Számítógép-tudomány és/vagy információs társadalom
Jelentés a IX. Országos Neumann Kongresszusról
2006. szeptember 25.
A különböző szakmai tanácskozások sorában mindig kiemelkedő jelentőségű a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) háromévente megrendezett kongresszusa. Köszönhető ez annak, hogy tematikája túlmutat egy szervezet belső életén, s az informatika műszaki, tudományos eredményeinek vizsgálata mellett a világ dolgaira nyitottan teret ad a társadalmi folyamatok elemzésének is. Erre utalt az idei, június végén Győrben tartott, sorrendben immár a IX. Országos Neumann Kongresszus mottója: Információs társadalom – nincs más választás.
Úgy tűnik, még mindig szükséges és fontos hangsúlyozni a bevezetôben említett szlogent, mert az elmúlt évek eredményei ellenére igaznak kell elfogadnunk az egyik szakember kimutatásokra alapozott véleményét: Magyarországon a felnôtt népesség megközelítôen kétharmada nem tekinthetô a hálózati társadalom tagjának, ráadásul ezen belül a többségnek szinte semmi kapcsolata nincs az információs társadalom jellegadó eszközeivel, így a PC-vel és az internettel.
Nyilvánvalóan a szervezôk is erre gondoltak, mert – túl azon, hogy az egyes szekciókban tárgyalt e-közigazgatás, e-gazdaság, oktatás és tartalomipar is része a társadalomnak – külön szekció foglalkozott az információs társadalom várható fejlesztési irányaival és projektjeivel, s a nyitó plenáris ülés elôadói is nagyrészt ebbôl a témakörbôl merítették mondanivalójukat.
Kroó Norbert akadémikus hangsúlyozta: A XXI. század a tudás százada, és a tudáson belül a tudományos ismeretek jelentôsége meghatározó. Különösen három területet emelt ki: a bio-, az információ- és a nanotechnológiát. Az elôadás ezekre és ezek egymás közötti kapcsolatára koncentrálva mutatta be azokat a potenciális lehetôségeket, amelyek technológiai paradigmaváltást sejtetnek.
Hazánk és a lisszaboni folyamat
Bakonyi Péter, immár a szekcióban, a lisszaboni folyamat félidôben elért eredményeit tekintette át Merre tart Európa az információs társadalom építésében? című elôadásában. Az évezred elején kialakított terv- és reformrendszer azt a cél tűzte ki, hogy az unió 2010-re majdnem minden szempontból a legversenyképesebb régió legyen a világon. Az elôadás
– tekintve, hogy eddig nem sikerült teljesíteni a tervet – vázolta a tervrendszer hibáit, valamint elemezte a 2010-re reálisan elérhetô eredményeket.
Magyarország II. Nemzeti fejlesztési tervét, konkrétan a 2007 és 2013 közötti évekre vonatkozó célokat Halm Tamás, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese ismertette.
A periódus két fô irányvonala az emberekre vonatkozó „fejlesztés” – oktatás, képzés, átképzés, egészségfejlesztés, a munkaerô-piaci részvétel növelése, a társadalmi összetartozás erôsítése –, valamint a humán-infrastruktúra fejlesztése, de helyet kapott benne a kormányzat hatékonyságának növelése, a regionális fejlesztési programok között kiemelten a közép-magyarországi régió programja, az átfogó programok keretében pedig a kis- és középvállalatok, illetve az egészségügy támogatása.
A magyar információs társadalom jelenlegi állapotát Dessewfy Tibor, a Demos és az ITHAKA képviselôje vázolta fel, történelmi áttekintést adva, egészen a berlini fal leomlásától követve végig az unió gazdasági fejlôdését, annak buktatóit és napjainkra kialakult hibáit. Egyik fô megállapítása, hogy miközben a magyar társadalom egyrészt elképesztô változáson ment keresztül az elmúlt 15 évben, amelynek során igen pozitív folyamatok is elindultak, és a jelek szerint gazdaságilag is túl vagyunk a tranzitív válság nehezén, közben azt látjuk, hogy az újabb kihívásokkal, az információs társadalom kihívásaival szemben egyelôre elég rosszak az esélyeink. Ezt mutatják például a digitális megosztottságról és a digitális írástudás mértékérôl szóló adatok.
