Infotechtúra - avagy az építész esete az IT-vel
2006. november 26.
Totális képzavarként hadd kombináljunk két jól ismert szólást: minden szentnek maga felé hajlik a keze, és a suszter maradjon a kaptafánál. Mindez pedig arról jutott eszünkbe, hogy így ősszel megszaporodik a különféle szakmai rendezvények, konferenciák száma, s ezeken minden szakma képviselői a maguk mondókáját fújják. Az IKT-ipar területén működő cégek és szervezetek nyilvánvalóan e tárgykörből építik fel programjukat, miként az építészek kedvenc témája is az architektúra és a design. Idén immár negyedik alkalommal rendezték meg az Építészet Hónapja fesztivált, amely 2006. október 1-je és 31-e között 13 településen, 63 helyszínen, 128 rendezvényen zajlott. E helyütt nem tisztünk elmélyedni a funkció–konstrukció–kompozíció triászában, de annyit bizonyára az olvasó is belát, hogy az építészszakma (is) több szálon kötődik az IT-hez.
Az IT-szakma – és nem ritkán a Business Online is – hajlamos az információk technológiai részében elmerülni, s a szerverek, routerek, middleware-ek, chipek, LAN-ok, adatsebességek és memóriakapacitások útvesztőjében talán éppen a lényeg sikkad el: nevezetesen az, hogy mindez nem öncélú. A rekordhajhászás mögött jó esetben kifejezetten emberi igény, a kényelem és biztonság megteremtése, a – bármiféle jellegű – munka hatékonyabbá tétele áll. Az informatikusok és a szakmához közel álló felhasználók (userek) zsargonjában mindennapos „applikáció” kifejezés sem egyszerűen csak „alkalmazást” jelent, hanem ténylegesen valamilyen emberi igény, szükséglet kielégítésére alkalmazzák az adott megoldást. Lehet az házimunka, szórakozás, adóbevallás vagy éppenséggel az építészet is.
Ez utóbbi kapcsán rögtön néhány olyan kulcskifejezést is említhetünk, amely egyértelműen az információtechnológia és az architektúra szoros kapcsolatára utal. A ceruza–vonalzó–körző mellett az építészek eszközkészletében is megjelennek a CAD-CAM és egyéb mérnöki tervezőrendszerek, s ennek nyomán megszületnek az IKT-ipar vívmányait már a tervezőasztalon (monitoron), majd az építés fázisában is felvonultató intelligens épületek, amelyekben aztán könnyedén megteremethetjük a digitális otthont.
Miközben egyre több, kifinomultabb és bonyolultabb elektronikus szerkezet igyekszik kényelmesebbé, tartalmasabbá tenni mindennapjainkat, azt is elvárjuk, hogy ezeket minél egyszerűbben kezelhessük, netán önműködően vezéreljék magukat, sőt esetenként kommunikáljanak velünk.
Szinte álomszerű az a kép, amit az egyik, ebben a szakmában tevékenykedő cég reklámja fest: „Reggelente lágy zeneszóra ébredni, érezni az éjszakai alacsonyabb hőmérséklet után a kellemes meleget a lakásban, miközben a redőnyök felhúzódnak. Majd a már frissen lefőtt zamatos kávé illatát követve kisétálni a konyhába, az ablakból látni, ahogy a kerti öntözőberendezés beindul, és a fűszálakon legördülő vízcseppeken megcsillan a felkelő nap első sugara...”
Mindenesetre így jobban hangzik, mintha csak felsorolnánk, hogy a jó esetben egymással összehangoltan működő elektronikus megoldások egységes rendszerében olyan érzékelő és távvezérlő elemeket találhatunk, mint például a világítás, a hűtés és fűtés, a páratartalom-szabályozás, a biztonságtechnika, a háztartási berendezések működtetése, a mozgásérzékelés vagy a videokamerás megfigyelés, a szórakoztatóelektronika, a számítástechnika, a kaputelefon- és telefonrendszer, a redőny- és kapuvezérlés, az uszodatechnika, az öntözőberendezés, a szauna, a pezsgőfürdő és egyéb kényelmi berendezések irányítása. Ha lehet, otthon mindez vezeték nélkül vagy az interneten át távirányítással.
Az Építészet Hónapja gazdag programkínálatában mindezekről egyelőre talán kevesebb szó esett – ami érthető, hiszen mégsem informatikusok nagy találkozását szervezték meg.
A bő egy hónapos fesztivált az Octogon arcitecture&design magazin indította útjára 2003-ban azzal a céllal, hogy a Színházi Hónap, az Ünnepi Könyvhét vagy éppen a Filmszemle mellett végre az építészetnek mint az életünket közvetlenül meghatározó kulturális műfajnak is legyen saját ünnepe, rendezvénysorozata. Eseményeinek célja, hogy közelebb vigye az emberekhez az építészetet, lehetőséget biztosítva párbeszédre, vitákra, aktív és passzív információáramlásra.
Színes, érdekes kiállításokat, különleges épületbejárásokat, városnéző körutakat találhattak az érdeklődők a programok között. A tavaly kialakult gyakorlathoz hasonlóan ismét volt fesztiválközpont. Ezúttal a nemrég megnyílt Kortárs Építészeti Központban (KÉK) egész hónapban változatos programok sora várta az érdeklődőket Budapesten.
Az Építészet Hónapja 2006 záróeseményeként az Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (korábban Iparművészeti Egyetem) megrendezett konferencián a XXI. század kiemelkedő külföldi építészei tartottak előadást, Manuelle Gautrand, Erick van Egeraat és Hani Rashid vitatta meg a hónap kérdését: „Jönnek a felhőkarcolók?!”
A tudósító még emlékszik (és bizonyára olvasóink közül is sokan) az 1974-ben készült Pokoli torony című filmre (többek között Steve McQueen, Paul Newman és Faye Dunaway szereplésével), és felmerül a megválaszolhatatlan kérdés: egy mai infokommunikációs eszközökkel felvértezett épület esetében vajon hogyan végződött volna a film?
Az idei rendezvénysorozat központi kérdései a felhőkarcolókról azonban Bábel óta aktuálisak: Szeressük, ne szeressük? Engedjük, ne engedjük? Hol legyenek, hol ne legyenek? Érezhetően a magyar társadalom is észrevétlenül lépést vált – a rendszerváltás óta eltelt másfél évtizedes menetelés ritmusa, sebessége változóban, fölgyorsulóban van. Bojár Iván András, az Octogon főszerkesztője, az Építészet Hónapja 2006 fesztiváligazgatója nem zár ki egy olyan kollektív reprezentációs igényt sem, amelynek során a rendszert váltott, EU-tag Magyarország az építészet eszközkészletét mozgósítva, egy felhőkarcoló épületével kívánná megünnepelni s egyben kifejezni önmagát.
„Az építészet képe a társadalom képe” – fogalmaz Bojár. „Benne sűrűsödik minden, ami a társadalom általános és konkrét ügyeit megszabja. Ahogyan egy felhőkarcoló is mint épület elsősorban funkcionális és ésszerű jelenség, ám kihívó felülemelkedése környezetén, szoborszerűen tömör megformáltsága túlmutat önmagán, jelentéssel töltődik fel. Vagyis szimbólummá válik.”
A szimbólumra egy konkrét példát is találhatunk az Octogon felhőkarcolókról szóló mellékletében. Azért érdemes idézni, mert ez a Business Online profiljához is illik. A szingapúri születésű, Harvardon diplomázott építész, Aaron Tan a gyakorlatban is sikeresen kamatoztatja az ázsiai feltörekvő poliszok testközeli tanulmányozásából és nyugati tanulmányaiból ötvöződő tapasztalatait. Saját bevallása szerint ott akar lenni, ahol zajlik az élet, tombol az építési láz, ahol a legújabb urbánmátrixok szövődnek, ahol részese lehet a városi folyamatoknak, és alakíthatja is azokat. A felhőkarcoló-építés mindenképpen egy építészeti véglet. Olyan épületekről van szó, ahol a megtérülési mutatók, az egeket ostromló telekárak, a térkihasználás, a reprezentáció, valamint a megrendelő szigorú profitérdekeltsége minden építészeti megfontolást háttérbe szorít.
A Korea első olajfinomító vállalatbirodalma által megvásárolt, immár globális babérokra törő mobiltechnológia-szolgáltató, az SK Telecom toronyépülete (Tan műve) a maga 148 méterével és 33 emeletével nem törekszik a világ legmagasabb épületei közé, mégis figyelmet érdemel.
Az építészeti program szerint az épület egy hatalmas, kinyitott mobiltelefont szimbolizál, ellenben a látványa sejtetni enged valamit abból a törekvésből, amely eredetileg egy kommunikáló digitális homlokzatot álmodott az épületre. Függönyfala – az öntisztuló és hőgazdálkodó bevonat mellett – egy olyan random, billenő hangulatú ablakkiosztást kapott, hogy az ablakok kiálló alsó fémkereteit dinamikusan változó színű reflektorokkal meglőve a homlokzat egy szétesett LCD-képernyőt idéz, ráadásul az ablakok egy része mindemellett még nyitható is. A fölszinti és az első emeleti nyilvános terek több helyen valódi digitális panelburkolatot kaptak, amelyeken – reklámok helyett nem túl elvont, de kifejezetten élvezhető – képernyőkímélő animációkat futtatnak.
Ez ugyan a Távol-Kelet, de itthon az Építészet Hónapjának minden korábbinál gazdagabb eseménysorozatán is képet alkothattunk arról, hogy hol tartunk, merre megyünk, kik vagyunk, és a jövőnkkel kapcsolatban mi mindent akarunk tenni.