Művi intelligencia beépített humán fékkel
2006. szeptember 25.
Az intelligens élet- és munkaterek, illetve a „robotvilág” nem választható el egymástól, a „matéria” érzete talán a legkézzelfoghatóbb különbség közöttük. Mindkét, ma még csak fejlődőben lévő iparág megoldásai – mind több közülük már a környezetvédelemre is tekintettel – az ember kényelmét, biztonságát, hatékonyságát szolgálják, s ez utóbbi a munkavégzés minden területére, egyben pedig a gazdaság egészére is vonatkozik.
Mindkettőt különböző bonyolultságú és automatizáltságú, minimális emberi közreműködéssel vagy anélkül véghezvitt tevékenységek sorozata jellemzi. Az előzőek a fizikai munkavégzés, míg utóbbiak inkább a szellemi „kiváltói”. Megfelelően programozva, vezérelt működésének köszönhetően gyakorlatilag mindkét kategória hibátlan fizikai, szellemi munkára képes, fáradhatatlan, éjjel-nappal egyforma minőségi és mennyiségi teljesítményt nyújt, vagyis bizonyos foglalkozásokat tekintve kiválthatja az embert, de legalábbis jelentősen megkönnyítheti a munkáját. Míg a célgépek egy-egy munkafázist végeznek el, addig a robotok – a munkafolyamatok egészéért felelős intelligens számítógépek felügyelete és vezérlése mellett – emberi beavatkozás nélkül az egymás utáni munkafázisok mindegyikét.
S ma már nem csupán az iparban, hanem a magánélet számos területén is, kiváltképp az otthonokban. Az egyének szokásaitól függő, a lakás egészére vagy egy-egy intelligens berendezésre vonatkozó „feladatsorok” az informatika előretörésével váltak a vezérlőelektronikák, mechanikák és kombinációik számára is értelmezhetővé.
A közeljövő
A technológiai innovációnak köszönhetően 2010-re az autósokat robotvezető segíti, a gyerekek elektronikusan jegyzetelnek az iskolában, a televízióműsort pedig a néző állíthatja össze – jósolja a Deloitte tanácsadócég 2010-re vonatkozó jelentésében.
A technológiai innovációnak köszönhetően 2010-re játszódik le a forradalom, melynek során a technológiai, a telekommunikációs és médiaszektor is megerősödik, a fogyasztók szélesebb termék- és szolgáltatáspalettáról választhatnak majd. A Deloitte Technológia, Média és Telekommunikáció (TMT) munkacsoportja által végzett kutatás szerint a létező technológiák – a mobiltelefonok és asztali számítógépek – továbbra is domináns szerepet játszanak, de a jövőben mind több kiegészítő eszközt igényelnek majd az emberek. Feltevésük szerint az összekapcsolhatóság elterjedtebbé, a tartalom digitalizáltabbá válik, s bárhol hozzá lehet majd férni a szolgáltatásokhoz és tartalmakhoz.
Következtetéseik szerint a munkahely határai elmosódnak, az off-shore társaságok, a távmunka és a virtuális munkacsoportok tovább terjednek. A nagy mennyiségű és bővülő tartalom forgalmazási felületeként működő internet szerepe pedig konszolidálódik.
Eközben a komputerek világában is bekövetkezhet egy újabb forradalom.
A kvantumkomputer egymilliárdszor gyorsabban működik majd, mint napjaink Pentium III-as processzora, így a másodperc tört része alatt képes az internet teljes adatmennyiségét átkutatni. Gyorsasága miatt semmilyen titkosító kód nem lesz biztonságban.
Működési elveit a tudósok leginkább az emberi agy működéséhez hasonlítják.
Vonz is, taszít is
Ahhoz, hogy a fentebb említett témával – kiemelten a gépi intelligencia kézzelfogható, illetve a mindennapjainkat átalakító eddigi és potenciális eredményeivel – foglalkozzunk, a Szonda Ipsos egy nemrég készült infokommunikációs kutatása adta meg az utolsó lökést. A közvélemény-kutató cég a fogyasztók által favorizált információs technológiai fejlesztési irányokat firtatta. Annak ellenére, hogy a beágyazott technológiák fejlődése iránti igény beépülése a köztudatba nem új keletű, mégis meglepő eredményként a kutatásban részt vevők válaszai alapján a távolról vezérelhető, intelligens háztartások iránti igény megelőzte a számítástechnikával, illetve az internettel kapcsolatos fejlesztési elvárásokat. Ugyanis ez utóbbit preferáló egyötöddel szemben 22 százalék voksolt az intelligens háztartásokra.
Mint minden technikai, technológiai újdonságon alapuló iparágnak, az említetteknek is vannak negatív célzatú „vadhajtásai”, de mostani összeállításunkban – a robotikát csupán az informatikai gyártókkal való potenciális öszszefonódás erejéig érintve – elsősorban az intelligens környezettel kapcsolatos pozitív eredményekre, a fejlődésüket befolyásoló tényezőkre, a gyártásuk, használatuk és működtetésük humán és intézményi vonatkozásaira, „tömegcikké” válásuk akadályaira összpontosítunk.
A bevezetőt követő első két cikkünkben az intelligens élettér összetevőihez – városok és járművek, majd épületek és otthonok – kínált és már alkalmazott megoldásokból adunk egy kis ízelítőt. Majd a befejező írásban az említettek szélesebb körű elterjedéséhez szükséges feltételeket, azok jelenlegi globális és hazai helyzetét, az alkalmazhatóság, a mindennapokba beépülés körülményeit firtatva támogatottságuk jelenlegi szintjére, a meglévő akadályokra és azok lehetséges felszámolására koncentrálunk.