Mit tud (majd) a Virtual Server?

Virtuális gépek használatát teszi lehetővé, szerver operációs rendszerekhez, beleértve olyan a szerver erősségű hardver konfigurációkat is, mint a gépfarmok használata. A VS-t hordozó (host = gazdagép) operációs rendszer csak a Windows 2003 Server család valamely tagja lehet. A felügyeletük alatt azonban mind szerver-, mind asztali (client = kliensgép) operációs rendszerek működhetnek.

A béta állapotú VS javarészt többet tud, mint a Preview bemutató változat, de néhány funkció kimaradt belőle, vagy más formában valósult meg. A legfontosabb fejlődés a korábbiakhoz képest a SCSI eszközök támogatottsága, bár a betöltés (boot) még mindig csak IDE csatornás eszközről történhet. Ugyancsak fejlődött a hálózati konfigurációk emulációjának a színvonala, ami a szerver kategóriában nyilvánvalóan nagyon fontos. Gépfarmot jelenleg még csak két csomóponttal építhetünk. A hordozó (host) gépen föltétlen NTFS állományrendszert kell használni a védelmek tökéletes működéshez. Ez egyébként a 4 GB-os FAT32 korlát túllépéséhez is kell. Különben a virtuális állományrendszerek automatikus bővülésekor adatvesztések következhetnek be.

Hogy lehetünk bétatesztelők?

Ez tulajdonképpen egy munkanap alatt lebonyolítható ügy. Először regisztrálni kell egy Microsoft .NET Passport beléptetési e-mail címet és jelszót (ha még nincs nekünk), mert a bétatesztelő honlapra csak azon át lehet bejutni. A bétatesztelők honlapján be kell lépni (SignIn) vendégként (Guest Id:) a BetaReq névvel (shift érzékeny!). Ezután a Potential Beta Tester menübe belépve ki kell tölteni egy alkalmassági vizsga kérdéssorozatot, és várni azt a levelet, amit a bétateszt vezénylő adminisztráció küld (általában 24 órán belül). Ebben lesz a bétatesztelő azonosítónk. Ezt azonban minden újabb eseményről értesítő levélben is megkapjuk, tehát fontos eseményeknél mindig kéznél lesz. Azért jó eltárolni a levelet karakteres formátumban is, mondjuk, valami "jó helyre", ahol meg is találjuk. Kicsit kényesebb a helyzet a hírcsoportoknál választott jelszóval, amit a bétatesztelést megerősítő levélben adott azonosítóval kell generálni. Azt jobban meg kell jegyezni akkor, amikor megadja az ember, mert ezt nem küldik meg levélben soha. Viszont a MS Bétatesztelő honlapon bármikor újat adhatunk helyette, gond nélkül. Ez kicsit ravaszkás, de működik.

A bĂŠta anyagok letĂśltĂŠsĂŠre egy speciĂĄlis kis program telepĂźl (FTM - File Transfer Manager), amit csak a bĂŠta program hasznĂĄl. Nem olyan okos, mint a GetRight, de megteszi. Viszont a bĂŠta anyagokat csak ezzel lehet letĂślteni. Ne felejtsĂźk el letĂślteni a Release Notes informĂĄciĂłt sem. Jelenleg kĂŠt bĂŠta program megy, a Virtual Server (Guest ID: VSbeta) ĂŠs a Windows Update V5-Ăśs Preview WXP vĂĄltozat (Guest ID: WUV5Prev). De mĂŠg egyszer kell hangsĂşlyozni, a bĂŠtaprogramokra csak akkor lehet jelentkezni, ha a bĂŠtaadminisztrĂĄciĂł befogadott.

Microsoft bétatesztelőnek szegődni tehát nem olyan nagy kunszt. És talán hatalmasabb ingyenes forrásszöveg halmazhoz lehet hozzájutni rajta keresztül, mint a teljes opensource birodalom. És ehhez még hozzávehetjük az MSDN-en és TechNet-en lévő egyéb szabadon hozzáférhető technológiai anyagokat.

Ehhez képest a most kiszivárgott egyetlen CD-nyi MS forráskód csak csepp a kódóceánban. Igaz, elég kritikus részekről szól. Ezekről is kiderült, hogy az egész nem egy nagy szám, hisz jórészt ősrégi UNIX- és C-nyelvű alapkódokról van szó (a fejlécekben ott vannak az ősi kommentárok és az SCCS azonosítók). Így aztán most egyúttal kibújt a szög a zsákból, miért is vásárolt a Microsoft olyan sietve SCO UNIX licenceket, bár lehet, hogy a vitafórumokon erről benfenteskedők csak túldimenzionálák azt, amit láttak.

MerĂŠsz bĂŠtatesztelĂŠst!