Jövőt idéző előjelek
2006. december 31.
Manapság az informatikai, mobil- stb. termékek kapcsán nem csupán azok „használhatósági mutatóinál” – a gazdasági (és persze politikai) folyamatok időnkénti kiszámíthatatlansága, a termékek, szolgáltatások, a technológiák és a technikák gyors fejlődése miatti – sokkal gyorsabb elavulása okoz fejfájást a civil szférának és az üzleti vásárlóknak, de a gyártó esetleges felvásárlása miatti kompatibilitási, támogatottsági kérdések is napirendre kerülnek. Mert abban azért nem kell nagyon bízni, hogy a meglévő és a reménybeli ügyfelek nem érzékelnek semmit a fentiekből, vagy csakis csupa szépet és jót.
A céges felvásárlások miértje, mikéntje iránt sokkal kevesebben érdeklődnek, mint ahányan az élvezői, nem ritkán pedig szenvedői lesznek azok közvetlen vagy közvetett hatásainak.
Ki issza meg a levét?
Az informatikát, az ICT-produktumokat, -szolgáltatásokat alkalmazók, a felhasználók (és alattuk most nem elsősorban az informatikusokat, hanem sokkal inkább az üzleti oldalt értjük) számára az esetleges új beszerzések mellett a már birtokukban lévő termékek, igénybe vett szolgáltatások támogatottsága, illetve az új termékek, portfóliók kompatibilitása, integrálhatósága a meglévő környezetbe és persze ezekkel összefüggésben a kiadások mértéke a döntő.
Ha például a felvásárlások sebessége meghaladja a megszerzett technológiák, termékek portfólióba illesztéséhez szükséges időt, ha nincs idő az így előálló, felvásárolt elemeket is integráló szoftvertermékek, alkalmazáscsomagok tesztelésére, a törvényi megfelelőségek ellenőrzésére (hiszen nemzetközi színtéren folynak az akvizíciók), sok bajnak lehetnek még forrásai az üzlet fejlődését, a versenyképességet, a piacon maradást stb. különböző módon szolgálni látszó folyamatok. Ezért nem árt kiemelt figyelmet fordítani a vásárló cég stratégiájára, s hogy abban milyen mértékben van jelen a beolvasztott vállalat termékének továbbfejlesztése, illetve a meglévő ügyfeleknek (és disztribútoroknak) a felvásárolt termék kapcsán nyújtott támogatás. Erre is kiható kérdés, hogy vajon megtartja-e a vevő a felvásárolt disztribúciós hálózatot (területszerzési szándéknál ennek nagy a valószínűsége), illetve rendelkezik-e erről a vételi szerződés, s vajon ez egységes, vagy országonként eltérő.
Az alábbiakban röviden áttekintünk néhány üzleti alkalmazásportfólió akvizíción keresztüli bővülését követő termékintegrációs és -támogatási stratégiai törekvést.
Business Objects – termék-stratégia
Szoftverek esetén érdekes kérdés a felvásárolt termék integrációs foka a felvásárló cég kínálatával. A Business Objects (a továbbiakban: BO) például a Crystal felvásárlásakor kissé ugyan megváratta a piacot, de végül 2004 januárjában napvilágot látott új termékstratégiája, amely szerint az integráció első fázisában (2004 első felében) kiegészítő jellegű integrációs csomagok segítették a frissen megjelent Crystal Version 10 és az aktuális BO-verziók közös használatát. Az év végén piacra került 11-es verziójú Business Objectsbe már beépülnek a legfontosabb Crystal-szoftverek, a teljes integrációt, ahogy a termékstratégiából is kiderült, a 2005 második felében megjelent BO 12 hozta el, amióta az összes szoftver egy közös metaadatbázisból dolgozik. A stratégia az akvizíciók során általában még eltérő szupportárak egységesítésére is adott előrejelzést.
Oracle – Life Time Support Policy
Az Oracle is jó példának tűnik. Mivel Magyarországon évek óta ismert, és több szolgáltatónál is működik Siebel CRM, az Oracle a meglévő ügyfelek megnyugtatását is szolgáló szupportstratégia kidolgozását helyezte előtérbe, amelyben legalább 2013-ig minden, portfóliójukba tartozó CRM-megoldás standard támogatását vállalja. A felvásárlásokat követően született Life Time Support Policy programban foglaltak alapján a cégnek tetszőleges ideig fenntartható és üzletileg racionális támogatási ajánlata van a standard szupport megszűnése után az ügyfélnél éppen futó verziókhoz ragaszkodók számára. Közben – a szupportszerződésekben és a fejlesztési stratégiában meghatározottak szerint – a CRM-rendszerek fejlesztése is folytatódik.
