Elkezdődött jóslatunk beteljesülése: előző számunkban azt írtuk, hogy hangzatos, de nagy versenyelőnyt nem feltétlenül eredményező bejelentésekre kell felkészülnünk, és mindhárom mobiltársaságnak jut valami a lehetséges "elsőségekből". Nem kellett sokáig várni. Február 10-én hírül adta a T-Mobile, hogy a kereskedelmi UMTS-szolgáltatás elindítására készülve a rendszerszállító (Ericsson Magyarország) kiválasztása és a szerződés megkötése után néhány héttel, első lépésként Budapesten, üzembe helyezte harmadik generációs alaphálózatát. A rendszeren elsőként a videotelefonálás, a széles sávú internetszolgáltatás és a videoletöltés tesztüzeme zajlik.

MondhatnĂĄnk, minden a forgatĂłkĂśnyv szerint zajlik. Ez a forgatĂłkĂśnyv azonban nem ĂŠpĂźlhet a megszokott sablonokra.

Minden hasonlósága mellett van néhány óriási különbsége is a 2. generációs GSM és a 3. generációs UMTS piacának. Legfőképpen az, hogy a GSM üzleti terveit - kezdetben legalábbis - egyértelműen a telefonálásra (beszédátvitelre) lehetett alapozni, s így a szolgáltatóknak elég volt a hálózatot kiépíteni és a gyártók mobilkészülékeit kínálni, a többit, vagyis a sikert elintézte a kiéhezett piac. (Nálunk különösen könnyen ment, hiszen nemcsak a mobilitásra volt igény, hanem általában bármilyen telefonvonalra. Itt, illetve a hozzánk hasonló helyzetű szomszédos államokban a GSM visszafogta a vezetékespiac fejlődését, de a mobil azokban az országokban is elsöprő sikert aratott, ahol egyébként magas volt a vezetékesellátottság. Vagyis végső soron a mobilitás, a mozgás szabadsága mellett az állandó elérhetőség volt a GSM fő vonzereje.)

Ezzel szemben az UMTS megjelenésekor az emberek már hozzászoktak a mobilitáshoz (mindenütt, még nálunk is telítődik a piac), a nagy kérdés tehát az, hogy mi az a lappangó vagy megnyilvánult, de mindenképpen a sikerhez szükséges kritikus tömeget meghaladó igény, amely csak a harmadik generációs mobilszolgáltatással elégíthető ki.

A kézenfekvő válasz az lenne, hogy a sávszélesség. Az UMTS sebessége összemérhető lesz a kábelmodemmel és az ADSL-lel, s ez a mobilitással párosulva valóban csábító ígéretnek tűnik. Csakhogy ez korántsem kielégítő válasz az előbbi kérdésre. Ha az lenne, nem kellett volna csalódniuk (és a csőd felé sodródniuk) a 3G korai bevezetőinek. Hiszen a GSM-nél megszokott módon a hálózat kiépítése már garantálta volna a sikert, az új szolgáltatás vonzotta volna a kiéhezett felhasználókat. De, mint tudjuk, nem ez történt. Talán azért, mert nincsenek kiéhezett felhasználók, talán azért, mert nem tudjuk, mit kívánnak. Vagy talán azért, mert az UMTS nem is szolgáltatás, amit nyújtani és igényelni lehet. Az UMTS csak lehetőség, csupán infrastruktúra. Egyszerű példával élve: olyan, mint a kábeltelevíziós hálózat tévéműsorok nélkül.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az UMTS sikeréhez három összetevő együttes meglétére van szükség. Az egyik valóban az alap-infrastruktúra, amely digitális jelek, adatok formájában továbbítja a tartalmat. A második elem éppen a tartalom lenne, a harmadik pedig az ezt közvetítő, "fogyasztásra" alkalmassá tevő készülék. A jelek szerint a probléma e két utóbbi elemmel van - vagy legalábbis volt.

A tapasztalatok jóval kedvezőbbek a távol-keleti országokban, elsősorban Japánban. Arrafelé jócskán előttünk járnak a 3G-technológia és -szolgáltatások alkalmazásában. Ebben nyilván az eltérő kultúra is szerepet játszik, de nem kevésbé fontos, hogy határozott intézkedésekkel támogatták (vagy erőltették) a széles sávú (és nemcsak a mobil, hanem a vezetékes) megoldások elterjedését. Ott már a megfelelő tartalom és a készülékek hiánya sem gátolja a fejlődést.