Az elôadó ironikusan megjegyezte, hogy Magyarországon van egy új Messiás, amelynek neve NFT2, és amelynek az igazi tartalmát senki nem ismeri, vagy inkább nagyon is sokan ismerik úgy, mint az Urat: soha senki nem látta, de érzi, hogy jelen van. Kétségkívül sokan olyan reményeket fűznek hozzá, és a diskurzusnak olyan szerkezete kezd kialakulni, amely azt sugallja, hogy ezekkel a kohéziós alapú, lehívott uniós pénzekkel majd meg fog oldódni minden. Kétségtelen, valóban egyszeri történelmi pillanatot élünk, azonban azt is látni kell, hogy ilyen helyzetekben minimum két forgatókönyv létezik. Van az örök modell, amelyben a pénzt eltékozolják, cinikusan fogalmazva: ellopják. És van az ír modell, ahol valóban társadalmi átalakulásra fordították az így megszerzett összegeket, ami az ír társadalomban igazi paradigmaváltást eredményezett. Dessewffy szerint nagyon komoly aggályok vannak a tekintetben, hogy az NFT2 által felszabadult pénzek hatékonyan épülnek-e majd be, jó hatásfokkal hasznosulnak-e.
Pintér Róbert (ITTK) az információs társadalom fejlesztésének sajátos magyar modelljét vázolta, és arra a következtetésre jutott, hogy a hazai helyzet minden ellentmondásosságával együtt egy közép-kelet-európai modellbe illeszkedik, de attól lényegesen eltérô belsô sajátosságokkal is bír. A magyar fejlôdés középpontjában – a szereplôk megközelítése folytán – egy internetre, ICT-re koncentráló információstársadalom-kép áll, fô állítása pedig a lemaradás, a verseny elvesztése. Ezek alapján egy másodlagos információstársadalom-fejlesztési modell bontakozik ki.
A kulcsszereplôk (pl. a nagypolitika) számára az egész kérdés másodlagosnak tűnik, az információs társadalom nem korszakváltásként, hanem informatikai ágazati kérdésként jelenik meg, így nincs rajta a társadalom és a politika mentális térképén, nem lesz része a jövôvízióknak, a nemzeti fejlesztési tervnek vagy a kitörési alternatívák megfogalmazásának.
Az e-gazdaság elmélete és gyakorlata
A szekció nevét mintegy megkérdôjelezve Juhász Miklós vezetô partner (Stratis Vezetôi és Informatikai Tanácsadó Kft.) kijelentette: az e-gazdaság mint önálló fogalom nincs többé. Indoklásul kifejtette, hogy a fogyasztói IT-technológiák fokozatos térnyerése várható a nagyvállalatoknál, az internetforradalom hatására pedig a kisebb darabszámban gyártott, szűk csoportok számára alkotott termékek nyernek teret a tömegtermékekkel szemben. A következô évtizedben merôben új digitális üzleti területek születnek sok tízmilliárd dolláros nyereségpotenciállal. A fogyasztók hajlandók többet fizetni a követhetô, ellenôrzött forrásból származó termékekért, s emellett az internet harmadik világbeli terjedésével világszinten háromszor annyi fogyasztó szólítható meg a termékekkel, mint a hagyományos csatornákon.
A szekcióban az állami szféra képviselôi mellett több céges elôadóval is találkozhattunk.
A Szerencsejáték Zrt. – amely nemrég tesztelte elsô internetes fogadási rendszerét – képviseletében Király György osztotta meg a cég tapasztalatait a szerencsejátékok internetre való átültetésérôl, azok algoritmizálhatóságának elônyeirôl, az elektronikus fogadás és nyereménykifizetés könnyű szervezhetôségérôl, a teszt utáni tapasztalatokról, valamint a kritikus és fejlesztésre szoruló pontokról. Az internetes nyereményjátékok elindításához meg kell küzdeni olyan kihívásokkal, amelyek a hagyományos szerencsejáték esetében nem merülnek fel. Például a teljes folyamat legyen gyors,a játékok legyenek szórakoztatóak, a pénz mozgatása legyen kényelmes (a játékos oldaláról) és biztonságos mindkét irányban, s végül a rendszer legyen megbízható. Az elôadó a tapasztalatok alapján meglepô kijelentést kényszerült tenni: készül a reményeik szerint minden szempontból kielégítô, új rendszer, de annak elkészítése nagyobb kihívásnak bizonyult, mint amire akár a megrendelôi, akár a beszállítói oldalon számítottak a felek.
