A részvényesek azonban azt látták, hogy a mikrogépek szárnyalnak a piacon, nem beszélve a szaksajtóról, amely direkt hergelte az IBM-et a fölröppentett álhíreivel. Végül az új Mr. Watson úgy döntött, hogy az IBM is be fog szállni ebbe az arénába, de nem a játékgép-színvonalon. Ezzel csak egy probléma volt. Az IBM már korábban megérezte, hogy a nagyszámítógépek korszaka véges, tehát kell foglalkozni kisebb ügyfelek elektronizálásával is. Erre találták ki a System 3x gépcsaládot, amit kifejezetten ügyviteli adminisztráció támogatására konstruáltak, 32 bites processzor technológiával. Hova lehet tehát pozícionálni egy olyan gépet, amiben majd mikroprocesszorok működnek, és nem fogyasztói, hanem professzionális célokat szolgálnak ki? Erre találták ki a PC fogalmát, ami először Professional(!) personal Computer nevet rövidített. Vele olyan feladatok kiszolgálását célozták meg, amelyek egyetlen személyhez kapcsolódnak az ipari és gazdasági élet különféle területein.

A cégen belül az új vezetés pályázatot hirdetett a probléma megoldására. Több pályázat közül dönthettek. A nyertes változat, apróbb korrekciókkal, az IBM életében teljesen szokatlan, forradalmian új koncepciókat vázolt föl. Ezek jelentősége legalább akkora, mint az IBM nagy sikerű 360-as sorozatának a koncepciói, a modularitás és teljes sorozaton át tartott kompatibilitás volt. A PC-knél az IBM lemondott talán a legnagyobb taburól, ami a cég korábbi sikereit meghatározta: nem csak saját gyártásból származó alkatrészekből építkezett. A 13 hónap alatt végrehajtott projekt mindenképpen erre kényszerítette, hisz ezalatt saját mikroprocesszort például biztosan nem tudott volna kihozni. Ennek a döntésnek a legnagyobb nyertesévé, mint tudjuk, az Intel vált, minthogy a szakértők az Intel 8-bites processzorának hatalmas sikere láttán egy új Intel processzort javasoltak motorként. A másik nagy újdonság az volt, hogy az IBM a szoftver készítését is külső cégre bízta. Ezzel, mint azóta szintén tudjuk, a Microsoft fogta meg az Isten lábát. A harmadik, talán a legkülönösebben szokatlan, húzás volt a szakértői javaslatban: közreadták a teljes hardver és szoftver interfészt, hogy a harmadik gyártók azonnal tudjanak hardver- és szoftvereszközöket fejleszteni az új IBM géphez (hasonló kategóriájú húzás talán csak a UNIX forráskódú kiosztása volt). Ez volt mindenesetre az a gyilkos ötlet, ami az IBM megoldását átütő sikerre segítette a piacon, mindmáig. Arra, persze, nem számított az IBM, hogy ezzel a másolatgépek siserehadát szabadítja a szakmára, bár a végén ez is jól sült el.

Nos, az alapszoftver tekintetében a nyertes javaslat szakértői a Microsoftra mutogattak az IBM vezetésnek, minthogy minden korábbi mikrogépben addigra már Bill Gates-féle Microsoft BASIC működött. Hát meg is keresték Billt, aki nem habozott eladni a BASIC-jét. Operációs rendszer gyanánt azonban Gary Kildallra mutogatott, aki az Intel 8080-as gépekre készített, szintén frenetikus sikereket produkált CP/M (Control Program for Monitors, majd később: Microcomputers) operációs rendszer atyja volt. Bill szólt is Garynek, de ő épp Karib-tengeri útra készült. Hiába magyarázta neki Bill, hogy ha az embert a magasságos IBM megkeresi, az olyan, mint amikor az Isten lejön hozzánk. Ne szúrja el! De Gary elszúrta. Amikorra az IBM bejelentette magát, hogy jön, Garry cégénél nem volt otthon senki, aki érdemben tudott volna velük tárgyalni.

Az IBM ezután visszament Bill Gateshez, és Bill még egy esélyt nem adott Garynek. Elvállalta egy operációs rendszer megírását. Ilyen ugyan nem volt a keze ügyében, de Seattle külvárosában sikerült felhajtaniuk a QDOS nevű (Quick and Dirty Operating System - Tim Petterson 4000 sornyi assembly kódját tartalmazó) CP/M-86 utánzatot, az Intel új, 8088-as processzorára, amit az IBM végül a PC processzoraként kiválasztott. Lévén 16/8-bites, ami több, mint a már elterjedt játékgépek 8-bites processzoraiban volt, de kevesebb, mint a System 3x-es sorozatának a 32-bites sínszélessége. Ezzel sikerült a PC-t jó tíz évre beszorítani a 16-bites arénába, hogy ne veszélyeztesse a System 3x piacot. Pedig akkorra már a piacon voltak minimum 16/32-es, sőt, tiszta 32-bites mikroprocesszorok is (Motorola, Nat.Semi). Csoda, tehát, ha ma Bill lazán heverhet a pamlagon a Bill Gates hálószem főoldalán?

