Egy különös művész még különlegesebb ötletének eredménye az a koncertsorozat, mely nem kis sikernek örvend Európában. Egy férfi arra vállalkozott legelsőként tavaly, hogy egy koncertteremben társai és mobiltelefonok segítségével tart koncertet. A siker óriási, az illető hónapok óta sorra járja a kontinens koncerttermeit, hogy mind több emberrel ismertesse meg sajátos mobilszimfóniáját, angol nevén a Telesymphonyt. Ki tudja, lehet, hogy egyszer Budapestre is ellátogat az egyre ismertebb digitális zenészzseni?

A nagyszabású ötlet lényege, hogy koncertelőadásra hívják a mobiltelefon-tulajdonosokat. Ezen a koncerten aztán maguk a koncertlátogatók adják a zenét, illetve egészen pontosan a magukkal hozott hordozható ketyerék, amiket kellően megkoreografált gyakorisággal feltárcsáznak, és ezzel az előre beprogramozott csengőhangokat megszólaltatják. Mivel a készülékek pontos helye a koncertteremben és a készülékek típusa, ezzel együtt tehát a csengőhangok fajtája a szervezők előtt ismert, mert minden számítógépekbe van rögzítve, ezek segítségével indítják meg a hívásokat. A hatás: spontán módon összetákolt zenei különlegesség, igazi absztrakció, ami a produkció létrejöttében fontos szerepet betöltő közönség körében óriási sikert arat. Nem véletlen, hogy nemrégiben Svájcban is megismételték a produkciót, és nem mellékes szempont az sem, hogy a Dialtones-koncertsorozat támogatói között olyan nagy nevek tűnnek fel, mint a Nokia rádiótelefon-gyártó cég, a Siemens, az Ericsson, az osztrák közszolgálati rádió, az ORF, az Ars Electronica Center, mely magát a jövő múzeumaként aposztrofálja, de például a támogatók között találunk egy svájci és egy osztrák GSM-operátort is.

A különleges Dialtones-koncertek azontúl, hogy ráirányítják a figyelmünket az unikális modern zenei alkalmazások eddig még felfedezetlen területére, egyben segítenek rávilágítani a rádiótelefon-használat illemtanának betartására, illetve segítenek szemléltetni, hogy életünkben egyre fontosabb szerepet töltenek be a kommunikációs hálózatok, amelyek nap mint nap összekötnek bennünket, "Föld-lakókat". A csengőhangkoncert mintha tükröt állítana magunk elé, hiszen ugyanúgy lehetünk részesei a füttykoncertnek, mint amikor például a közlekedési járművökön utazva sorra csörrennek meg a telefonok. A különbség csak az, hogy ezúttal kellemesnek és jónak fogjuk találni az összhatást, nem úgy, mint amikor még a fejünk is megfájdul a csilingelő Tell Vilmos-hangtól, vagy amikor hiába nyúlunk a zsebünkben lapuló mobilhoz, mert kiderül, hogy a velünk közlekedő sorstársunk hasonló dallamra beprogramozott készüléke miatt hittük azt, hogy minket keresnek... De térjünk csak vissza magához a "performance"-hoz és az ott alkalmazott technikához!

Ez tehát az első olyan koncert, amelynek kezdetén a karmester nem úgy kezdi előadását, hogy felkéri a kedves közönséget a publikumnál lévő telefonok kikapcsolására, hanem épp azok bekapcsolását kéri. A Dialtones-koncert kisebb-nagyobb előkészületekkel kezdődik, ilyenkor rögzítik a közönségnél lévő készülékek hívószámát egy adatbázisba, melyet a belépőjegy érvényesítése után a publikumnak magának kell megtennie a kihelyezett webterminálok segítségével. Egy ASP és CGI alapokon működő webszerver SQL adatbázisban rögzít minden fontos adatot, amire utána az előadás során szükség lehet. Szintén egy szkript határozza meg, hogy az adott nézőnek a teremben melyik széken kell helyet foglalnia. Ezt követően a készülékükbe a számítógépek segítségével automatikusan betöltik az ülőhelyüknek megfelelő csengőhangot, ehhez az RTTTL (ringtone text transmission language) adatformátumot használja a rendszer, az adattovábbítás SMS-ben történik, majd megkezdődik a telefonkoncert. A Dialtones személyzete egyébként előzetesen több mint száz csengőhangot komponált meg, melyet MIDI formátumból átkonvertálnak RTTTL-be. A linzi előadáson tavaly olyanok is helyet foglaltak a közönségben, akiknek nem vittek magukkal telefont - ők előre beprogramozott kölcsöntelefont kaptak a személyzettől a műsor idejére. (Arról nincs információnk, hogy a koncertet követően volt-e lehetőségük ezen készülékek megvásárlására, de az biztos, hogy a támogatóknak ez remek reklámlehetőség volt arra, hogy bizonyítsák, a telefon nélkül érkezőknek is szükségük lehet egy távbeszélőre.)

A karmester a koncertet számítógép segítségével irányítja, az előadás mintegy fél óráig tart, melynek végén a telefonokkal crescendót adnak. Ilyenkor mintegy 200 mobiltelefon játszik zenét párhuzamosan, amelybe fokozatosan csatlakoznak be a telefonok, először "csak" 60 készülék hangja hallatszik, majd ezt követően a többi is megszólal.

- A mobiltelefon-használók elárasztották a színházakat, a mozikat, szinte minden közösségi helyet megszálltak a különféle csengőhangokat visító készülékek. A rádiótelefonok behatoltak a magánszféránkba is - hangoztatják a koncert szervezői honlapjukon, ahol ezzel indokolták a szimfónia elkészítését: Valamennyi, manapság megtartott koncert kezdetén azt halljuk a szervezőktől, hogy kapcsoljuk ki rádiótelefonjaikat, mi, a Dialtones-sorozat szervezői viszont éppen annak szépségét találtuk meg, hogyan tehetünk széppé egy olyan előadást, ahol a telefonok hangosak és a maguk egyszerű módján szólnak - olvasható a művészek küldetéséről szóló írásban, ahol még az is ott áll, hogy a Dialtones-koncertek azon ritka előadások közé tartoznak, ahol nem beszélgetnek egymás között a publikum tagjai. Ők nem. De a telefonjaik beszélgetnek egymással helyettük is - teszik hozzá.

A koncert ötletgazdája, Golan Levin harmincesztendős fiatalember. Az eseményről készült RealVideo felvételeken jól látható, amint a koncert közben az egyik kólagyártó cég üdítőjét fogyasztja, és akár egy zongorista, az előadás közben folyamatosan a számítógép billentyűi segítségségével adja ki a hangokat. Pontosabban nem ő, hanem a teremben lévő több száz hordozható telefon. Az ismert csengőhangokon túl a háttérben egyébként madárcsicsergés és egyéb, természethez kötődő hangok, valamint például SMS-hangok és vibráló akkumulátor felerősített hangja is hallható. E sorok szerzője még azt is felfedezte, hogy a Nokia telefonokban lévő Snake (kígyó) játék falak közötti mozgatásakor hallható hangja is részét képezi a mobilszimfóniának. A fő szervezőn pedig azt látszik, élvezi, hogy sajátos előadásával hozzájárulhat egy saját digitális kultúra kialakításában.

A Dialtones-koncertsorozat egyik előadásából Magyarországon először sugárzott részleteket múlt hét csütörtök esti adásában a Modem Idők című számítógépes rádióműsor, melynek szerkesztő-műsorvezetője, Szilágyi Árpád, hasonlóan Golan Levinhez, maga is gyakran rukkol ki szokatlan, páratlan ötletekkel műsoraiban. A Golan Levinnel egyidős Szilágyi a Prím Online-nak azt nyilatkozta, azért tartotta fontosnak a kortársa rendkívüli kezdeményezésére megvalósult előadás egy rövid részletének bemutatását, mert nagyon örült annak, hogy végre hangzóanyaga van egy ilyen speciális digitális művészeti kísérletnek.

Arra a kérdésre, hogy szívesen részt venne-e maga is egy ilyen koncerten, az a válasz érkezett, hogy ha lehetősége lenne rá, mindenképpen ott ülne a nézőközönségben saját készülékével. Árpád készülékén természetesen Modem Idők-oplogó díszeleg a szolgáltató nevének megnevezése helyén, hiszen ő is részese annak a világnak, amiben Golan Levin is él.

Most már csak azt várjuk, mikor tart a számítógépes talkshow ismert főguruja Modem Idők csengőhangkoncertet, ahol az előadás modemek füttyszavával és a műsor minden csütörtökön, a Petőfi adón felcsendülő szignáljával végződik... Nem is rossz gondolat - veti közbe a magyar műsorvezető.