Európában a legnagyobb mobilcégek a GSM sikerén felbuzdulva korán belevágtak a harmadik generációs mobiltechnológia honosításába, azonban hibásan mérték fel a szolgáltatások iránti akkori igényeket, ráadásul a kiugróan magas díjakat is hajlandóak voltak megfizetni az UMTS-licenc használati jogáért. (Mindez jelentősen hozzájárult a távközlési szektor 2000-2001-ben kezdődő és 2002-re kiteljesedő pénzügyi válságához.)

A kezdeti próbálkozások ellenére - az európai méreteket nézve - mégis az látható, hogy a 3G-szolgáltatások összességében későn startoltak, aminek részben piaci és pénzügyi/finanszírozási okai voltak. Visszatekintve az elemzők azt állapították meg, hogy az UMTS használati jogát EU-döntés alapján, központi, szabályozói kezdeményezésre értékesítették, azt tehát nem a szolgáltatások iránti piaci igény kényszerítette ki. Emellett azonban a felmerülő, műszaki jellegű nehézségek önmagukban is elegendő magyarázattal szolgáltak a vártnál lassabb indulásra. Leginkább a megfelelő készülékválaszték hiányzott, amit a szolgáltató vállalatok nyugodt lelkiismerettel ajánlhattak volna a felhasználóknak. Napjainkban viszont már egyre több mobiltársaság jelenti be a szolgáltatás beindításához kapcsolódó kampányát, ugyanis a szakemberek úgy látják (vagy legalábbis azzal hitegetik a fogyasztókat, és azzal igazolják önmaguk lépéseit), hogy a berendezésgyártók a felmerült műszaki problémák jelentős részét valamilyen formában már megoldották.

De hogyan lehetnénk ebben biztosak, amikor még az is inkább csak sejthető, mintsem bizonyosan tudható, hogy mire kell képesnek lennie egy 3G-készüléknek? Természetesen a szolgáltatás igénybevételére. És milyen szolgáltatáséra? Nos, itt kezdhet szárnyalni a fantázia - vagy ragadhat le az ismeretek mai szintjén. A leggyakrabban emlegetett lehetőség a videotelefon, de valljuk be, igencsak szerény képzelőerőről tanúskodik, aki ebben véli megtalálni a 3G vonzerejét. (Vajon hányan akarják mozgás - gyaloglás vagy vezetés - közben a készülék kijelzőjét lesni, hogy lássák beszélgetőtársuk arcát, feltéve, hogy egyébként fülhallgatót és külső mikrofont használnak? S ha azért használnak ilyet, hogy szabad maradjon a kezük, miért markolnák meg mégis a készüléket, és emelnék a szemük elé, mint egy könyvet? Ha pedig otthonukban vagy az irodájukban ülnek, és tényleg van valami mutatnivalójuk, vajon a mobilkészülékkel "kamerázzák körbe" magukat és környezetüket? Mennyire gyakori élethelyzet ez, és nem lesz-e mégis egyszerűbb a vezetékes vagy az internetes videotelefon?)

A 3G kézenfekvő alkalmazási területe a széles sávú internetezés. Ennél is érdemes azonban megvizsgálni a gyakori használati helyzeteket. A széles sávot igénylő tartalmak vajon élvezhetők-e a mobilkészülék korlátozott méretű kijelzőjén? Azt lehet persze a PC-re, annak monitorjára is csatlakoztatni, de ha már számítógép mellett ülünk, nem kényelmesebb-e és olcsóbb-e valamilyen kábeles széles sávú csatlakozást használni? Mondhatják, hogy az UMTS ott is elérhető, ahol nincs kábel. Csakhogy a mobilszolgáltatók is épp azokat a forgalmas területeket fedik le, ahová a kábeles operátorok első körben húzzák ki a vezetékeket, miközben továbbra is ellátatlanok maradnak a gyéren lakott, vidéki, távoli területek.

Szándékosan tettük fel ezeket a szkeptikusságról árulkodó kérdéseket, mert ezzel is rá akartunk mutatni, hogy nem feltétlenül a megszokott sémák keretei között kell keresni a 3G vonzó alkalmazási lehetőségeit. Felejtsük el azt a sztereotip képet, hogy az ember megy az utcán, és beszél a fülére szorított 3G-készülékkel!

Bőthe Csaba, a T-Mobile üzletfejlesztési ügyvezető igazgatója számos példát sorol fel a hagyományos alkalmazásokra és az új lehetőségekre egyaránt. Valóban hasznos lehet a videotelefon is, nem feltétlenül azért, hogy lássuk a másik arcát, hanem például akkor, amikor tényleg fontos vagy hasznos beszéd közben vizuálisan is megmutatni valamit partnerünknek. Például vásárlás előtt egy bútordarabot vagy lakóingatlant, esetleg tárgyalás közben a jelen lévő feleket vagy a velük hozott árumintát.

