Nyolc hónappal ezelőtt jelentették be, hogy az amerikai számítástechnikai ipar két óriása, a Hewlett-Packard (HP) és a Compaq megállapodott egymással: az előbbi 18 milliárd dollárért megvásárolja az utóbbit. A két vállalat egyesült ereje már elég ahhoz, hogy kihívást intézzen a világ legnagyobb számítógép-gyártója, az International Business Machines (IBM) ellen.

A HP története lényegében a kaliforniai Szilícium-völgy legklasszikusabb története: 63 évvel ezelőtt két tehetséges fiatalember, Bill Hewlett és Dave Packard egy garázsban alapította meg a vállalatot, amely az évtizedek során az innovatív képességek kibontakoztatásával a világ leghíresebb cégei közé küzdötte fel magát, neve immár fogalom. A HP mindig híres volt arról, hogy odafigyel alkalmazottaira, törődik velük, szívén viseli sorsukat. Ennek ellentételezéseként, a Hewlett-Packardnál fontos a céghűség.

Fiorina az első női menedzser, aki olyan nagyvállalat élére került, amelyet az Egyesült Államok húsz leghatalmasabb cége közt tartanak számon. A texasi gyökerű asszony, miután ügyesen a fellegekbe küzdötte magát az AT&T ranglétráján, majd sikerrel bevezette az üzleti világba a Lucent Technologies nevű céget, három éven át küzdött, hogy némi "agresszív korszerűséget" ültessen el az addig konokul "családias" szemlélet jegyében vezetett HP-nél. Úgy érezte, hogy ha a cég nem hoz kockázatokat is vállaló döntéseket, akkor előbb-utóbb "elfogy a levegője".

A több tucat részleget négy főrészlegbe vonta össze, és ez önmagában is kiterjedt elbocsátásokhoz vezetett, de tavaly a helyzet a számítástechnikai piac lanyhulása miatt tovább romlott, és ez olyan mérvű létszámleépítést tett szükségessé, amit sokan elképzelhetetlennek gondoltak a "paternalista" hagyományú HP-nél. A bajokat tetézte, hogy kudarcba fulladt Fiorina első nagy terve: a vezérigazgató asszony meg akarta vásárolni a PricewaterhouseCoopers könyvvizsgáló cég tanácsadó üzletágát, de a vételárban nem sikerült megállapodni.

Következett azonban a második nagy terv, amely voltaképpen nem Fiorinának, hanem Michael Capellasnak, a rivális számítógépgyártó Compaq vezérigazgatójának jutott az eszébe. Capellas tavaly júniusban ajánlotta fel Fiorinának, hogy a HP "kérje meg a Compaq kezét". Fiorina elgondolkodott, és arra jutott, hogy ez nagyszerű kilátásokkal kecsegtető érdekházasság lesz.

A felvásárlási tervet szeptember 4-én jelentették be. Hatalmas vihar támadt, a HP-alapítók leszármazottai, akik családi alapon a cég (hirtelen süllyedni kezdő) részvényeinek 18 százalékát ellenőrizték, hevesen tiltakoztak. A dacosan ellenállók táborát Walter Hewlett vezette, akit Fiorina köreiben csak "szórakozott professzorként" emlegetnek.

Az egyesülési tárgyalások végül eredményesen lezajlottak, a vonakodó részvényesek ellenállását sikerült leküzdeni, de Walter Hewlett még egy utolsó kísérletet tett a bíróság előtt. Azzal vádolta meg Fiorinát, hogy félrevezette a részvényeseket, és jogellenesen megvásárolta jóváhagyó szavazatukat. Hogy így történt-e, ennek kiderítése volt a delaware-i bíróság feladata. Carly Fiorina a bíróság előtt hallatlan szenvedélyességgel érvelt a maga igaza mellett, és felháborodottan utasította vissza a vádakat, amelyek lényegében hazugnak mondták őt.

A keddi ítélethozatal a vezérigazgató asszony teljes győzelmét hozta. A bíróság mindenben neki adott igazat, az összeolvadás folytatódhat és teljességgel végbemehet. Most már "csak" annak kell bebizonyosodnia, hogy a Hewlett-Packard és a Compaq házassága valóban üzleti siker. Ha ez így lesz, akkor Fiorina készülődhet a konkurencia-rohamra az IBM ellen.