Gates vagy gátak?
PKI Napok: a Progresszív Kínálat Ismérvei
2007. január 1.
A legújabb műszaki megoldások rejtelmeibe és technológiai trendjeibe engedi bepillantani a hallgatót az immár évtizedek óta megrendezett PKI Tudományos Napok. A bevezetőben említett korlátlanság kívánalmainak megfelelően előadások hangzottak el a távközlés fejlődésével legyőzhető földrajzi, kulturális, társadalmi korlátokról, az egyes technológiai megoldások összeolvadásáról, megszűnéséről, valamint a távközlési platformok és szolgáltatások konvergenciájáról.
Az új megoldások, szolgáltatások bevezetése során számos olyan tényezőt is figyelembe kell venni, amely az újdonságok elterjedését esetleg akadályozhatja – mondta bevezetőjében Koós Attila, a Magyar Telekom PKI Távközlésfejlesztési Intézetének igazgatója. Korlátokat képezhetnek felhasználási problémák vagy gazdasági nehézségek, de az már a legritkábban fordul elő, hogy műszaki akadályok fékezik a fejlesztést. Jelenleg leginkább a felhasználási korlátok okozzák a legnagyobb gondot. Egy-egy új szolgáltatásnak hozzáférhetőnek kell lenni a lakosság széles tömegei számára, mert ha csak egy csekély, műszakilag jól képzett fiatal réteg élvezi az előnyeit, akkor hosszú időbe telik, amíg a beruházás megtérül. A jobb anyagi viszonyok között élő, ám a közép- és idős korosztályhoz tartozó emberek már nehezebben fogadják be az újdonságokat. Részükről nem a minden újjal szembeni elvi ellenállás jele ez, sokkal inkább arról van szó, hogy a reflexszerű, gyors használat elsajátítása sok időt és fáradságot igényel. Ám ha a kutatók fantáziája nem rugaszkodhatna el a megszokásoktól, akkor nem-hogy előmozdítanák, hanem éppenséggel fékeznék a haladást. Kompromiszszumokra persze szükség van, s ezek keresésénél tekintettel kell lenni az idősebb generációra, a műszaki újdonságokat nehezebben befogadó, inkább humán beállítottságú, minden korosztályban előforduló csoportokra, valamint azokra, akik esetleg tapasztalataik miatt félnek az újtól. De – Neumann szavaival élve – a fejlődés ellen nincs orvosság.
Mobilkutatási projektek
A k+f konzorcium az az egyedülálló eszköz – mutatott rá Káli Zsolt, a PKI-FI fejlesztőmérnöke –, amely képes áttörni a versenypiaci logikából adódó korlátokat az iparág fejlődése érdekében, az egymással versenyben álló cégek közös kutatás-fejlesztési tevékenysége során. A Magyar Telekom fejlesztési intézete tudatosan koncentrál arra, hogy meglévő erőforrásait mind szakmailag, mind pénzügyileg kiegészítse, megtöbbszörözze. Az előadó több ilyen módon működő munkáról beszámolt. Az egyik ilyen az adaptív médiafolyam-szolgáltatási architektúra kifejlesztése a legújabb mobiltávközlési rendszerek céljaira. A 3. generációs mobilrendszer (UMTS) lehetőséget ad a mobil streaming multimédia-szolgáltatásra, amiben a távközlési és a tartalomszolgáltatók egyaránt érdekeltek. A projekt indulásakor ilyen szolgáltatási architektúra világszerte nincs, ezért ez a projekt központi célja. Mivel a 3G-re való áttérés fokozatos lesz, az előfizetők több más – rádiós és vezetékes – elérési hálózatot szeretnének használni, s ennek biztosítása a projekt másik fő feladata. A kidolgozandó új szolgáltatási architektúrában a hozzáférési technológiák széles választékban vehetők igénybe, a konkrét technológiától függetlenül mindig az elérhető legjobb minőségben, és a cél az, hogy a felhasználó választhasson közülük.
Közel 3 milliárd forintos költségvetéssel (amelynek kétharmada állami támogatás) egy másik konzorciumi projekt indult a Mobil Kommunikációs Kutatás-fejlesztési Központ és Innovációs Centrum létesítésére. Ebben már az is igazi ritkaság, hogy a 13 konzorciumi tag között olyan piaci szereplők egyesítik erőiket, amelyek a mindennapokban harcot vívnak a vevők kegyeiért (például a T-Mobile, a Pannon, a Nokia, az Ericsson és a Siemens). A tagok azt remélik, hogy a világ élvonalába tartozó szakterületi és regionális vonzáscentrum jön létre a mobilkommunikációban, amely kiemelkedő kutatás-fejlesztési, valamint technológiai innovációs tevékenységet folytat, intenzíven együttműködik a gazdasági szférával, ösztönzőleg hat a régió technológiai és gazdasági fejlődésére, s ezen keresztül javítja a régió és az ország versenyképességét.
