A legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaság vízióját felvázoló célkitűzések teljesítési esélyének növelését célzó, nemrég napvilágot látott, előző számunkban ismertetett PWC-elemzésben tíz áttörési pontot határoztak meg az EU-n belüli információs és kommunikációs technológiák politikájának megváltoztatására. E pontok némelyikének megvalósítására tett próbálkozások ugyan felfedezhetők a hazai törekvésekben, ugyanakkor nagyon lassú az informatika és a gazdaság, az állam- és közigazgatás egyfajta integrációja, amely a lisszaboni célok eléréséhez szükséges. Az okokat számos konferencia és fórum firtatja, ám a köd még nem oszlott el teljesen, és a megoldások mintha még váratnának magukra.

A CEBC februári, "A magyar gazdaság kilátásai 2005-ben" címet viselő konferenciáján és a miniszterelnök részvételével lezajlott üzleti reggelin elhangzottak néhány eredményt és számos gondot hoztak napvilágra. A konferencia moderátora, a KFKI-csoport szaktanácsadója, az üzleti életben és a felsőoktatásban egyaránt otthonosan mozgó dr. Bőgel György tapasztalataira s a rendezvényeken elhangzottakra támaszkodva az alábbiakban megpróbáljuk összefoglalni, hogy milyen válaszokat találtak a fenti kérdésekre idehaza. Milyen lehetőségeink és teendőink vannak, jó irányba és ütemben haladunk-e, s ha nem, mik lennének a legfontosabb teendőink, hogy ne rajtunk múljon, az EU lesz-e 2010-re a legdinamikusabb és legversenyképesebb tudás alapú gazdaság?

A versenyképesség javításának, a tudásközpontú gazdaság kialakításának megkerülhetetlen elemeként - a gazdasági, társadalmi, állam- és közigazgatási teendők érdekében - mihamarabb pozicionálni kellene az informatikai iparág hazai helyzetét s a továbblépés irányát, illetve irányait. Ezt az NFT2-ben realizálva lehetne ugyanis az informatikai iparra, illetve az egyes iparágakra, szolgáltatásokra, az állam- és közigazgatási informatikai fejlesztésekre fordítható kiadások, ennek ismeretében pedig az erre érkező EU-s támogatások nagyságrendjét meghatározni. És itt a hangsúly a nagyságrenden van. Az EU-ban elfoglalt helyzetünk, tőkevonzó képességünk, a tudás alapú gazdaság megteremtésének sikere jelentős mértékben az infokommuikációs technológiák alkalmazásának függvénye, ami leegyszerűsítve nem jelent mást, mint az informatikai infrastruktúrának és az arra épülő alkalmazásoknak a magán-, a köz- és az üzleti élet mindennapjaiba való sikeres vagy sikertelen beépülési kísérletét.

HĂĄromesĂŠlyes
Hosszú évek óta bizonytalan a hazai informatikai szektor helyzete, különösen igaz ez az informatikai kis- és középvállalatokra. Ez utóbbiakén sokat javíthat (vagy ronthat), hogy az NFT2-ben milyen szerepet szánnak a döntéshozók az informatikának. Ma többfajta elképzelés létezik, s a meccs, annak ellenére, hogy a miniszterelnök most már deklaráltan is a jövő húzóágazatai közé sorolta az informatikát, még nem dőlt el.

"A többféle elképzelés közül tapasztalataim szerint háromnak van jelentősebb támogatottsága" - mondja Bőgel György. "Az első szerint az informatikai szektorhoz nincs szükség külön iparpolitikára, fejlődik az magától. A második hívei azt mondják, hogy az informatika azon iparágak fejlesztési koncepciójában jelenjen meg, amelyeket támogatni tud. A harmadik álláspont szerint az országnak erős informatikai iparra van szüksége, és annak épülését állami programokkal is kell segíteni. Ma a rövid és hosszú távú stratégia tekintetében nincs egységes kép, s bár egyre több kormányhivatal foglalkozik idehaza informatikával, az egységes szemlélet, a stratégia és a rendszerben gondolkodás hiánya rontja az áhított tudásintenzív gazdaság létrehozásának alapjául szolgáló iparág esélyeit."

