Kit érdekel, hogy papírból puskázott a számítógép? A vizsga sikerült!

A 2006. évi választás győztesei közé tartozik a választási rendszer számítógépes háttere is: nem volt betörés (szinte még kísérlet sem), az eredmények gyorsan, zökkenőmentesen rendelkezésre álltak, senkiben fel sem merült, hogy bárhol bármi gond lehetett volna azzal a fránya informatikával.

E nagyszerű és boldogító tények mellett azért emeljük ki: a nagyfokú biztonság és hibamentesség legfőbb oka, hogy nálunk a számítógépes rendszer alapvetően még mindig nem a választás lebonyolításának eszköze. A legfőbb adathordozó az a mérhetetlen sok papír, amire ikszét vagy keresztjét elhelyezheti az állampolgár, és azoknak a számítógépeknek a többsége, amelyekbe ezek az adatok bekerülnek, ugyancsak izoláltan, az internetről nemhogy tűzfalakkal, hanem fizikai falakkal is elválasztva működik. A számítástechnikai rendszer nálunk nem tesz mást, csak a bevitt számokat összeadja, és az eredményt visszaböfögi – némi túlzással ezt megtehetné a telefonunkba integrált négyműveletes kalkulátor is. Komolyabb algoritmusra nem is a szavazatok összeszámlálásakor, hanem a magyar választási rendszer bonyolultságából eredő számítások elvégzésekor van szükség, vagyis amikor a Hagenbach Bischoff-formula, illetve a d’Hont-mátrix segítségével kiszámolják a listás mandátumokat, és elosztják a töredék szavazatokat. De ehhez szintén elég lenne egy kisebb tudományos kütyü (a választási rendszer ésszerű reformjáról nem is beszélve).

Amikor tehát örülünk, hogy milyen nagy nálunk az informatikai biztonság, érdemes belegondolnunk, hogy az ősi abakusz esetében sem fenyegettek senkit e-mailben terjedő vírusok vagy beépített kémprogramok, az eredményt pedig csak úgy lehetett „meghackelni", ha valaki egy óvatlan mozdulattal áttolt néhány golyót a túloldalra. Ha akadt kellő őrszemélyzet, aki oda tudott figyelni, hogy illetéktelen ne tologathassa a golyókat, máris ki lehetett adni a győzelmi jelentést: a rendszer biztonsága ötösre vizsgázott...

Tehát nem mondhatjuk el, hogy itt van már a Kánaán. Tennünk kell még néhány aprócska lépést addig, amíg előbb a szavazófülkében, később pedig talán otthon is egy képernyőre rábökve tesszük oda az ikszet a nekünk megfelelő személy vagy párt neve mellé, és már az „urnazárás" pillanatában megvan a végeredmény...

Műszakilag mindez akár már ma is megvalósítható lenne, csak hát felmerül néhány biztonságtechnikai kérdés, és egy ilyen típusú országos hálózat működtetése ma még feltehetően sokkal drágább lenne, mint amennyibe a több tízezer választási bizottság, a sok millió kinyomtatott papírlap és annak manuális összeszámolása kerül. A számítógéprendszer ma mindehhez csak apró ráadás. Amely persze jó vizsgázott, dicsérjük meg, legyünk megértők, ne hangsúlyozzuk, hogy ott volt hozzá a többmilliónyi papírpuska... Az érettségiztető tanárok többségének is jótékonyan el szokta vonni a figyelmét a párkányon megpihenő galamb, mi sem lehetünk ünneprontók...

VJAnos
 
 
 

Belépés

 

 

Regisztráció