Az elektronikus hírközlési piacok liberalizációja tíz év alatt a jelenlegi európai átlag közelébe hozta a szolgáltatások elérhetőségét a hazai lakosság és a vállalkozások számára. Nagyon sokat változott az igénybe vett távközlési szolgáltatások összetétele, a piaci kereslet és annak súlya a gazdaságban. A távközlési jeltovábbítás iránt megnyilvánuló kereslet további lényeges változásai még csak körvonalazódnak, a jeltermékek szerepe pedig még éppen csak érzékelhető a tartalompiacokon, de a hírközlési szakpolitika, a hatóság és a piaci szereplők már készülnek az új eszközök, az új alkalmazások, az új szolgáltatásáruk piaci jelenlétére.

Az érdeklődők kétségkívül érdekes és szakmailag alapos előadásokat hallhattak, amelyek megalapozott ismereteket nyújtottak az iparág átalakulásáról, felszínre hozták az új üzleti modellekben, a keresletben és a jogi-szabályozási környezetben érzékelhető trendek fontos kérdéseit. Ugyanakkor a konferenciák általános tapasztalatainak ezúttal is megfelelve - s ez egyáltalán nem a szervezők hibája - összességében kicsit féloldalasra, belterjesre sikeredett a tanácskozás. Valahogy kívül rekedt a fogyasztók világa a társadalmi igényekkel és a fizetőképes kereslettel együtt. Mondhatjuk ezt annak ellenére, hogy természetesen, mintegy kötelező elemként, rendre szóba került "a felhasználó és annak elvárása", ám a hallgatónak minduntalan az a benyomása támadt, hogy ez csak a szlogen szintjén érvényes, és a szolgáltatókat ez igazából vajmi kevéssé érdekli, ők - adott esetben tényleg tetemes költséggel kiépített és kifejlesztett - hálózatukat és szolgáltatásukat akarják eladni.

Eladni vagy igĂŠnyt kielĂŠgĂ­teni?

Eladni, eladni, még egy bőrt lenyúzni a fogyasztóról - úgy tűnik, ez napjaink (vagy nemcsak napjaink?) üzleti modelljének lényege. Különben mi mással magyarázhatnánk, hogy például a nálunk legtisztábban kirajzolódó versenypiac, a háromszereplős mobilkommunikáció témájában is arról szólhat egy előadás: működőképes lehet-e a virtuális mobilszolgáltató (értsd: a három nagyágyú mellett további, saját hálózat nélküli, tehát kvázi viszonteladó társaság) intézménye Magyarországon. Külföldön valóban érzékelhető ez a tendencia, tudhattuk meg Jancsovics Csaba vezető tanácsadótól (Expert Menedzsment Tanácsadó Kft.). A virtuális szolgáltatók Nyugat-Európában felszálló ágba kerültek, piaci súlyuk néhány év alatt a "valódi" mobilcégek számára is érzékelhetővé vált. A "virtuálisok" bevételüket három év alatt ötszörösére növelték, bevételi részesedésük 2006-ra várhatóan eléri a teljes piacméret 10-15 százalékát. Az előadásból is kiderült, hogy nálunk meglehetősen kockázatos vállalkozás lenne ezzel kísérletezni, hiszen kicsi a piac, és nehéz lenne a konzervatív, árérzékeny fogyasztóknak további kedvezményes tarifát kialakítani. Mindamellett érthető, hogy sokak érdeklődését felkeltheti a kiválóan prosperáló és üzletileg hosszú távon is ígéretes mobilpiac. Eladni, itt is csak eladni akarhat a vállalkozó, még akkor is, ha szakszerűen ezt úgy fogalmazzák meg: "a virtuális szolgáltatók a mobilpiac üzletláncának különböző elemeiben tevékenykednek, újracsomagolva egyes szolgáltatásfajtákat".

