Online emlékkönyv a médiáról
Tévé, mozi, híradó az interneten
2006. május 14.
Aligha kétséges, hogy az elektronikus médiában keletkező audiovizuális termékek a nemzeti kulturális és történelmi örökség részét képezik. Ezek megőrzésére jött létre a Nemzeti Audiovizuális Archívum (NAVA), amely 2006. január 1-jén kezdte meg hivatalos működését. Eddig mintegy 8000 órányi tévé- és rádióműsort – köztük 100 magyar játékfilmet és 590 világháború előtti híradót – dolgoztak fel és tettek elérhetővé az interneten is. Minderről április közepén Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter számolt be a Jövő Háza Kiállításon, ahol az elsőként kialakított NAVA-pont is működik.
Törőcsik Mari és Soós Imre felejthetetlen alakítása az éppen ötven éve forgatott Körhintában éppúgy megtekinthető a NAVA tárházában, mint a Magyar Világhíradó 1931. októberi számából a biatorbágyi merénylet áldozatainak temetése. A könyvek, képzőművészeti alkotások és zeneművek megóvása és hozzáférhetővé tétele a könyvtárakban már évszázadokra tekint vissza, de az új média megjelenésével éppoly fontossá vált a mozi- és tévénézők, rádióhallgatók tájékoztatására és szórakoztatására készült alkotások megőrzése a jövő számára. A NAVA-hoz hasonló kötelespéldány-archívum hazánkban eddig nem létezett. Az új „intézménynek" – nevéből adódóan – elsődleges feladata a digitális archiválás, de ez önmagában aligha lenne érdekes, ha egyúttal nem biztosítaná a nyilvános hozzáférést is.
Különlegessége, hogy gyűjteménye online módon böngészhető az úgynevezett NAVA-pontokon, amelyekből áprilisban már harmincnégy működött, és számunk év végére eléri a százat. A szerzői jogoknak eleget téve jelenleg NAVA-ponttá válhat valamennyi nyilvános szolgáltatást nyújtó könyvtár és minden iskola. Az erre vonatkozó igény az interneten (http://www.nava.hu) regisztrálható.
Jelenleg a NAVA-ban mintegy 8000 órányi feldolgozott műsor található; a magyar nemzeti műsorszolgáltatói kötelespéldány-archívum gyűjtőkörébe tartoznak az országos, földfelszíni terjesztésű televíziók és rádiók magyar gyártású műsorai. Emellett a NAVA segítséget nyújt a helyi műsorszolgáltatók archívumainak feldolgozásához is. A tévétársaságok, helyi stúdiók archívumai alapvetően a gyártás kiszolgálására épülnek, kellően nem rendszerezettek, és legfőképpen nem nyilvánosak, így az általuk őrzött kulturális értékek holt vagyonként rejtve maradnak.
A NAVA az elektronikus műsorok számára olyan, akár az Országos Széchényi Könyvtár a nyomtatott kiadványok vagy a Magyar Nemzeti Filmarchívum a magyar filmek számára. Az archívum alapfeladatán túl közreműködik a Magyar Nemzeti Filmarchívum játék- és híradófilm-digitalizálási programjában. Ennek keretében idén 100 magyar játékfilm és 590 régi híradó vált nyilvánosan hozzáférhetővé az intézmény rendszerén keresztül.
A NAVA további célja a teljes magyar filmvagyon digitalizálása és elérhetővé tétele online módon.
2006-ban indul a Magyar Televízió (MTV) archívumának internetes hozzáférhetővé tétele is. Ennek keretében idén mintegy 13 000 órányi műsor – parlamenti tudósítások és híranyagok –, a későbbiekben pedig az MTV archívumának teljes anyaga válik elérhetővé a NAVA-ban.
A rendszer nyitott valamennyi jelentős kulturális vagy történelmi értékű audiovizuális gyűjtemény befogadására, amiről az Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testület dönt.
Katalógusa szabadon hozzáférhető a http://www.nava.hu portálról. A keresést felhasználóbarát felület segíti. Regisztráció után a találatok menthetők.
Az első gyakorlati eredmények után érdemes visszaidézni, hogy miért és hogyan született meg a nemzet digitális memóriája.
