Az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt. egyike azon kevés magyar vállalkozásoknak, melyek képesek voltak arra, hogy multinacionálissá váljanak, és eladják a hazai tudást és tapasztalatot a régióban. Szűcs Zoltán vezérigazgatóval az informatika és az IT vezetők megváltozott szerepéről beszélgettünk, és nem tudtuk elkerülni annak a kérdésnek a felvetését sem, hogy milyen lehetőségek vannak a hazai vállalkozások előtt.

Nemrég az egyik gazdasági napilapnak adott nyilatkozatában azt állította, hogy a magyar gazdaság egy újabb évet vesztegetett el azzal, hogy nem sikerült megteremteni az uniós források lehívásának és hasznosításának feltételeit. Ön szerint hogyan változott az informatika társadalmi szerepe az elmúlt években?

Szűcs Zoltán: - Az uniós csatlakozás hatására kinyílt a gazdaság, és az informatika mindenütt visszafordíthatatlanul megjelent. A hatékonyan és biztonságosan működtetett informatika lett a fejlődés egyik legfőbb záloga. Az uniós irányítási rendszer, valamint a konkrét programokban, akciókban, pályázatokban megtestesülő közös uniós célok egyaránt azt sugallják, hogy a sokat emlegetett információs társadalom megvalósításának korába léptünk, s onnan nincs visszaút.

Milyen új kihívásokkal kell szembenéznie emiatt az informatikai vezetőknek?

Sz. Z.: - A változó környezetben változniuk kell e szakma művelőinek is. Ma a legalapvetőbb elvárás a főinformatikusokkal szemben, hogy magukévá tegyék és szervezetükben terjesszék a szolgáltatói attitűdöt. Nem csupán az IT cégeknek, de minden informatikai szervezetnek van ügyfele, így a működés alapja csakis a szolgáltatói attitűd lehet. Még az olyan intézményekben, vállalkozásokban is értelmezhető az ügyfél fogalma, ahol az informatika nem képezi az alaptevékenység részét, hanem tisztán támogatói szerepben van. Ilyen esetekben a munkatársak, illetve a szervezet általuk képviselt céljainak feltétlen szolgálata a feladat.

Mi vár az informatikusokra a jövőben? Milyen utat kell még bejárniuk?

Sz. Z.: - Ma már nem a személyi számítógép, hanem az informatikai architektúra, nem a számítógépes hálózat, hanem a rendelkezésre állás és biztonság, nem a háttértár vagy a memória nagysága, hanem a hatékony működés foglalkoztatja a szakmát. A vezető informatikusoknak így egyre többet kell megtanulniuk a vállalat más folyamatairól is, és el kell sajátítaniuk az üzleti gondolkodást. Az AAM munkatársainak jó része informatikai/műszaki végzettséggel rendelkezik, kollégáink közel fele pedig közgazdász diplomát szerzett. A két csoport a projektek végrehajtása közben is nagyon sokat tanul egymástól, de a tudás átadását természetesen célzott képzésekkel is segítjük.

Az AAM mintegy három évvel ezelőtt nemzetközi terjeszkedésbe fogott. Hogyan érzékeli, a mobilitás is egyre inkább követelménnyé válik a munkaerőpiacon?

Sz. Z.: - Feltétlenül. Mi 2005 végén nyitottuk meg romániai irodánkat, terveink szerint pedig a következő években további irodákat nyitunk a környező országokban. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hozzánk kerülő fiatal szakemberek nemzetközi projektekben vehetnek részt, de természetesen az is igaz, hogy olyan munkatársakra van szükségünk, akiknek ez kihívást, nem pedig gondot jelent.

Az IVSZ egy tavalyi felmérése alapján a magyar vállalatok informatikai export árbevétele 2005-ben elérte a 602,1 milliárd forintot, melynek közel 90%-át a hazánkban gyártott és exportált hardver termékek tették ki. Ezzel szemben a hazai végfelhasználók a legtöbbet informatikai szolgáltatásokra költöttek. Úgy tűnik tehát, hogy még mindig az a jellemző, hogy hardvert exportálunk, tudást importálunk. Mikor fordulhat meg ez a trend?

Sz. Z.: - Vannak bĂ­ztatĂł eredmĂŠnyek, az a baj, hogy a hazai szakmai mĂŠdia – tisztelet a kivĂŠtelnek – erről ritkĂĄn szokott beszĂĄmolni, hiszen nĂĄlunk mĂŠg mindig az a hĂ­r, ha valamilyen baj, botrĂĄny vagy kudarc tĂśrtĂŠnik. Az AAM munkatĂĄrsai pĂŠldĂĄul jelenleg is dolgoznak BulgĂĄriĂĄban, RomĂĄniĂĄban, MacedĂłniĂĄban, SzerbiĂĄban, Bosznia-HercegovinĂĄban ĂŠs KazahsztĂĄnban is, mĂŠghozzĂĄ hatalmas projekteken. De nem csak minket lehetne emlĂ­teni, mindig ĂśrĂśmmel lĂĄtom, ha egy magyar informatikai cĂŠg multinacionĂĄlissĂĄ vĂĄlik. Az emlĂ­tett trend azonban sajnos mĂŠg nem vĂĄltozott meg. MĂŠg mindig igaz, hogy a tudĂĄsunkat nem tudjuk kellőkĂŠppen ĂŠrtĂŠkesĂ­teni a kĂśrnyező orszĂĄgokban. Állami tĂĄmogatĂĄsra, korszerĹą projektszervezetekre lenne szĂźksĂŠg, melyek megtanĂ­tjĂĄk a piaci szereplőknek, hogyan hasznĂĄljĂĄk ki a lehetősĂŠgeket. RĂŠgĂłta hallgatjuk, hogy megĂŠrkeznek majd az uniĂłs milliĂĄrdok, de ez mĂŠg mindig nem tĂśrtĂŠnt meg. 2007-ben jelentősen csĂśkkentek az ĂĄllami megrendelĂŠsek is. ÖsszessĂŠgĂŠben szenvednek a vĂĄllalkozĂĄsok, mind az informatikai, mind pedig a tĂśbbi szegmensben. MikĂśzben tehĂĄt ĂśrĂźlĂśk annak, ha lĂĄtom, hogy egy vĂĄllalkozĂĄs hozzĂĄnk hasonlĂł kĂźlfĂśldi sikereket ĂŠr el, ennĂŠl sokkal gyakrabban szorul Ăśssze a szĂ­vem azokĂŠrt a magyar IT cĂŠgekĂŠrt, melyek nem tudnak megĂŠlni ebben a tĂĄmogatĂłnak korĂĄntsem nevezhető kĂśrnyezetben.