Ezzel egy időben megkezdődött a szolgáltatásorientált architektúra (SOA) alapú koncepcióra épülő új üzleti alkalmazásportfólió létrehozása. A saját és az üzleti alkalmazásfelvásárlásokkal tulajdonba került termékek funkcionális, technológiai, folyamatbeli, termékstratégiai jellemzőiből a legjobbak ötvözésére alakult „vegyes” fejlesztőcsapat már meglévő technológiai alapon hozza létre – első elemeit 2006-tól fokozatosan piacra vezetve – a kiemelten iparágfókuszú Fusion Applications portfóliót. Ennek során az Oracle az áttérni szándékozók minél zökkenőmentesebb upgrade-igényét is szem előtt tartja, és a meglévő termékek továbbfejlesztésével, valamint a kiegészítő Life Time Support Policyval az áttérési döntés lehetőségét felhasználóinál hagyja. Folyamatos honosítási politikája folytán a fejlesztések eredményeihez – a telepítéshez felkészült szakértőket találva – a potenciális hazai ügyfelek gyakorlatilag azok nemzetközi megjelenésével egy időben férhetnek hozzá.
Infor – merre az arra?
Az Oracle-hez hasonló esetek a legkritikusabbak, amikor egy vagy több akvizíció kapcsán azonos jellegű termékek (pl. ERP-k) kerülnek egy kézbe, mert a meglévő ügyfelekben egyből felmerül a kérdés, hogy melyik marad meg, fejlesztődik tovább, egyáltalán milyen fejlesztési és kereskedelmi, támogatási politikát folytat majd a cég, és neki felhasználóként mit kell lépnie, hogy ne járjon a kelleténél is rosszabbul, esetleg negatív élmények nélkül megússza.
Ilyen az SSA Baan ERP, majd az SSA Infor általi felvásárlása, hisz ez utóbbi révén már három ERP-, illetve MRP-termék és sok más üzleti alkalmazás került egy kézbe. Az Infor elképzeléséről még keveset tudni, de az idén több akvizíciót maga mögött tudó cég a júliusban lezárult SSA-felvásárlást követően augusztusban integrációs stratégiája felgyorsítását ígérte. Vezetői mindenesetre addig is igyekeztek biztosítani ügyfeleiket, hogy akvizíciós stratégiájuk csakis jót tartogat számukra. Egyrészt az Infor gazdagodó vertikális piaci tapasztalatai, másrészt a kiváló kiegészítő termékkészletek integrálása révén, ugyanis felvásárlásaik az ügyfelek technológiai beruházási életciklusának meghosszabbítását szolgálják. A cég akvizícióival nemcsak ügyfelei meglévő megoldásait gazdagítja, hanem a továbblépést szolgáló új technológiákról is gondoskodik.
Ennek a ma még gyakorlatilag csak általánosságokat tartalmazó megállapításnak a hatásait és következményeit a jövőben idehaza az infor:COM, az SSA LX (korábban BPCS) és SSA LN (korábban Baan) felhasználói tapasztalhatják – mivel az SSA-nak és az infor AG-nek nincs még Magyarországon leányvállalata, csak disztribútoraikon, a Corvex Rt.-n, illetve az SSA esetében pl. az S&T Kft.-n keresztül. S mivel ez utóbbi termékek kapcsán korábban akadtak idehaza tisztázatlan kérdések, csak remélni lehet, hogy az Infor – lévén az anyacég az SSA-val ellentétben európai – valóban nagy körültekintéssel és figyelemmel jár el a támogatások kérdésében is.
Microsoft – a termékintegrációé a jövő
A Microsoft Business Solution sem korábbi nevükön kínálja már a Navision felvásárlásával tulajdonába került ERP-megoldásokat. A Dynamics NAV (korábban Navision) és Dynamics AX (korábban Axapta) új verziója már friss fejlesztéseket is tartalmaz, és ahogy egy korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, a további fejlesztések várhatóan a két termék egyesítésének irányába történnek. Vagyis a Microsoftnak, bár sokan kétségbe vonták, van az említett termékekre – a Dynamics AX 4.0 fejlesztésével indult, majd a licencpolitikát érintő és várhatóan a termékek 2009-re tehető teljes integrációjával végződő – fejlesztési és támogatási stratégiája is.
Árulkodó jelek
Végül néhány, nem csupán az informatikai piacra érvényes észrevétel. A felvásárolt cég jövőbeni tevékenységét, termék- és szolgáltatáskínálata stb. jövőjét tekintve üzenetértéke lehet annak, ha valamelyik vezetője megjelenik a vásárló menedzsmentjében, és persze annak is, hogy hol. Mint ahogy az is üzenetértékű a felhasználói piac számára, ha nem csorbul komolyabban a felvásárolt vállalat függetlensége, azaz saját néven (vagy terméknévvel), mondjuk leányvállalatként működhet tovább. Sok esetben találhatók a fentiekre utaló mondatok az akvizíciókról kiadott közleményekben, például arra vonatkozóan, hogy az akvizítor melyik termékben mely technológiákkal integrálja a tulajdonába jutottakat.