A virtuálissal szemben valódi kínálatról (előadása címe szerint: innovációról) beszélt Chris Mattheisen, a T-Com vezérigazgató-helyettese. Sok mindent megtudhattunk az integrált, többszolgáltatású hálózatról, a technológiafüggetlen megoldásokról, a személyre szabott és mindenhol elérhető szolgáltatásokról, sőt a vezetékes és mobilhálózatok konvergenciájából megszülető dual phone-ról és a következő generációs interaktív szórakoztatást széles sávon kínáló IPTV-ről, de lássuk be: mi más ez, ha nem fejlesztési beszámolóba és trendelemzésbe burkolt reklám?

Koncepcióját tekintve ezt a sort folytatta Mátrai Gábor, az UPC vezérigazgató-helyettese is, amikor a kábeltévé-szolgáltatásban tervezett "három az egyben" modellt ismertette. Pozitívumként értékelendő, hogy nem saját vállalatának kínálatát mutatta be, hanem az iparág fejleményeit elemezve vonta le a szakmai következtetéseket. Például azt, hogy egyre több alternatív hálózat (a házig menő fényvezető, az elektromos vezeték, a ViMAX) verseng, mindenki a mobil (wireless) megoldások megszállottja, bár ez nem kizárólagosságot jelentő (zéró összegű) játszma, továbbá hogy a tartalom mindenképpen győztesen kerül ki (de a többi szereplő is túléli a változásokat). Talán ebben az előadásban hangzott legőszintébben a megállapítás: a fogyasztóké a választás, és az értük folytatott verseny határozza meg a legfőbb működési és stratégiai döntéseket.

Nem maradhatott el ezek után a UPC (vagy inkább már a UGC és a Liberty Media International összeolvadásával létrejött Liberty Global?) "integrált termék stratégiájának" ismertetése sem. A "digitális otthon" kifejezéssel jelzett koncepcióban mindhárom ismert területen vezető szerepre törekszik a társaság: videóban a legjobb tartalmat, hangban a legjobb árat, internetben kedvező áron a legjobb sebességet célozta meg. Mindezt 4 Play néven megfejeli a mobilitással, ami így a "vidd magaddal az otthonod" megoldásban ölt testet. S mindezeken felül az úgynevezett Off-Net elképzeléssel országos lefedettségre és teljes körű versenyre készül a távközlési társaságokkal.

Az elhangzott előadások - köztük a Nemzeti Hírközlési Hatóság szabályozási stratégiájának (Tóth László stratégiai igazgató, NHH), illetve az EU hírközlési szakpolitikájának (Molnár-Bíró György ügyvéd, Kende Ügyvédi Iroda) ismertetése - tehát többé-kevésbé választ adtak a konferencia alapvető kérdéseire: Melyek lehetnek a szolgáltatók növekedési pályái a változó igények és keresletek kielégítésére? Mivel jár együtt a gazdasági versenyhelyzet megtartása a megélénkülő piackonszolidációs törekvések mellett? Hogyan birkózhat meg a hírközlési szakpolitika a dinamikusan változó szabályozási szűkületekkel? Így a résztvevők elégedettek lehettek a kapott útravalóval. Ám ez elsősorban annak tudható be, hogy a hallgatóság maga is szakmabeli volt: a piaci szereplők beszélgettek - az egykori Matáv-szlogent idézve - "egymás közt". Úgy is fogalmazhatnánk, régi jó ismerősként hátba veregették egymást: "Hogy vagy?" "Köszönöm, jól."

ElĂŠgedett szolgĂĄltatĂłk, aggĂłdĂł fogyasztĂłk

S hogy ez nemcsak képletesen értendő, az kiderült a panelbeszélgetésen is, ahol többen is megállapították, hogy kialakult egy működőképes piac, egyensúly tapasztalható, kirajzolódtak az erőviszonyok, ki-ki elfoglalta a helyét, és játssza a szerepét, s ezzel nagyjában-egészében elégedett is. Amit konkrétan nem fogalmaztak meg, az ennek az állapotnak a tényleges tartalma, vagyis hogy az ex-Matáv T-Com (vagy Magyar Telekom) elégedetten konstatálhatta: szárnyait nem nagyon nyesegette meg a liberalizáció, a lecsökkent számú alternatív szolgáltatók tudomásul vették ezt, és beletörődtek pozíciójukba, a kábeltelevíziós szakma elfogadta, hogy az egyéb területeken csak alternatív szerepet kaphat, az internetpiac szépen fejlődik, és ebből ki-ki súlyának megfelelően részesedik. Egyszóval lubickolunk az állóvízben. Másképpen (Zorán dalsorával) szólva: langyos a sör, ha nekünk úgy is jó.

Bárányné dr. Sülle Gabriella, a konferencia moderátora (a T-Mobile Magyarország igazgatója) a panelvitában megpróbálta kiugrasztani a virtuális nyulat az e-bokorból, amikor azt firtatta, hogy mennyire a szabályozás miatt formálódott ilyenné a piac, és mi használna a további fejlődésnek. A válaszokból körvonalazódó eredmény korántsem egyértelmű, íme egy kis ízelítő a válaszokból:

Tompa Ferenc, a T-Mobile ügyvezető igazgatója szerint a szabályozás nem volt sem túl agresszív, sem túl engedékeny, ennek köszönhető, hogy - legalábbis a mobilpiacon - a verseny hamar kibontakozott, a fejlődés nagyjából követte a nemzetközi trendet, ma kimagasló az ellátottság, s a fogyasztók jó minőségű szolgáltatásokat kapnak. Ugyanakkor hiányolta egy általános infokommunikációs jövőkép megfogalmazását. Bár az NHH próbálja a trendeket felrajzolni, a kérdés ennél jóval átfogóbb, amelynek megválaszolása kormányzati szintű feladat.

Szekeres Zoltán, az Invitel szabályozási szakértője is utalt arra, hogy a mobil nemcsak versenytárs, hanem egyben minta is volt a vezetékes szolgáltatók számára: az előfizetők ott tanulták, ismerték meg a minőséget, a technológiai újdonságokat. Ma már a kábelszakma, pontosabban annak telefonkínálata is versenytársként jelentkezik. Ebbe szabályozási módszerekkel kevésbé kell beavatkozni, fontos viszont a fogyasztók világos tájékoztatása, hogy megismerjék a különféle szolgáltatások jellemzőit és különbségeit.

Egykori helyettes államtitkárként a szabályozásban igencsak otthonos Bölcskei Imre (T-Com) szerint mára adottak azok a feltételek, amelyek mentén valódi verseny alakulhat ki, és megfelelő eszközökkel ez a helyzet fenntartható. ő is szükségesnek tartja egy gazdasági és szabályozási jövőkép megalkotását, amely kijelöli a követendő utat. Ennek egyik elemeként javítani kellene a szabályozó hatóság és a piaci szereplők közötti viszonyt, nyílt kommunikációra, folyamatos párbeszédre van szükség, hogy jobban előkészített intézkedések születhessenek. Felül kell vizsgálni az egész szabályozást, s amire nincs szükség (például a kiskereskedelmi tevékenység), azt ki kell iktatni.

A telefonpiacon megjelenő első igazi versenytárs, a Tele2 ügyvezető igazgatója, Laczkó Tóth Gergely egyértelműen a szabályozás mellett tört lándzsát. Ennek hiányában ugyanis saját hálózat nélküli társasága nem is létezhetne. A hozzájuk hasonló koncepcióval rendelkező szolgáltatók a hálózatosokkal éppen ellentétes utat járnak: nem a kiépített rendszer szolgáltatásaira keresnek vevőket, hanem előbb létrehozzák, összegyűjtik saját ügyfélbázisukat, és ha majd a nekik nyújtott szolgáltatásokból eredő haszon lehetővé teszi, akkor birtokolnak (például vásárolnak) hálózatot.

Mátrai Gábor is azok közé tartozik, akik stabilnak, kiegyensúlyozottnak érzik a piacot, de a UPC vezető szakembere ezt elsősorban a szereplők stabilizálódására érti. Mindenki felmérte helyét, szerepét, súlyát, és ennek megfelelően alakítja stratégiáját. Felhívta a figyelmet arra, hogy egyre felelősségteljesebb és nehezebb a hatóság szerepe, mert immár nemcsak a telefonpiacot, hanem a többtermékes, többszolgáltatós piacot kell szabályozni. Súlyos hiba lenne például a hagyományos kábeltelevíziót önmagában regulázni, amikor annak szolgáltatója internetet és telefont is kínál.

Meglepő módon ellenvéleményt is hallhattunk. Valló Ferenc, a PanTel marketingigazgatója szerint még nem alakult ki az a piaci egyensúly, amely a hatóság szerepét csökkenthetné. Aki például erőfölényben van, az menthetetlenül ki is használja. Utalt még a konszolidációs folyamatra (s ebben a társaságnak saját tapasztalatai is jócskán vannak), ugyanis a gazdaságos piacméret meg fogja követelni, hogy a kisebb társaságok integrálódjanak a nagyobbakba. Egy, a domináns szerepet kifogásoló kérdésre válaszolva fontos alapigazságot mondott ki a PanTel szakembere: nem baj, ha egy cégcsoport mobil- és vezetékes szolgáltatást is tud kínálni, a baj az, ha ezt csupán egyetlen társaság teheti meg, amely ráadásul mindkét szegmensben piacvezető.

Még élesebb ellenvéleményt fogalmazott meg hozzászólásában az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület képviseletében Fischer Gábor. Az ügyfelek, mondta, korántsem annyira elégedettek a piaci helyzettel, mint a szolgáltatók. A verseny területileg korlátozott, Budapesten valóban van lehetőség választani és váltani, de kisebb vidéki városokban, falvakban a felhasználók változatlanul ki van szolgáltatva az egyetlen helyi társaságnak. A fogyasztói panaszok száma egyre növekszik, a nem egyértelmű és közérthető megfogalmazás miatt az emberek nem ismerik ki magukat a különféle csomagok között.

Mi kell a felhasznĂĄlĂłnak?

Ez az utolsó felvetés megerősíti a tudósítót abban, hogy talán mégis okkal támadhatott valami hiányérzet a hallgatókban. Szerepének megfelelően a fórum moderátora kérdéssel igyekezett ezt az űrt betölteni. Bárányné dr. Sülle Gabriella arra kért választ a panelbeszélgetés résztvevőitől, hogy a különböző üzleti modellek, innovációs törekvések hálójában vajon eleget tudunk-e a fogyasztói szokásokról, ismerjük-e a társadalmi hátterét az emberek viselkedésének, motivációinak, igényeinek?

Sajnos a vitának ebben a részében kevés említésre méltó gondolat akadt. Reális tartalmú, ám mégiscsak közhelyes mondatokat hallhattunk, ízelítőül idézünk néhányat, név nélkül. Íme egy: "Ha sikereket akarunk elérni, olyat kell adni a fogyasztónak mint biológiai lénynek, ami valamilyen szükségletét elégíti ki. A telefon már kevés, olyan értéket kell nyújtani, ami beleillik az életszínvonalába." Vagy egy másik: "Arra van szükség, ami megmozgatja a fantáziát. Felértékelődik a tartalom és komplexitás szerepe." Valamelyest már konkrétabb a következő vélemény: "Kicsit túlmisztifikáljuk az innovációt. A fogyasztó egyszerű, átlátható megoldásokat akar, ennek része az is, hogy minden kommunikációs szolgáltatásért egyetlen számlát kap." Végül egy gondolat, amely már legalábbis utat mutat a lehetséges válasz felé: "Az emberek a különböző funkciókat a megszokott helyen és eszközzel veszik igénybe. Tévézni például általában a nappaliban szoktak. De a szokások változnak, új lehetőségek bukkannak elő. Lehet például immár a mobilon is filmet nézni, de azért olyan gyorsan mégsem változik az ember viselkedése, hogy este a 3G kimozdítson a nagyképernyős tévé előtti fotelból".

Tanulságosak ezek a válaszok, ha nem is tartalmuk, hanem a megközelítés módja miatt. A kérdést - amely ezúttal nyilvánvalóan nyitva maradt - talán egy más fórumon vagy más szakértői körben érdemes újból feltenni. Társadalomtudósok, szociológusok, piackutatók és marketingesek inkább keresik és tudják a választ, mint a IX. Telecom Liberalizáció Konferencián megjelent, saját szakterületükön amúgy valóban kiváló kollégák.