Nézzük az említett három elképzelést kicsit részletesebben! Az egyik változat szerint állami szinten, iparpolitikai kérdésként nem kell az informatikával kiemelten foglalkozni. Magáncégek által alkotott, liberalizált piacról lévén szó a fejlett világ más országaihoz hasonlóan nálunk is a szabad verseny segíti legjobban a szektor fejlődését. A piac szereplői között - állami beavatkozás nélkül - a lehetőségek kihasználásakor dől el a verseny, így az NFT2-ben sem szükséges az informatikai ipart külön fejezetként kezelni.

Egy másik érdekcsoport szerint fontos és törődésre érdemes a hazai informatikai ipar, de nem önállóan, hanem a húzóágazatok integráns részeként. Eszerint az NFT2-ben majd meghatározásra kerülő húzóágak (pl. oktatás, turizmus, logisztika) versenyképessé tételében jussanak fontos szerephez az informatikai fejlesztések. Ebben az elképzelésben az üzleti szervezetek mellett a közszféra is élenjárna az informatika alkalmazásában, mint ahogy itt már ma is folynak - a lisszaboni célok teljesítése érdekében az EU maximális támogatásával, pályázati szinten is - fontos, alkalmazásszintű fejlesztések. Az informatikának az állam- és közigazgatásban, oktatásban betöltött szerepén túl az üzleti életre gyakorolt hatására is ki kell térni, hiszen az ország versenyképességéről van szó. A kis-, közép- és nagyvállalatok informatikai felszereltsége jelentősen eltér, de még az említett szektorokon belül is vannak különbségek. Ennek egyik mutatószámaként elfogadható az üzleti folyamatok támogatására alkalmazott programok száma és integráltsági foka, amiről a közelmúltban a GKI a T-Mobillal és a Sun Magyarországgal karöltve végzett felmérést (ld. keretes cikkünket).

Alaprendszerek tehát kisebb vállalatoknál is akadnak, ám integráltsági fokukban jelentősek a különbségek. A kis- és középvállalati körben sok még a tennivaló, nagyvállalati szinten a továbblépéshez nincs szükség állami beavatkozásra. Ezek a cégek versenyképességük zálogaként tekintenek az informatikára, ismerik fel a fejlesztések szükségét, s az alaprendszereken túllépve - a business intelligence (BI) eszközeit alkalmazva - már a tudás alapú gazdaság kritériumainak való megfelelőségen dolgoznak.

A harmadik álláspont képviselői szerint Magyarországnak jó esélyei vannak arra, hogy nemzetközi téren is erős, exportképes, jelentős jövedelmet hozó, sokaknak munkát adó informatikai szektora legyen. Ehhez tudatos fejlesztésre, támogató iparpolitikára, a megszerezhető források okos, stratégiai szemléletű felhasználására is szükség van. A kapcsolódó feladatok szerteágazóak, egy részükre e cikkben is visszatérünk még.

USA kontra EU
A rendszerek kihasználtságának foka, illetve használatának hatékonysága gyakran még a hazai nagyvállalatoknál is komoly kívánnivalót hagy maga után, s ez elsősorban - a technológia, az informatika gyors változásával ellentétben - az emberek változáskövetési készségének lassúságával függ össze. Nálunk sok helyen az integrált rendszerrel is csak a pénzügyi-számviteli folyamatokat támogatják.

Az USA és az EU között kibontakozó termelékenységi, hatékonysági versenyben - amelyet a lisszaboni célkitűzések szerint az EU kíván megnyerni, s amelybe ma már versenytársként egyre jobban "beleszól" Kína is - az USA ma jelentősen elhúzott, s ennek informatikai vonatkozásai is vannak. Az Egyesült Államokban ugyanis, összehasonlítva az EU-tagországokkal, intenzívebben, rugalmasabban és így eredményesebben használják ki az informatika által kínált lehetőségeket. Ezekhez alkalmazkodva - az eszközök, programok adottságait maximálisan kihasználva -, a támogatni kívánt folyamatokat felmérve alakítják át vállalataikat, s így a bevezetést követően, nem meglepő módon, látványos piacbővülést, ciklusidő-rövidülést s a GDP emelkedésére is kiható termelékenységnövekedést stb. érnek el. Bőgel szerint az EU országai nehezebben, lassabban hajtják végre a szükséges, az informatika eszközeivel lehetségessé váló változtatásokat, aminek több oka van. "Így adódhat, hogy míg például egy amerikai partnervállalattal dolgozó hazai cég a legmodernebb technológiát és a rá épülő rendszert alkalmazva azzal csupán könyvelési folyamatát támogatja, addig partnere boszorkányos ügyességgel, minden folyamatára kiterjesztve használja ki, szélességében és mélységében egyaránt elavult, DOS alapú rendszerének lehetőségeit. Az említettek is hozzájárultak a lisszaboni informatikai irányelvek újragondolásához: a PwC által megjelölt kitörési pontok is erőteljesen az eszközhasználat javítására helyezik a hangsúlyt, felismerve, hogy az eddig kiemelten hangsúlyos informatikai infrastruktúra-fejlesztés csak gyors és hatékony használatba vétellel hozhat gyors megtérülést, csak így állítható a kitűzött versenyképességi és hatékonysági célok elérésének szolgálatába.

KihelyezĂŠsek
Az informatika adta lehetőségek rugalmas kezelésében további hatékonyságnövelési potenciál rejtőzik. Ennek kihasználásában ismét csak az USA a nyerő. A távolságot az internet által kínált lehetőségekkel áthidalva számos tevékenységet, elsősorban szolgáltatást helyezett ki olcsóbb országokba, így olcsó, biztonságos, kapacitást felszabadító, hatékonyságnövelő megoldást alkalmazva.

Európában is éledezik a szolgáltatáskihelyezés, ám az USA-ban tapasztalnál jóval kisebb ütemben. Itt még az ezt megelőző stáció, a termeléskihelyezés is akadozik.

A szolgáltatáskihelyezés lehetne az önálló hazai informatikai iparág egyik pillére, Magyarországnak célországként jók erre az esélyei. A már jelen lévő, a hazai körülményekkel elégedett multiknál lobbizva ezt nem szabadna elszalasztanunk.

Amennyiben Magyarország előnyös földrajzi elhelyezkedését kihasználva képes lenne célországgá válni, az ide érkező fejlesztő- és szolgáltatóközpontok is a tudás alapú gazdaság alapkövének számítanának. Elsősorban a már Magyarországon megtelepedett és jó tapasztalatokat szerzett multinacionális cégek indíthatnák be ezt a folyamatot. Ilyen például az EDS, de jó irányú elmozdulást jelez, hogy az SAP is Magyarországra hozza regionális kutatás-fejlesztési központját (ld. keretes cikkünket). A német üzletemberek számára európai voltunkon túl a németül beszélő hazai szakemberek nagyobb száma és a munkaerő még ma is kedvező ára szintén vonzó lehet.

A menyasszony diszkrĂŠt bĂĄja
Az egyenlet többismeretlenes. Kérdés, hogy elég vonzóak vagyunk-e a működő tőke számára, képesek vagyunk-e megfelelő környezetet biztosítani az idetelepülő szolgáltatóknak, s rendelkezésre áll-e az igényeikhez igazodó szakembergárda. A kitelepítésről a központjaikban döntő multik számára alapkövetelmény a megfelelő tudású és elfogadható árú munkaerő, a jogi és politikai biztonság. Az informatikai szolgáltató, az adatelemző és kutatás-fejlesztést végző cégek a leggyakoribb kihelyezők. A kihelyezett tevékenység, mint az a felsorolásból is látszik, többnyire tudásintenzív.

Itt sem feledhető a rendszerszemlélet. Így például végig kell gondolni, hogy fejlett, tudás alapú szolgáltatások nyújtásához milyen szakembereknek kell az oktatási rendszerből kikerülniük, a jelenlegi állapotából hová kellene eljuttatni a nyelv és a módszertan oktatását. Ez hosszabb folyamat, azonban jelenlegi állapotunkban is kellő vonzerőt kellene gyakorolnunk a potenciális kihelyezőkre, mivel maga a folyamat már megindult.

Az ominĂłzus kkv-k
A versenykĂŠpessĂŠ vĂĄlĂĄst tekintve a kkv-k piaca hagyhatĂł legkevĂŠsbĂŠ magĂĄra, amit az EU is felismert, ĂŠs tĂĄmogatĂĄsaiban kiemelten kezel, de ĂĄllami segĂ­tsĂŠgre ĂşgyszintĂŠn szĂźksĂŠgĂźk van. Informatikai ellĂĄtottsĂĄguk igen vegyes. TĂĄmogatĂĄsukkor ugyanakkor szelektĂĄlni kellene, s csak az ĂŠletkĂŠpesebbeket, az ĂźzlettĂĄrsak ĂŠs Ăźgyfelek kĂśzti kommunikĂĄciĂłban, legalĂĄbb az alapfolyamataik tĂĄmogatĂĄsĂĄban gondolkodĂłkat szabadna tĂĄmogatni (elvileg ezt cĂŠlozzĂĄk a GVOP 4.2.x. pĂĄlyĂĄzatok).

A kkv-k téblábolásán érződik leginkább a nemzeti informatikai stratégia, a húzóágazatok hiánya. Az NFT2-ben várhatóan kijelölésre kerülő fejlesztési irányvonalak mentén fejlődő iparágak ugyanis magukkal húzhatják a holdudvarukba felzárkózó kkv-ket. Ám ma még gyakran egyáltalán nem vagy nem jól ruháznak be az informatikába a kkv-k, így a fentieket követően várhatóan hatékonyabb lesz a támogatások felhasználása.

Ennél a cégméretnél még rendszerbevezetés előtt érdemes lenne végiggondolni, hogy vannak-e az üzletnek olyan területei, ahol más vállalkozásokkal hálózatban, teamben együttműködve a hazai és esetleg a nemzetközi piacon is hatékonyabbak s így versenyképesebbek lehetnének. Példaként Bőgel az ír tejipart és az olasz textilipart említi. Mindkét területen hatékony együttműködésre képes, közös informatikai infrastruktúrára épített, önállóan gazdálkodó, termelő, de beszerzéseiket és marketingtevékenységüket közösen végző "szövetkezetek" viszik a prímet.

A kollektivitást, a hálózatban való együttműködést, a teammunkát az EU is előnyben részesíti, idehaza mégis az erre kiírt pályázatok a legkevésbé kapósak a kkv-k és a mikrovállalkozások körében. A KFKI szaktanácsadója szerint ennek ellenére folytatni kell az ilyen témájú pályázatok kiírását, mert idővel a hazai kisvállalkozások is megértik, hogy együttműködési készségük hiánya leszakadásukhoz vezet.

TudĂĄs alapĂş gazdasĂĄg
Tudás nélkül nincs gazdaság - véli Bőgel György -, így a gazdaság mindig is tudás alapú volt, és lesz. Mostani értelmezésében azonban nagy hozzáadott értékkel zajló folyamatokra épülő, magas szintű szellemi tudást igénylő gazdaságot jelent, ám a magas szintű hozzáadott érték megteremtésében nincs még igazán gyakorlatunk. Az alapok létrehozásához jó irány lehetne a tudás alapú iparágak, például az informatika fejlesztése. Erre adhatna lehetőséget az NFT2 körül sürgölődő lobbicsoport által képviselt harmadik irány kijelölése, amely önálló húzóágazatként kiemelten kezelné és támogatná az informatikát.

A KFKI-csoport első embere, Ludmann Lajos úgy látja, hogy amíg a gyártás szintjén Magyarországon és Európában sem lehet növekvő hatékonyságú az informatikai ipar, addig a szolgáltatások szintjén van esélyünk a versenyképessé válásra. Ehhez többek között a szolgáltatóknak fel kell térképezniük a piac szükségleteit, és modern, korszerű technológiák, illetve tudás felhasználásával igyekezniük kell azt kielégíteni. Az IVSZ elnöke, Reszler Ákos a ScanSoft Recognita vezérigazgatójaként a részpiacokban lát a magyarok számára lehetőséget: "A nagyokkal való gyilkos versenyben - elsősorban az ázsiai országok (Kína, Ukrajna, India, Szibéria) vállalataival vívott harcban - elvéreznénk. Azonban például a beszédintenzív informatikai fejlesztéssel rést tömhetnénk be, ám a piac mérete miatt ez állami szerepvállalást igényelne, amire a mostani államkaszszában nincs keret."

Ma még a hazai informatikai ipar mellett voksolók között is van vita. Eldöntendő kérdés, hogy lemondunk-e a hazai informatikai ipar fejlesztéséről, vagy szükség van erős, versenyképes középvállalatokat kitermelő, a nemzetközi porondon is helytálló, nagyrészt hazai tulajdonban lévő informatikai iparra, vagy a multik által uralt iparágban bedolgozóként vesznek részt a hazai kkv-k. Bőgel szerint önálló informatikai iparágat felfuttatva az EU-ból is idevonzhatnánk a nagyobb hozzáadott értéket igénylő tevékenységeket - legyen az szolgáltatás vagy kutatás-fejlesztés -, s így exportbevételekre is szert tehetnénk. Mivel versenyképes programozói tudásunk mobil, így bárhová, ahol jobb feltételeket talál, elvihető, ám a világklasszisok számára vonzóvá válva, azok bedolgozóiként itt tartva programozóinkat, az erősödésre áhítozó hazai informatikai ipar egyik pillére lehet a szoftverfejlesztés.

"Ma a hazai informatikai ipar erre még nem képes. A Graphisofton és néhány más vállalkozáson túl alig akad a nemzetközi piacon is helytálló szoftverfejlesztő hazai középvállalat" - összegzi tapasztalatait Bőgel.

Ez azonban megint nem magyar sajátosság. Európa sem tudott egyes informatikai kategóriákban jelentős számban piacvezető klassziscégeket kitermelni. Kiragadva az üzleti megoldásokat fejlesztőket: a tíz legnagyobból nyolc más földrészről való. Az SAP ugyan - elsősorban Európában és nem világszinten - sikertörténet, ám rajta kívül a mobiltelefon-gyártók és -fejlesztők jelentenek csak üdítő kivételt. Az USA-ban és Indiában viszont már vannak 30 ezer fős cégek, amelyek kisvállalkozásként kezdték, majd megerősödve kiléptek a világpiacra, s a NASDAQ-on is megjelentek. A földrészek közti különbség és a hazai lemaradás oka is többféle lehet. Ez utóbbihoz sorolható a nyelvtudás hiánya, de a külföldön tanulók, az üzleti életet az USA-ban ízlelgetők száma is meghatározó. Fontos szerepet játszik az erős érdekképviselet. A kamara jellegű, erős szerveződésű, a mi IVSZ-ünkhöz hasonló státusú, az indiai informatikai vállalkozások érdekeit kellőképpen érvényesíteni képes NASCOM-nak is köszönhető, hogy az indiai informatikai ipar ma sikersztori.

A tudás alapú gazdaság megvalósulását tekintve szűk keresztmetszetet jelentenek - árukat és elérhetőségüket illetően is - a jól képzett szakemberek. Ezért ma a szakma elitjéből többen úgy gondolják, hogy a kormánynak konkrét ügyek helyett olyan struktúrák, formális és informális referenciák kiépítésével kellene foglalkoznia, amelyekből a multik és a magyar cégek között előremutató, egyfajta tőkeáramlást generáló szimbiózisok jöhetnének létre, amelyekbe a hazai kkv-k is integrálódhatnának.

A hazai informatikai ipar életképessége tehát egyrészt piaci kérdés: megfelelnek-e tőkebefektetési célpontként, életképesek-e állami segítéség nélkül a működő tőke számára a hazai informatikai cégek. Másrészt az NFT 2 függvénye, amelynek szintjén ki lehetne mondani, hogy tíz év múlva a világpiacon is tényezőként számon tartott informatikai ipar kialakítása a cél, s a fejlődőképes cégeket ennek megfelelően kell támogatni.

Hiányoznak ma még a tudásintenzív gazdasághoz szükséges intézmények is, de a pályázati kiírásban már szereplő egyetemi kutatóközpontok jó kezdeményezésnek tűnnek. Ha az egyetemen kívül is képesek lesznek pénzzé tenni kutatásaik eredményeit, az adhat némi reményt.

A tudás alapú gazdaságra, a tudás alapú szektorokra való határozottabb, erőteljesebb áttérés nem lehetséges fejlett oktatási rendszer nélkül - erre következő számunkban bővebben kitérünk.

RealitĂĄsok
Nehéz húzóágazattá tenni az informatikát akkor, amikor a Wall Street Journalban megjelenő, az informatikai fejlettségi szinttel kapcsolatos felmérés eredményét közzétevő listán Romániát megelőzve alulról a második helyet foglaljuk el. Ennek okait a Magyar Gazdaság Kilátásai 2005 CEBC-konferencia fórumának résztvevői is kutatták. Ludmann Lajos szerint az ok többek között az internethez való hozzáállásunkban keresendő.

A működő és a kockázati tőke szükségessége sem megkerülhető. Vonzóképességünk ismeretéhez azonban tisztában kell lennünk a nemzetközi trendekkel, tendenciákkal, például az infokommunikációs technikák fejlődése és alkalmazása következtében a nemzetközi munkamegosztásban végbemenő átrendeződés mikéntjével és okaival.

Az elsősorban a lendületben lévő, bizonyított vállalatok felé vonzódó kockázati tőke a kezdőknek nem jelent támaszt. Azonban néhány országban az állam támogatja - a tulajdonosi struktúrába beszállva, tanácsadással, marketing- és üzleti tervek elkészítésével, ellenőrzésével - az ötletgazdákat. Az effajta segítségnyújtásnak idehaza nyoma sincs; kérdés, hogy a megújuló ITDH képes-e ezt a szerepet felvállalni.

Pozitív jelként említi Bőgel, hogy felfedezhetők már nálunk is a tudás alapú gazdaság felé kaput nyitó kezdemények, mint például az az elképzelés, amely szerint Szeged még fontosabb kutató-fejlesztő fejlesztő központja lehet a biológiának, bioinformatikának és genetikának, valamint az ezekre épülő iparnak. Ám egy ilyen rendszer minden elemének (kutatás, oktatás, üzleti kapcsolatok, vállalkozástelepítés, közlekedési infrastruktúra stb.) egyforma súlyú fejlesztése állami, illetve EU-s támogatás után kiált. A tudás alapú gazdasághoz tehát részben adottak az alapok, ahonnan koncentrált, átgondolt fejlesztésekkel tovább lehetne lépni, azonban szigorúan rendszerszemléleti alapon, a fejlesztések, változtatások végrehajtását is beleértve - figyelmeztet Bőgel. Az akadémiai, az oktatási, a magán-, az üzleti, az állami, a közigazgatási stb. szféra - a közlekedési, informatikai stb. infrastruktúra-fejlesztéseket és a jogalkotás folyamatát is ide értve - együttes és viszonylag egységes gondolkodására, cselekvésére, együttműködésére lenne szükség. S ebben - jegyzi meg Bőgel -, ahogy a hálózatépítésben is, gyengék vagyunk.

A világ élvonalát az információs társadalmak adják. Ha Magyarország ide kíván tartozni, azzá kell válnia. Ma azonban hazánk - kis országként és kis, immár telített piacként - egyes vélemények, így például az AmCham elnöke szerint a befektetők számára érdektelen. Az EU-hoz csatlakozott Magyarországnak ebben a kontextusban tudásintenzív területeken kellene felvennie a versenyt.

***

GKI -T-Mobil - Sun Microsystem kutatĂĄsi eredmĂŠny
A vállalatirányítási rendszerek használatára vonatkozó felmérés eredménye szerint a legalább 5 alkalmazottal rendelkező cégek több mint felénél (56%) a számlázást és a fizetést, csaknem egyharmadánál pedig a megrendelések, beszerzések kezelését támogatja informatikai rendszer. A termelésirányítási vagy szolgáltatáskezelési feladatoknál ez minden ötödik cégre igaz. A logisztikát és a marketinget illetően még rosszabb az arány (17%, illetve 14%).

Integrált vállalatirányítási rendszerrel a számítógépet használó, legalább 5 alkalmazottat foglalkoztató vállalkozások 6%-a rendelkezik, használatukat illetően cégméret szerint szignifikáns a különbség. Az 5-19 fős vállalakozásoknak csupán 3%-a, a 20-49 fős cégeknek 7%-a használ ilyen rendszert, de a tényleges választóvonalat az 50 fős alkalmazotti létszám jelenti. Az 50-249 főt foglalkoztató cégek közül már minden ötödik, a 250-nél nagyobb létszámmal működők közül pedig minden második rendelkezik integrált vállalatirányítási rendszerrel (ERP vagy MRP).

A rendszerek egynegyede az utóbbi két évben (2003-2004) került bevezetésre, az 50 főnél kevesebbet foglalkoztatóknál ez az arány 46%.

***

NĂĄlunk (is) fejleszt, kutat az SAP
Február végén az SAP bejelentette, hogy kutatás-fejlesztési központot hoz létre Magyarországon. A 2005 májusában 50 fős szoftverfejlesztői gárdával induló SAP Labs Hungary dolgozóinak száma 2006 végére eléri a háromszázat.

Az SAP minden k+f létesítmény számára világos szakterületet és feladatot kijelölő globális stratégiájával összhangban a tizedik magyarországi SAP Labs központ az SAP ellátásilánc-kezelő (SCM) alkalmazásainak fejlesztéséért lesz felelős.