősek, a vidéken élők, a kisebbségek és a fogyatékkal élők életének digitális akadálymentesítésére összesen még 500 méternyi autópálya árát sem fordította. Az említett összeg kb. egy kilométer autópálya megépítésének költsége. De az évek óta húzódó és egyre növekvő összköltségĹą 4-es metró költségei is szolgálhatnának hivatkozási alapul (a szerk.).

MĹąködő hálózat

Elsőként negyvenegy megváltozott munkaképességĹą, illetve 45 éven felüli tartós munkanélküli állampolgár szerzett önerő nélkül informatikai képesítést az EQUAL „Információs társadalom mentor (IT Mentor) – az informatikai szektor mint munkaadó” program keretében, s a háromnegyedük már el is helyezkedett. A megszerzett informatikai tudásukat saját környezetükben továbbadó IT-mentorok közremĹąködésével kiépült és szövetségként mĹąködő hálózat a digitális írástudatlanság felszámolásának és a halláskárosultak foglalkoztatása megoldásának éllovasa.

A szövetség tagjai által az EQUAL IT-mentor program eredményeire és tapasztalataira, valamint az ITTK tudományos kutatásaira támaszkodva elkészített, a hazai eInclusion cselekvések körét meghatározó, az eBefogadás népszerĹąsítését, illetve a motivációs és oktatási programokat tartalmazó, valamint a tartalomszolgáltatást érintő, a magukra hagyottak informatikai felzárkóztatását célzó akciótervvel kíván az i2010-ben megfogalmazottakhoz hozzájárulni. Az abban megfogalmazottak végrehajtására munkacsoportokat szerveztek. Pilotprogramokat definiáltak az IT-mentorok felkészítésére, illetve a személyes segítségnyújtás legkülönbözőbb területein való alkalmazásukra, és intézményesíteni kívánják az IT-mentori (IT-ME) szolgálatot. A szervezet erősítését és az IT-mentori szakma befogadását elősegítő területi megjelenéseket, rendezvényeket szerveznek, és közremĹąködnek az IT-mentori szakképzés beindításában, illetve fejlesztésében is.

Fogcsikorgatva vagy felelősséggel

Bár idehaza kevesen tudják, mégis tény, hogy 2008-at az EU az eBefogadás évének nyilvánította. Nagy kár, hogy idehaza erről úgy a médiában, mint a kormányzati kommunikációban nagy a csönd, nincs körülötte hírverés. Még az ellenzék is elfelejti felhánytorgatni a cél elérését szolgáló programok, támogatások hiányát.

Az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a mentorálást érintő több elem is szerepel, de ezek nem érhetők el horizontálisan a pályázatokban. ValószínĹąleg a társadalom gondolkodásváltására is szükség lenne annak megértéséhez, hogy az információs társadalom megvalósulása kapcsán, a digitális írástudatlanság felszámolása érdekében, az állampolgárok minél nagyobb mértékĹą integrálására lenne szükség. Ennek egyik lépéseként mentorok, közvetítők segíthetnék az eddig kiszorultaknak az információs társadalom felé tett első s egyben legnehezebb lépéseit. És ez nem elsősorban informatikai, sokkal inkább társadalmi kérdés.
Ma, a GKM tavaly indított programját nézve, úgy tĹąnik, mintha a minisztérium ejtette volna a korábban megkezdett IT-mentor programot, és az IT-tanácsadó képzést favorizálja. Hogy lássuk a kettő közötti különbséget, a BME-UNESCO ITTK információs társadalom és eBefogadás témával több mint fél évtizede foglalkozó kutatásvezetője, Molnár Szilárd többek között a közelmúltban lezajlott IIR-Hungary e-Közbeszerzés konferenciáján elhangzott, a kutatási eredményeiken alapuló okfejtését hívtuk segítségül.

Helyzetkép

Molnár szerint az EU-országok mindegyikében kiemelt szerepet játszanak a társadalmi közvetítők. Kutatásuk során, a hozzáférés, a felkészültség és a motiváció függvényében azt vizsgálták, hogy ezek teljes vagy részleges hiányában az egyes csoportoknak a digitális írástudás elősegítése érdekében mire van szükségük. Ahol valamilyen szinten mindhárom adott, ott az ellátás javítása a cél. Ahol csak a motiváció hiányzik, ott a szolgáltatás előnyeit közvetlenül az ügyfelekkel kommunikálva célszerĹą bemutatni. A felkészültség hiányában az oktatást, a felkészítést kell megfelelően támogatni, s ahol mindkét említett tényező hiányzik, s csupán a hozzáférés adott – ez elsősorban az idősebb embereket tömörítő közösségekre, családokra jellemző –, a közvetítőknek helyben kell megnyerni az érintetteket a szolgáltatás igénybevételére. Ahol adott a motiváció és némi felkészültség is, de anyagi akadálya van a hozzáférésnek, ott ennek megoldására kell koncentrálni, míg ahol a motiváció és a hozzáférés hiányzik, ott – ez utóbbi alternatív lehetőségeit felkínálva – a szolgáltatás előnyeit célszerĹą hangsúlyozni. Azoknak, akik motiváltak, de felkészültség és hozzáférés hiányában azt hasznosítani képtelenek, megfelelő segítséget kínáló közösségi hozzáférési pontokra van szükségük. A legnagyobb hányadot kitevő csoprtnak, azaz a felsoroltak egyikével sem rendelkezőknek többcsatornás elérést és ügysegédeken (IT-mentorokon) keresztüli ellátást kell biztosítani.
Molnárék megállapították, hogy a materiális és a kognitív gátak mára felcserélődtek, vagyis erősebb a motivációhiány. Ezen sokat segíthetne a „hálózatosan” mĹąködő társadalom, ám Magyarországot a társadalmi elszigeteltség jellemzi. Míg a hazai internethasználókra érvényesek a világtrendek, addig az elszigeteltek aránya nálunk lényegesen kedvezőtlenebb, s gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik a hálózati polgárrá vált és az elszigetelt réteg közti átmenet.

