A University of Vermont ĂŠs a Cornell University kutatĂłcsoportjĂĄnak robotja megjelenĂŠsĂŠben egy tengericsillagra emlĂŠkeztet, ĂŠs kezdetben nem rendelkezik semmifĂŠle kĂŠpzettel a sajĂĄt alakjĂĄrĂłl. Első tapogatĂłzĂł mozdulatai segĂ­tsĂŠgĂŠvel modelleket hoz lĂŠtre formĂĄjĂĄrĂłl ĂŠs szerkezetĂŠről, melyeket kĂŠsőbbi mozdulatai alapjĂĄn tovĂĄbbfinomĂ­t, mĂ­g el nem ĂŠr egy nagy pontossĂĄgĂş „ĂŠnkĂŠpet”. A folyamatosan frissĂ­tett modell segĂ­tsĂŠgĂŠvel a robot fel tudja ismerni, ha sĂŠrĂźlĂŠs ĂŠri ĂŠs tartĂłs kĂĄr, pĂŠldĂĄul egy lĂĄb elvesztĂŠse esetĂŠn Ăşjabb kĂśzlekedĂŠsi mĂłdszereket tud kifejleszteni.

A hagyományos robotoknak előre megírt programokra van szükségük ahhoz, hogy alkalmazakodni tudjanak a szerkezetüket ért sérülésekhez, vagy próbálkozások hosszú sorozatán keresztül kell újra megtanulniuk mozogni. Mindkét eljárásnak meglehetősen korlátozott a hatékonysága, és ennek következtében egy idegen környezetben magas számban fordulhatnak elő hibák a folyamatban.

Joshua Bongard, a University of Vermont docense a brit technolĂłgiai lapnak rĂĄmutatott: a robotika tĂśrtĂŠnetĂŠben ez az első olyan eszkĂśz, amely kĂŠpes leĂ­rĂĄst kĂŠszĂ­teni sajĂĄt felĂŠpĂ­tĂŠsĂŠről. SajĂĄtos tovĂĄbbĂĄ az a tulajdonsĂĄga is, hogy ezt az Ăśnmodellt mozgĂĄskĂŠszsĂŠgĂŠnek kifejlesztĂŠsĂŠre tudja hasznĂĄlni. „A robotot arra utasĂ­tottuk, hogy tanuljon meg mozogni, nem azt mondtuk meg neki, hogy hogyan kell mozogni” – idĂŠzi a The Engineer. Bongard szerint az eszkĂśz modellĂźl szolgĂĄlhat akĂĄr az ĂŠlőlĂŠnyek ĂśntudatĂĄnak tudomĂĄnyos kutatĂĄsĂĄhoz is. „TalĂĄn a nem is olyan tĂĄvoli jĂśvőben megszĂźlethet a kĂ­sĂŠrleti robotpszicholĂłgia tudomĂĄnya” – jĂśvendĂśli egy kommentĂĄr az amerikai Science magazin novemberi szĂĄmĂĄban, melyben Bongard ĂŠs tĂĄrsai kutatĂĄsi beszĂĄmolĂłja is napvilĂĄgot lĂĄtott.