A BME Mobil Innovációs Központ (MIK) kutatási eredményeit Magyar Ildikó ismertette. Intenzíven vizsgálták például a vezetékes szolgáltatások mobil hordozók (elsősorban WLAN) feletti biztosításának lehetőségét. Sikerült a T-Com videotelefon-alkalmazását WLAN-ra is jó minőségben kiterjeszteni.
A folyamatosan növekvő mennyiségű IP-forgalom átvitele mellett – az igényelt minőségi követelmények részeként – a szolgáltatások magas rendelkezésre állását is biztosítaniuk kell a szolgáltatóknak egy sor hálózati alkalmazás esetében. Ennek mikéntjéről a Czinkóczky András – Konkoly Lászlóné – Csákány Éva fejlesztőtrió számolt be. Olyan IP/MPLS (MultiProtocol Label Switching) hálózatot kell kiépíteni, amely ritkán hibásodik meg, hiba esetén a működés gyorsan helyreállítható, és a hálózat menedzselése is minimális szolgáltatáskieséssel jár. Az internethasználaton alapuló BE (Best Effort) szolgáltatásoknak természetesen más hálózati igényeik vannak, mint a 3Play módszerben nyújtott hang- és videoátvitelnek vagy egy üzleti szempontból kritikus vállalati alkalmazásnak, így a hálózat kialakításában az utóbbiak igénye dominál. Elsődleges fontosságú, hogy a hálózat olyan hardver- és szoftvereszközökből legyen megépítve, amelyek nagy megbízhatóságúak, és hiba esetén automatikusan képesek annak kiküszöbölésére. A hálózatban alkalmazott redundancia növeli ugyan a költségeket, de általában nélküle nem érhető el a szükséges magas rendelkezésre állás. A PKI-FI kidolgozott egy megbízhatóságmodellező módszertant, amelynek segítségével a különböző költségű szcenáriók közül kiválasztható a felhasználói igényeknek legjobban megfelelő és legolcsóbb megoldás.
Videó a vezetéken
Az igény szerinti videó (VoD, Video on Demand) a hagyományos televíziózást egy, a felhasználói kényelmet és elégedettséget lényegesen növelő tényezővel egészítette ki – mutatott rá Selyem Zsombor, a PKI-FI fejlesztőmérnöke. Az előfizető ugyanis immár arról is dönthet, hogy mikor szeretné megnézni a kiválasztott műsort. A VoD eredetileg prémiumtartalmak (pl. mozifilmek) azonnal hozzáférhető hálózati továbbítását valósítja meg, ugyanakkor egyre nagyobb az igény a tévécsatornák tetszőleges tartalmának VoD jellegű elérésére is. Ilyen szolgáltatást Európa-szerte több tartalomszolgáltató elindított, amely jelenleg extra áron érhető el (pl. RaiClick). A tévéadások igény szerinti elérése megváltoztatja a tévénézési szokásokat: a felhasználók csak az élő vagy közel élő műsoroknál (pl. hírek) igazodnak a műsorfüzethez, egyébként önálló időbeosztásuk szerint ülhetnek le a képernyő elé. Mivel a megoldás nyilvánvalóan nagy sávszélességet kíván, a távközlőrendszerek gerinchálózati forgalmának (kapacitásának) tervezésénél a VoD iránti felhasználói igény lesz a meghatározó. Az igény szerinti műsorok alapesetben egyedi (unicast) forgalmat generálnak, hiszen az előfizetők különböző időpontban szeretnének egyedi tartalmakat nézni. Ez a lehető legjobb kiszolgálást nyújtja, akadálytalanul biztosítva a felhasználói interaktivitást. Legnagyobb hátránya, hogy roszszul skálázható, és nem hatékony a hálózati erőforrás kihasználása. A gerinchálózati terhelés így hamar kritikussá nőhet, ezért az unicast technikát olyan alternatív megoldásokkal kell helyettesíteni, amelyekkel a terhelés csökkenthető. Az előadó példaként említette a multicast alapú, szegmentált videokézbesítés különböző formáit, továbbá a p2p (peer-to-peer) átvitelt, valamint az elosztott médiaszerver-architektúrát (caching). Ezek a technikák azonban szinte kivétel nélkül kompromisszumos megoldásokat eredményeznek: vagy az előfizetői erőforrásokat kell növelni, vagy a szolgáltatás valódi „on-demand” jellege által okozott szorító feltételeken kell lazítani (kezdő késleltetés, előretekerési lehetőség). A szükséges extra erőforrások közül a merevlemez egyre olcsóbban érhető el, míg az új DSL-technikák (pl. VDSL2) a jövőben egyre több helyen teszik majd lehetővé az MC alapú VoD-kézbesítést.
