Civil szervezetek az információs társadalomban

2005. június 27.

Az elmúlt évtizedekben egyre inkább megerősödő információs társadalmi folyamatok a civil szektort sem hagyták érintetlenül. Egyrészt, mint az újfajta trendek tárgya a civil szféra maga is átalakuló félben van, másrészt aktív szereplőként is megjelenik a hazai fejlesztési irányok meghatározásában.
Néhány napja hozzáférhetők a weben is az INFONIA Alapítvány kutatócsoportja által készített kutatási jelentések (http://www.ittk.hu/web/kutatasok.html), amelyek a Civil szervezetek az információs társadalomban és az információs társadalomért összefoglaló címet viselik, és a szektor átalakulását veszik górcső alá.

A 2005 tavaszi empirikus vizsgálat-sorozat általános képet ad a tágan értelmezett civil szektor információs és kommunikációs felkészültségéről, miközben teljes körűen dokumentálja az „élcsapat”, az információs társadalmi fejlesztésekben élen járó kisebb szervezeti kör genezisét és jelenlegi tevékenységrendszerét is. A kutatás első két jelentése alapvetően tényfeltáró, leíró jellegű, azokat a szervezeti és humán kapacitásokat összegzi, amelyek pillanatnyilag rendelkezésre állnak a szektorban az információs és kommunikációs eszközök valamint potenciális kihasználásuk terén. A kutatás második része (a 3-4 és 5-ik jelentés) az információs társadalom fókuszú szervezetek létrejöttét-kialakulását, céljait dokumentálja; illetve azt járja körbe, hogy mennyiben képesek együttműködni az ezen a téren működő állami, gazdasági és akadémiai intézményekkel. A kutatási eredmények gyors áttekintését egy különálló összegző jelentés is segíti.

A civil szféra informatikai felkészültsége

A 252 hazai civil szervezet bevonásával készült telefonos vizsgálat a telefonnal és irodával rendelkező társadalmi szervezetekre tekinthető reprezentatívnak. A minta az előzetes várakozásokhoz képest a hazai civil szervezetek szakember- és eszközellátottságát igen előnyös helyzetben láttatja. A mintába került szervezetek több mint 90%-a rendelkezik vezetékes telefonnal, számítógéppel; 28% munkáját saját informatikus segíti, több mint háromnegyedük rendelkezik internetes hozzáféréssel. A számítógépet, az internetet elsősorban irodai munkára, kapcsolattartásra, információgyűjtésre használják. A legtöbb civil szervezet munkatársainak nem okoznak problémát az olyan alapvető informatikai feladatok, mint a fájlkezelés, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázisok létrehozása, feljelentkezés az internetre, információkeresés, e-mail küldés-fogadás.

A mintába került civil szervezetek leginkább eszközök tekintetében éreznek hiányosságot, az igény a jobb számítógépekre, új szoftverekre és perifériákra a legnagyobb. Informatikus szakemberekre, pályázatírókra, informatikához értő önkéntesekre tulajdonképpen nincs szükségük, sokkal inkább igényelnének informatikai szakképzéseket a már meglévő munkatársaiknak.

A civil szervezetek képviselői úgy gondolják, hogy a hazai civil szférának alacsony az informatikai eszközellátottsága, ami hátráltató tényezőként jelenik meg, mert az információs és kommunikációs technológiai fejlődés nagyobb esélyt kínál a célok elérésére, valamint a bevételszerző képesség növelésére.

Honlappal való ellátottság és az internetes jelenlét jellemzői

A kiindulásként használt telefonos kérdőíves vizsgálat mintájában szereplő szervezeteknek mintegy 42%-a (összesen 107) rendelkezett működő, elérhető és elkülöníthető szájttal a 2005 tavaszi vizsgálat idején. A részkutatás néhány fontos megállapítása:

A vizsgált oldalak egynegyede nem működik megfelelően: bizonyos funkciók nem üzemelnek, egyes linkek nem működő honlapra / aloldalakra vezetnek.

A leggyakoribb civil-specifikus tartalmi elem a szervezetet bemutató és a szervezet szolgáltatásairól szóló információk prezentálása. A standard weboldal-menüpontok közül a linkgyűjtemény a leggyakoribb, melynek aránya ugyan nem éri el az 50%-ot, ám így is messze megelőzi a kategória többi elemét.

Az oldalak egyharmadára az utóbbi egy évben nem került fel friss, aktuális tartalom, 44%-uk pedig egyáltalán nem is közöl híreket.

Az oldalak több mint kétharmada nem rendelkezik idegen nyelvű tartalommal.

A szinte kötelezőnek tekinthető email-cím ugyan az oldalak döntő többségén (89%) rendelkezésre áll, de egyéb interakcióra lehetőséget kínáló funkciót csak limitált számban találunk.

Levelezőlista, chat és szavazási lehetőség elenyésző számban bukkan csak fel a szájtokon.

Elmondható, hogy a magyar civil szájtok döntő többségének célja elsősorban az online jelenlét biztosítása, az internet csupán egy újabb bemutatkozási platformot jelent a számukra. Áttekintve a felmérésbe bekerült szájtokat, megállapítható, hogy a civil szféra online jelenléte még gyerekcipőben jár Magyarországon. A legtöbb szájt (akár esztétikus vagy kevésbé az, de) mindenképpen statikus oldal, amely általában kevés információt tartalmaz és nem is aknázza ki a világhálóban rejlő lehetőségeket. Az összkép elég vegyes, a jelenlegi visszafogottság egy aktívabb jövőbeli online civil világra is utalhat, de egy továbbra is statikus univerzum gyökereit ugyanúgy jelentheti.

