Bő évszázad választja el a telefonkábelt a kábeltelefontól. Bell óta nemcsak a telefonhálózat korszerĹąsödött, hanem megszületett egy teljesen új kommunikációs iparág, a kábeltelevízió, és kiépült annak ugyancsak vezetékes infrastruktúrája. Az összekötő elem, a döntően koaxiális kábel alapján ezt kábelhálózatnak hívják (noha egyébként a telefondrótot is gyakran kábelnek nevezik, és ma már a ktv-rendszerekben sem csak koaxkábelt használnak).

A szakembereket évtizedek óta foglalkoztatja a kérdés, hogy hogyan lehetne a kétféle hálózat funkcióit (a tévémĹąsorokat és a telefont) ötvözni, vagyis például a tévékábelen beszélgetni. (A fordított lehetőséget, vagyis hogy miként lehet telefondróton tévémĹąsorokat átvinni, márciusi számunkban ismertettük.)

Az 1980-as években a tudományos kísérletek arra irányultak, hogy egy új infrastruktúrán ugyanazok az eszközök (vezetékek) továbbítsák a kétféle jelfolyamot. A távközlési szolgáltatók teljes hálózati korszerĹąsítéskor vagy új hálózat építésekor próbálkoztak ezzel. A gyártók kifejlesztették a szükséges eszközöket, és születtek is mĹąködő rendszerek, de elsősorban drágaságuk miatt mégsem terjedtek el. (A Matáv ilyen rendszert létesített a Fertő-tó környéki településeken.)

Eredményesebbek voltak azok a próbálkozások, amikor olyan, az ipar által direkt erre a célra gyártott kábelt használtak, amely egyaránt tartalmazta a koaxiális vezetéket és a telefondrótot. Ezt egyben, azonos nyomvonalon húzták ki, de a lakásban már két külön konnektorban végződött, és a szolgáltató telephelyén is fizikailag szétválasztották a közös kábelt: az egyiket a telefonközpontra kötötték, a másikat pedig a ktv-fejállomás megfelelő részére. (A Monor Telefon Társaság ilyen módon tudott már indulásakor a telefon mellett tévémĹąsorokat is adni.)

Mindezekkel nagyjából egy időben kábeltelevíziós társaságok is kísérleteztek azzal, hogy hálózatukat alkalmassá tegyék telefonálásra. MĹąködő rendszert produkált például a UPC Bécsben és Amszterdamban, és bár Budapesten is foglalkoztak a gondolattal, ezt a megoldást végül nem vezették be. Ennek főleg mĹąszaki és ezzel szorosan összefüggő gazdasági okai voltak. A hagyományos (vonalkapcsolt) telefontechnológiánál ehhez drága és speciális eszközökre (pl. kapcsolóközpontra) lenne szükség. Az igazi áttörést az IP-technológia hozta meg.

Mikor lehet telefonálni kábeltévén?

Ahhoz, hogy egy hagyományos kábeltelevíziós hálózat alkalmas legyen telefonálásra, több mĹąszaki fejlesztési lépést kell megtennie a szolgáltatónak. Ezek a lépések persze nemcsak a telefon miatt szükségesek, de ahhoz nélkülözhetetlenek.

A soros kábelhálózat eleve alkalmatlan erre, az első feladat tehát a hálózat átépítése csillagpontos rendszerré, amelyben már külön lehet választani az egyes előfizetőknek továbbítandó jelfolyamot. A második feladat a visszirányú forgalom megvalósítása, nyilván nem kell indokolni, hogy ez miért szükséges a telefonbeszélgetéshez.

A szolgáltatás tartalmi oldala ugyan nem jelent újdonságot az előfizetőnek, de ezeknél a fejlesztéseknél ma már szinte alapkövetelmény, hogy a hálózat minél nagyobb részén alkalmazzanak fényvezetőt. (Használatos még az optikai kábel vagy az üvegszál kifejezés is.) Ennek több, igen jelentős előnye van. Az egyik, hogy az átviteli kapacitás sokszorosára növelhető, gyakorlatilag szinte kimeríthetetlen. Továbbá a koaxiális kábelnek igen nagy a jelcsillapítása, s ezért 2-300 méterenként erősítőt kell közbeiktatni, ezzel szemben a fényvezetőt akár 30-50 kilométeren át megszakítás és minőségromlás nélkül lehet használni. A fényvezetőt kevésbé viselik meg a környezeti hatások is, és nem zavarják más elektromos jelek.

