Az e-learning általános értelmezése szerint azt a technológiával és módszertannal alátámasztott, interaktív tanulási folyamatot jelenti, ahol a tananyag, az oktató (mentor, tutor) és a hallgató kapcsolata informatikai eszközök segítségével valósul meg. Természetesen a belátható jövőben a tanulási folyamatból a közvetlen emberi támogatás nem zárható ki teljesen, így a gyakorlatban legtöbbször nem tiszta e-learningről, hanem úgynevezett "blended learningről" beszélünk, vagyis az elektronikus és a hagyományos tantermi oktatás kombinációjáról. Az egyszerűség kedvéért általában az e-learning kifejezés használatos az ilyen, nem tisztán elektronikus megoldásokra is.

Napjainkban az e-learning jelentősége rohamosan nő, részben az infokommunikációs technológiák (IKT), részben az információs, illetve tudás alapú társadalom fejlődésével párhuzamosan. Az e-learning olyan kurrens fogalmakkal kapcsolódik össze, mint a "tudás alapú társadalom", az "élethossziglan tartó tanulás", illetve a "képzésmodularizáció", mivel ezek megvalósításában meghatározó szerephez jut.

Az egész élethosszon át tartó tanulás (lifelong learning - LLL) nem más, mint a tudás társadalmában való részvételhez szükséges ismeretek, készségek megszerzése és folyamatos frissítése, azokhoz az egyetemes és folyamatos hozzáférés biztosítása. Az egész életen át tartó tanulás a születéstől az idős korig terjedő folyamat, amely magában foglalja a tanulás összes formáját. Célja, hogy lehetővé tegye azon ismeretek és készségek elsajátítását, amelyek segítségével az egyén aktív részese lehet a társadalomnak, képes hatékony problémamegoldásra, csoportmunkára, és rendelkezik azokkal a motivációs készségekkel, amelyek segítségével megtalálja a helyét a munkaerőpiacon. Az LLL a modulációra, a képzési átjárhatóságra és átláthatóságra való törekvésével erősen támogatja a gazdaságos (nagy létszámú) e-learning képzéseket.

FĂłkuszban a tananyag-hordozhatĂłsĂĄg
A gyakorlati e-learning rendszerek két meghatározó komponense az úgynevezett Learning Management System (LMS) és a Learning Content Manegement System (LCMS). Az LMS-t leggyakrabban keretrendszernek szokták fordítani, bár a képzésmenedzsment-rendszer kifejezés pontosabb lenne: ez a modul ugyanis a tananyag megjelenítése mellett a hallgatók adminisztrációjáért is felel. Ez az a komponens, amellyel a hallgatók közvetlenül kapcsolatba kerülnek az e-learning használata során. Az LCMS-t ezzel szemben leginkább tartalommenedzsment-rendszerként fordítják, mivel ez a modul nem az oktatás lebonyolításában, hanem a képzés tartalmának előállításában kap szerepet.

A két fő komponens között a tananyag teremti meg a kapcsolatot, amit gyakran egy önálló részrendszerben, a tananyag-adatbázisban tárolunk. Kisebb rendszerek esetén a tananyag közvetlenül kerül átvitelre az LCMS-ből az LMS-be.

A konferencia előadói hangsúlyozták, hogy pillanatnyilag az e-learning rohamos terjedésének egyik legnagyobb akadályát a szigetmegoldások közötti átjárhatóság hiánya jelenti. Hiába van már a hazai piacon is igen nagyszámú, jó minőségű elektronikus oktatóanyag, ezek többnyire csak a saját környezetükben használhatók teljes funkcionalitásukban. Ha valaki hasznos tananyagot talál egy másik egyetemen vagy vállalatnál, és jogi, illetve üzleti szempontból meg is tudná szerezni a jogosultságot a használatára, valójában csak jelentős adaptációs munka után tudná azt betölteni saját képzésmenedzsment-rendszerébe. Ezen az áldatlan helyzeten segítene, ha mind a tananyagfejlesztők, mind a keretrendszergyártók alkalmazkodnának azokhoz a szabványokhoz, amelyek a tananyagok keretrendszerek közti hordozhatóságát biztosítják.

E kérdést illetően az első és legfontosabb tudnivaló, hogy jelenleg - egyetlen részterület kivételével - még nem létezik hivatalos e-learning szabvány, csak úgynevezett de facto szabványokról és ajánlásokról beszélhetünk. A hivatalos szabványosítási folyamatok ugyanis olyan részletes és széles körű egyeztetési procedúrákat tartalmaznak, amelyek hosszú időt vesznek igénybe, és ezt egy olyan dinamikusan fejlődő technológiai terület, mint az e-learning, nehezen viseli el.

A mai szabványosítási törekvések a következő funkcionális területekre koncentrálnak: tartalom-metaadat, tartalomcsomagolás, tartalomsorrend, kérdés- és teszt-együttműködési képesség, tanulói profilok, futási környezet. 1997-ben az Advanced Distributed Learning (Fejlett Elosztott Tanulás) kezdeményezést az USA védelmi minisztériuma, a Fehér Ház tudományos és műszaki irodája, valamint munkaügyi minisztériuma hozta létre. Az ADL-nek az a stratégiája, hogy összhangba hozza más szabványosítási testületek erőfeszítéseit egy referenciamodellben, amelyet SCORM-nek (Sharable Content Object Reference Model) hívnak. Amíg az ADL nem vette át a vezetést, kevés erőfeszítés történt a különböző szabványok összekapcsolására, azóta viszont ez a piac által leginkább támogatott szabványosítási kezdeményezés. Az ADL szeret úgy gondolni az SCORM-re, mint egyfajta könyvespolcra, amely az egyes vázlatos specifikációkat külön könyvként kezeli.

Az NIIF e-learning pilotprojektje
A konferencián két átfogó hazai e-learning projekt kapott különös figyelmet: az egyik a közoktatásban, a másik pedig a felsőoktatásban próbál komoly lendületet adni az e-learning használatának. Ma mind a mögötte álló anyagi erőforrások, mind az eddig elért eredmények tekintetében a Sulinet SDT (Sulinet Digitális Tudásbázis) tekinthető a legjelentősebb magyarországi e-learning projektnek. Tekintve, hogy ez már feltehetően jól ismert olvasóink előtt, inkább az NIIF idén elindított e-learning kezdeményezésére térnénk ki kicsit részletesebben, már csak azért is, mert ennek első eredményeiről éppen a fórum felsőoktatási szekciójában hallhattunk először. Az NIIF legfiatalabb projektjében három tagintézmény, az MTA Sztaki, a Miskolci Egyetem és a Szent István Egyetem működik közre. Bár az idei évet még inkább egyfajta előkészítő-megalapozó szakasznak lehet tekinteni az NIIF e-learning stratégiájának kialakításában, mindenképpen súlyt ad a projektnek az a tény, hogy lényegében az első átfogó próbálkozás valamiféle ágazati koordináció megteremtésére a felsőoktatási e-learning kezdeményezések terén. Fókuszában egy olyan központi tananyag-adatbázis létrehozása áll, amelyben gyűjteni lehet egyrészt az NIIF-körben elérhető elektronikus tananyagok adatait, másrészt egyre nagyobb mértékben magukat a tananyagokat is, egy mindenki által használható, szabványos formátumra konvertálva. A projekt legfontosabb eredményei a következők voltak:

- Minerva.SzIE.HU e-learning webszerver Ăźzembe ĂĄllĂ­tĂĄsa ĂŠs ĂźzemeltetĂŠse,
- e-learning tananyag-metaadatbĂĄzis ĂŠs szoftver elkĂŠszĂ­tĂŠse,
- Sztaki SCORM eLibrary-platformon tananyag- adatbĂĄzis felĂĄllĂ­tĂĄsa ĂŠs kezdeti feltĂśltĂŠse,
- informĂĄciĂłs portĂĄl kialakĂ­tĂĄsa,
- a felĂĄllĂ­tott portĂĄl- ĂŠs adatbĂĄzis-komponensek integrĂĄlĂĄsa az NIIF-szerver e-learning szekciĂłjĂĄba.

A projekt keretében az MTA Sztaki elvégezte a tananyag-adatbázis feltöltését egy induló készlettel. Ebben egyelőre a Sztaki, az ELTE, a Pécsi Tudományegyetem és a gödöllői Szent István Tudományegyetem demotananyagai találhatók meg, illetve egy hivatalos referenciacsomag. A tananyagok feltöltéséhez szükséges konverziós munkákat az MTA Sztaki végezte el.

Az anyagok a http://www.iif.hu honlap "alkalmazások" szekciójából indítható tananyag-adatbázisban érhetők el. Egyelőre inkább csak részletek kaptak helyet benne, a komplett csomagokat azok fejlesztőitől közvetlenül lehet megkapni, illetve a felhasználási jogokat is kétoldalú megállapodásokban kell tisztázni.

A MĹąszaki KĂśnyvkiadĂł a konferenciĂĄn jelentette be, hogy januĂĄrban megjelenteti az "E-learning KĂŠzikĂśnyv 2005" cĂ­mĹą kiadvĂĄnyt, amely a szakma eddigi legĂĄtfogĂłbb hazai szakkĂśnyve lesz.