Rögtön az elején be kell számolnom egy kudarcról: bár nagy örömmel fedeztem fel a Corel weboldalán (www.corellinux.com), hogy kedvenc képszerkesztőm, a Corel PhotoPaint 9 linuxos verziója ingyenesen letölthető, sajnos a mai napig nem sikerült a programot működésre bírnom. A letöltés és a telepítés zökkenőmentesen ment, de az alkalmazás a "WINE-inicializálás" állapotjelző felvillanása után nem indult el, és hasztalan böngésztem át a dokumentációt, valamint a hibaleírásokat, nem sikerült ráakadnom a megoldásra. Az ingyenes verzióhoz természetesen semmiféle terméktámogatás nem jár, így csak a sokmilliós Linux-közösséghez fordulhatok. Van is számtalan levelezőlista és weboldal, ahol segítséget lehet keresni, de ez nagyon időigényes feladat, és valószínűleg sokkal elmélyültebb rendszerismeretek kellenek hozzá. Mindezt csak azért írom le, hogy ismételten felhívjam a figyelmet rá: a Linux ingyenességének és szabadságharcos jellegének megvannak a hátrányai. Aki profi grafikus, és mindenáron Corellel akar dolgozni, ettől még persze nincs elzárva a Linux áldásaitól: a teljes CorelDraw-csomag - amely természetesen tartalmazza a PhotoPaintet, na meg a terméktámogatást - ugyancsak elérhető linuxos változatban, de már pénzért. Viszont aki a saját fotóit szeretné szerkeszteni, vagy egyszerűbb rajzokat akar készíteni, és nincs szüksége "ipari" alkalmazásra, elegendő választékot talál az ingyenes programokból, amelyekből a SuSE csomagja is többet tartalmaz. Az előző számban (Linux-kaland IV.) ismertetett irodai programcsomag, az OpenOffice.org is tartalmaz vektorgrafikus képszerkesztőt, amelyet egyszerűen úgy tudunk elindítani, ha az új dokumentum létrehozásánál a rajz formátumot választjuk.

Pixelgrafikák készítéséhez és módosításához minden forrás egyhangúan a GIMP képszerkesztőt ajánlja. Az elnevezés a GNU Image Manipulation Program kifejezés rövidítése, és valóban igen széles körű képességekkel bíró alkalmazást takar. A SuSE disztribúciós csomagjában található, Alkalmazások című kézikönyv külön fejezetet szentel a GIMP-nek, de aki minden lehetőségre kíváncsi, a teljes dokumentációt megtalálja a manual.gimp.org internetcímen angolul vagy Sánta Csaba János nyíregyházi diáknak köszönhetően a projects.gnome.hu/GUM címen magyarul is. Maga a program egyébként - és magától értetődően a SuSE-csomagban adott dokumentáció - magyar nyelvű, akárcsak a disztribúcióhoz tartozó legtöbb alkalmazás. Minden olyan funkciót tud, amire egy átlagos amatőr felhasználónak szüksége lehet, kezelése egyszerű, könnyedén elsajátítható. Logikai felépítése - egy kivételtől eltekintve - és a menüpontok elnevezései követik a szokásossá vált formákat. Az a bizonyos kivétel a munkaterület, ami nekem elsőre nagyon szokatlan volt: az általam eddig ismert és kipróbált képszerkesztők (Adobe PhotoShop, Corel PhotoPaint, Paint Shop Pro stb.) felépítése azt a szabványszerű elvet követte, hogy a program munkaablaka képezi a munkaterületet, és ezen belül kis ablakokként nyithatók-zárhatók a szerkesztett dokumentumok és a különféle segédablakok, panelek. A GIMP ezzel szemben nem nyit meg külön munkaterületet - mert az lényegében az egész munkaasztal -, hanem három külön kis ablakban nyílik meg. Mindegyik egy-egy vezérlőpanel: az elsőben a fájlműveletek és az eszközválasztók (ecset, színkitöltő, kijelölő, szöveg stb.), a másodikban a rajzeszközök részletes beállításai (pl. az ecset profilja, mérete), a harmadikban pedig a rétegek, színcsatornák és útvonalak kezelésére szolgáló eszközök kaptak helyet. Maga a szerkesztett dokumentum egy negyedik - illetve több kép párhuzamos szerkesztésénél sokadik - ablakban jelenik meg. Ez a programfelépítés - amely egyébként az Apple Macintosht használók számára nem szokatlan - lehetővé teszi akár azt is, hogy ha több képpel manipulálunk egyszerre, akkor a munkaablakokat úgy helyezgessük egyik asztalról a másikra, ahogy épp kedvünk tartja, akár több tucatot is használva belőlük egyszerre. Számomra egyébként ez volt a GIMP egyik legrokonszenvesebb vonása, de ezzel együtt nagy örömömre szolgálna, ha olvasóim közül valaki esetleg tudná a megoldást a Corel PhotoPaint (SuSE) Linux alatti futtatására... (Ha akad ilyen, kérem, írjon az egon.linux@netpiac.hu címre!)

Míg a képszerkesztés tipikusan olyan tevékenység, amely a (8 óra) munka és (8 óra) szórakozás határmezsgyéjén helyezkedik el, a zenehallgatás már kifejezetten szórakozásnak nevezhető (kivéve persze egy zenekritikus esetében). Manapság ha zene, akkor azt hiszem, mindenkinek elsősorban az MP3 jut eszébe. Ha windowsos (elő)életünk során töméntelen mennyiségű MP3-at halmoztunk fel, ennek hallgatásával Linux alatt sem lesz gondunk. Miközben e sorokat írom, épp a Pink Floyd már lassan negyedszázados, de ma is elévülhetetlen remeke, A fal szól (véletlenül annak is slágerré vált dala híres sorával: "hé, tanárok, hagyjátok békén a kölykeinket..."), melynek szerzői jogait kétszer is megvettem: először 1980-ban fekete lemezen, majd sok évvel később CD-n. (Érdekes módon akkor egy kiadó sem jelentkezett, hogy a fekete lemezért cserébe ad CD-t "anyagáron", most viszont az üres CD-be már beépítik annak a zenének az árát is, amelyet majd esetleg rámásol valaki.) Így aztán, azt hiszem, jogomban áll MP3-tömörítést készíteni róla a gépemre, bár másnak kétségtelenül nem másolhatom át.

A SuSE már telepítésekor tucatnyi zenei szoftvert másol a gépünkre, melyek közül a kézikönyv MP3-hallgatásra az XMMS-t ajánlja. A kinézetre és funkcionalitásra egyaránt a Winampra emlékeztető program az MP3 mellett lejátssza a WAV- és OGG-fájlokat is. (Az OGG az MP3-hoz hasonló, de már mérésekkel igazoltan sokkal jobb, szabad forráskódú adatfolyam-formátum, amely többféle codecet is támogat - zenetömörítésre például az OGG Vorbis a legjobb.) Audio-CD hallgatására legmegfelelőbb a KsCD, amely CDDB-támogatással is rendelkezik, azaz lejátszáskor elküldi a CD-lemez azonosító kódját a CDDB-szervernek (persze csak akkor, ha az interneten vagyunk), amely visszaküldi az album címét, előadóját és a számokra vonatkozó adatokat - ha megvannak. Zenei és adat-CD-k írásához a KOnCD és a KreateCD áll rendelkezésre - elvileg mindkét program alkalmas a CD szerkesztésére, image-fájl készítésére és megírására egyaránt, de nekem történetesen ez csak úgy sikerült, hogy a KOnCD-vel tömörítettem, s a KreateCD-vel írtam. A Linuxban éppen az a jó, hogy ha valami nem működik, akkor nem kell megvárnunk - az egyébként mindig megszülető - javítást, vagy fáradságos munkával megkeresnünk a hibát, hanem szinte korlátlanul hozzáférhetők az alternatív lehetőségek - ingyen. A fellelhető szoftverekről és azok használatáról részletes leírásokat találunk a SuSE-kézikönyvben, így több szót erre nem érdemes vesztegetnem.

A zenénél már nehezebb ügy a videók nézegetése, elsősorban a formátumok dzsungelszerű burjánzása miatt. A SuSE-csomag több videolejátszót tartalmaz, de egyetlen olyat sem, amely magában foglalná az összes elterjedtebb formátum lejátszásának lehetőségét. Ilyen - a Windows Media Playerhez hasonlóan - globalitásra törekvő program sokáig nem is létezett, mígnem egy magyar (!) fiatalember bele nem fogott az MPlayer fejlesztésébe. "Az MPlayer egy Linuxon működő videolejátszó (fut sok más Unixon és akár nem x86-os processzorokon is). Le tudja játszani a legtöbb MPEG-, VOB-, AVI-, OGG-, VIVO-, ASF/WMV-, QT/MOV-, FLI-, RM-, NuppelVideo-, yuv4mpeg-, FILM-, RoQ- és PVA-fájlt, s ezekhez felsorakoztat jó néhány natív XAnim-, RealPlayer- és Win32-codecet. Nézhetsz vele VideoCD-t, SVCD-t, DVD-t, 3ivx-et, RealMediát és DivX-et is" - olvashatjuk a program honlapján, a www.mplayerhq.hu címen. A felsorolás már csak azért is figyelemreméltó, mert szerepel benne a DVD, amiről viszont a SuSE dokumentációja - a hivatalos álláspontnak megfelelően - azt írja: "A legtöbb DVD-film másolásvédelmet (CSS) tartalmaz, és jelenleg nincs legális út az adatok dekódolására Linuxon, nyílt forráskódú program segítségével." Miről is van szó? Az ember azt gondolná, a kód feltörése csak a rippelés, azaz a DVD-k illegális átmásolása szempontjából érdekes, hiszen Windows alatt is lehet DVD-t nézni, de ez még nem jelenti azt, hogy másolni/rippelni is lehetne. Csakhogy a Linux lényege a szabad forráskód, azaz minden, ami linuxos, bizonyos értelemben "ellopható", ezért aztán a DVD-gyártók nem adják oda a Linux-fejlesztőknek a DVD-lejátszó megírásához szükséges kódokat, hiszen ezzel rögtön nyilvánosságra is hoznák. Ebből következik, hogy kétféleképpen lehet linuxos DVD-lejátszó szoftvert írni: vagy a titkosítási algoritmus megvásárlásával - amit csak úgy adnának el, ha a vevő garantálná, hogy nem teszi nyilvánossá, ez pedig, ugye, ellentmond a szabad szoftverek alapelvének -, vagy a kód feltörésével. Gondolom, mondanom sem kell, hogy az utóbbi verzió valósult meg: a DVD-titkosítást egy 15 éves norvég diák, Jon Johansen törte fel, akit a hollywoodi filmstúdiók természetesen bepereltek, de épp ez év elején mondta ki a bíróság a felmentő ítéletet. (További információk a www.hirek.com/cikk.prm?id=33080 címen olvashatók.) A DVD tehát a gyakorlatban nézhető Linux alatt is, és ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy legálisan, vagy sem. (Egyvalami biztos: nem találtam olyan DVD-lemezt, amelyre rá lenne írva, hogy Linuxon nem nézhető - ráadásul ha kifizettem a vételárat, jogom van úgy megnézni, ahogy akarom.)

Amennyiben tehát egy többek között DVD-nézésre is alkalmas, univerzális médialejátszót szeretnénk, az MPlayert érdemes telepítenünk. Ez egyúttal kitűnő próbája türelmünknek és linuxos tudásunknak, ugyanis az MPlayer egyelőre csak forrásként érhető el, amiből magunknak kell "lefordítanunk" a működő szoftvert. Ez lényegében olyasmi, mint a telepítés, azzal a különbséggel, hogy nem egy "setup" vagy "install" fájlt futtatunk, hanem magunk másoljuk be a szükséges programfájlokat a megfelelő könyvtárakba, majd ott néhány parancssorban (amit Linux-nyelven inkább parancsértelmezőnek hívnak, és többféle verziója létezik - lásd a kézikönyvet!) kiadott utasítással integráljuk az alkalmazást rendszerünkbe. A fordítás során a program gépünkhöz idomul, figyelembe véve annak hardver- és szoftverjellemzőit. A guruk szerint ez a módszer azért jobb az installálásnál, mert így valóban teljesen optimalizált, testre szabott alkalmazást kapunk, amely a lehető legtöbbet fogja kihozni PC-nkből. Ez viszont már tényleg az a szint, ahová csak a számítógépes érdeklődéssel megáldott felhasználó fog eljutni, de aki eddig tudott követni a Linux-kalandban, az most már ne adja fel!

Az MPlayer telepítéséhez pedig csak egyetlen jó tanáccsal tudok szolgálni, ugyanazzal, amely a program dokumentációjának elején is olvasható a www.mplayerhq.hu/DOCS/Hungarian/documentation.html oldalon: "Ha ez az első találkozásod az MPlayerrel, olvass el mindent innentől egészen az Installálás fejezet végéig, közben kövesd a linkeket." Egyet ígérhetek: nem lesz könnyű. De megéri.

*

NĂŠhĂĄny Ăşjabb link a gyĹąjtemĂŠnybe:

Corel Linux-disztribĂşciĂł ĂŠs linuxos Corel-alkalmazĂĄsok

www.corellinux.com

GIMP-kĂŠzikĂśnyv magyarul

projects.gnome.hu/GUM

MPlayer - univerzĂĄlis mĂŠdialejĂĄtszĂł

www.mplayerhq.hu/homepage

Interjú az MPlayer fejlesztőjével

hup.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=363

Ogle - linuxos DVD-lejĂĄtszĂł

www.dtek.chalmers.se/groups/dvd

Rpmfind.Net - programfordítások (RPM-csomagok), innen az MPlayer több változata is letölthető, de SuSE-hez történetesen nincs

rpmfind.net

Hungarian Unix Portal

hup.hu

Hungarian Unix Portal - fórum kezdő linuxosok számára

hup.hu/modules.php?op=modload&name=Forums&file=viewforum&forum=22

**

Lapzárta után érkezett a hír: a Corel - annak ellenére, hogy korábban nagy erőkkel fogott bele a szabad szoftverek fejlesztésébe, és saját disztribúcióval is jelentkezett - eltávolította a Linux alatt használható termékekkel kapcsolatos weboldalait. A cég egyébként anyagi problémáinak enyhítésére 2000-ben 135 millió dolláros tőkeinjekciót kapott a Microsofttól.

Az informĂĄciĂł forrĂĄsa: www.theage.com.au/articles/2003/02/26/1046064091033.html.