Az információs társadalom fókuszú szervezetek

A kutatás során összesen 27 szakértői interjú készült az országos hatókörű, aktív (nem alvó), a médiában is feltűnő civil szervezetek vezetőivel, legagilisabb munkatársaival, valamint ugyanezen szervezetek sajtóban tapasztalható megjelenése is megvizsgálásra került 1994-ig visszamenőleg.

Az „élcsapathoz” tartozó társadalmi szervezetek meglehetősen sokszínűek. A nemzetközi hírű Teleház Mozgalom és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság (NJSZT) mellett a legjelentősebb és leginkább meghatározó csoportnak a gazdasági szervezeteket tömörítő, iparági érdekvédelmi szervezetek tekinthetők (pl. IVSZ). Rajtuk kívül meghatározóak még az állami szférához, illetve az akadémiai szférához kötődő civil szervezetek; a nagy nemzetközi hálózatok egyes magyar tagjai (pl. W3C); az alulról jövő civil kezdeményezések (pl. NETÉRT); és a szabadszoftver felhasználásához kötődő szervezetek.

Az interjúk alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált szervezetek magyar információs társadalomról való gondolkodása beleilleszkedik egy nemzetközi kontextusba: a fejlődés centrumaként az Egyesült Államok azonosítható, amelyet követni próbál a megosztottsága miatt lemaradásban lévő Európai Unió. Magyarország azonban még az Európai Uniós összehasonlításon belül is rossz helyzetben van.

A megkérdezettek között nagy egyetértés mutatkozik abban, hogy az információs társadalom kiépítése állami feladat, ugyanakkor, noha már történtek lépések a fejlesztések irányába, a magyar állam, a közigazgatás és a kormányzat is lemaradásban van, nem rendelkeznek stratégiával, vagy azt nem valósítják meg.

Az elmúlt évtizedben négy, kifejezetten társadalmi szervezethez köthető diskurzus zajlott idehaza: az illegális szoftver diskurzus (BSA), a tartalomszabályozás diskurzus (MTE), az internet-költség diskurzus (NETÉRT) és a szabadszoftverekhez köthető szoftverszabadalom diskurzus (Linuxfelhasználók Magyarországi Egyesülete).

A civilek beágyazódása az információs társadalmi fejlesztésekbe

Az állam, a gazdaság, az akadémiai szféra és a civilek bevonásával készült ún. szakértői fókuszcsoportok szerint az állam/politika és a gazdaság kettőse uralja a fejlesztéseket. A többiek egyrészt mellőzöttnek érzik magukat, másrészt ezt valahogy természetesnek is fogadják el és mintegy ettől a kettőstől, „felülről” várják a kezdeményező „megváltást”. Mivel a szereplők szinte kivétel nélkül felülről jövő – a politikától-gazdaságtól kiinduló – impulzusokat várnak, ez olyan kulturális közeget hoz létre, ami egyáltalán nem kedvez a civil megoldások kialakulásának. A civilek működését is egy átpolitizált és gazdasági indíttatású rend igazgatja. Tovább rontja a helyzetet, hogy ritka a csupán civil identitással rendelkező civil, gyakorta a vizsgált szervezetek sem civilként határozzák meg magukat. Ezért fontos értelmezésbeli kérdés ki tekinthető civilnek, hogy ne zárjunk ki indokolatlanul senkit sem ebből a körből. Ha a civileket szűken határozzuk meg és nem értjük bele pl. az érdekképviseleteket (pl. IVSZ), az ernyő-szervezeteket és akcelerátorokat (pl. NIOK vagy Zöld Pók), a nemzetközi „fiók-szervezeteket” (pl. W3C) csak az alulról jövő kezdeményezésként minden gazdasági és politikai érdektől mentes tisztán hazai civil szerveződéseket, akkor nagyon kevés ilyen szervezetről adhatunk számot idehaza.

A kutatás egyik legfontosabb felismerése, hogy a fejlesztésben felelős szereplők (állam, gazdaság, akadémia és civilek) közötti kötőanyagot azok a civilek, legfőképpen a „félig civilek” adhatják, akiknek átjárásuk van a szereplővilágok között, mivel egyszerre többes identitással rendelkeznek. A probléma csupán az, hogy ezek a „félig civilek” egyáltalán nem tartják magukat civileknek, aminek egyik legfontosabb oka, hogy a civil szektornak meglehetősen rossz a megítélése. A civil funkciókat egyelőre többnyire vagy mások látják el, vagy senki sem látja el őket Magyarországon ezen a téren. A civilek láthatatlanok, más szereplők és önmaguk sem tartják sok esetben civilnek még azt a kevés létező szereplőt sem, akik a területen vannak.

Ami vigasztalhat minket, hogy ez csak egy pillanatkép, amely a 2005 tavaszi állapotokat rögzíti. A civil szektor folyamatos mozgásban és fejlődésben van, így eljöhet még az az idő, amikor idehaza is felnő a rá váró információs társadalmi feladatokhoz.

A vizsgálat során elkészült adatok és adatbázisok tudományos céllal bárki számára hozzáférhetők és kutathatók másodelemzés keretében a BME-UNESCO Információs Társadalom-és Trendkutató Központban (BME-ITTK). Az egyes jelentések elérhetők: http://www.ittk.hu/web/kutatasok.html
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció