Információs társadalom: 2006-ban több minden véget ért Magyarországon

2007. február 20.

2006-ban több minden véget ért Magyarországon, így például a „Straub-korszak” a Magyar Telekomban, vagy az IHM-korszak a kormányzat információs társadalom politikájában, de a csupán hagyományos internethasználatnak is „bealkonyult”, kopogtat a web 2.0 forradalom – állítja a Magyar Információs Társadalom Éves Jelentés 2006.

A Budapesti Műszaki Egyetem Információs Társadalom-és Trendkutató Központ (ITTK) kutatócsoportjának és partnereinek gondozásában elkészült jelentés 2004 óta immáron harmadszor látott napvilágot. Az anyag szerzői szerint 2006-ra elsősorban mint korszakhatárra tekinthetünk az információs társadalom, az informatika és az internet terén. Esély van ugyanis arra, hogy 2007-re több, eddig meghatározó évtizedes trend forduljon meg, mivel élesedik a verseny a mobil- és hagyományos távközlésben, új IP-alapú szolgáltatások terjednek el, és a kormányzat háttérbe szorulásával megnő az üzleti szféra, valamint a civilek felelőssége a terület fejlődésében.

Előrelépés

A 2006-os évben egyértelmű előrelépést tapasztalhattunk néhány területen. Például nőtt az otthoni internethasználat. Az e-közigazgatási szolgáltatások felkészültségi szintje Magyarországon változott a legnagyobbat egy év alatt Európában, és ezzel az ország elérte az unió átlagának szintjét. Végül az innovációs járulék rendszere megújítani látszik a hazai tudásipari kapcsolatokat és aktivitást.

Visszalépés és kudarc

De számos területen történtek negatívan értékelhető események is az évben. Visszarendeződés történt az információs társadalom politikai kezelése terén, már nem élvez stratégiai prioritást a terület. Félresiklott a sokat ígérő fejlesztési pólusok ügye is.

Változatlanul nem sikerül megszólítani a társadalom többségét kitevő információs írástudatlanokat, ezzel a magyar lakosok többsége kimarad az információs forradalom közvetlen alakításából.

Nem került sor az optikai szélessávú közmű kiépítésének kormányzati előkészítésére sem, mivel a hazai viszonyok és az üzleti megoldásokat preferáló gondolkodásmód nem kedvez egy közösségi közmű alapon kialakított projekt elindításának.

Egyhelyben járunk

2006-ban két olyan kihívást találni, ahol évek óta folyamatosan deficites a teljesítmény, pedig kiemelten fontos kérdésekről van szó. Az egyik kritikus pont, hogy az információ, tudás és oktatás köré épülő víziók továbbra sem kapnak tényleges szerepet a politikai döntések meghozatalában és a fejlesztésekben. A másik, hosszabb távú hatásokkal jár probléma, hogy még mindig gyenge az információs és kommunikációs eszközök integrálása az oktatásba, pedig az eszközök évek óta rendelkezésre állnak és folyamatosak a fejlesztések.

Kettősség

A legtöbb területről azonban leginkább az mondható el, hogy ellentmondásos a fejlődésük és egy sajátos kettősség jellemzi őket: miközben történtek fontos lépések, nem lehet maradéktalanul csak sikerről vagy kudarcról beszámolni.

Az internettel rendelkező háztartások háromnegyede szélessávon kapcsolódik a hálózatra, amivel nemzetközi összevetésben a legfejlettebb országok között vagyunk, miközben összességében továbbra is az egyik legalacsonyabb a magyar internetpenetráció egész Európában. Magyarország ezzel kiérdemli a legfejlettebb alacsony penetrációjú ország kétes címét.

A digitális szakadék csökken az anyagi helyzet és a településtípus alapján (felzárkóznak a falvak) – de továbbra is meghatározó a kor, a származás és az iskolai végzettség mentén, így nem lehet maradéktalanul örülni az eredményeknek.

Bár csökken a szélessávú hozzáférés ára – az adott áron igénybe vehető csomagok sávszélessége jelentősen elmarad a nyugati országokban tapasztaltakétól, mindeközben pedig az infrastruktúra sem minden településen érhető még el.