Nemzeti emléktár uniós módra
A korábbi szabályozás és intézményrendszer szerint a magyar tévé- és rádiócsatornák által gyártott és sugárzott műsorszámok nem tartoztak ugyanabba a kulturálisörökség-kategóriába, mint a nyomtatványok vagy a filmek, ezért nem vonatkozott rájuk kötelespéldány-rendelkezés. Voltak, és persze ma is vannak intézmények, archívumok, amelyek ezeket is gyűjtik, ám ehhez a hétköznapi ember, a „nyilvánosság" nem férhet hozzá. A kereskedelmi televíziózás elindulásával semmiféle szabályozás nem született az elkészült anyagok kezelését illetően, így a dokumentumok megőrzése az egyes társaságok anyagi és intellektuális lehetőségeinek véletlenszerűségére volt bízva. Pedig már az elmúlt évtizedben is számos olyan, a médiában keletkezett dokumentum semmisült meg, amely a történelmi feldolgozás és a kulturális emlékezet számára felbecsülhetetlen értéket képviselt. A húsz-harminc éve keletkezett elektronikus dokumentumok rövid élettartamuk miatt ma jutottak el a teljes fizikai megsemmisülés határához. Egységes rendszerű és korszerű technológiai megőrzésük sürgető aktualitássá vált.
Ahogy néhány éve kiderült, ez a negatív folyamat csak állami beavatkozással, egyfajta nemzeti elektronikus dokumentumtár létrehozásával állítható meg. A szakemberek már akkor rámutattak, hogy az audiovizuális kulturális örökség rendszeres és ellenőrzött megőrzése, a szabványosított technológiájú audiovizuális archiválás, valamint a nyilvános hozzáférés igénye egy olyan, jelentős anyagi háttérrel rendelkező, szilárd jogi alapokon álló központi intézmény funkcióját rajzolja ki, amely Európa több országában már létezik (pl. Franciaország, Nagy-Britannia, Svédország), és amelynek felállítását az Európa Tanács is ajánlja.
Az Európai Unió régóta és egyre erőteljesebben szorgalmazza a kulturális örökség megőrzését, jelentős részének digitalizálását és széles körű hozzáférhetővé tételét. E folyamat egyik eredménye az az európai egyezmény, amelyet az Európa Tanács 2001. szeptember 19-én tett közzé. Az egyezmény a ratifikáló országok számára meghatározza mindazokat a kötelezettségeket és lehetőségeket, amelyek biztosítják az európai audiovizuális örökség megóvását, és lehetővé teszik ennek kulturális, tudományos és kutatási célú felhasználását a teljes lakosság számára.
Egy másik dokumentum (az Európai Parlament és az Európa Tanács 2001/29/EK irányelve) pedig az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szól. Az információs társadalom egyik alapelve szerint minden állampolgárnak joga van az információhoz való szabad hozzáféréshez, s ezt a társadalom alapintézményei közé tartozó nyilvános könyvtárak rendszerén keresztül gyakorolhatja.
Vagyis látható, hogy a hazai Nemzeti Audiovizuális Archívum előkészítése időben egybeesett az Európai Unió ilyen irányú törekvéseivel.
Köteles példányok a mediális reprezentációhoz
A Nemzeti Audiovizuális Archívumról szóló törvényt az Országgyűlés 2004 decemberében fogadta el. A hivatalos definíció szerint a NAVA az első nyilvános magyarországi digitális audiovizuális archívum, amely a magyar országos elektronikus médiában keletkezett és sugárzott, magyarországi előállítású műsorokat digitalizálja, tartalmilag feldolgozza (katalogizálja), és digitális formában tárolja, valamint a nyilvános archívum keretein belül a nyilvánosság számára helyben vagy a kutatás és oktatás számára bizonyos közintézményekben, oktatási intézményekben igénybe vehető dedikált hálózaton online módon hozzáférhetővé teszi.
A törvény szerint az archívum kötelezően a közszolgálati műsorszolgáltatók és az országos, földfelszíni terjesztésű televíziós műsorszolgáltatók műsorait gyűjti (ezek a köteles példányok), majd pedig fokozatosan kiterjeszti körét a helyi és a kábelhálózatra (ezek az önkéntesen rendelkezésre bocsátott műsorszámok). A NAVA kapacitását úgy tervezték meg, hogy körülbelül napi harminc-hatvan órányi műsorszám tartalmi feldolgozására legyen alkalmas, s a törvény tárgyi hatálya is ilyen mennyiségű anyag feldolgozására terjed ki. Vagyis nyilvánvaló, hogy nem fogják tárolni az unalmas szappanoperák és egysíkú vetélkedők, a valóságtól elrugaszkodott, összeugrasztó vagy kibékítő beszélgetőshow-k minden adását, ezekből inkább csak keresztmetszetet ad a dokumentumtár.
A NAVA intézménye egyrészt megold egy fontos, a nemzeti kulturális emlékezet körébe eső feladatot, nevezetesen a magyar történelem és kultúra mediális reprezentációjának összegyűjtését és megőrzését, másrészt példaként szolgálhat a XXI. századi digitális archívumok és könyvtárak kialakításához. A közgyűjtemények körében technológiai szempontból úttörő szerepre vállalkozik, amennyiben a teljes munkafolyamatot – a gyűjtéstől a nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételig – digitális formában, hálózati úton végzi. A törvénytervezet fontos eleme a műsorszolgáltatói kötelespéldány-szolgáltatás bevezetése.
A NAVA működési és gyűjtőköre elsősorban a műsorszolgáltatói, valamint a közgyűjteményi kört érinti. A regionális és helyi műsorszolgáltatók számára azt a lehetőséget jelenti, hogy archiválási tevékenységük rendszerezett, általános normák szerint működhessen. További lehetőség számukra, hogy eddigi archívumaik az országos nyilvánosság számára is elérhetővé váljanak, és ezeknek a műsorcserébe való bekapcsolása anyagi előnnyel is járhat.
Így lehetővé válik, hogy az országos nyilvánosság elől eddig elzárt regionális közösségek politikai és kulturális önreprezentációja országos nyilvánossághoz jusson, valamint hogy az összes műsorszolgáltató és audiovizuális archívum adatbázisa egységes rendszerbe kerüljön, s a bennük őrzött dokumentumokról szóló adatokhoz kölcsönösen hozzáférjenek, ami jelentős lendületet adhat a műsorcserének.
Törvényesített memória
Mivel immár önálló törvény szabályozza a NAVA működését, nyilvánvaló, hogy nem csapán egy egyszeri projektről van szó, hanem folyamatos állami kötelezettségről.
A korrekt definíció szerint a Nemzeti Audiovizuális Archívum a törvény hatálya alá tartozó műsorszámok gyűjtését, nyilvántartását, archiválását és külön jogszabályban meghatározott módon a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételét biztosító, országos gyűjtőkörű közgyűjteménynek minősülő audiovizuális archívum.
A NAVA alapszolgáltatásai körében biztosítja az általa nyilvántartásba vett műsorszámok azonosító adatairól történő folyamatos, mindenki számára hozzáférhető tájékoztatást, az általa archivált műsorszámok hozzáférhetővé tételét, természetesen a szerzői jog szabályai szerint.
Az intézmény alapvetően az audiovizuális köteles példányokat gyűjti és archiválja, de a törvény ennél többre is lehetőséget teremt: gyűjtheti és egyedi döntés alapján archiválhatja – azaz befogadhatja – a rendelkezésére bocsátott egyéb anyagokat, például a régebben sugárzott műsorszámokat, a helyi műsorokat vagy akár azokat is, amelyek egyáltalán nem kerültek a nyilvánosság elé.
A NAVA nemcsak archívum. Feladatai közé tartoznak például a tudományos kutatások, az archiválási szabályzat, a technikai előírások, a minőségi előírások kidolgozása, sőt vállalkozási formában együttműködhet már szervezetekkel, továbbá kapcsolatot tart és együttműködik nemzetközi szervezetekkel is.
Ugyanakkor a működését felügyelő szaktárcákkal (IHM és NKÖM) egyetemben tartalmi kérdésekben nem dönt, ezt a feladatot a törvény által életre hívott Audiovizuális Örökség Tanácsadó Testület látja el. Ez a grémium tesz javaslatot az audiovizuális kulturális örökség megőrzésére, így különösen a műsorszámok védelmét szolgáló szakmai programokra, továbbá – a köteles példányokon kívül – a műsorszámok gyűjtendő körére, a kiemelkedő jelentőségűnek vagy pótolhatatlannak minősülő műsorszámok körére, valamint közreműködik az audiovizuális kulturális örökség védelmére irányuló nemzetközi együttműködésben is.
A tervek szerint az archívum a műsorelosztó hálózaton jut hozzá a gyűjtőkörébe eső dokumentumokhoz. Ezek kiegészítéseképpen a műsorszolgáltatóknak (papíron vagy elektronikus úton) be kell küldeniük a műsorszámokhoz tartozó gyártási adatokat is. Az archívumban örök időkre tárolódik egy nagy felbontású kópia, amellyel egyidejűleg keletkezik egy kisebb felbontású is a szolgáltatási célokra. Az archivátorok kiegészítik a metaadatokat, illetve eltávolítják a rendszerből azokat a dokumentumokat, amelyeket valamilyen okból nem lehet vagy nem kell archiválni. A metaadatbázis bárki számára online hozzáférhető, az audiovizuális dokumentumokat pedig a kijelölt nyilvános könyvtárakban (az országos, megyei és egyetemi könyvtárakban, illetve a NAVA olvasótermében) elhelyezett terminálokon lehet megtekinteni.