A már működő, multimédiás szolgáltatásokat is tartalmazó, integrált (3Play) megoldások sávszélességigényei az előrejelzések szerint igen jelentősen növekednek – állapította meg Nagy Tamás, a PKI-FI fejlesztőmérnöke. A növekedés egyik hajtóereje a nagyobb felbontású, részletgazdagabb digitális információk létrehozása és megjelenítése. Amíg jelenleg a hagyományos tévé képminőségével közel egyenértékű SDTV (Standard Definition TV) és videojel kb. 300 ezer pixel információt tartalmaz, addig a közeli jövő nagy felbontású HDTV-je közel 2 millió pixelt. Sőt a fejlesztések elindultak a még nagyobb felbontás irányába. Az SHDTV (Super HDTV) 8 millió, az UHDTV (Ultra HDTV) 32 millió pixelt fog tartalmazni.
A 3Play-szolgáltatások, az előre jelzett növekvő sávszélességek garantálása igen nagy feladat a távközlési szolgáltatók számára. Műszaki szempontból már többféle megoldás létezik vagy formálódik, például a DSL-technológiák közül a legnagyobb kapacitású VDSL2, továbbá a GigaEthernet-switchek, a 3G-mobilrendszerek. Az új lehetőségek között egyre nagyobb szerepet kaphatnak a fényvezetős rendszerek, de a kérdés az, hogy az optikai kábellel mennyire kell „közel menni az előfizetőhöz”, vagyis az FTTx rövidítésben (Fiber To The...) mi kerüljön az x helyére. A PKI szakembere a különféle átviteli rendszerek összevetése után azt állapította meg, hogy nagy sávszélességigénynél, infrastrukturális hátrányok (kültéri szekrény, áramellátás) nélkül, meglévő fénykábeles hálózatnál vagy zöldmezős megvalósításnál (amikor minden kábel új építés) a passzív optikai hálózat, vagyis a PON-rendszer tűnik a legkedvezőbbnek. Az előnyök kihasználása érdekében a GPON (Gigabit Capable PON) rendszerrel kapcsolatban további vizsgálatokat végeznek, többek között az eszközök használhatóságáról, a szolgáltatási és műszaki képességekről, a funkcionalitásról és nem utolsósorban a költségekről.
Tormási György, az Antenna Hungária szakembere előadásában a digitális műsorszórást nagy kapacitású információs csatornaként definiálta. A digitális földfelszíni televízió (DFT) jellemzőinek és szolgáltatásainak ismertetése után az új technológia lényegét a következő szavakkal összegezte: ez az előtérbe kerülő média- és tartalomközpontú igények kielégítésének legkorszerűbb, választékban gazdag eszköze.
Konvergens üzenetek
A PKI-ben már üzemel egy egységes üzenettovábbító és konvertáló tesztrendszer. Ennek bemutatása előtt Kovács János fejlesztőmérnök utalt arra, hogy a jövő távközlési hálózatában, amit ma NGN-nek neveznek, két szolgáltatáscsoport fogja kiegészíteni egymást: a real-time beszéd- és/vagy képátvitel, illetve a nem valós idejű üzenetküldő szolgáltatások. A határvonal meghúzása és a real-time fogalmának definiálása nem egyszerű feladat, hiszen mást jelent ember–ember, ember–gép, illetve gép–gép kapcsolat esetén. Valójában a szoftverfejlesztő cégek sem tartják fontosnak, hogy különbséget tegyenek a két szolgáltatásfajta között. A szakember az érvényes nemzetközi ajánlást idézi, miszerint az egyirányú, valós idejű átviteli késleltetés nem lehet több mint 400 ms. Ebből kiindulva egyértelmű az is, hogy a közkedvelt internetes chat és sok más, széles körben használt szoftver (mint például a Windows Messenger vagy a Skype) számos szolgáltatása üzenetkezelő rendszernek tekintendő, még akkor is, ha a címzett azonnal értelmezi, és válaszol rá. A PKI-FI teljes konvergenciára törekszik, a fő elve az, hogy az ügyfél bármikor, bárhonnan, egy felületről elérhesse az összes üzenetét, és ha szükséges, reagálhasson is rájuk. A fejlesztés alatt álló rendszerben kutatják az átjárást olyan forrásformátumok között, mint az SMS, az MMS, az e-mail, a chat, a voice-mail, a video-mail, a fájltranszfer és a fax. A prototípust idén kiegészítették egy Voice2Face rendszerrel, amely a süketek és nagyothallók szájról olvasását segíti.