Utazás (vezetés) közben is lehet internetezni, hiszen rendszerint egyszerre csak az egyik családtag vezeti az autót. Sőt aki vezeti, az is kérhet aktuális útbaigazító képi információkat. A széles sávot igénylő tartalmak egy része kétségkívül az internetes honlapokon található, de a hangsúly valójában nem a háló hagyományos elérésén van, hanem a tartalmak változatosságán. Ide sorolhatók a különféle letölthető játékok is, amelyek a 3G-ben változatosabbak, képileg gazdagabbak, színesebbek, háromdimenziósak lehetnek, egyidejűleg többen, interaktívan vehetnek részt bennük.

A GSM-ben, illetve a továbbfejlesztett, GPRS és EDGE nevű, 2,5 generációsnak titulált változataiban, már szerezhettek 3G-közeli élményeket a felhasználók. A többszólamú csengőhang helyett az UMTS-ben teljes zeneszámokat lehet kiváló minőségben meghallgatni, nem szükséges a boltban megvenni a teljes CD-t, elég a kedvenc slágert letölteni. Az MMS lehetővé tette élményeink megosztását vagy információk megszerzését képek segítségével. A 3G-ben nem okoz majd problémát videoanyagok, filmek letöltése sem.

A lehetőségeknek csak a fantázia szab határt - és persze valamilyen mértékben a technológia, legalábbis annyiban, hogy mennyire építhető be egy készülékbe a kívánt funkció. Az bizonyosra vehető, hogy a harmadik generációs szolgáltatások színes választéka a korábban említett három terület (infrastruktúra, tartalom és készülék) képviselőinek együttműködésével alakulhat ki.

A hazai UMTS-tender eredményhirdetése csak az első feltétel teljesülését garantálja. A hálózatot ki fogják építeni a szolgáltatók, de feltehetően már az ő műhelyeikben is törik a fejüket vonzó tartalmi megoldásokon. Ezek egy részét képesek lehetnek saját erejükből elindítani, de többségükhöz partnereket kell találniuk. Például játékfejlesztőket, zeneboltokat, filmforgalmazókat. Meglehet, ezen az oldalon is rá kell irányítani a figyelmet az új lehetőségre, de talán nem kerül nagy erőfeszítésbe ráébredni, például a filmek tulajdonosainak, hogy a 3G-vel egy új disztribúciós csatorna jelent meg a tévétársaságok, a kábeloperátorok és a videokölcsönzők mellett. Nem valószínű, hogy mobilkészülékükön televíziós műsorcsomagokat akarnak venni a nézők, de egy-egy film letöltéséhez (például a video on demand módszerével) már alternatívát kínálhat az UMTS.

A fejlődésnek nemcsak kiszolgálói, hanem generátorai is lehetnek a készülékgyártók. Erre mutatnak példákat a játékfejlesztőkkel kialakított együttműködések és az ennek gyümölcseként piacra kerülő, játékokra optimalizált, a szükséges kiegészítőkkel ellátott eszközök. Egy GSM-készülékbe még viszonylag kényelmesen integrálhatók voltak az általa elérhető funkciók (telefon, SMS, kamera, WAP), ám ezzel szemben az UMTS a lehetőségek olyan széles, ma még jószerivel beláthatatlan skáláját hordozza magában, ami aligha képzelhető el egyetlen multifunkciós berendezésben. A beszélgetéshez persze nincs szükség a 3G-re, de még egy egyszerű maroktelefon is megbirkózhat számos új (például video-) funkcióval. Az is egy lehetőség, hogy a mobilkészülék csak a széles sávú átvitelt biztosítja a hozzá csatlakoztatott asztali számítógépnek. Lehet gyártani 3G-re képessé tett zsebkalkulátort, kinyitható és így nagyobb kijelzős telefont, PDA-t, notebookot, MP3-minőséget nyújtó, beépített vagy külső hangszóróval ellátott lejátszót. Egy jó készülékkel a benne tárolt vagy az általa vett képek, videók megjeleníthetők akár a tévéképernyőn is. Vagy éppen fordítva: egy 3G-készülék alkalmassá tehető műholdas vagy földi sugárzású tévéműsorok vételére. (Volt alkalmam látni olyan mobiltelefont, amely alig cigarettásdoboznyi kijelzőjén nagyjából VHS-minőségben adta vissza az élő tévéadást.)