Az archívum a Neumann János Digitális Közjavak Tára Kht.-vel közösen működik. Nem jött tehát létre új, önálló intézmény. A NAVA lehetővé teszi, hogy azoknak az öszsze nem hangolt, különféle célú digitalizálási és műsorrögzítési tevékenységeknek legalább egy része, amelyek ma Magyarországon folynak, egységes keretbe foglaltassanak, és bizonyos intézmények ezentúl a NAVA-t használják forrásként saját céljaikra, ahogy ez külföldön is bevett szokás. Ezzel rengeteg központi forrást lehet megtakarítani.
Az archívum széles körű európai együttműködésbe kezdett más audiovizuális gyűjteményekkel, valamint digitális archiválással és online műsorközvetítéssel foglalkozó kutatóhelyekkel is, így az audiovizuális kultúra egyik fontos európai kapujává válik.
A NAVA további célja az oktatás színesítése az audiovizuális kultúra eszközeivel. Ezért még ebben az évben kidolgozza az audiovizuális dokumentumok felhasználásának lehetőségeit az oktatásban.
***
A NAVA műszaki háttere
Az audiovizuális archívum katalógusa az internetfelhasználók számára korlátozás nélkül elérhető, a tartalom viszont egyelőre csak a NAVA-pontok zárt hálózatán keresztül tekinthető meg. A hálózat tagja lehet minden nyilvános szolgáltatást nyújtó könyvtár, illetve minden iskola.
A peremfeltételekből (a műsorszerkezet, illetve a felhasználói fogadókészség előzetes elemzése alapján) a következő követelmények adódnak:
- 5 bemeneti videocsatorna rögzítése,
- 13 000 órányi videoanyag tárolása évente (napi 38 óra),
- 20 000 műsorszám leíró adatainak előállítása és tárolása évente,
- 1000 párhuzamos katalóguslekérdezés kiszolgálása,
- 100 internetes, független médiafolyam-kérés kiszolgálása,
- 10 sugárzási (azaz a megszokott tévé-) minőségű médiafolyam kiszolgálása.
A NAVA teljes egészében digitális rendszer, a média tárolása is adatformátumban történik. A formátumok kiválasztásánál alapelv, hogy az elérhető minőség kövesse a mindenkori műsorszórás által biztosított minőséget, illetve tegye lehetővé az internetszolgáltatók által széles körben biztosított sebességen történő szolgáltatást. Nem elsődleges cél az újrafeldolgozható minőségben való tárolás. A jelenlegi állapot szerint a NAVA minőségei:
- sugárzási minőség (video): 8 Mbps MPEG2 MP@ML,
- sugárzási minőség (audio): MPEG Audio Layer 2, 2x128 kbps,
- böngészőminőség (video): 64–768 kbps, skálázható bitsebesség (RealMedia),
- böngészőminőség (audio): 24–32 kbps, skálázható bitsebesség (RealMedia).
A NAVA szolgáltató felülete – így célszerűen belső felépítése is – teljes egészében követi a nemzetközi (lehetőség szerint nyílt) szabványokat, ajánlásokat, kezdeményezéseket, így lehetővé teszi az egyszerű kapcsolódást más archívumokhoz. A legfontosabb kapcsolódási pontok:
- Open Archival Information System (OAIS),
- Motion Pictures Expert Group (MPEG),
- Dublin Core Metadata Initiative (DCMI),
- European Broadcasting Union (EBU),
- Open Archives Initiative (OAI).
A műszaki rendszer feladata a NAVA alapvető céljainak megfelelő kiszolgálása. A műszaki rendszer az OAIS referenciamodell szerint épül fel, jól elkülöníthetően három részre osztható. A Bemeneti alrendszer rögzíti, és az előfeldolgozáshoz feltétlenül szükséges ideig átmenetileg tárolja a kiválasztott műsorszolgáltatók által kisugárzott műsorfolyamokat, valamint az ezekhez kapcsolódó leíró adatokat. Az Archívum alrendszer önmagában is két elkülöníthető, ám szorosan együttműködő részből áll, egyik a média tárolásával, a másik a leíró adatok hozzárendelésével foglalkozik. A Szolgáltató alrendszer feladata az archívum katalógusának kereshetővé tétele a legszélesebb közönség számára, illetve a kívánságoknak (és lehetőségeknek) megfelelő médiafolyamok biztosítása a felhasználók, a NAVA-pontok felé.
***
Médiaarchívumok az unióban
Az EU egyre több tagállamában létesülnek hasonló funkciójú archívumok. Az általános törekvés az, hogy az összes nagy nemzeti televízió- és rádióállomás műsorait egyetlen központi archívum őrizze, függetlenül a műsorszolgáltatók saját archívumaitól. Több külföldi példa közül a legmeghatározóbb a franciaországi INATHEQUE, amely az INA kötelespéldány-archívuma. Európában ehhez hasonló intézmény csak kevés van, s ezek közül az INA működése a legátfogóbb.
Angliában a BFI film- és televízióarchívuma a BBC minden műsorából kap egy példányt, miközben a BBC saját archívummal dolgozik. Hollandiában az 1997-ben alakult Holland Kép- és Hangarchívum viszont az összes holland műsorszolgáltató központi archívumaként működik. Nem minden országban szabályozza ezt a tevékenységet törvény vagy rendelet. Franciaországban és Svédországban jogszabály írja elő a kötelespéldány-szolgáltatást, Hollandiában és Angliában viszont a műsorszolgáltatók és az archívum közötti, az állam által jóváhagyott megállapodás alapján történik a gyűjtés. Ezek a különbségek alapvetően az adott ország jogszokásain múlnak, de annyi bizonyos, hogy mivel állami részvétel nélkül a központi műsorszolgáltatói archiválás sehol sem oldható meg, a műsorszolgáltatók és az archívumok kapcsolata mindenütt államilag garantált.
A másik megfigyelhető jellemző, hogy ezek a központi archívumok ma elsősorban a nyilvános kutatás célját szolgálják, és csak másodsorban a gyártást és az újrafelhasználást. Minden vizsgált esetben lehet találkozni a nyilvános könyvtári szolgáltatással mint ezeknek az intézményeknek az alapfunkciójával. A technológiai tendencia egyértelműen az online szolgáltatás felé mutat, így érthető, hogy a magyarországi audiovizuális archívum esetében is ezt tekintik irányadónak.
***
NAVA-pontok április végén
- ESZE Közgazdasági és Számítástechnikai Szakközépiskola Balassagyarmat
- Kemény Gábor Logisztikai és Közlekedési Szakközépiskola Békéscsaba
- Békés Városi Dr. Hepp Ferenc Általános Iskola Békéscsaba
- Gerlai Könyvtár Békéscsaba
- Solymár Imre Városi Könyvtár Bonyhád
- Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ Budapest
- BMC Magyar Zenei Információs Központ és Könyvtár Budapest
- ELTE Egyetemi Könyvtár Budapest
- Országos Idegennyelvű Könyvtár Budapest
- Csemegi Károly Könyvtár és Információs Központ Csongrád
- Martincsevics Károly Városi Könyvtár Csorna
- Kodály Zoltán Zeneművészeti SZKI Könyvtár Debrecen
- Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Eger
- Bethlen Gábor Szakközépiskola Gyomaendrőd
- Mogyoróssy János Városi Könyvtár Gyula
- Jakabszállási ÁMK Könyvtár Jakabszállás
- Surányi Endre Szakképző Iskola és Kollégium Kazincbarcika
- Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Katona József Megyei könyvtára Kecskemét
- Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Pedagógiai Intézete és Továbbtanulási, Pályaválasztási Tanácsadója – Pedagógusház Kecskemét
- Városi Könyvtár Mezőkövesd
- Miskolci Egyetem Könyvtár, Levéltár Miskolc
- II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár Miskolc
- Miskolci Városi Könyvtár Miskolc
- Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár Nyíregyháza
- Pannonhalmi Városi Könyvtár Pannonhalma
- TEMI Minerva Könyvtára Pécs
- Német Nemzetiségi Általános Iskola Pilisvörösvár
- Bartók Béla Művelődési Központ és Könyvtár Sarkad
- Péter András Gimnázium és Szigeti Endre Szakképző Iskola Szeghalom
- Illyés Gyula Megyei Könyvtár Szekszárd
- Berzsenyi Dániel Könyvtár Szombathely
- Városi Könyvtár és Múzeum Tapolca
- Derkovits Gyula Művelődési Központ és Városi könyvtár Tiszaújváros
- Katona Lajos Városi Könyvtár Vác