Bozó Pál, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Informatikai Fôosztályának képviselôje az általuk üzemeltetett Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer kialakításának fôbb állomásait mutatta be, és kitért a fejlesztés során alkalmazott Oracle-technológiákra is. A környezet állapotára és terhelésére vonatkozó jellemzôket nyilvántartó rendszer kihasználja a korszerű adatbázis-kezelô megoldásokban rejlô lehetôségeket, mint amilyen például az országos hálózatban való működtetés és a széles körű, megkülönböztetett hozzáférési jogokkal biztosított elérés.
Elektronikus közigazgatás
A 2002-ben elindult eEurope-2005 program alapján a lakosságnak nyújtott internetes közigazgatási szolgáltatások fejlôdésérôl és a 2005 végére elért helyzetrôl tájékozódhattunk Szittner Károly (MEH EKK) elôadásából, amely a kormányzati portál – a Magyarorszag.hu – szolgáltatásain keresztül taglalta az elektronikus ügyintézés jelenlegi lehetôségeit. Az EU által definiált 20 alapvetô szolgáltatás a magyar közigazgatásban 27 szolgáltatással fedhetô le, aminek magyarázata, hogy az EU dokumentuma közösségi szolgáltatásokról (közszolgáltatásokról), nem pedig közigazgatási ügyekrôl szól. A szolgáltatások definiálása során nem a tartalom, illetve a szolgáltató, hanem a szolgáltatások alanya a rendezési szempont. A 20 szolgáltatás közül 12 az állampolgárok, 8 a vállalkozások számára nyújtandó.
Az ügyfélkapun keresztül regisztrált magánszemélyek száma a napokban átlépte a 150 ezret – jelentette be Bódi Gábor, az Elektronikus Kormányzat Központ munkatársa. A regisztráltak összesen 88 ügyet indíthatnak 33 kormányzati szervezet felé. Az Európai Unió 2003-ban a hazai elektronikus szolgáltatásokat elemezve 15 százalékos készültségi szintet állapított meg. A 2006-os szint – ez egyelôre nem hivatalos mutatószám – eléri a 80 százalékot.
Az APEH már 2001–2002-ben megkezdte a felkészülést az elektronikus adózásra és annak folyamatos bevezetésére – tájékoztatott Futó Iván, az adóhivatal elnökhelyettese. 2002 októberétôl kötelezôen elektronikusan fogadta a KAIG-hoz tartozó mintegy 500 Pest megyei, illetve budapesti nagyadózó bevallásait, adatközléseit. 2004 januárjától az ország 3000 legnagyobb adózója, valamint a továbbra is a KAIG-hoz tartozó nagyadózók minden bevallásukat és adatszolgáltatásukat kötelezôen elektronikus úton teljesítették. 2005 januárjától a rendszer használatát a törvény kiterjesztette a 10 000 legnagyobb adózóra, aki az adóbevételek több mint 70%-át biztosítja. 2005 áprilisától lehetôség nyílt bárki számára, aki elektronikusan akart adóbevallást beadni, hogy ezt a kormányzati ügyfélkapun keresztül – az okmányirodákban történt regisztráció után – azonosító és jelszó használatával megtehesse. 2006. május 1-jétôl pedig egy mintegy 50 000-es kör számára kötelezô lett az elektronikus bevallás a kormányzati ügyfélkapun keresztül. Május 1-je óta több mint félmillió bevallás érkezett hozzájuk.
Futó Iván elmondta, hogy nyomtatványkitöltô programjaikkal készült az összes bevallás 80 százaléka, az szja-bevallások 60 százaléka. Összesen 25 ezer szja-bevallás érkezett az ügyfélkapun keresztül. Az adóhivatal korábban már felajánlotta, hogy szoftvermegoldásait térítésmentesen átadja a közigazgatás szereplôinek, azért, hogy nyomtatványkitöltô programjaikkal elkészítsék a szükséges dokumentumokat, és azokat letölthetôvé tegyék honlapjaikon.
Az adóhivatallal kapcsolatban elhangzott, hogy az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázis a hivatal fennhatósága alá kerül, de ennek mikéntje még nem ismert. Az EMMA-t jelenleg működtetô Foglalkoztatási Hivatal sem tud további részleteket az adatbázissal kapcsolatban, annál is inkább, mivel a foglalkoztatási törvényt is módosítani kellene a változtatáshoz. Az viszont biztos, hogy az Egészségügyi Minisztérium által létrehozott Dr. Info (www.drinfo.hu) leáll, megszüntetik a működését – mondta el az üzemeltetôk nevében Fogarassy Károly.
A hazai közigazgatási szereplôk képviselôi egymás után mutatták be azokat a már megvalósult és tervezett fejlesztéseket, amelyek az e-kormányzásból manapság ismertek.
Az egyik legsikeresebb hazai alkalmazás az Educatio Társadalmi Szolgáltató Kht. rendszere, amely idén elôször februárban a teljes felvételi folyamatot online folyamattá tette a vizsgadíjak fizetésétôl a szükséges dokumentumok elfogadásáig. Februárban 12 ezer jelentkezés érkezett az ügyfélkapun keresztül, és azóta újabb 28 ezer diák intézte ilyen módon a késôbbiket, vagyis a jelentkezôk egyharmada használja az elektronikus ügyintézés lehetôségét. Rába Ferenc, az Országos Nyugdíjfolyósító munkatársának véleménye szerint azonban az elektronikus ügyintézés valószínűleg korfüggô, és nem az idôsek sajátja. Hiszen eddig összesen 15 nyugdíjügyet intéztek rendszerükön keresztül elektronikus formában.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár IT-igazgatójának elôadásában viszont arról tájékoztatta a konferencia hallgatóságát, hogy 2008. január 1-jétôl bevezetik a biztosítotti jogviszonyt igazoló kártyát, amely egy elektronikus azonosító chipet fog tartalmazni. EU-s elvárás, s már folyik a tesztelése az országban 26 ezer kártyával. Ha létrejön a rendszer, akkor a patikák, a háziorvosok és a kórházak kapcsolódnak be az információs folyamatokba. A bevezetés várható teljes költsége 60-65 milliárd forintra tehetô.
A kereskedelem és a vámügyintézés sem maradhat ki az elektronikus szolgáltatók közül, így a VPOP IT-szakértôje, Vályi-Nagy Vilmos is ismertette elképzeléseiket. Az év végére egy nem bonyolult importügylet engedélyezési eljárása öt percre rövidül a mostani néhány órával, néhány nappal szemben. 2006 végére a teljes importügyintézés az internetre kerül.
A Neumann Kongresszus e-közigazgatás szekciójának vezetôje, Tóth Zoltán, az MTA Sztaki Elektronikus-közigazgatás Módszertani Központjának vezetôje kiemelte, hogy Litvániában szeptemberben elindítják az elektronikusszavazás-projektet. Magyarország – bár sokat fejlôdött ezen a területen – még nem tart itt. A módszertani központot éppen azért hozták létre, hogy legyen egy olyan kutatóhely és bemutatóterem, amely segíti az elektronikus aláírás és a szolgáltatások társadalmi elfogadottságának javítását (www.ekmk.sztaki.hu). A módszertani központot Vámos Tibor akadémikus is aktívan segíti munkájával, aki a konferencián az elektronikus aláírás hazai használatának adatvédelmi megfontolásairól beszélt.
Az e-közigazgatás eddigi fejlesztési eredményeit Bogóné Jehoda Rozália, az OECD munkatársa nemzetközi mércével mérve is jelentôs eredményeknek minôsítette. (A részletes értékelést keretes cikkünk tartalmazza.)
A tartalom mint iparág
Az információs társadalom vagy tudástársadalom pillérei közül manapság egyre inkább felértékelôdik a digitális tartalom kérdésköre – mutatott rá Pajna Sándor, az egykori IHM volt helyettes államtitkára. Az EU Bizottsága is kiemelten kezeli az ügyet, az i2010-ben és a már futó programokban egyaránt hangsúlyt fektet az online tartalmak bôvítésére. Az európai digitális könyvtár, az eCulture, az eContentPlus és az eTen egyaránt ezt a trendet támasztja alá. A hazai eredmények közül az infrastruktúra oldaláról az egész országot átfogó Közhálót, a több mint hétezer végponttal rendelkezô Sulinetet, valamint az eMagyarország-pontok közel 3000 helyen nyitva tartó hálózatát, a szűken vett tartalom témakörében pedig a Nemzeti Audiovizuális Archívumot (NAVA) és a Nemzeti Digitális Adattárat (NDA) emelte ki az elôadó.
A tartalomipar fogalmának nem létezik nemzetközileg elfogadott, általános, minden szempontot figyelembe vevô meghatározása – emlékeztetett Rab Árpád, a BME-UNESCO ITTK kutatója. A kifejezés sokszínűségét tükrözi, hogy a különbözô szakmai szervezetek fogalomhasználatában a tartalomipar részére vagy egészére utaló legkülönbözôbb elnevezések fordulnak elô, amelyek rokoníthatók, illetve valamilyen mértékben átfedik egymást. A legfontosabbak a következôk: tartalomipar, digitális tartalom, elektronikus tartalom, információipar, kreatív ipar, copyrightipar, tudásipar, média- és szórakoztatóipar.
A „tartalom” szűkebb a „kultúra” átfogó kategóriájánál, de sokkal szélesebb, mint a „webes tartalomszolgáltatások” világa. A tartalomipar kérdése ekképpen nem lett elsôsorban „internetes” kérdéssé, ám mivel az „online”, az „offline” és a „performatív” (elôadásszerűen létrehozott) tartalomformák közötti határ átjárható, közös kezelésük mégis indokolt. A legújabb hálózati felületek a „hagyományos” tartalomszektorból táplálkoznak, miközben a net új életet lehel a „tradicionális” műfajokba. Az elôadó ebben a szövevényes világban való eligazodáshoz próbált meg támpontokat nyújtani.
Mindezt jogi oldalról egészítette ki Kabai Eszter, az Artisjus munkatársa, akinek Szerzôi jog a digitális tartalom világában című elôadásából megismerhettük a „creative commons” és a „digital rights management” fogalmát, illetve az ezek iránymutatásával kialakuló, szerzôi jogokat védô szabványok jövôjét.
Az IKT kutatása és oktatása
Az IKT-vel, vagyis az információs és kommunikációs technológiákkal foglalkozó szekcióban fôleg felsôoktatási intézmények elôadói prezentálták a legfrissebb kutatási eredményeket.
Péceli Gábor, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánja, az NJSZT egyik legfiatalabb szakmai közösségének, a Beágyazott és Ambiens Rendszerek Innovációs Műhelyének egyik alapítója a természetes és épített környezetünk beágyazott informatikai rendszerekkel való felszerelésének lehetôségeirôl beszélt az intelligens lakó- és munkakörnyezet példáin keresztül. Az elôadás a területen – és a hozzá kapcsolódó rengeteg interdiszciplináris irányban – folytatott kutatási és fejlesztési lehetôségeket is számba vette.
Szintén a műegyetemrôl Szirmay-Kalos László, a számítógépes grafikához kapcsolódó területek egyik hazai doyenje Renner Gáborral karöltve adott elô. A már megszokottnak mondható grafikai alapkoncepciós felvezetésen kívül most a geometriai modellezés és az objektumrekonstrukció területén elért fejlôdésekrôl hallhattunk tôlük, Hanák Péter pedig Péceli Gáborhoz hasonlóan a beágyazott és ambiens területek tengerén hajózott, s Beágyazott és ambiens rendszerek innen és túl az Óperencián című elôadásában a hazai, valamint az ázsiai multik fejlôdését hasonlította össze.
Rajtuk kívül szintén a B&A témájához kapcsolódóan az agrár-élelmiszer szektorban és az egészségügyben történô, valamint a fogyatékkal élôk és az idôs korúak életét megkönnyítô fejlesztésekrôl tájékozódhattunk a szekcióban.
Az oktatásban manapság kulcsfogalom a bolognai folyamat, a kétlépcsôs képzés hazai bevezetése. Az elmúlt fél évtizedben a bolognai folyamat keretében jelentôs elôkészítô munka és számtalan vita közepette gyökeresen átalakult hazánk felsôoktatása; a hazai fôiskolák három és fél évtizede történt megalapításával kialakult duális rendszert felváltotta az angolszász képzési rendszernek többé-kevésbé megfelelô szekvenciális, kétciklusú képzési forma. E nehéz és igen sok mérlegelést, elôkészítést igénylô folyamatban az informatikai képzés úttörô szerepet vállalt magára, hiszen elsôként az informatikai alapképzések képzési és kimeneti követelményei (KKK-k) készültek el, mintául szolgálva a többi szakterület számára. A bolognai folyamat az informatika területén – status quo címmel Sima Dezsô, a BMF NIK professzora tartott összegzô elôadást. A Debreceni Egyetem Informatikai Karának gazdasági informatikus, mérnök-informatikus és programtervezô informatikus B.Sc. szakának bevezetése utáni elsô négy szemeszter tapasztalatait, az M.Sc. szakok beindításának nehézségeit Juhász István osztotta meg a résztvevôkkel. Raffai Mária, a Széchenyi István Egyetem professzora segítségével pedig a gazdasági informatikus szak nemzetközi és hazai tapasztalataival lehettünk gazdagabbak.
Szintén a kétlépcsôs képzés és az e-learning módszereinek alkalmazásáról volt szó a „fuzzy” rendszerek oktatására kihegyezve Takács Márta és Csikós Pajor Gizella, a Budapesti Műszaki Fôiskola két oktatója Fuzzy irányítási technikák oktatásának elôfeltételei a mérnökképzésben című elôadásában.
Az új technológiák szekciója egyszerű elnevezése ellenére érdekes témákkal foglalkozott. Például A folyóírás élményét adó multimodális interfész: betűépítô írás ujjakra nôtt billentyűzettel című elôadásban Fodor Dezsô jóvoltából megismerkedhettünk a betűépítô írás új technológiájával, amelynek során tekintetünk folyamatosan követi a betűkép alakulását, nem úgy, mint a hagyományos billentyűzés–monitorra tekintés–ellenôrzés technikánál.
Bedô Árpád Kitáruló adattár című elôadásában a számítógépen tárolt adathalmazok a halandó felhasználók számára is barátságos és könnyen értelmezhetô módon való megjelenítését, az azokban való keresés módszereit elemezte.
Az informatikai biztonsággal foglalkozó szekcióban Teljes körű védelem címmel Kmetty József, a Kürt Rt. vezérigazgatója olyan fogalmakat tárgyalt, mint a vírus- és számítógépesbehatolás-védelmet, illetve a titkosítási eljárásokat is magában foglaló logikai biztonság, a beléptetést, szünetmentes energiaellátást, térfigyelést, tűz- és vízkárelhárítást egyesítô fizikai biztonság, valamint a belsô csalások, visszaélések, szándékos és vétlen károkozások megelôzését szolgáló humánbiztonság megoldásai.
A 70-es évektôl napjainkig követte végig a digitális aláírás fejlôdését, a kriptográfiai algoritmusok webes és irodai használatát Szabó Áron és Szigeti Szabolcs Digitális aláírás: együttműködésre képes és biztonságos alkalmazások című elôadása.
Egy konkrét alkalmazást is megismerhettünk az egészségügyben jelen lévô intelligenskártya-rendszereken keresztül. Domján Péter elôadása a kórházirányítási rendszerekben használt mikrochippel és memóriával kártyára integrált miniszámítógépet mutatta be.
A IX. Országos Neumann Kongresszus teljes programja az itt ismertetettnél természetesen jóval sokszínűbb és gazdagabb volt. Számos elôadó mélyült el a Neumann Társaság nevében is megjelenô „számítógép-tudományban”, ami olvasóink számára talán kevésbé izgalmas, de a közérdeklôdésre számot tartó témákra e számunkban és a jövôben is visszatérünk.
***
Az OECD az e-kormányzatról
A Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központja 2005 nyarán megbízást adott az OECD-nek a magyar e-kormányzat átfogó vizsgálatára. A Neumann Kongresszuson Bogóné Jehoda Rozália, az OECD munkatársa egyrészt ismertette, hogy az OECD közösségének értelmezésében mit jelent az e-kormányzat, s milyen eszközökkel igyekszik a szervezet elôsegíteni tagállamai e-kormányzatának fejlôdését, másrészt bemutatta, hogy a nemzetközi öszszehasonlítások alapján Magyarország mely területeken ért el figyelemre méltó eredményeket, s hol van számottevô behoznivalója a magyar e-kormányzatnak.