Ha majd mindezek a lehetőségek vagy akár még újabbak megjelennek a hazai piacon, akkor talán közelebb kerülünk a cikk elején feltett kérdésre adható válaszhoz: mi az a lappangó vagy megnyilvánult, de mindenképpen a sikerhez szükséges kritikus tömeget meghaladó igény, amely csak a harmadik generációs mobilszolgáltatással elégíthető ki? A válasz nem egy szó, nem egy szolgáltatás megnevezése lesz, hanem annak felismerése, hogy a 3G egy olyan technológia, amely képes integrálni az általunk használt információs és kommunikációs eszközöket és szolgáltatásokat, egyszerűbbé teszi azok használatát, kényelmesebbé, színesebbé varázsolhatja mindennapjainkat. Ilyen értelemben a 3G nem is technológia, hanem már-már filozófia.

***

A sebessĂŠg ĂŠs a mobilitĂĄs a nĂśvekedĂŠs kulcsa
BĂĄr MagyarorszĂĄgon nĂŠhĂĄny hĂłnapot mĂŠg vĂĄrni kell a kereskedelmi UMTS-szolgĂĄltatĂĄs megindulĂĄsĂĄra, EurĂłpĂĄban a szakemberek egy rĂŠsze Ăşgy lĂĄtja, hogy 2004 volt az ĂĄttĂśrĂŠs ĂŠve a harmadik generĂĄciĂłs mobilrendszerekben.

"Az iparág visszanyerte önbizalmát; egyre inkább az üzletfejlesztésre és a bevételnövelésre koncentrál" - jelentette ki Henric Svanberg, az Ericsson elnök-vezérigazgatója a cége által San Diegóban megrendezett Fall Capital Markets Day (őszi tőkepiaci nap) elnevezésű eseményen. Svanberg szerint az ideiglenes "felzárkózási" hatás megnövelte a mobilrendszerek piacának össznövekedését 2004-ben. Ez az oka annak, hogy a 2004-es teljes növekedéshez képest 2005-ben szerényebb bővülésre számítanak a mobilrendszerek világpiacán.

A hangátvitel már mobil, s most a széles sávú adatátvitel is mobillá válik, ami bármilyen 3G-technológia alkalmazásával bevezethető. A fogyasztók könnyen használható, megbízható és biztonságos szolgáltatásokat igényelnek, függetlenül a készüléktől és a hozzáférés módjától. Az Ericsson vezetője úgy véli, hogy a széles sávú hozzáférés iránti növekvő igény, a laptophasználat jelentős terjedése és a mobilhálózatok egyre nagyobb lefedettsége együttesen igen hamar előidézi egy új és egyre bővülő távközlési szolgáltatás elterjedését. Ez pedig a széles sávú mobilszolgáltatások köre.

A széles sávú mobilkapcsolat a DSL és a kábeles összeköttetés által jelenleg lehetővé tett sávszélességhez hasonlót nyújt, miközben a vezeték nélküli kapcsolat és az útközbeni elérhetőség további előnyeit is kínálja. Segítségével bárhol dolgozhatunk, egyszerűbben tarthatjuk a kapcsolatot munkatársainkkal, és könnyen felügyelhetjük az összeköttetést.

Svanberg hangsúlyozta a végponttól végpontig terjedő funkciók fontosságát napjainkban, amikor a szolgáltatók egyre inkább arra koncentrálnak, hogy a hang-, adat-, kép- és videoátvitelt egyesítő új szolgáltatásokat kínáljanak előfizetőiknek. Kiemelte a távközlési szintű szakértelem fontosságát a fogyasztói elégedettség garantálása szempontjából. Az IP Multimédia Alrendszer (IMS) a konvergált fogyasztói szolgáltatások alapja. A teljesen IP alapú szolgáltatás fejlődése természetes lépés a vezetékes és a mobilkommunikáció terén egyaránt. A szolgáltatóknak jelenleg azzal a kihívással kell szembenézniük, hogyan nyújtsanak IP-szolgáltatásokat a valós idejű teljesítmény feláldozása nélkül. "Az Ericsson IMS-megoldását kifejezetten azért fejlesztettük ki, hogy lehetővé tegye a zökkenőmentes áttérést a teljesen IP alapú szolgáltatásokra mind a vezetékes, mind a mobilszolgáltatók számára" - mondta végezetül az elnök-vezérigazgató.