A kábeles telefonnak nem feltétele az internet, de a gyakorlati tapasztalatok szerint a kábeltársaságok először az internetszolgáltatást indítják el. Ezen a ponton lépnek ki először saját hálózatukból a szolgáltatók. A földi adókról, mĹąholdakról vett vagy saját forrásból indított tévémĹąsorok elosztása ugyanis zárt rendszerben történik, az egyes előfizetők csak a fejállomásukkal mint egyetlen jelforrással vannak közvetlen kapcsolatban. Ezzel szemben internetezéskor a kábelszolgáltató „csak" közvetítő kapu a világháló felé. Persze lehet például e-mailt küldeni hálózaton belüli előfizetőnek is, de a rendszer nyitott akár hazai, akár a világ távoli részén elérhető internetes tartalom forrása (szerver) felé.

Ha mindezek (egyedi, előfizetőnkénti címezhetőség, kétirányú forgalom, valamint külső kapcsolatok lehetősége) együtt vannak, akkor a rendszer már könnyen alkalmassá tehető a telefonálásra is.

Összekapcsolt hálózatok

Ma a világban a telefonok zöme hagyományos vezetékes vagy mobilhálózatban mĹąködik, a cél tehát az, hogy a kábeltévés telefonokról is elérhető legyen minden létező szám. De ez nemcsak a kábeltévéseknél szükséges, hiszen Magyarországon hagyományos telefonszolgáltató is több mĹąködik (Matáv, Invitel, Hungarotel stb.), s ezek között is meg kell teremteni az átjárhatóságot. Erre szolgálnak a szolgáltatók közötti úgynevezett összekapcsolási szerződések.

A telefonpiac liberalizálásának egyik eredménye, hogy ma már bárki nyújthat ilyen szolgáltatást, ehhez nincs szükség engedélyre, a Nemzeti Hírközlési Hatóság – bizonyos alapfeltételek teljesülése esetén – „csak" nyilvántartásba veszi a jelentkező társaságot. A hatóság adatai szerint ma közel félszáz társaság kínál nyilvános távbeszélő-szolgáltatást. Többségük minden lehetséges irányba megszerezte a jogosultságot, de a legvonzóbb a nemzetközi csatlakoztatás, utána következik a belföldi, majd a helyi, továbbá néhány cég szerepel a „távbeszélőcélú összekapcsolás" címszó alatt is.

A fenti táblázat összefoglalja a telefonálásra leggyakrabban alkalmazott technológiákat és a legismertebb szolgáltatókat. A vezetékes szolgáltatókat két csoportra osztottuk. Az egyikbe tartoznak a korábbi koncessziós társaságok, amelyek a telefonpiac felosztásakor (a 90-es évek elején) egy vagy több ún. primer körzetben átmeneti kizárólagosságot szereztek, s az adott területen gyakorlatilag ma is övék a telefonhálózat. Ezek a társaságok egyben egyetemes szolgáltatók is, ami azt jelenti, hogy saját körzetükben mindenki számára kötelesek elérhetővé tenni a telefont.

A másik csoportot az alternatív társaságok alkotják, amelyeknek nincs az előbbi módon megszerzett „saját területük" (s így ellátási kötelezettségük sem), így maguk dönthetnek arról, hogy az ország mely területein jelennek meg kínálatukkal. Ez a csoport tovább is bontható lenne aszerint, hogy kiépítettek-e saját hálózatot (mint pl. a PanTel), vagy más távközlési társaságtól bérlik az összeköttetéseket (mint pl. a Tele2). Az összképet tovább árnyalja, hogy míg a meglévő előfizetői vonalak (vagy a hozzáférési hálózat) jószerivel kizárólag a koncessziós társaságok tulajdonában vannak, addig egy zöldmezős beruházásnál (a folyamatosan épülő üzleti negyedekben, bevásárlóközpontokban, lakóparkokban) már valódi verseny folyhat az új előfizetőkért, s az alternatív társaságoknak is lehetnek saját előfizetői vonalaik.

Elméletileg ha minden szolgáltató (vezetékes, mobil, kábeles stb.) egyenként összekapcsolódna mindenkivel, akkor egy tökéletesen átjárható, ám rendkívül bonyolult rendszer jönne létre. Ha azonban egy szolgáltató a megfelelő helyen bekapcsolódik a rendszerbe, akkor gyakorlatilag a szerződések szövevényén át minden más hálózat előfizetőit el tudja érni.

Példák a kábeles telefonhívásra

A UPC 2004 őszén Budapesten indította el telefonszolgáltatását. Mára 16 nagyvárosban és 42 településen 700 ezer háztartás juthatna így telefonhoz. A tényleges ügyfelek száma idén októberben elérte a 30 ezret, és több mint felük Triple Play-előfizető, vagyis a kábeltévét, az internetet és a telefont együtt igényli.

Ha egy előfizető egy másik, szintén a hálózathoz tartozó számot hív, akkor a kapcsolás házon (hálózaton) belül viszonylag egyszerĹąen, a saját kapcsolóközpont (soft switch) segítségével megoldható.

