A technomédia születése
2005. január 8.
A média meghatározó szerepe a kezdetektől fogva, hogy eladjon hallgatóinak, nézőinek, olvasóinak. Eladjon vallási vagy politikai koncepciókat, és természetesen eladjon fogyasztói javakat. Csak e szerep beteljesítése teszi érvényessé többi funkcióját: a szórakoztatást, a tájékoztatást, a nevelést és az értékformálást.
A napjainkban olyan sokat emlegetett médiakonvergencia így nem pusztán arról szól, hogy egy mobiltelefonon már napilapokat olvashatunk, vagy tévéműsorokat nézhetünk. A folyamat lényege, hogy mivel a különböző eszközök révén egyre inkább a média fogyasztójává válunk, egyre több csatornán vagyunk megszólíthatók is. A médiakonvergencia tehát elsősorban az eladás konvergenciájáról szól.
Tagadhatatlanul a technológiai fejlődés tette lehetővé, hogy a konvergencia ilyen élesen jelentkezzen napjainkban.
Ma a legtöbb médium egyetlen vagy alig néhány chipben testesül meg. Így a mobiltelefonok átalakítása FM-rádióvá vagy digitális fényképezőgéppé pusztán néhány áramkör, szenzor és chip beépítését jelenti. Az új mobiltelefonokkal - ha ugyan még jogos ezt a megnevezést alkalmazni ezekre az eszközökre - nézhetünk tévéműsort vagy videofilmet, hallgathatunk rádiót, kereshetünk az interneten, levelezhetünk, vásárolhatunk, vagy azonosíthatjuk földrajzi pozíciónkat.
A "csak egy chip" koncepciójának megvalósulása ugyanakkor azt is jelenti, hogy óriási verseny kezdődött világszerte, méghozzá olyan verseny, amelyben a média és az informatika karöltve vesz részt. Így ma a fogyasztó kognitív döntési mezőjében egy discman, egy PDA vagy egy digitális fényképezőgép gyártója jó eséllyel kerül szembe egy mobiltelefon előállítójával, és lesz például a Kodak digitális kamerájának vásárlási alternatívája a Nokia mobiltelefonja.
Ennek a versenynek általánosságban azok a technológiai, informatikai gyártók lesznek a nyertesei, amelyek szövetséget tudnak kötni a média világával, és így az általuk gyártott eszközök mellé megfelelő szolgáltatásokat tudnak csatolni (csengőhangletöltés, MMS-hírek, on-demand video, e-mail stb.).
Speciálisabb szabályt felállítva: a jelenleg zajló konvergenciaversenyt azok a gyártók fogják megnyerni, amelyek az emberi szükségletek hierarchiájában a legalapvetőbbekre kihegyezett termékeket gyártanak, majd azokba integrálják a magasabb szükségleteket kielégítő funkciókat is. Így ha tippelnem kell, hogy a mobiltelefonok kiszorítják-e majd a piacról az alacsony kategóriás digitális fényképezőgépeket, akkor a válaszom igen. Kommunikációs szolgáltatásokra ugyanis hamarabb szükségünk van, mint a digitális fényképezőgépekhez csatoltakra. Ezért először megvásároljuk a mobiltelefonálásra alkalmas eszközt, és ha abban elég jó rádiót, MP3-lejátszót, digitális kamerát, határidőnaplót találunk, akkor ez utóbbiakat már nem fogjuk megvásárolni külön eszközként.
Ha pedig kimondjuk, hogy a technológiai versenyt az a gyártó nyeri, amely a legjobb alkut köti a médiával, akkor azt sem túl nagy merészség állítani, hogy a médiaversenyt az nyeri, aki a lehető legátfogóbb módon tudja felhasználni a technológia által biztosított csatornákat.
Az új tömegmédia így már nemcsak az adott médium és a hallgatók közötti kapcsolat interaktívvá válását jelenti, hanem betör az ember és ember közötti kommunikációba is, ahol pedig semmi keresnivalója nem lenne. (Elég, ha a mobilszolgáltatók által küldött SMS- reklámra vagy az ingyenes e-mail szolgáltatók által a levelekbe fűzött reklámszövegre utalunk.)
És ez jelenti az igazi médiakonvergenciát. A technológiai gyártók a média kegyeit keresik, hogy el tudják adni termékeiket. A média a technológiai gyártók szövetségére vágyik, hogy minél több csatornán tudja eljuttatni üzeneteit a fogyasztókhoz. Az eredmény pedig az, hogy megszületett, és életünk minden egyes percét, minden egyes dimenzióját átszövi a technomédia, amelynek egyszerűsített üzenetei nyomán alakulnak ki az új generációk értékrendjei.