A Nokiának egy 200 millió szingapúri dolláros (kb. 113,2 USD) szerződése van a szingapúri MobileOne (M1) mobilszolgáltatóval, amely szerint idén július 31-ére le kellett volna szállítania a hálózati berendezéseket és a működtető szoftvert. A dolgok jelenlegi állása szerint ez feltehetően december végéig sikerül. Az M1 vissza is tartotta a Nokiának járó 50 millió SGD kifizetését.

A Nokia Networks szóvivője azzal érvel, hogy a finomhangolás és komplettálás tovább tartott, mint várták.

A hír, miszerint a világ legnagyobb mobiltelefon-gyártója sem tudott megbirkózni a 3G bonyolultságával, azért is érdekes, mert rávilágít a 3G kiforratlanságából eredő rejtett akadályokba, amelyekbe eddig más nagyoknak is beletört a foguk.

A Nokiának már van jól működő 3G referenciahálózata, de Szingapúrban követelmény a kétnormás kézikészülék, amely egyaránt kezeli a GSM hívásokat és UMTS hívásokat, méghozzá a cellák között mozogva is.

Ugyanezzel a gonddal kellet megküzdenie a Hutchisonnak is, amikor Angliában és Olaszországban indította 3G hálózatát. A nagy nehezen működőnek kikiáltott hálózatokat még sokáig kellett "buherálni" a meg-megszakadó kapcsolatok miatt.

A szingapúri problÊma kÊtszeresen is kÊnyelmetlen a Nokia szåmåra, mert, mikÜzben a WCDMA technológia bukdåcsol, a Qualcomm åltal kifejlesztett CDMA 2000 diadalmenetet jår be Ázsiåban. MÊg arról is jÜttek hírek, hogy egy európai szolgåltató is a CDMA 2000-t preferålnå, bår maga a Qualcomm visszalÊpett attól, hogy Európåban próbålkozzÊk.

Bonyolítja a helyzetet, hogy miközben a Qualcomm biztosan uralja a CDMA 2000-t, addig Európában a WCDMA különböző gyártói módosulatai nehezítik a teljes kompatibilitást.