Mivel az internetezés napjainkban még sok tekintetben úri huncutságnak tekinthető, nem véletlen, hogy az iskolai végzettség a "hálójárók" médiafogyasztási szokásait jelentős mértékben nem befolyásolja. Azaz leginkább arról van szó, hogy az internetezők táborához való csatlakozás - legyen szó bármilyen végzettségű emberről - már olyan minőségi ugrást jelent, amely lényegesen csökkenti az amúgy létező médiafogyasztási különbségeket.

Az eltéréseket nem annyira az egyes médiatermékekben kell keresnünk, hanem az összesített médiafogyasztásra szánt időben. Így nem arról beszélhetünk, hogy például a sok tévénézés hatására csökken az újságolvasásra vagy internetezésre fordított idő, hanem ezek többnyire együtt változnak. Ezen belül is a legerősebb kapcsolatot a tévé és a rádió között találjuk, azaz a sok tévénézés leginkább intenzív rádióhallgatással jár együtt, és fordítva. Viszonylag gyengébb a kapcsolat az internetezés és a tévézés, illetve az újságolvasás között.

Az életkornak csupán a tévénézésre és az újságolvasásra van jelentősebb hatása az internetezők tekintetében, azaz az életkor előrehaladtával nő az e két tevékenységre fordított idő. Ilyen jellegű összefüggés nem mutatható ki a rádió és a világháló tekintetében. (Ne feledjük, hogy itt rendszeres internetezőkről van szó.)

Egészen más a helyzet azonban, ha azokat a válaszokat elemezzük, amelyek az internetezők szubjektív vélekedéseire kérdeztek rá, azaz hogy a rendszeres világháló-használat hatására nőtt-e vagy csökkent az egyéb média fogyasztására szánt idő. 40% válaszolt úgy, hogy amióta rendszeresen internetezik, kevesebbet néz tévét, míg 34%-uk kevesebbet olvas újságot. Közel 40% azoknak az aránya, akik úgy válaszoltak, hogy az internetezés hatására nem változott az egyéb médiára fordított idő mértéke. 11% nem jár annyit szórakozni, 8% kevesebb időt tölt a barátaival, sőt 5% azoknak az aránya, akik mindkét választ megjelölték, így számukra a háló rendszeres használata már társas kapcsolataikon is egyértelműen "nyomot hagyott".

Érdekes lehet annak a vizsgálata, hogy ezek a tevékenységek hogyan végezhetők egymással párhuzamosan. Internetezés közben a leggyakoribb (mellék)tevékenység a rádióhallgatás, hiszen majdnem minden második esetben a szörfözés rádiózással egészül ki. Televíziót az internetezéssel egyidejűleg minden ötödik esetben néznek. Alighanem a "legvirtuózabb" médiafogyasztónak a válaszadóknak az a 9%-a bizonyul, aki olykor mind a három tevékenységet egyszerre végzi.

Az interneten megjelenő új szolgáltatásokkal, lehetőségekkel, például az új weboldalakkal kapcsolatos információk forrása természetesen elsősorban maga a világháló. Egyre inkább beszélhetünk azonban az egyes médiafajták közötti munkamegosztásról, azaz az információáramlás hagyományos (offline) módozatai is számos módon befolyásolják az internetezési szokásokat. (Itt elég csupán az elmúlt hónapok valóságshow-ira gondolnunk, amelyek igen intenzíven építettek az internetre és a nyomtatott sajtóra egyaránt. Ez természetesen csupán egy kiragadott példa, más területeken is egyre inkább érvényesülnek az efféle kapcsolódások.) Így az internet mellett a televíziókban és a különböző újságokban megjelenő hirdetések, illetve információk a figyelemfelkeltés legfontosabb forrásai. Ezen a téren kevésbé hatékony a rádió, nagyrészt annak következtében, hogy verbálisan igen nehézkes, illetve az írott médiánál rosszabb hatásfokú az információk átadása.

A kapcsolat fordítva is működik, azaz a döntően egyirányú kommunikációt biztosító hagyományos médiánál a további információgyűjtéssel kapcsolatban immáron mindennapos jelenséggé vált az interneten keresztüli "folytatás". Az adatok is ezt támasztják alá, hiszen az internetezők több mint felével (56%) előfordult már, hogy konkrét, megadott weboldalak hiányában online módon próbált meg pluszinformációkhoz jutni azok után, hogy valamilyen tévében, rádióban, újságban megjelenő információ felkeltette az érdeklődését.

Valószínűleg a hirdetőket pozitívan érinti az a tény, hogy a hazai gyakori internetezők 44%-ával előfordult már, hogy a pluszinformációknak a hálón a hagyományos médiában megjelenő hirdetéssel, reklámmal kapcsolatban nézett utána. Még optimistább a kép, ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy egy weboldal hirdetését a válaszadók kétharmada felkeresi, ha az számára érdekes információkat tartogathat.

Mindezek alapján látható, hogy az internet mint információforrás és szórakozási lehetőség a magyarországi internetezők körében teljes mértékben egyenrangú partnerévé vált a hagyományos médiának. Az internetet rendszeresen használók többsége jól használja ki az információszerzés kombinált - azaz a hagyományos és az online médiát egyaránt igénybe vevő - módjait.

A felmérés alapján nem beszélhetünk egyértelműen arról a jelenségről, hogy az internetezésre fordított idő miatt nagymértékben csökkent volna a hagyományos média fogyasztására szánt idő. Természetesen az idő véges, így az internetezés mennyisége is javarészt más tevékenységek - leginkább a tévé és az újságok - rovására növekedhet, ám az átlagos felhasználók körében (azaz az extrém netfüggőket nem számítva) az online időtöltés többnyire nem csökkentette jelentős mértékben a más médiára fordított időt.

Az internet és a kultúra két módon kapcsolódhat egymáshoz. Az első esetben maga az internet válik a kultúra megjelenítőjévé, míg a második esetben csupán információforrásként kiszolgálja azt. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban elmondható, hogy az adatok alapján napjainkban - részben a szegényes tartalom miatt is - az internet még korántsem nevezhető a kultúra információs bázisának. Talán egyedül a mozi az, amely kilóg a sorból.

Nem meglepő, hogy az egyes településtípusok tekintetében jelentősebb eltérések mutatkoznak az internet és a kultúra kapcsolatában. A budapestiek elsősége, illetve a vidéki városok és falvak hátrányosabb helyzete vitathatatlan, nem feledve persze a számukra rendelkezésre álló kulturális paletta különbségeit sem.

Ha azt nézzük, hogy az internetes információszerzésnek melyek a legjellemzőbb formái a kulturális eseményekkel kapcsolatosan, akkor látható, hogy leginkább a web böngészése és az e-mail a legelterjedtebb. Viszonylag kicsi azoknak az aránya, akik chaten vagy fórumokon keresztül jutnak kultúrával kapcsolatos információkhoz.

A hagyományos média területén továbbra is őrzik vezető pozícióikat a televíziók és az újságok. Az internetezők háromnegyede e két információforrásból szerzi be a kulturális eseményekkel kapcsolatos ismereteit.

Az online információk a konkrét döntéseket legnagyobb arányban a mozi esetében befolyásolják. A válaszadók közel felével előfordult már, hogy az interneten található információk alapján nézett meg egy filmet. Nem nehéz azt sem belátni, hogy ebben a csoportban zömmel 35 éven aluliakat találunk. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Budapest és a vidék egyenlőtlensége ebben a tekintetben elmosódik, azaz a vidéki városok lakói ugyanolyan arányban veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mint a budapestiek. Csupán 14% azoknak az aránya, akikkel még semmilyen kulturális vagy szórakozási lehetőséggel kapcsolatban nem fordult elő az online informálódás.

*

NetMonitor címmel közös kutatássorozatot indított az NRC Piackutató Kft. (NRC) és a Taylor Nelson Sofres Hungary (TNS). 2003 novemberéig 10 különböző témakörben, többek között a gazdaság, az informatika és a telekommunikáció területén végeznek havonta felméréseket. Cikkünk a januári kutatás eredményeit tartalmazza, amely az online és a hagyományos média kapcsolatával foglalkozott.

Az online adatfelvétel 2003. február 10. és 12. között zajlott le a NetPanel.hu oldalon. A több mint 400 érvényes kérdőív adatai a magyarországi internetezőket vizsgálva nem, kor, iskolai végzettség és településtípus alapján reprezentatívnak tekinthetők.