Tavaly év elejétől ez év májusáig a szoftveripari felvásárlások és egyesülések összértéke több mint 30 milliárd dollárra tehető. Az ezredfordulón tapasztalthoz képest lassuló technológiai fejlődés miatt ugyanis a felhasználók újabb rendszerek vásárlása helyett már meglévő informatikai infrastruktúrájukat szeretnék jobban kihasználni. A felvásárlások többsége a minimum 5-6 éves termék-életciklusú nagyvállalati rendszerek gyártóit érinti. A cégek előremenekülve a felvásárlásokkal ügyfélbázisuk bővítése mellett versenytársaik számát is csökkentik.

Kapaszkodók és élre törők

A felvásárlások, egyesülések okai között vezető helyen szerepel a piaci helyzetnek a piaci részesedés növelésével történő erősítése, a versenytársak „kiütése” a nyeregből, a termékportfólió, de még inkább az értékesítési csatorna „bekebelezése”, az üzleti tevékenység racionalizálása és a stratégia fókuszának szĹąkítése. Az említettekhez hozzátehető a piaci pozíció megtartásához vagy a piaci rész növeléséhez szükséges technológia birtoklása, illetve a nemzetközi terjeszkedés igénye. Ok lehet a meglévő termékek piacának beszĹąkülése miatti piacszerzési szándék, mint ahogy az ERP-gyártók esetében is történt. A nagyvállalati megoldások gyártói a néhány éve közel telítetté vált nagyvállalati piac felől a középvállalatok irányába mozdultak, felvásárlások útján portfóliójukba emelt programokkal próbálkoztak, miután saját megoldásaik erre a piacra „konvertálása” nem hozta a várt eredményeket. És nem utolsósorban a cégek a lehetséges befektetők számára is vonzóbbá kívánnak válni.
Ám a „kérő” mellett a „menyasszonynak” is fĹąződhetnek érdekei a frigyhez. Ha kevésnek érzi magát a terjeszkedéshez, ha tőkehiány miatt megtorpant a fejlesztésben, vagy értékesítési nehézségei támadtak, de a birtokában lévő technológia, termék, szolgáltatás piacképes, leginkább felvásárlás útján tudja értékeit átmenteni, a terméke, technológiája vagy piaca továbbfejlődését, fejlesztését biztosítani, jó esetben piacképes tudással, képességekkel bíró embereiről is gondoskodva. Akadnak „menyasszonyi” státusra vágyó cégek, amelyek maguk is felvásárlásokkal igyekeznek mind vonzóbbá válni a konszolidálódó piacokon.
A piackutatói előrejelzések sem közömbösek a piaci szereplők számára, az ezek által előre jelzett irányokban is történnek felvásárlások. Persze a kizárólag organikus növekedés sem elképzelhetetlen, ám a mind inkább egymásba ágyazódó szolgáltatások, a termékek integrációs foka, hatásuk egymás fejlődési ütemére, kiváltképp az IT- és ICT-szektorban, ezt egyre kevésbé valószínĹąsíti.
Mindennek elsősorban az országok saját kisebb fejlesztőcégei láthatják kárát, amelyek közül mind többen veszik fel kínálatukba saját fejlesztéseik mellé a vezető gyártók termékeit, s nem kell nagy fantázia annak kitalálásához, hogy a tudás alapú társadalmat csak szlogenként használó országokban támogatás híján útjuk hová vezet.

Törekvések és fékek

Az IT- és ICT-piacokon az internetboomot követően, 2001–2002-ben indult piaci konszolidáció, felvásárlási láz máig alig csillapodott. Elemzők mind gyakrabban vetítik előre néhány ma is piacvezető „egyeduralmát”, azt sugallva, hogy 5-10 éven belül alig néhány gyártó, szolgáltató hálózza be a világot. Ennek ugyan a jelenlegi törekvések láttán van némi esélye, de az ezekre a piacokra óriási sebességgel betörni igyekvő ázsiai országok, elsősorban Kína és India, valamint a dél-amerikai feltörekvő államok az említettek ellen hatnak. Azonban ma még, ahogy összeállításunk is bizonyítja, gyakorlatilag az IT- és ICT-világ egésze szövetségekkel, partnerségekkel, együttmĹąködésekkel s gyakran ezekből fakadó felvásárlásokkal igyekszik pozíciót szerezni vagy azt megerősíteni.