A kivĂĄlasztĂĄs ĂśnkĂŠnyes volt, mivel a felmĂŠrĂŠst olyan orszĂĄgokban vĂŠgeztĂŠk, ahol egyrĂŠszt fennĂĄllt a netcenzĂşra gyanĂşja, mĂĄsrĂŠszt pedig biztonsĂĄgosan el lehetett vĂŠgezni a szĂźksĂŠges felmĂŠrĂŠst – Észak-Korea pĂŠldĂĄul valĂłszĂ­nĹąleg az utĂłbbi szempont miatt maradt le a listĂĄrĂłl. John Palfrey, a Berkman Center for Internet and Society vezetője a sajtĂłnak elmondta, hogy a jelensĂŠg terjedĂŠsĂŠnek mĂŠrtĂŠke kĂźlĂśnĂśsen aggasztĂł; a 2002-es felmĂŠrĂŠsnĂŠl mĂŠg alig nĂŠhĂĄny orszĂĄgban talĂĄlkoztak az online tartalmak ĂĄllami szĹąrĂŠsĂŠvel. A legerőteljesebb internet-cenzĂşrĂĄt az EgyesĂźlt Arab EmĂ­rsĂŠgekben, IrĂĄnban, Jemenben, Mianmarban (Burma), PakisztĂĄnban, SzaĂşd-ArĂĄbiĂĄban, SzĂ­riĂĄban ĂŠs TunĂŠziĂĄban tapasztaltĂĄk. Az ĂŠrintett orszĂĄgok kĂśzĂśtt volt mĂŠg AzerbajdzsĂĄn, Bahrein, DĂŠl-Korea, EtiĂłpia, India, JordĂĄnia, KĂ­na, LĂ­bia, MarokkĂł, OmĂĄn, PakisztĂĄn, SzingapĂşr, SzudĂĄn, TĂĄdzsikisztĂĄn, ThaifĂśld, TĂźrkmenisztĂĄn, ÜzbegisztĂĄn ĂŠs Vietnam.

Az online tartalmak cenzúrájának általában háromféle motivációja, illetve indoka van: politikai, biztonsági, illetve a társadalmi normák védelme. A legtöbb esetben az utóbbival magyarázzák az olyan intézkedéseket, amelyek valójában a politikai ellenzéki véleménynyilvánítás elfojtását szolgálják. A felhasználók ráadásul a legtöbb esetben nem tudják, hogy mit és miért zárnak el előlük. Az internetezők persze az ilyen országokban is megtalálják a kibúvókat, és egyre több olyan szoftver szerezhető be, amellyel ki lehet kerülni az egyes államok által alkalmazott szűrési módszereket.