Egymás mellett, de nem helyett

A felmérések szerint az e-közigazgatás kedvezően befolyásolhatná a fentieket, s a digitális szakadék enyhítésének legnagyobb gerjesztője lehetne, kulcsszerepben az IT-mentorokkal. Egy másik, az NRC által végzett felmérés szerint ugyanis a hazai lakosság érdeklődik az e-közigazgatás iránt, 50 százaléknál többen ítélik hasznosnak, s az internethasználók is ilyen arányban lépnek – elsősorban tájékozódási céllal – a közintézményekkel elektronikus kapcsolatba. Ebben a relációban megdől az internethasználat életkor szerinti megosztottsága, hiszen a 60 év felettiek a 20 éveseket jellemzőnél kétszer nagyobb valószínĹąséggel keresnek fel közigazgatási honlapot. Vagyis Magyarországon van az e-közigazgatás térnyerésében támaszt jelentő réteg. A társadalmi közöny ellenszerei az Európában csaknem spontán rétegként létrejött társadalmi közvetítők. Ott az internet és az e-közigazgatás világában eligazodók nem saját, hanem környezetük ügyeit intézve lépnek elektronikus kapcsolatba a közintézményekkel, egy társadalmi közvetítő átlagban 3 ember érdekében jár el. És Magyarország ebben sincs lemaradva, az e-közigazgatási szolgáltatást közvetítővel igénybe vevők között hazánk egy 2002 és 2005 közötti EU-adatfelvétel alapján az 5. helyen állt.
Kiváltképp a civil és informatikai szervezetek legalább hat éve szorgalmazzák idehaza az IT-mentori szolgáltatás szakmai szintre emelését, de mint a fentiekből is látszik, nagyon lassú az előrelépés. A 2006 végén a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatásával indult Információs Társadalmi Tanácsadó (ITT) képzésből kikerülő szakemberek nem helyettesíthetik az IT-mentorokat. A két „szakma” között koncepcionális hangsúlykülönbség van, amit Molnár Szilárd több fórumon is remekül érzékeltetett. A GKM által kezdeményezett képzésben részt vevő, az információs társadalmi területen mĹąködő (vagy a terület iránt érdeklődő), már diplomával rendelkező szakemberek speciális, mindennapi tevékenységük során hasznosítható tanácsadói szakoktatásban részesülnek, s szaktudásukkal „közvetítővé” válhatnak, de szerepük csupán passzív.
Az IT-tanácsadókat ugyanis arra képezik, hogy meggyőzzék az embereket, az internet nem az ördögtől való, s vannak olyan szolgáltatásai, amelyek fontosak lehetnek a hétköznapokban. Így jellemzően azt a korábban ismertetett réteget tudják megszólítani, amelyik rendelkezik motivációval, érdeklődik a digitális világ iránt, de vagy nem ért hozzá, vagy nincs ehhez eszköze, hozzáférése.
Az IT-mentor ezzel szemben proaktív: azokat próbálja elérni, akik nincsenek tisztában azzal, hogy milyen előnyöket is nyújthatnak számukra az IKT-eszközökön keresztül elérhető online szolgáltatások. Ők azok, akik begyĹąjtik az igényeket, elvárásokat, és azonosítják a közösségre jellemző problémacsoportokat, aminek eszközvilága és megközelítési módja, módszere eltér az IT-tanácsadókétól.
Az IT-mentor és az IT-tanácsadó nem egymást kizáró, de mégis különböző folyamatokra reflektál. A két tevékenység tehát nem azonos, de megfér egymás mellett, így a minisztériumnak nem célravezető csak IT-tanácsadókban gondolkodnia.

Lesz-e megoldás?

Az IT-mentori program kormányzati, illetve EU-alapból történő támogatással folytatódhatna, és szükség van a mentori tevékenységet „legalizáló” szabályozásra.
A 2007. július 1-jétől hatályba lépő, a központi elektronikus ügyintézési rendszerről szóló 84/2007. (IV. 25.) kormányrendelet 3. mellékletének 1.2.3. pontja szabályozza az IT-mentorálás egyik speciális területét, az ügysegédi tevékenységet.

A fentiek alapján az IVSZ, a konzorcium egyik résztvevője az IT-mentori program folytatását jelentő pályázatok kiírását reméli.