***

Lehetőségek és veszélyek az UMTS-ben
Most válnak igazán aktuálissá annak az elemzésnek a megállapításai, amely a hazai 3G bevezetése előtt a döntések megalapozásaként született. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium megbízásából a PricewaterhouseCoopers Könyvvizsgáló és Gazdasági Tanácsadó Kft., a Köves és Társai Ügyvédi Iroda, valamint az Infraport Kft. által alkotott konzorcium részletesen megvizsgálta az UMTS bevezetésével kapcsolatos nemzetközi fejleményeket az európai (különösen a közép-kelet-európai) államokban. Az általános megállapítás szerint az UMTS képességei megváltoztathatják a vezetékes és a mobiltechnológiák hagyományos viszonyát is, hiszen a 3G bevezetésével a mobiltechnológia az adatátvitel területén is képessé válik a vezetékes alkalmazásokkal való versenyre.

Az UMTS több előnyt is hoz a fogyasztók számára, például a mobilpiaci verseny élénkítésén keresztül javítja pozíciójukat. A múlt elemzéséből az derül ki, hogy a magyar piacot az új ügyfelek megszerzéséért folytatott verseny jellemezte, amit az új belépő (Vodafone) megjelenése tett különösen intenzívvé. A jövőbeni verseny intenzitását viszont már csökkentheti a piac telítődése és az erőviszonyok kiegyenlítődése. A mobilpiaci verseny alakulására egyre nagyobb hatást gyakorol a vezetékes- és a mobilpiac egymásra hatása, a beszédforgalom mobilhálózatra terelődése. Az elemzők szerint furcsa módon a 3G-engedélyek kiosztása már önmagában élénkítené a versenyt, és akkor egy új szereplő megjelenésével még nem is számoltak. (Új engedélyt végül - egyelőre - nem adtak ki.)

A jelenlegi GSM-operátorok számára viszont azért előnyös az UMTS, mert olcsó pótlólagos kapacitást jelent (növekvő adatforgalmat feltételezve), továbbá az új, értéknövelt szolgáltatások révén új bevételi forrásokat teremt.

Egyfajta SWOT-elemzésnek is tekinthető, ahogyan a tanácsadók felhívják a figyelmet a piaci lehetőségekre és a fenyegetésekre. Az előbbiek között szerepel, hogy a magyar ARPU-adatok (az egy előfizetőre jutó átlagos bevétel) lényegesen kedvezőbbek, mint az a GDP mutatói alapján várható lenne. Az ország gazdasági erejének növekedésével, az EU-országokhoz történő felzárkózással együtt ez biztató előjel lehet a fejlett 3G-szolgáltatások iránti igény vonatkozásában.

Erős és növekvő (még a nyugat-európai országokénál is magasabb) mobildominancia jellemzi a magyar beszédforgalmi piacot. További pozitívum a széles sávú kapcsolatok növekvő aránya az internet-hozzáférések terén. Az elmúlt időszakban a kormányzati támogatások és a szolgáltatói fejlesztések hatására egyre nagyobb, nemzetközi összehasonlításban is jelentős részarányt tesznek ki a széles sávú kapcsolatok, s ez mind a fogyasztói igények, mind a széles sávú tartalmak előállításán keresztül képes pozitív hatást gyakorolni.

Az elemzők előnyként értékelik azt is, hogy Magyarországon a 2,5G gyors és a 3G viszonylag késői bevezetése hosszabb átmenetre ad lehetőséget a két technológia között. A felhasználók már számos 3G jellegű szolgáltatást ismernek, esetleg több éve használnak, amikor az UMTS ténylegesen elindul.

Fenyegetést is jelenthet a - korábban előnyként jelzett - magas mobilelterjedtség, hiszen az UMTS méretgazdaságosságból származó előnyeinek kihasználásában az előfizetői szám növekedése már nem jelent érdemi lehetőséget. A vezetékespiac liberalizációja, illetve a fix-mobil díjak szabályozása miatt viszonylag olcsóbbá, vonzóbbá váló vezetékesszolgáltatások szintén hátrányosan érinthetik a 3G-operátorokat. A fejlett vezetékes-infrastruktúra, illetve a vezeték nélküli helyi hálózat ugyancsak csökkentheti a potenciális igényt az UMTS-szolgáltatások iránt. Az ADSL- és a WLAN-infrastruktúra kiépítése erős versenyt indukál a most piacra lépő UMTS-es internetelérés számára.

Technológiáktól független veszélyt jelent még a fogyasztói szokások lassú változása is. A már elfogadott 2,5G-szolgáltatások ki tudják elégíteni a tömeges igényeket, ezért jelentősen lassíthatják az áttérést a 3G-re.