A kompakt digitális fényképezőgépek szinte mindegyike középre súlyozott fénymérővel rendelkezik. Ez annyit tesz, hogy a fényképezőgép "jobban odafigyel" a kompozíció középső területének megvilágítottságára és elhanyagolja a sarkok köré eső területeket.

Bár ez a legtöbb esetben elfogadható eredményeket produkál, sokszor nem mindig ez a legjobb fénymérési módszer. De ha nem áll rendelkezésünkre az alaposabb beállítást is lehetővé tévő DSLR gép, akkor néhány apró trükkel ki tudjuk használni a kompakt gépekben rejlő lehetőségeket is.

A megoldás az, hogy előbb fókuszáljunk a témára, majd komponáljuk újra a képet. Fókuszáláskor ugyanis a fényképezőgép eltárolja a fénymérés adatait mindaddig, amíg teljesen le nem nyomjuk a kioldógombot. A legtöbb fényképezőgép kétfokozatú kioldógombbal rendelkezik, félig lenyomva fókuszál, teljesen lenyomva pedig exponál. A középre súlyozott fénymérés eredményeképpen a kép közepén elhelyezett téma éles lesz, és ez lesz a fénymérő referenciazónája is. Ez pedig az egész felvétel expozícióját meghatározza.

Bizonyos esetekben ez a megoldás eléggé elkeserítő felvételeket produkálhat főleg a nagy kontraszt-különbségeket mutató tájképek esetében, vagy túl erős napfényben készült felvételeken, amelyeken a központi téma éles és megfelelően exponált, de a kép szélei felé a részletek beégnek, vagy alulexponáltak lesznek. Hogyha a fényképezőgépet a fénymérés idejére elmozdítjuk, esetenként még rosszabb felvételeket kaphatunk.

Mit tehetĂźnk? IllusztrĂĄciĂłul szolgĂĄljon a kĂŠt alĂĄbbi kĂŠp.

Az AF/AE a kĂŠp kĂśzĂŠppontjĂĄn rĂśgzĂ­tve.

Az AF/AE-t a képen látható ág felső bal részén rögzítette, majd újrakomponálta a képet a fotós.

A két kép elkészítése között csupán néhány másodperc telt el. Az első kép esetében a fotós megkomponálta a képet, majd exponált. A középre súlyozott fénymérésnek és autófókusznak köszönhetően a felvétel éles és megfelelően exponált lett. Ennek ellenére a kép egyik érdekes látványeleme, a zöld háztető eléggé túlexponált lett. Az oka egyszerű: a fényképezőgép a téma sötétebb részére átlagolt: az előtérben látható fára. Mivel a fénymérő nagyobb jelentőséget tulajdonított a kép sötétebb részeinek, a háttér kissé beégett, és a háztető zöld színe szinte teljesen beolvad a felhők fehérjébe.

A második kép esetében azonban a fotós az AF/AE-t az ág felső bal részén rögzítette, majd a kioldógombot félig lenyomott állapotban tartva újrakomponálta a képet. Ezúttal a kiértékelt terület jobban visszaadta az ág-égbolt közötti kontrasztot, így a felvétel általános megvilágítottsága jobb lett. A két fénykép közötti különbséget a háttérben látható háztetőn érzékelhetjük a leginkább, a második felvételen a háztető tényleg zöld színű lett, és a felvétel egyik érdeklődést keltő elemévé vált.

Hasonló módszerrel nem árt néha szándékosan megtéveszteni fényképezőgépünk fénymérőjét, illetve ajánlott több változatot is készíteni az elénk táruló látványról. Figyeljünk a nagy kontrasztokra, és lehetőleg a közepesen megvilágított részleteken mérjünk fényt. Jó kísérletezést!