Az internet én vagyok...
2006. április 17.
Van egy portál az internet magyar fertályán, amely látogatószámban, a napi oldalletöltések mennyiségében minden más weboldalnál gyorsabban, mondhatni megdöbbentő mértékben növekszik. Forgalma alapján ma már a második helyre jött fel a Freemail levelezőrendszert is magába olvasztó Origo mögött, megelőzve a Startlap családdal ugyancsak gyorsan fejlődő Sanoma-birodalmat, a közel 400 kisebb-nagyobb honlapot közös hirdetési hálózatba csoportosító Adverticum Networköt, az ingyenes internetes site-okat (freeweb) is tartalmazó Habostortát, no meg a tartalma alapján legnépszerűbbnek számító Indexet.
Pedig ezen az oldalon olvasnivaló gyakorlatilag nincs is, és bár a neve alapján lehetne lexikon is, afféle internetes "ki kicsoda", a „nyilvántartásba" bekerült emberekről nincsenek ellenőrzött adatok, sőt sok esetben az ellenőrizetleneket sem adják meg azok, akik valakinek a meghívása nyomán bekerülnek a hálózatba.
Mi tehát az iwiw.hu, és mi a titka?
A webcím a már említett internetes „Ki kicsodára", illetve annak angol megfelelőjére, a „Who is who"-ra utal. A pontatlan elnevezés és pontatlan adatsorok ellenére mégiscsak sok százezer ember adatbázisáról van szó, ez azonban kevés lenne a sikerhez, embereket (ráadásul híres embereket) egybegyűjtött lexikonokból az ennél jóval nagyobb műgonddal szerkesztettek sem értek el soha ekkora sikert. Ennek az adatbázisnak a legfontosabb eleme nem is az egyes személyeket bemutató adatsor, hanem az, hogy két személy között van-e ismeretség, kapcsolat, vagy nincs. Ez egy közösségszervező oldal, amely segít összeszedni az ismerőseinket, megtalálni az elveszettnek hitteket, s egyúttal alkalmat teremt arra, hogy megkeressük azokat az utakat, amelyek eddig nem ismert, ám számunkra fontos emberekhez vezetnek.
Azt mondják, akár a pápához vagy az Egyesült Államok elnökéhez is el lehet jutni öt-hat ismeretségen, "kézfogáson" keresztül. Ehhez Magyarországon többnyire elég három-négy is, igaz, a túloldalon nem feltétlenül Bush, hanem a gazdasági vagy az informatikai miniszter, esetleg Budapest főpolgármestere, netán valamelyik sokmilliárdos multinacionális vállalat vezérigazgatója áll. Látszólag ők adják az ilyen típusú rendszerek vonzerejét, valójában azonban nem bennük, hanem a hozzájuk vezető útban (és ezen utak sokféleségében) rejlik a titok. (Hogy is mondta Don Quijote: "az út az élet, s nem a fogadók"!) Bár az iwiw tagok többségének fogalma sincs a gráfelméletről, mégis mindenki kedvtelve rajzoltatja meg azt a gráfot, amely tőle a kapcsolataihoz, majd azok kapcsolataihoz vezet...
Mindegy, hogy az iwiw gyakorlatilag nulla tartalmat kínál, a világot, s azon belül az internetet is modellezi számunkra: amiképp az utóbbinak a szerverek közti kapcsolatrendszer, az iwiwnek pontosan ugyanúgy az emberek közti kapcsolatrendszer az éltető eleme, működtetője. Az internet korai korszakában voltak kísérletek, amelyek nagy gráftérképen ábrázolták az információ internetes áramlásának az útját, és ezek a gráftérképek kísértetiesen hasonlítottak arra, mintha valaki kiindulva saját nevéből hozzáadná a térképhez a saját kapcsolatait, majd ismerősei kapcsolatait, folyamatosan, amíg csak bírja, amíg csak el nem jutunk a sok százezredik emberhez és a sok milliomodik kapcsolati vonalig.
Ha valaki belemerül ebbe a játékba, annak már nem az a célja, hogy kezet fogjon egy híres emberrel, sőt egy idő után már az se, hogy megtalálja a rég nem látott osztálytársakat, vagy első szerelmét. Ez a lehetőség eltörpül amellett a napkirályi attitűd mellett, hogy – elnézegetve a belőlünk kiinduló, és mindenfelé elvezető vonalakat – az ember így sóhajthat fel: „Az internet én vagyok"!