Gondot okoz az is, hogy az internettől távolmaradók egyre kevésbé materiális okok miatt kényszerülnek lemondani az internetről (pl. mert nincs számítógépük, vagy, mert drága számukra az internet) – viszont nő az érdektelenek, közönyösek aránya, akiket közel egy évtizede nem sikerül megszólítani a kérdésben. Így nem lehet egyszerűen egy árcsökkentő politikával megoldani az internet nem terjedésének kérdését.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény végre lehetővé teszi ugyan az elektronikus ügyintézést – de kiskaput hagy az önkormányzatok számára, hogy ezt a lehetőséget helyben kizárhassák.

Bár bevezették az iskolai informatikai normatívát, viszont javarészt már elöregedtek az iskolai informatikai eszközök, a Sulinet program a Sulinet Expressz fiaskójával pedig veszített a politikai támogatottságából.

Végeredményben a digitális kultúra és a társadalom kettészakadt Magyarországon: a társadalom egyharmada web 2.0 forradalmat csinál, kétharmada viszont digitális analfabéta és nem is igazán érdekli az internet világa.

Éppen a fejlesztések kellős közepén

Végül elmondható, hogy számos olyan terület van, amelyen éppen most zajlik a hosszabb kifutású munka, így nehéz állást foglalni, vajon végül milyen irányt vesz a fejlődés. Ilyen például a hazai médiaszabályozás megújítása, a felkészülés a digitális műsorszórásra való átállásra.

Bár az elektronikus közigazgatás jól teljesített 2006-ban, nem lehet megülni a babérokon, a rendszer további építésére és fejlesztésére van szükség, hogy ki tudja elégíteni a társadalmi igényeket és a modernizáció ne maradjon torzóban.

Hasonló megállapítások tehetők a hazai kutatás-fejlesztési politika és a K+F rendszer működése terén: látni már a kedvező jeleket, de sokat kell még tenni a teljes átalakításhoz, az innováció-élénkítés rendszerszerűvé tételéhez.

Esély a gyorsabb fejlődésre?

Mindent összevetve eseménydús évet tudhatunk magunk mögött, bár áttörés nem történt az információs társadalom építésében, vagy az azzal kapcsolatos tudatosság terén, viszont mutatkoznak jelei (pl. szélessáv terjedése, innovációs járulék pozitív hatása), hogy volna esély egy gyorsabb fejlődési tempó felvételére. De ehhez le kellene küzdeni azokat az akadályokat, amelyek egy része már közel egy évtizede gátolja a hazai előrelépést (pl. a magas informatikai írástudatlanságot és a közömbösséget). Ez már csak amiatt is különösen fontos volna, mivel néhány versenytársunkhoz mérve inkább szolidnak mondhatóak az eredményeink, vagyis 2006-ban sem csökkent a lemaradásunk az élenjárókhoz képest – mint Észtország vagy Szlovénia.


Ami várható 2007-re: valami új kezdete?

Fontos változásokat hozhat a 2007-es év: élesedő versenyt a távközlésben és a mobiltelefóniában; kézzelfogható IP-alapú konvergenciát és szolgáltatásokat, mint pl. az IPTV; eldöntheti, hogy lehet-e üzletet csinálni a web 2.0-ból idehaza; végül megmutathatja, hogy van-e élet az IHM után.

A legfontosabb azonban, hogy egy ország keresi önmagát: az állami részvétel gyengülése az információs társadalom terén azért különösen fontos jelenség, mivel most rakjuk le egy újfajta növekedésre orientált Magyarország alapjait. Tovább erősödik a nyomás, hogy ne az olcsó munkaerőnk révén próbáljunk meg jelen lenni a globális piacokon. Magyarország egyelőre ugyan fenntartja a rendszerváltás óta szerzett pozícióit, kérdéses azonban az, hogy a versenytársak felzárkózásával merre induljunk tovább.

Elképzelhető-e, hogy valami új kezdődjék 2007-ben? A 2007-es év fordulópontot jelenthet, egybeeshet a „Straub-korszak” vége, egy voluntarista politikát felvonultató IHM-korszak végével, a nagypolitikát tekintve pedig remélhetőleg pont kerülhet a rendszerváltás végére a nagy ellátórendszerek (pl. egészségügy) és a közigazgatás megreformálásával, bár ez utóbbi nyilván nem csupán egy évig tartó folyamat. Az EU-s források segítségével megkezdődhet egy új Magyarország építése. Úgy tűnik, esély nyílik a növekedési pálya megváltoztatására, bár garancia nincs arra, hogy ez a megújulás sikeres is lesz.

 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció