Userland: Útinapló a felhasználóbarát alkalmazások vidékéről
2006. november 25.
Képzeletbeli utazásra hívjuk Kedves Olvasóinkat! Userland, a „Felhasználók Földje” képzeletbeli, messzi ország. Minden lakója használ számítógépes alkalmazási rendszereket. Sőt! Nem akárhogyan használja ezeket az eszközöket, hanem sikeresen, örömmel és hasznosan. Útikalauzunk e szakmai látogatáson Homonnay Gábor rendszerszervező-közgazdász.
– Ha már szabadjára engedjük a fantáziánkat, legalább nagyjából tájoljuk be az útirányt! Merre keressük az IT-használók birodalmát, milyen emberek élnek ott?
– Szakmai pályafutásom során sokfelé megfordultam. Találkoztam boldog felhasználókkal is. Tőlük tudom, és a velük együtt végzett munkából kellett magamnak is rájönnöm, hogy Userland messze van. Túl ECDL-földön, túl internetelterjedtségen is. Userlandben sikeresek az alkalmazások, és emiatt boldogok az alkalmazók, a felhasználók. Okosan és tudatosan használják az alkalmazásaikat. Munkatársaiknak tartják azokat, ahogy a jó szakmunkás társnak tekinti a szerszámát. A jó szakmunkás igényes a szerszámára, gondosan megválasztja azt, és vigyáz rá, még kölcsön sem adja. A userlandi ember ugyanígy vigyáz az alkalmazására. Figyelmesen megválasztja, majd a használat során gondozza, nem hagyja „bepiszkolódni”, „lepusztulni”.
– Milyen az életfelfogása, a célja ennek népnek?
– Userlandben is információs társadalmat építenek, mint más országokban, csak kicsit másképp. Azt tartják, hogy az információs társadalom alapja a felhasználó. Bár a felszínt, az informatikai szakma felszínét valóban a legnagyobb hardver- és szoftvergyártók alakítják, a mélyét azonban nem az informatikusok, hanem a felhasználók. Az alkalmazások minőségét, hatékonyságát, hasznosságát az ő megfelelő és szakszerű munkájuk határozza meg. Az információs társadalom
építéséhez szükséges a technikai háttér (széles sávú hálózati elérhetőségek stb.), az informatikai írástudás, de ezeken az alapokon elsősorban a minőségi alkalmazási rendszerekkel tartják lehetségesnek azt fölépíteni. Alapelvük, hogy a minőségi alkalmazási rendszerek készítésén nem szabad takarékoskodni (pontosabban szólva: ésszerűen kell takarékoskodni), s sok időt és energiát kell szentelni az alkalmazások törvényszerűségeinek ismeretére. Minden felhasználónak mélyen ismernie kell saját alkalmazását.
Éppen ezért Userlandben minden diplomás – felsőfokú képzése során – elsajátítja az informatika és az alkalmazások lényeges tudnivalóit. Természetes, hogy a számítógép kezelése az alap, az ECDL tehát egyfajta belépőszint. A lényeg azonban az alkalmazási rendszerek készítésének és használatának ismerete. Az informatikai írástudás nem csupán a betűk ismeretét és a szótagolt vagy folyamatos olvasás képességét jelenti. Hanem azt, hogy az olvasó megérti mindazt, amit olvas, sőt netán önállóan és értelmesen fogalmazni is tud. Amire az oktatásszínvonal-mérési PISA jelentés rámutatott a maga tárgyában, ugyanarra a következtetésre jutott a userland-i MÉRA jelentés (Mennyire Értjük Rendszereinket és Alkalmazásainkat) is, tehát hogy nem a felszínt, a mulandó dolgokat kell igazán érteni, hanem a lényeget. Az adott szakmaterületen (itt az informatikában) a megértés és gondolkodás képességét kell elsajátíttatni. Számítógépes alkalmazási „szemmértéket” kell kialakítani.
Az alkalmazási ismeretekhez alapvetőnek tartják a legkülönfélébb folyamatok működésének megértését, azok elemzésének képességét. Mindenkinek, aki képzettnek, értelmiséginek tartja magát, tisztában kell lennie a gazdasági és adminisztrációs folyamatokkal. Nem okozhat gondot egy adóbevallás elkészítése vagy egy állampolgári adminisztrációs ügy elvégzése.
A saját környezet (család, társasház stb.) anyagi ügyeinek áttekintése és tervezése is természetes dolog kell, hogy legyen. Ha követni akarjuk a példájukat, el kell jutnunk arra a szintre, hogy a körülöttünk lévő alapvető folyamatokat megértjük, azokat szakszerűen elemezni és kritizálni tudjuk, valamint az ezekhez kapcsolódó felhasználói követelményrendszert képesek vagyunk szabatosan és teljes körűen megfogalmazni.
– Hogyan alakult ki ez az alkalmazásközpontú helyzet?
– Userlandben fontos a hagyományok ápolása, különösen az alkalmazási hagyományok ápolása. Véleményük szerint határozott összefüggés van a hagyományok okos ápolása és a változási/változtatási képesség között. A múlt ismerete teszi lehetővé azt a magabiztosságot, hogy a változások ne őröljék fel az energiákat és az idegeket.
Userland szerencsés ország. A dolgok és működések minden szinten való önkéntes és tudatos megszervezése teljesen természetes maradt. Bár ott is kihaltak a folyamat- és a rendszerszervezők, de funkciójukat átvették a vezetők. Ezért nem is kellett hatalmas újításként bevezetni például a folyamatgazda vagy a folyamatfelelős munkakörét. Userlandben mindegyik vezetőnek természetes feladata saját munkájának és környezetének megszervezése s a munkakörnyezet folyamatos „tisztán tartása”. Az egyre több és egyre bonyolultabb számítógépes alkalmazás azonban ott is beleszólt ebbe az emberi harmóniába.
Ma már nehéz eldönteni, hogy az informatikusok fogadták-e maguk közé a felhasználókat, vagy fordítva történt a dolog, mindenesetre tény, hogy a felhasználók elsajátították a legfontosabb alkalmazási ismereteket, sőt egyre mélyebb ilyen irányú ismeretekre tettek szert. Az informatikusok és a felhasználók ma világos felelősségelhatárolásokkal és sikeresen dolgoznak együtt.
Új kultúrát teremtett meg egy egyszerű tény: az alkalmazások egyszemélyi és végső felelőse a felhasználó. ő akkor vállalhat felelősséget a rendszerért, ha meghatározhatta az alkalmazással szembeni követelményeit (célszerű mélységű és ehhez képest teljes körű és zárt követelményrendszert alkotott), ellenőrizhette a követelmények megvalósulását (esélye volt az ellenőrzésre, és képes volt azt elvégezni), végül pedig a változások elviselésére alkalmas rendszert készíttetett, és képes irányítani a változásokat.
Az új alkalmazási kultúra lassan és nehezen alakult ki. Pedig utólag visszatekintve nem kellett hozzá más, mint józan paraszti ész és némi informatikai (sőt inkább alkalmazási!) alapismeret, kikínlódott tapasztalat. Erjesztette a helyzetet az integrált alkalmazások egyre szélesebb körű bevezetése és az ezzel együtt járó egyre súlyosabb gondok. Az integráció miatti összefüggések és automatizmusok bonyolulttá és látszólag kiismerhetetlenné tették a rendszereket.
Ha visszaemlékszünk a hazai számítástechnika kezdeteire, akkor az egyszemélyi felelősség itt is jól működött. A hatvanas-hetvenes évek számítógépes alkalmazásai nagyon precíz és részletes tervek alapján készültek. A tervbe a felhasználó igényei kerültek. Kimondatlanul is a felhasználó volt az egyszemélyi felelős az alkalmazás megfelelőségéért. Az informatikus azért volt felelős, hogy pontosan azt készítse el, ami a tervben van. A tervnek az adott rendkívüli komolyságot, hogy annak minden lapját a felhasználó aláírta – minden bemenő adatrekord-leírást, minden algoritmusleírást és minden nyomtatási képet. Tisztességes informatikus az aláírás előtt elmagyarázta, hogy a leírt anyag pontosan mit jelent. Ezzel párhuzamosan a felelős felhasználó addig kérdezte az informatikust, amíg az összes szakmai részletet meg nem értette. Azt állíthatjuk tehát, hogy akkor még Userland volt nálunk is.
– Milyen kultúra alakult ki ebben a virtuális demokráciában?
– Sokféle minőségű alkalmazás készül világszerte. Egyes vélemények szerint a számítógépes projektek fele így vagy úgy sikertelen, de legalábbis nem teljes sikerű. Okai többségében visszavezethetők az alkalmazáskultúra hiányára vagy nem kielégítő voltára. Ennek megfelelő szintje még az informatikus végzettséggel rendelkezőknél is hiányzik.
Térjünk hát vissza Userlandbe! Korábban ott is hasonló volt a helyzet. A megoldás útja sok, részben átfedésben lévő szakaszból állt. Egy kritikus lépés az egymás problémáinak és munkájának kölcsönös megértése és a hozzá való alkalmazkodás volt. Ehhez a kiindulópontot a kölcsönös megértés adta. A felhasználók belátták, hogy a legmélyebb informatikai problémát is illik annyira ismerniük, hogy kockázatait és kezelhetőségét megbecsülhessék. Rájöttek, hogy minden elméleti informatikai probléma hasonlít az élet valamely látható, tapintható jelenségéhez. A látható, tapintható jelenségek pedig megérthetők. Ezeken keresztül az informatika számítógépekbe és más eszközökbe zárt rejtelmei is megérthetők józan paraszti ésszel.
Természetessé és egyedüli megoldássá vált, hogy minden ellenőrzés a leírt és kölcsönösen elfogadott felhasználói követelményekből indul ki. Ezért azokat nagyon precízen és minél teljesebben kell megfogalmazni. Csak az az elem és szempont kérhető számon az alkalmazásban, amelyet írásban követelményként megfogalmaztak és elfogadtak. (Érdemes elgondolkodni azon, hogy a legnagyobb informatikai fiaskók mind visszavezethetők a felhasználói követelmények megfogalmazásában elkövetett hibákra. Azután persze ezek a kezdeti hibák a továbbiakban tetszés szerint tetézhetők újabbakkal.) Nehéz, nagyon nehéz jó felhasználói követelményeket készíteni. Ezt sokkal nehezebb megtanulni, mint például a programozást. De meg kell tanulni, mert megfelelő módszerekkel és eljárásokkal, valamint a tapasztalatokból tanulva nem reménytelen vállalkozás.
A felhasználói követelmények megfelelő megfogalmazásának képességére a mindennapokban is szükség van. Sőt elemi szinten mindenki rendelkezik is ezzel a képességgel. Gondoljunk bele abba az egyszerű életképbe, hogy egy hölgy elindul szoknyát vásárolni. Pontos elképzelése van arról, hogy milyen szabású, színű, anyagú stb. szoknyát keres. Még egy lakás megvétele esetén is vannak „felhasználói követelményeink”, bár ezekről utólag sokszor kiderül, hogy téves elképzelések voltak. Akik már építkeztek életükben, azok megerősítik ezt az állítást. Az építkezés végén vagy utána jönnek rá, hogy mit kellett volna másként megépíteni. De akkor már áll a ház. Az építésnél vagy lakásvásárlásnál sokkal bonyolultabb szerkezet egy kistérségi elektronikus adminisztrációs rendszer vagy például egy ERP-rendszer egy vállalat számára. Sokat kell tanulni ahhoz, hogy ezek felhasználói követelményeit jól meg lehessen határozni.
Az alkalmazás ellenőrzése a felhasználó feladata. Ehhez alapvető a tesztelési tudnivalók elsajátítása. Jó tesztelési tervet, eljárást és környezetet kell kialakítani. A tesztelés, verifikálás és validálás külön tantárgy a userlandi felsőoktatásban, olyan tárgy, amelyet minden diplomásnak illik ismernie. Az integrált alkalmazások kapcsán az ellenőrzés különös jelentőséggel bír. Ez mindig részleges, fizikailag lehetetlen minden részletet folyamatosan ellenőrizni. Ezért a megtervezett kockázatkezelés alapvető fontosságú. Userland figyel az arányokra. A tesztelés sokszor hosszabb és göröngyösebb munkaszakasz, mint maga a fejlesztés. És ebben különös jelentőséget kap a felhasználó és az informatikus összhangja. Ezért az alkalmazások ellenőrzésének oktatásával annyit foglalkoznak Userlandben, mint az alkalmazás készítésével, üzemeltetésével és karbantartásával együttvéve.
– Miben áll a felhasználó kulcsszerepe, és hogyan lehet ezt elfogadtatni az érintettekkel?
– A vezetés részéről a felhasználó kulcsszerepe azt jelenti, hogy a vezetés decentralizálja a feladatokat és a felelősségeket, azaz „lelapítja” a hatalmi piramist. Persze nehéz a hatalom egyes elemeiről lemondani, de érdemes, mert ezen az áron nagyobb áttekintést, tehát nagyobb hatalmat lehet kapni. Ez a nagyobb hatalom azonban közvetett lesz, és ami még „veszélyesebb”: ez a hatalom csereszabatos lesz. A jól megalkotott, folyamatosan kézben tartott és ellenőrzött alkalmazás területének vezetője könnyebben cserélhető, mert a jó alkalmazás irányításába más is gyorsan bele tud tanulni.
Az informatikus részéről szintén alkalmazkodni kell az új helyzethez. A felhasználó alkalmazási, sőt informatikai tudását (de a kulcsfelhasználók tudását mindenképpen) „fel kell emelni” az alkalmazás által igényelt szintre. Ez a munka látszólag csökkenti az informatikus fontosságát, mert csökken (ha el nem tűnik) a távolság a két fél informatikai tudásában, de az alkalmazási ismereteiben bizonyosan. Ha a távolság csökken, akkor az informatikus nélkülözhetetlensége is csökken. Ha a távolság eltűnik, akkor az informatikus feleslegessé válik. Azért dolgozzon, hogy felesleges legyen? Azonban távolabbra tekintve be kell látni, hogy elsősorban a rutinmunkákban válik feleslegessé. És nem is baj, hogy ezekből akár ki is vonulhat, mert rengeteg megoldatlan vagy csak felületesen elvégzett mély informatikai feladat van, amely igényli a gondos megoldást.
A legnehezebb azonban mindig saját magunk legyőzése. Ezért a felhasználónak a legnehezebb ezt az új helyzetet elfogadni. Erre készülni kell, a munkát és a hozzá kapcsolódó gyakorlati ismereteket meg kell tanulni. Userland a klasszikus utat választotta: először a kézművesmegoldást, ahol a mindenkori mester tanítja a segédet. Idővel majd a segédből is mester válik. A kézművesmegoldás is jól működhet, bár a mesterek nagyon különbözőek, és ezért az utódok is nagyon különbözőek lesznek. A mai világ pedig egységesebb minőséget kíván. Nem úszható meg tehát az iskolaszerű, egységes képzés, amelyben vegyíteni lehet és kell a mesterszintet a kézműves-tapasztalatátadással.
A felhasználó (különösen a kulcsfelhasználó) munkájának szép feladatai mellé hatalmas felelősség is jár. ő egyedül és kizárólagosan felel az alkalmazásért. Ezt nyeri el azért, hogy ő fogalmazhatta meg a felhasználói követelményeket, és ő ellenőrizheti az alkalmazást. Vajon kibújhat a felelősség alól, ha helyette más fogalmazza meg a követelményeket, más ellenőrzi az alkalmazást? Vajon nem az ő feje fő, ha rossz a bérszámfejtés, vagy készlethiány alakul ki? Meg kell fordítani a logikát! Mivel az ő végső felelőssége az üzleti folyamatokban másra nem hárítható át, a felelősség miatt a követelmények megfogalmazásának jogát csak ő kaphatja, és meg is kell kapnia! Vagy más szóval: az legyen a felelős, aki a felhasználói követelményeket megfogalmazta és elfogadta!
Az informatikai szakma színvonala tartósan nem lóghat ki (felfelé semmiképp) a társadalom más részeinek színvonalából. A környezet ereje miatt az informatikusok környezetét is meg kell változtatni ahhoz, hogy az informatika és az általa készített alkalmazások a mainál hasznosabbak lehessenek. Ez a legolcsóbb beruházás.
A számítástechnika és a kommunikáció korszakos és túl gyors fejlődése miatt nehéz lépést tartani a változásokkal. Új képességek és készségek kellenek a feldolgozásukhoz, befogadásukhoz. Az új tulajdonságok (ezek között is a kiemelkedően fontos gondolkodási készség és hajlam, a tolerancia és a szervezőkészség) kifejezetten jól oktatható az alkalmazási ismereteken és a felhasználói ismereteken keresztül. Érdemes ezt kihasználni. Nem lenne katasztrófa, ha az alkalmazásainkat hatékonyan, találékonyan és rugalmasan tudnánk kezelni.
– Userlandben mik az alkalmazások sikerének kulcselemei?
– A minták sok segítséget adnak a sikeres alkalmazásokhoz. A számítógépes megoldások nagyrészt tipikus és ismert (de legalábbis megismerhető) elemekből állnak. Ezek ugyanúgy elsajátíthatók, mint például a gépelemek a gépgyártásban.
A mintákon keresztül a felhasználói közösség Userlandben eljutott oda, hogy ne az alkalmazás kifejlesztése, hanem annak ellenőrzött bevezetése és használata, a módosítások irányítása legyen a fontosabb.
Az alkalmazások fejlesztése, bevezetése és használata minden iparosítási szándék ellenére kézműves-, manufaktúramunka maradt. Sok benne a tapasztalatokon alapuló know-how elem. Sok benne a hasonló dolgok ismétlődése. Az informatikus is mintákon és saját tapasztalaton keresztül alakítja ki a saját munkastílusát (az adott helyi szakmai szokásokon és szabványokon belül). A felhasználó még inkább tud kapaszkodni a minták vezető erejébe.
Az informatikai szakma is gondot érez valahol errefelé. Nem véletlen, hogy zászlajára tűzte a sokfelé felhasználható, tipikus elemekből álló, szolgáltatásorientált alkalmazások (SOA) jelszavát. Rövid jelszavakat akkor tűz zászlajára
a szakma (és akkor konferenciázik erről), ha valami olyan gond van, amelyre a jelszó által kitűzött megoldást gyógyírnak véli. Azt kell észrevenni a SOA-ban, hogy tipikus elemekből, mintákból építkezik. Mindenhol és mindenkinek hasznosak a minták.
– Mi az, ami meglepheti még a hazai felhasználókat Userlandben?
– Meglepő talán, hogy Userlandben az informatikusok és
a felhasználók nem átallnak látszólag felesleges dolgokkal bíbelődni az alkalmazások megtervezése és használata közben. Itt is a józan ész a mértékadó: a jó gazda nem engedi elpiszkolódni, elgazosodni a környezetét. Ezt megtanulta a szüleitől, elődeitől. Sokat foglalkoznak az alapadatok előkészítésével és validálásával, a lényeges adatok időszakonkénti ellenőrzésével, tisztításával, a folyamatok szabályozottságával és megfelelőségével. Nagyon sok olyan apró részlet van az alkalmazásokban, amely rövid távon lényeges kockázat nélkül elhagyható. Hosszabb időszakot nézve és a változások függvényében azonban ezen apró részletek elhanyagolása visszaüt. Érdemes hosszú távon gondolkodni, és emiatt érdemes a látszólag (és pillanatnyilag) felesleges dolgokkal is komolyan foglalkozni. Ezt a felhasználók jól megtanulták.
– Vajon átörökíthetők az ilyen ismeretek?
– Userlandben vallják, hogy igen, ezekre ránevelhető a következő generáció.
Luxusnak tűnhet maga a tervezés, illetve az előkészítésre és a tervezésre fordított rengeteg idő. Az ellenőrzés alapos megtervezése, a gondos dokumentálás, a részletes oktatás mind-mind megkurtítható, és ezért látszólag felesleges munka. (A gyakorlat is arra nevel, hogy időhiány vagy késedelem esetén ezeket minden következmény nélkül rövidíteni, hanyagolni lehet. A következmények ugyanis nem azonnal ütnek vissza. De visszaütnek!) Ezeken túl különösen hiábavalónak tűnhet például a törzsadatok évenkénti alapos átvizsgálása, az adattisztítások aprólékos és kevés látható eredményt hozó munkája. Hatalmas feladat minimális haszonnal. Elvégzéséhez elkötelezettség és a jövőben való bízás kell. Ezt is tanítják Userlandben. Azt az informatikust és azt a felhasználót kell nagyon megbecsülni, aki igyekszik magát feleslegessé tenni. Működjön jól az alkalmazás a felhasználó vagy az informatikus személyes jelenléte nélkül is, legalább egy ideig!
A tartalékok szerepe ugyancsak fontos, szükség van rájuk az alkalmazással való együttlét minden szakaszában. A tartalék fogalma sokféleképpen értelmezendő. Ez adja meg a mozgásteret tervezéskor, kivitelezéskor, bevezetéskor és a változások kezelésében. A felhasználó és a fejlesztőcsapat erőforrás-tartalékai jelentik a garanciát a fejlesztés közbeni változások megoldásához. Az alkalmazás használata során sem lehet mindent állandóan „csúcsra járatni”. Ilyen értelemben a tartalékok nem keverendők össze a laza tervezés adta lötyögéssel. A tartalékok igazán a szoros tervezéskor kellenek, tudatosan akkor tervezendők.
– Vannak-e kötelező ellenőrzési feladatok Userlandben?
– Bizony vannak! Elgondolkodtak azon, hogy például az építészetben kötelező a műszaki ellenőr alkalmazása, a bonyolultabb szerkezeteknél kötelező a statikus alkalmazása, általánosan kötelező a hőtani számítások pontos elvégzése, stb. Az építészetben törvények és rendeletek írják elő a kötelezettségeket, mert a kockázatok az emberi életet veszélyeztethetik. Az alkalmazások többségénél egyelőre inkább csak a pénzt lehet elveszteni, ha rossz a megoldás.
A közösség pénzét is illik védelmezni. Ezért Userlandben a közpénzekből finanszírozott, nagy értékű projekteknél kötelező az informatikai minőségbiztosítás. Ennek feladat- és felelősségi körét is meghatározták. Az új tervezésű, nagy értékű projekteknél pedig kötelező adatbázis-tervezési szakértő alkalmazása is. Ehhez a munkakörhöz szakvizsgát kell tenni (például a Halassy-könyvekből...). Gondolkodnak további szakértők alkalmazásának kötelezővé tételén is.
Nem könnyű egy szakma mesterségi színvonalát garantálni és a magas színvonalat fenntartani. Ehhez szabályokat kell alkotni. Azokat a szakmának el kell fogadnia. A szabályokat kodifikálni kell. A minőség felett őrködő társaságra vagy testületre is szükség van, legalább döntőbizottságként. A minőségbiztosítás ma még inkább csak a felesleges kiadásoktól mentheti meg az alkalmazásokért fizetőket.
A mindennapjainkba behatoló informatika korában azonban egyre inkább életek is veszélybe kerülhetnek a hibás alkalmazások által. Ezért szükség van a minőség garantálására ilyen formális eszközökkel is.
– Mennyire reális ez a felhasználói álomkép?
– Cél, hogy harmóniában éljünk az alkalmazásainkkal, értsük, megfelelően tudjuk kezelni és ellenőrizni azokat. Különösen szép feladat ez az integrált alkalmazások esetében, ahol az összekapcsolt funkciók csodás rendjére láthatunk rá, ha megértjük működésüket, szabályaikat. Cél, hogy harmóniában éljünk környezetünkkel. Érzékeny odafigyeléssel, megértéssel, együttműködési képességgel.
Mindennek alapja a felhasználói igények értő, pontos és a lehetőségekhez mérten teljes körű, zárt megfogalmazása. Userlandben ez az elsődleges. Ezen alapul a mindig módszeres, alapos és ellenőrzött tervezés. Ráadásul a felhasználó érti az alkalmazás informatikai hátterét is. Erre nevelték. Számára ez egyáltalán nem furcsa. Más is így dolgozik a szomszéd íróasztalnál.
A legolcsóbb (és egyben a legnehezebb, de ugyanakkor a legszebb) beruházás a felhasználói környezetbe, a felhasználók tudásába való beruházás. Az alkalmazási kultúra megteremtése és kiteljesítése. Más országok sokat költenek az emberi erőforrás fejlesztésére. És gyorsan fejlődnek, részben ennek köszönhetően. Az álomkép tehát nem is olyan fantasztikus.
Mi is rendesen költünk az emberi erőforrással kapcsolatos projektekre. Vajon beruházunk az informatikai alkalmazások korszerű felhasználói környezetébe? Gondoljunk arra, hogy mennyit költünk az alkalmazások hardvereire és szoftvereire! Rengeteget! Arányban áll ez a felhasználói környezetre fordítottakkal? Bizonyosan nem. Van fejlődési lehetőségünk!