Az IBM teljes titoktartást követelt, és egyébként is mindent kikötött. Például azt, hogy a MS-tól átvett szoftvereket megváltoztathatja, beleértve a nevet is. Az első DOS-változat így lett IBM PC DOS 1.0. Különösen azért, mert az IBM az első változat alapos tesztelése során vagy 300 hibát fedezett föl, ezért át is kellett írnia. A Microsoft annyit azért ki tudott harcolni, hogy más név alatt ő is forgalmazhatta saját fejlesztésű PC-s szoftvereit. Ennek a következménye a DOS-t tekintve az volt, hogy további két változata terjedt el a piacon. Amint megszülettek a klón-PC-k, a klóngyártók külön változatot kértek a Microsofttól. Ezt nevezte el a MS OEM változatoknak. Ez a változatszámokra hatott ki (mondjuk, a változat legyen: Vn.mo!). Az első decimális, n, a fő verziószám volt (1-6-ig, bár a 7-es is forgalomban van még). Az m az alverziókat jelentette. A harmadik decimális, az o jelentette az OEM változatszámot, kivéve, a 6. főváltozattól kezdve, amikor az OEM változatok megszűntek, mert a PC-hardver egyre sikeresebb szabványosítása (PC98, PCI, EIDE, AGP, USB, FireWire, PnP, UPnP stb.) ezt lényegében fölöslegessé tette. A MS a saját változatait MS-DOS néven forgalmazta, egészen a Windows 95 megjelenéséig.

Ugyan a Windows 95-ben igenis benne van egy 7-es változatú MS-DOS, ezt a MS már nem volt hajlandó termékként dobozba csomagolni. Jóllehet, Steve Ballmer, még elnökként, egy óvatlan interjúban mondott olyasmit, hogy talán a MS ezt a szűk piaci szegmenst sem hagyhatja ki. Kihagyta. Sőt. A Windows XP és .NET korszak beköszöntével a DOS-kernelnek még az írmagja sem maradt meg, csak néhány szimulált DOS-parancs működik a CMD.COM értelmező alatt, az is inkább az IBM-mel folytatott kakasviadal utolsó emlékeként, OS/2-es logika szerint, amit azután az NT 3.5-be vettek át.

Aztán, ahogy a Microsoft egyre jobban ráállt a Windows vonalra, úgy próbált megszabadulni a kezdeti gyökereket jelentő DOS-tól. Ez most ért a végső stádiumába. Sokan azonban nem akarnak belenyugodni. Ugyanakkor a jelek szerint hiába mondja a cég, hogy további online támogatás nem lesz elérhető, ennek a megvalósítása több, mint lehetetlen. A támogatások fő bástyáját jelentő KB (Knowledge Base) tudásbázis ugyanis szerteszét tele van az MS-DOS kulcsszóval, aminek a konzekvens kiirtása a cikkíró véleménye szerint reménytelen. Legföljebb új témákba nem fog már bekerülni DOS vonatkozású részlet. De akkor ott van a DOS-net gyűrű, amelyen át elérhetők a DOS-hobbisták webhelyei.

Az IBM a PC-t nem feltöltött operációs rendszerrel hozta ki (hisz volt belőle még 16 kbájtos változat is, amiből 12 kbájtot vitt el az első command.com parancsértelmező!). A teljes alapszoftver paletta négy elemből állt: * a Microsoft Basic interpreterből, a ROM-ba égetve, * a PC-DOS 1.0-ból, * a Pascal p-systemből és a CP/M-86-ból, amikor Gary Kildall végre elkészült vele. A vásárló határozhatott arról, hogy mit használ. De, leginkább csak a PC-DOS-hoz kapott programokat, így a többiek alig rúgtak labdába. A ROM BASIC helyett később a QBASIC-et forgalmazta, ami parancssorból volt indítható. Végül a 6.22-es állapotban lezárt MS-DOS-t átvette az IBM, és kigyomlálta a hibáit, kijavította a 2000. évvel kapcsolatos tévedéseit, valamint ki is stafírozta kicsit a hálózati korszaknak megfelelőbben, így lett belőle a PC-DOS2000.

IBM PC-DOS2000-ről egyetlen összefoglaló hálólap található a weben. Az IBM az asztali PC-ktől a szerverekig, majdnem minden modelljéhez adni tud ma is DOS2000 példányt. Az IBM szokásos termékpolitikájának az ismeretében ez nyilván támogatást is jelent, bár lehet, hogy bonyolultabb problémáknál nem ingyenest. Nincs olyan hír, hogy az IBM megszüntetné a forgalmazását és támogatását.

A cikkírónak van egy keserves élménye a Bill Gates hálószemmel kapcsolatban. Meg akarta kérdezni a mágustól, hogyan is volt azzal a Xenix nevű UNIX-változattal, amivel a Microsoft kezdetben a fejlesztéseit megalapozta, és amit később rátett az Intel 286-os alapú IBM AT modellre, de nem kapott választ. Ez miért érdekes a DOS kapcsán? Ha ugyanis a számítástechnika popularizációját az IBM PC és a PC/MS-DOS indította el, akkor a Microsoft Xenix-nek a UNIX-ok popularizációja köszönhető, jóllehet, sokan inkább a SUN-nak adnának pálmát emiatt. Míg azonban a SUN a tudósok elefántcsont-tornyából csak a mérnökkutatók elefántcsont-tornyába húzta át a UNIX-ot, addig a MS Xenix AT változata a hétköznapi ügyviteli zónába hozta le, ami sokkal nagyobb populációt jelentett. Bár a PC-ken alig 10 százalékot tett ki a használata, a PC-k hirtelen megnövekedett száma miatt több Xenix licenszt adtak el, mint amennyi az összes más UNIX-licensz lehetett akkoriban a piacon. És erre a Microsoft méltán lehetne éppen büszke is. Sokan nem ismerik a Microsoft UNIX-os kalandjait, mert érthetetlenül jól titkolja. Át is passzolta a Xenixet az SCO-nak, 20 százaléknyi tulajdonrészért.

Még fontosabb a műszaki fejlődésben játszott szerepe. A Xenix ugyanis nagyon lényeges szerepet töltött be a PC-alapú UNIX-ok kialakulásában, főként a sokkal biztonságosabb üzemeltethetőség folytán (fsck automatikus állományrendszer helyreállító, mint az átütő sikert biztosító rendszergazda segédprogram -- egyfajta 'hall of fame' megoldás). Továbbá, a MS Xenix rákényszerítette az egyedi operációs rendszereket használó gyártókat is, hogy minimum kompatibilisek legyenek a UNIX-okkal. Emellett a MS Xenix közvetlenül megoldotta a DOS-UNIX kapcsolatot is, lévén közös a gyártójuk. Eredetileg még volt olyan elképzelés is a Microsoftnál, hogy a legkisebb PC-khez DOS kell, a közepes modellekhez egyfajta DOSX, a legkövérebbekhez (mai szójárással szerverekhez) pedig a Xenix. Azután Bill meglátta Steve Jobsnál a Mac OS ablakait, és gellert kapott minden elképzelése. Hasonló gellert csak akkor kapott ismét, amikor a világháló jövőképét fölismerte. Ez tart most a .NET stádiumban, de ez már tényleg más történet.

Valamit röviden a DOS korlátairól. A PC hardver fejlődését az MS-DOS lényegében csak az 5.0-s változatig követte. A 6.0-s változat bevezetett egy karakterablakos multiprogramozott környeztet is, de az sem tudja kihasználni a mai hardverek nyalánkságait. Ezek kifejlesztését a Microsoft már másokra hagyta, ha egyáltalán van értelme. Azért a DOS alól működő NTFS állományrendszer nyomozó és mentő szoftverek időnként az NTFS5-ös korszakban is jól jönnek, és vannak is ilyen eszközök. Jellemző továbbá, hogy némely PC-s UNIX-változat telepítése során is rá kell fanyalodni DOS-os eszközökre. De más operációs rendszereknél is jól jönnek. Nem könnyű tehát ettől a kályhától teljesen elrugaszkodni. Ami nem föltétlen nagy eredmény volt a mai szemmel nézve, az a DOS 3.3-as korszakban bevezetett nemzeti karakterkezelés az IBM által definiált kódtáblákkal. Amelyek a logikátlanság olyan fokát hozták be a kódkészletekbe, hogy abból tényleg csak a Windows közel ISO-kompatibilis kódkezelése menti ki a mai informatikát. Nemzeti nyelvkezelés nélkül pedig ma már nincs élet az informatikában. Ugyanakkor a hálózati kor a DOS 3.10-esben bevezetett NETBIOS-al tökéletesen jól indult, ugyancsak gyilkos megoldásként a hálózati rendszerek fejlődését és elterjedését tekintve. Még igen hatékony TCP/IP protokollkezelés, és karakterablakos webböngésző is létezik.

Az itt előadottaknak vélhetően a többsége fedi a valóságot. Mert sok információ ma már csak anekdotikusan érhető el. A lenti hivatkozások közt is szerepel kettő. Nem mindent mondott el a Microsoft birodalom kialakulásáról készült többrészes TV-film sem, úgy érzem. És fokozott sebességgel távoznak közülünk azok, akik még emlékezhetnének. Kár. A történetiség ugyanis sokszor segít megérteni azt, hogy miért olyan irányban fejlődtek a dolgok, mint a megvalósult gyakorlat. Hogy elkerülhessük az egyszer már feladott tévutakat, vagy felül tudjunk bírálni logikusan a korábbi döntéseket, mert például közben a technológiai fejlődés más döntést is megenged stb.

TovĂĄbbra is ajĂĄnlhatĂł tĂĄjĂŠkozĂłdĂĄsul az olvasĂłnak a Bakos-ZsadĂĄnyi: OperĂĄciĂłs rendszerek tankĂśnyv ingyenes online vĂĄltozata.