Az OECD szerint azért hasznos az e-kormányzat, mert javítja a kormányzati munka hatékonyságát, „fogyasztóorientált” szolgáltatásokat nyújt, elôsegíti számos átfogó társadalmi cél elérését, kedvezôen hat a gazdaság fejlôdésére, és ösztönzôleg hat a közigazgatási reformra, valamint segíti a kormány és az állampolgárok jobb kapcsolatrendszerének kiépítését.
Az OECD meghatározása szerint az e-kormányzat nem más, mint az információs és kommunikációs technológia (IKT) csatasorba állítása a jobb kormányzás érdekében. Az e-kormányzat sokkal inkább szól a kormányzatról, kormányzásról, mint az „e”-rôl. Ezzel szemben az OECD vizsgálata rávilágított arra, hogy Magyarországon az e-kormányzat sokkal inkább az „e”-rôl szól, mintsem a kormányzásról, kormányzatról. Ma még a legtöbb intézménynél egyszerűen informatikai fejlesztésként és az utóbbi idôben szolgáltatások elektronizálásaként értelmezik az e-kormányzat fogalmát. Ezen a téren nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó eredményeket ért el a magyar e-kormányzat, ugyanakkor az IKT nyújtotta lehetôségeket még csak kevés helyen használják ki a „termelô” munka racionalizálására, nem is beszélve az intézmények közötti kooperáció fejlesztésérôl, a „termelés” kihelyezésérôl, az outsourcingról, továbbá a „fogyasztók” megnyerésérôl. Teljesítményméréssel, az általa nyert eredmények gyakorlati hasznosításával alig találkozott a felmérést végzô kutatócsoport. A vállalatszerű költség–haszon szemlélet egyelôre még nem nyert teret a magyar közigazgatásban.
A kormányzati tevékenységnek is alkalmazkodnia kell ahhoz a folyamathoz, amely – történelmi mércével mérve szinte egyik napról a másikra – már teljesen átalakította a gazdaságot, el kell lesni a világméretű versenyben sikeres gazdasági társaságok módszereit az IKT által nyújtott lehetôségek kihasználása terén.
A gazdasági versenyben az a vállalat tud tartós sikereket elérni, amely a fogyasztók igényeinek kielégítésére, sôt egyre inkább új igények gerjesztésére törekszik, ugyanakkor munkáját úgy szervezi, hogy termékeit, szolgáltatásait a lehetô legkisebb ráfordítással legyen képes elôállítani, valamint azok értékesítését egyre kifinomultabb eszközökkel igyekszik ösztönözni. Erre kell törekednie a kormányzatnak is. Az IKT tálcán kínálja a lehetôséget, csak élni kell vele. Persze ez korántsem egyszerű. Nehéz elfogadni, hogy az államapparátusban is teret nyer a verseny, s a „gyôzelemhez” egyre több új típusú tudásra van szükség. Ráadásul ez nemcsak az informatikai írástudás megszerzését jelenti, hanem olyan készségek elsajátítására és/vagy olyan szakemberek alkalmazására is szükség van, amilyenek korábban csak a versenyszférára voltak jellemzôk. A XXI. században már nem lehet sikeres a kormányzati tevékenység szervezési és menedzsmentismeretekkel, illetve készségekkel rendelkezô köztisztviselôk nélkül.
Amikor 2005 decemberében az OECD delegációja interjúkat készített Magyarországon, illetve kérdôíveket töltetett ki a magyar központi és helyi kormányzati szervek e-kormányzati munkájáért felelôs tisztségviselôk körében, a vállalatszerűen működô közigazgatás témaköre meglehetôsen távolinak, mondhatni érthetetlennek tűnt partnereink zöme számára. Most azonban az új Magyarország programjának meghirdetését követôen úgy tűnik, hogy hazánk is elindul a korszerű e-kormányzás útján. Az ezzel járó átalakulás sehol sem problémamentes, minden országban számottevô ellenerôk hatnak, de a fejlôdésben Magyarország elôtt járó országok tapasztalata azt mutatja, hogy az elsô realizált nyereségek (megtakarítások) láttán lendületet vesz a közigazgatási reform folyamata.