Nézzünk mindenekelőtt a számszerű példákat, a bevezetőben említett állításokat alátámasztandó. A Nemzeti Hírközlési Hatóság nyilvántartása szerint december végén közel félszáz társaság kínált nyilvános távbeszélő-szolgáltatást. Többségük minden lehetséges irányba megszerezte a jogosultságot, de a legvonzóbb a nemzetközi csatlakoztatás (48), utána következik a belföldi (46), majd a helyi (34), továbbá nyolc cég szerepel a "távbeszélőcélú összekapcsolás" címszó alatt is. A vállalkozói névsor tehát hosszú, mondhatnánk A-tól Z-ig, pontosabban Acteltől WordCardig terjed, ám igazából ma még csak mintegy féltucatnyi társaság kínálata ismerős.

Maradjunk mĂŠg a szĂĄmoknĂĄl! Az NHH vezetĂŠkes-gyorsjelentĂŠse arrĂłl tĂĄjĂŠkoztat, hogy november vĂŠgĂŠn a bekapcsolt vezetĂŠkes vonalak szĂĄma 3 556 771 volt, vagyis kĂśzel 45 000-rel kevesebb, mint egy ĂŠvvel korĂĄbban.

MiĂŠrt vonzĂł akkor mĂŠgis ez a piac a technolĂłgiĂĄjuk alapjĂĄn korĂĄbban talĂĄn idegennek tartott tĂĄrsasĂĄgok szĂĄmĂĄra is?

Kézenfekvő válasszal szolgált Andrási Tamás, a BellResearch üzletfejlesztési igazgatója, aki egy szakmai konferencián rámutatott: a lakossági vezetékespiac értéke önmagában több mint havi 16 milliárd forint. Ez még akkor is csábító, ha egyébként csökkenő tendenciát mutat.

Ha egy pillanatra kitágítjuk a telefonpiac határait, és egészében vizsgáljuk a távközlési szektort, akkor kétirányú mozgásra figyelhetünk fel. Egyfelől a hagyományos (koncessziós) telefontársaságok igyekeznek bővíteni szolgáltatási választékukat, és kiterjesztik működésüket más területekre (internet, műsorelosztás, adatátvitel, tartalomszolgáltatás) is, miközben persze igyekeznek megtartani, sőt konkurenseik rovására növelni telefon-előfizetői bázisukat. Másfelől viszont a korábban más szegmensben tevékenykedő cégek keresik kapacitásaik hatékonyabb kihasználásának és ezzel további növekedésüknek a lehetőségeit, s ezt a liberalizálódó telefonpiacon vélik megtalálni.

Nem véletlenül, hiszen a telefontortának nemcsak a mérete csábító, hanem az is - szintén a BellResearch kutatása szerint -, hogy "a vezetékes telefonra mindig szükség lesz". Lehet, hogy a fontos beszélgetésekhez tényleg vezeték kell? Ezt már nemcsak a piacát féltő Matáv egyik reklámszlogenje állítja, hanem a felmérés is bebizonyította, az aspiráns alternatív szolgáltatók pedig ösztönösen felismerték. Erre utal az évek óta kitartóan folytatott, olykor szélmalomharcnak tűnő küzdelem, amit a monopóliumok és a látszólag az ő érdekeiket védő szabályozó hatóság ellen kényszerülnek folytatni, például az összekapcsolási díjak ésszerűsítéséért.

2004, a versenykezdet ĂŠve
A szabályozás mintha az elmúlt esztendőben vett volna érzékelhető fordulatot. Érdemes áttekinteni a fontosabb mérföldköveket.

2004. január 1-jével életbe lépett az elektronikus hírközlési törvény, és megalakult a Nemzeti Hírközlési Hatóság. Január 1-jétől teszi lehetővé a törvény az úgynevezett földrajzi számhordozhatóságot a vezetékestelefon-piacon. Ez a lehetőség - még csak elvként és célként - a távközlési liberalizáció élénkülését, hosszú távon pedig a tarifák csökkenését segíti elő. Az NHH valósította meg, illetve működteti a Központi Referencia Adatbázist, ami tulajdonképpen a számhordozás lelkét jelenti.

Februárban az NHH tanácsa felülvizsgálta és kiegészítette a jogelőd HÍF Hírközlési Döntőbizottságának az úgynevezett összekapcsolási referenciaajánlatokkal kapcsolatban 2003 decemberében hozott határozatait. Az NHH tanácsának egyik első döntése megkönnyítette a számhordozhatóság elterjedését azzal, hogy jelentősen csökkentette a számhordozás díját. Szintén februárban a hatóság megteremtette a lehetőséget a vezetékes-mobil hívások díjainak csökkentésére, amikor a tanács határozatában felszólította a vezető mobilszolgáltatókat, hogy a vezetékesszolgáltatók által már január 1-je óta alkalmazott új módszertan alapján számított díjaikra vonatkozó javaslatukat 2004. március 1-jéig nyújtsák be a tanácshoz jóváhagyásra.

Áprilisban már érzékelhető volt, hogy élénkül a távközlési piac, jelentős új szolgáltató jelent meg Magyarországon: a Tele2.

Májusban az NHH jelentősen csökkentette a vezetékes és az internetes nagykereskedelmi díjakat a vezetékesszolgáltatók összekapcsolási referenciaajánlataival kapcsolatos határozatai révén. Az új elektronikus hírközlési törvényben előírt egyeztetési folyamat eredményeként a nagykereskedelmi díjak már június elejétől csökkentek, ami a tanács várakozásai szerint a kiskereskedelmi telefon- és internettarifák mérséklődéséhez vezet.

Júniusban megszűnt egy korábbi "minőségrontó" határozat, ugyanis a műszaki paraméterek teljesítése esetén az internetprotokoll alapján nyújtott beszédcélú szolgáltatást (VoIP) a hagyományos vezetékestelefon-szolgáltatással immár egyenértékűnek ismeri el a hatóság. Korábban ez csökkentett minőségű szolgáltatásnak minősült, s ha a valóságban nem lett volna az, szándékosan rontani kellett egyes mutatókat (pl. késleltetés, csomagvesztés), ami indokolatlanul hátráltathatta a verseny minél teljesebb kialakulását.

Augusztusban az NHH radikálisan, átlagosan 58,5 százalékkal csökkentette a volt monopolszolgáltatók részleges hurokátengedési díjait, aminek hatására e szolgáltatás a korábbiaknál jobban elterjedhet. Új elemként megjelent az ún. helyi bitfolyam-hozzáférési szolgáltatás, amelynek célja a széles sávú internet nyújtásának megkönnyítése.

Szeptemberben az NHH tanácsa elvégezte a nyilvános telefonhálózaton a lakossági és nem lakossági felhasználóknak nyújtott hozzáférési, valamint helyi és belföldi, illetve nemzetközi hívások kiskereskedelmi piacainak elemzését, és közzétette ezzel kapcsolatos határozattervezeteit. A hozzáférések, vagyis az előfizetések piacán a tanács a jelentős piaci erővel bíró szolgáltatókra (JPE) kötelezettségként az "indokolatlanul magas díjak alkalmazásának tilalmát" rótta ki. Eszerint a JPE-nek minősülő szolgáltatóknak a kiskereskedelmi hozzáférési szolgáltatás árait úgy kell kialakítaniuk, hogy azok növekedése 2005-ben ne haladja meg a KSH által megállapított éves infláció mértékét. A tanács megállapította: a kiskereskedelmi hozzáférések piacán öt szolgáltató azonosítható, amely Magyarország meghatározott területén olyan gazdasági erőfölényes helyzetben van, ami lehetővé teszi számára, hogy tevékenységét a versenytársaktól és a fogyasztóktól nagymértékben függetlenül folytassa. Ezek gyakorlatilag a korábbi koncessziós társaságok, vagyis a Matáv, az Invitel, a Hungarotel, az Emitel, valamint a Monor Telefon Társaság. A közvetítőválasztási kötelezettség értelmében a kötelezett szolgáltató nem zárhatja ki, és nem korlátozhatja a közvetítőválasztást, s azt híváskezdeményezéssel történő közvetítőválasztás keretében, illetve hívásvégződtetéssel köteles biztosítani.

EredmĂŠnyek ĂŠs remĂŠnyek
A hivatalos kronolĂłgia utĂĄn nĂŠzzĂźk a tĂŠnyleges eredmĂŠnyeket!

Az NHH legfrissebb adata szerint 2004. december végéig összesen 47 864 előfizető élt a számhordozás lehetőségével. A szolgáltatók - nyilvánvalóan a vesztesek - óvakodnak konkrét számokat elárulni, a fő nyertesnek mondható PanTel azonban büszkén regisztrálhatja, hogy a vándormadarak mintegy 70%-át (több mint 30 ezret) ő szerezte meg. (A mobilszolgáltatók közötti számhordozás nyertese a Vodafone lett.)

Szathmári Géza, a GTS-Datanet vezérigazgatója egy szakmai tanácskozáson azonban arra is rámutatott, hogy nemcsak az alternatív szolgáltatók és a kedvezőbb ajánlatért (tarifáért) szolgáltatót váltó előfizetők jártak jól, hanem azok az ügyfelek is, akik nem éltek ezzel a lehetőséggel, hiszen megjelentek a szolgáltatók ügyfélmegtartó kampányai, amelyek szintén előnyöket kínálhatnak a felhasználóknak. Szathmári, aki egyben az ATSZE (Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete) elnöke is, elmondta, hogy a szolgáltatók tapasztalatai szerint az "elhordozott" számokon nőtt a forgalom. Bár a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók szerint a hordozott számok aránya elenyésző, az alternatív szolgáltatók továbbra is jó lehetőséget látnak a számhordozásban, hiszen még csak 1 év telt el a szolgáltatás bevezetése óta.

Az értékelés előjele valóban csak nézőpont kérdése. A 2,8 milliós táborral bíró Matáv jelentéktelennek mondhatja néhány tízezer előfizető elveszítését, de például a nyilvános telefonpiacon újnak számító PanTel friss ügyfeleinek száma eléri a Monortel teljes (63 ezres) ügyfélkörének felét.

Az új hírközlési törvény megjelenése óta - a PanTel szakértői szerint - három fontosabb szabályozásnak volt jelentős hatása a telefonszolgáltatások versenyére. A vezetékes összekapcsolási díjak csökkentése (2004. június 15.) következtében a szolgáltatók racionalizálni tudták költségeiket, így lejjebb mentek a belföldi vezetékes-hívásirányok díjai, s az előfizetők számára rendkívül kedvező, élénk verseny alakult ki. A mobilvégződtetési díjak elvi csökkentése szintén kedvezően hatott a piacra, ám a jelenlegi árszint még mindig elmarad egy kiegyensúlyozott piac áraitól. Mivel a megállapított végződtetési díjak véglegesítése ügyében még jogi viták folynak, az alternatív szolgáltatók számára továbbra is bizonytalan a helyzet mind az aktuális, mind jövőbeni végződtetési díjak terén. Torzítja a piacot az a tény - mondják a PanTelnél -, hogy a vezetékesszolgáltatónak tízszer akkora díjat kell fizetnie a mobilhálózati hívásvégződtetésért, mint egy mobilszolgáltatónak a vezetékes hálózatban történő hívásvégződtetésért. A vezetékesszolgáltatóknak kétszer akkora percdíjat kell fizetniük, mint egy mobil-előfizetőnek. A szabályozás bizonyos elemei az alternatív társaság szerint kifejezetten versenykorlátozóak, s még mindig a helyi szolgáltatóknak kedveznek. Példaként említik, hogy a közvetítő-előválasztási szolgáltatás keretében kizárólag ott teszi lehetővé a választott közvetítők számára a helyi hívásirány nyújtását, ahol az egyetemes szolgáltatóval létezik helyi öszszekapcsolásuk, annak ellenére, hogy a regionális összekapcsolásnál a szolgáltatók kifizetik az úgynevezett tranzitdíjat, ami egyértelműen fedezi a helyi szolgáltató többletköltségeit. Ahhoz, hogy az alternatívok a közvetítőválasztás helyi irányát országosan tudják biztosítani, 67 helyen kellene helyi összekapcsolást létrehozniuk, ami még a PanTel számára is több százmillió forintos beruházást jelentene. Ily módon a szolgáltatók gazdaságilag képtelenek minden primer körzetben élni ezzel a lehetőséggel. Ez pedig végső soron nemcsak az alternatív szolgáltatókat érinti hátrányosan, hanem az előfizetőket is, akik nem tudják mindenütt az olcsóbb helyi hívást választani.

Versenyplatformok
Hogy mi hol olcsóbb, s egyáltalán mi található a piacon, arról táblázatunk ad tájékoztató jellegű képet. A kínálat természetesen sokkal színesebb, az összeállításba nem fért bele minden szolgáltató összes díjcsomagja - ezek között olykor egyébként is reménytelen az eligazodás. Épp ezért a jellemző információkat emeltük ki. Az adatok nem minden esetben hasonlíthatók össze, nem vehettünk figyelembe minden akciót, sajátosságot, az egyéni és üzleti ajánlatok közötti különbségeket, a saját hálózaton belüli hívások kedvezményeit, a hűségnyilatkozatokat stb. Az mindenesetre tükröződik, hogy az alternatív technológiájú szolgáltatók (kábeloperátorok, ISP-k) kínálata nemcsak versenyképes, hanem sokszor kifejezetten kedvező - már ahol elérhető.

A versengéshez többféle platform is a szereplők rendelkezésére áll. Annak, hogy egy új társaság jobb ajánlatával elcsábíthassa a régi szolgáltató előfizetőjét, speciális műszaki feltételei vannak. Az például nehezen képzelhető el, hogy a Monortel Miskolcon szerezzen új ügyfelet. Ezzel szemben a Matáv akár azt is megteheti, hogy mondjuk Szegeden "alternatív" hálózatot épít, és fizikailag is leválasztja új felhasználóját az ott honos Invitelről. De erre sincs feltétlenül szükség, hiszen - és az egyensúly kedvéért nézzünk fordított példát - egy fővárosi ügyfelet úgy is magához kapcsolhat az Invitel, ha a Matávtól a helyi hurok átengedéséről szóló törvényi előírás alapján bérli az utolsó vonalszakaszt. Mindezek a lehetőségek a számhordozással kombinálva vonzó lehetőségeket teremtenek.

De néha még ezekre sincs szükség, hiszen az előfizető úgy választhat az új ajánlatokból, hogy közben változatlanul a régi szolgáltató ügyfele marad. Erre szolgál a hívásonkénti közvetítőválasztás (amikor a hívások előtt az új társaság négyjegyű előhívószámát kell tárcsázni, ha akkor éppen azt szeretné igénybe venni) vagy a közvetítő-előválasztás (ha az ügyfél már eldöntötte, hogy minden hívását az új szolgáltatóra bízza, s ilyenkor a központban már eleve beprogramozzák az előhívószámot, amely átirányítja a kapcsolást az új társasághoz). A Tele2 például nem épített ki Magyarországon saját hálózatot, a Matáv és a Monortel szabad kapacitásaiból vásárol. Kevés alkalmazottat (10 fő) foglalkoztat, ezzel is csökkentve költségeit.

A kezdeti mobil, nemzetközi, belföldi távolsági és helyközi II-es hívásirányban indított szolgáltatásai után 2004 októberétől egyes körzeteiben már helyi hívást is kínál a cég. A Tele2 is előhívószámos szolgáltatást nyújt, s ez gyakorlatilag havonta két számlát jelent. A régi szolgáltató állítja ki az előfizetési számlát, és tartalmazza az általa kapcsolt hívások díját, míg egy másik számlát küld az új társaság a rajta keresztül lebonyolított forgalomról. Vagyis hagyományos értelemben nem lehet végleg a Tele2-höz kerülni.

Ha egy felhasználó olyan hirdetéssel találkozik, hogy új szolgáltatójánál nincs aktiválási díj, nincs havi előfizetési díj, nincs hűségnyilatkozat, nincs minimálisan megkövetelt havi forgalom, akkor gondoljon arra, hogy ezt egy másik számlán másnak fizeti meg.

Klasszikus verseny igazból a zöldmezős beruházásokért folyhat, hiszen - a vezetékes vonalak apadó száma ellenére - mindig vannak új igénylők a folyamatosan épülő üzleti negyedekben, bevásárlóközpontokban, lakóparkokban. Ma már egyáltalán nem a Matáv előjoga, hogy Budapesten kihúzza a vonalat az új házakhoz. Az 1-es körzetszámon belül immár saját számmezővel gazdálkodhat például a PanTel vagy a GTS-Datanet is.

Egy másik, technológiájában is eltérő, különálló platformot nyújt a kábeltelevíziós hálózat. A legjelentősebb szolgáltató ezen a területen a UPC, amelynek nem kell más koncessziós telefontársaságokkal alkudoznia az előfizetői vonalak használatáért, hiszen saját koaxiális kábelei a tévéműsorok "sugárzása" mellett internetezésre, IP-technológiával pedig telefonálásra is alkalmassá tehetők. A UPC tavaly ősszel a fővárosban kezdte meg telefonszolgáltatását, és idei tervei között szerepel, hogy vidéken is elindítsa, azokban a városokban, ahol már kínál internetszolgáltatást.

Íme, a konvergencia újabb jele, és bizonyosak lehetünk abban is, hogy a jövőben még többet hallunk majd a hang- és internetszolgáltatások integrációjáról.

***

TĂ­zĂŠves az Emitel
Születésnapját ünnepli az Emitel: tíz éve annak, hogy izraeli-magyar vegyesvállalatként megkezdte távközlési szolgáltatását Bács-Kiskun megye déli részének 84 településén. Akkori 36 ezer előfizetőjéből több mint 8 ezren manuális telefonközpontokon keresztül csatlakoztak a hálózathoz.

Az Emitel pályaívét a hazai telefónia története határozta meg - idézte vissza a történteket a jubileum kapcsán dr. Szecsődi Istvánné, az Emitel vezérigazgató-helyettese. A fejlesztés, a cég hálózatának automatizálása 1995-ben indult el. Két év leforgása alatt szűnt meg az ügyfélvárólista, és 1999-re alakult ki a legmagasabb ügyfélszám (86 072). Ezt lassú csökkenés követte, napjainkban 77-79 000 előfizetőt szolgál ki a Matáv százszázalékos tulajdonában lévő vállalat.

Az esztendőnként lemondott 4-5 ezer vonal pótlása korántsem egyszerű feladat. Már csak azért sem, mert a mezőgazdaság dominanciájával jellemezhető, tanyavilággal, magas arányú munkanélküliséggel sújtott szolgáltatási területen az egy főre jutó nemzeti jövedelem alig éri el az 1 millió forintot (az országos átlag 1,4 millió, a dunántúli pedig 2,3 millió). Noha ezek az adatok visszafogott vásárlóerőt mutatnak, a cég mégis sikerrel teljesíti ADSL-értékesítési terveit. Jelenleg a 84 településből 79-en érhető el a gyors internet.

A társaság 1996 óta pozitív EBITDA-t, 1998-tól pedig nyereséges mérleget mutat föl. Dolgozóinak létszáma hosszú évek óta jelentősebb változás nélkül 300 körül mozog.

A cég igyekszik elébe menni a versenytársak benyomulásának. 2004-ben munkatársai sorra látogatták üzleti, intézményi ügyfeleit, jelezve, hogy a megbízásaikért folyó majdani vetélkedésben az Emitel részt kíván venni. Piaci szerepének és hatékonyságának növelésére új termékeket, tarifacsomagokat vezet be az Emitel, a lakossági ügyfelek megtartása érdekében pedig lemorzsolódásmenedzselő programot hozott létre.