Ha a hívó a hálózaton kívüli számmal akar beszélni, akkor a hívást már át kell terelni a hagyományos vezetékes vagy mobilhálózatba. Több telefontársasággal is folyamatban van az összekapcsolási szerződés megkötése. Addig is, mivel a UPC egyben tulajdonosa a Monor Telefon Társaságnak is, kézenfekvő a megoldás, hogy a hívásokat elirányítja a monori telefonközpontba. A monori cégnek viszont érvényes összekapcsolási szerződése van a többi telefontársasággal, köztük a Magyar Telekommal, így a budapesti kábelhálózatból indított hívás a körzetszámnak megfelelően immár bármelyik településre, sőt külföldre vagy akár egy mobilszámra is eljuthat.

Fordított irányban – vagyis amikor a kábelhálózat előfizetője a hívott fél – ugyanez történik: bárhonnan hívnak egy UPC-s számot, az Monoron át eljut a társaság budapesti központjába, majd onnan a kábeltévés telefonkészülékre.

Hálózaton belüli hívásnál a soft switch a telefonszámok alapján felismeri a két fél (hívó és hívott) IP-címét, s ennek alapján összeköti őket. Ilyenkor más telefontársasággal nem kerülnek kapcsolatba, ezért lehet ingyen kínálni a hálózaton belüli hívást, hiszen az adatforgalom benne foglaltatik az internetezés díjában.

A TvNetWork és a T-Kábel szintén több városban elindította a telefonszolgáltatást, az EMKTV (Egyesült Magyar Kábeltelevízió Kft.) ez év elejére tervezte, de különböző akadályok miatt csak mostanában zárulnak le a szükséges szerződéskötések. (A szolgáltatók részletes adatait a táblázat tartalmazza.)

EgyenértékĹą a hagyományossal

Több tény is jelzi, sőt igazolja, hogy a kábeltelefon egyenértékĹą a hagyományos távbeszélővel. Mindenekelőtt az, hogy ugyanolyan típusú, tulajdonságú készülékek használhatók. A végpontokhoz (lakásokba, irodákba) ugyan egy összesített IP-jelfolyam érkezik be, ám egy kábelmodem a forgalom típusának megfelelően szétválasztja és elosztja háromfelé: a tévékészülékhez, a számítógéphez és a telefonhoz. (A kábelmodemnek a szolgáltató központjában elhelyezett ellenoldali párja az úgynevezett CMTS – Cable Modem Terminating System. Míg a kábelmodem az előfizetőnél üzemel és váltogatja a telefonos és internetes adatcsomagokat, addig a CMTS(ek) a kerületi központban üzemel(nek), ott végeznek a kábelmodeméhez hasonló feladatot, akár több száz modemet kiszolgálva.)
Elvileg eleve használhatók lennének IP-telefonok is, amelyek képesek kezelni, hanggá átalakítani a bejövő adatcsomagokat (illetve fordított sorrendben a kimenő hangot), ám ez kevésbé szolgálná az előfizető kényelmét, és persze többletköltséggel járna.

Szintén a megszokott telefon jellegére utal, hogy az előfizetők a hagyományos földrajzi számozási rend szerint kapják meg hívószámukat, illetve a település szerinti körzetszámot. A megkülönböztetést a hírközlési hatóságnál kijelölt, illetve lekötött számmező teszi lehetővé. Így például a UPC budapesti előfizetőinek számai 787-tel, 788-cal vagy 789-cel kezdődnek.

Mivel a társaság hivatalosan is telefonszolgáltatóként mĹąködik, köteles a számhordozhatóságot biztosítani, vagyis az ügyfelek akkor is megtarthatják régi hívószámukat, ha más szolgáltatótól igazolnak át a UPC-hez. Eddig 13 ezren kerültek így a társaság ügyfélkörébe.

A két mĹąszaki megoldás közötti apró mĹąszaki különbség, hogy a kábeles telefon nem biztosítja a készülék távtáplálását, vagyis a hagyományos telefonnal ellentétben áramszünet esetén nem mĹąködik. Ennek ellensúlyozására éves szinten 95 százalékos rendelkezésre állást garantálnak. (A szakemberek szerint a gyakorlatban ez a mutató a 99%-ot is eléri.) A kábeltelevíziós telefon tehát mindenképpen virágzásnak indult, annak ellenére, hogy eközben összességében (és főleg a régi telefonszolgáltatóknál) folyamatosan apad a vezetékes vonalak száma. Elfogyni nyilván nem fog, de a telefonpiac feltehetően átalakul. Erre utal az elemzők jóslata is: „A VoIP akár 5 éven belül ingyenes kiegészítő szolgáltatássá válhat egy komplex csomag részeként."