Hogy miként lehet a természetes beszédből (majd beszédjelből) egy szintetikus arcot (szájmozgást) imitáló képsort generálni, arról Takács György (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) számolt be. Bevezetőjében utalt arra, hogy valamikor a beszédjelet hangjelenségnek tartották. A telefon pedig arra való, hogy ezt a hangot nagy távolságra átvigye. Ma már tudjuk, hogy a telefon sok mindent nem visz át a beszédből. A multimédia-szolgáltatások fejlődése kellett igazolásul, hogy újra rádöbbenjünk, mennyire fontos rész az emberi kommunikációban a beszélő arca, gesztusai, a beszédszöveghez hozzáfűzött tekintete. De ezek a korlátok is legyőzhetők.
Ha valakik, hát a fogyatékkal élő emberek ismerhetik a korlátokat. A süketek és nagyothallók részben vagy egészben szájról olvasással képesek kiegészíteni vagy akár egyáltalán megszerezni a beszédinformációt közvetlen emberi kommunikáció esetén. A kifejlesztett rendszerben színes grafikus kijelzőn jelenítik meg egy mozgó és beszélő fejnek azokat a részleteit, amelyek fontosak a szájról olvasáshoz. Az előzetes vizsgálati eredmények alapján, képzett jeltolmácsok segítségével készítettek kép- és hangfelvételeket. A beszédjel paramétereiből egy neurális hálózat számolja ki jellegzetes pontok értékeit, és ebből származtatják a fejmodell vezérlőjeleit. A siketek a bemondott szavak 50%-át értették meg az így képzett és megjelenített mozgókép alapján. A segédeszköz egy alkalmas mobiltelefonon vagy vezetékes végberendezésen is futtatható.
A tudás és a távközlés potenciálja
Amikor A tudásszerzés korlátai című szekcióban Bőgel György (CEU Graduate School of Business) a tudást mint hatalmi bázist vizsgálta, abból indult ki, amit mások is mondanak, nevezetesen hogy a tudás manapság nagyon fontos, talán a legfontosabb erőforrás. Birtoklása azonban nem feltétlenül ad hatalmat, csak bizonyos feltételek megléte és taktikai ügyesség mellett, amint ez az anyagi forrásokra is érvényes. A tudás ráadásul illékony, állandóan mozgó, átalakuló hatalmi bázis, ami megmutatkozik sok okos embert foglalkoztató úgynevezett „tudásszervezetek” célrendszerének, struktúrájának, döntési rendszerének, viselkedésének képlékenységében, változékonyságában is. Az előadó azt az állítást is megkockáztatta, hogy a tudás hatalmi bázisként bizonyos mértékig önmaga ellensége: azt ugyanis, hogy a tudást ma egyre könynyebb rögzíteni, továbbítani, megosztani, éppen annak fejlődése teszi lehetővé. A megosztás a monopolizáltság ellensége, a monopólium pedig közvetlen kapcsolatban áll a hatalommal.
Bartolits István, a Nemzeti Hírközlési Hatóság osztályvezetője sajátos szemszögből mutatta be a hírközlés vélhetően eddig legnagyobb paradigmaváltásának technológiai hátterét, első gyakorlati jeleit, valamint az NGN definíciójának értelmezése ürügyén a váltás következményeit. Néhány alapkérdés bemutatásával összefoglalta a paradigmaváltás szabályozásra gyakorolt hatását is. Erdősi Ferenc, az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos tanácsadója azt vizsgálta, hogy a távközlésben milyen potenciál rejlik ahhoz, hogy használói megszabaduljanak a földrajzi korlátoktól a tarifaköltségek csökkenésével „felpuhulóban” lévő gazdasági korlátok mellett. (Erről a két témáról külön cikkben számolunk be.)