A klímaváltozás hatásai az ivóvízellátásban is egyre erőteljesebben jelentkeznek: gyakoribbá válnak az árvizek, hosszabbak és forróbbak a nyarak, miközben fokozódik az algásodás is. 

Mindez jelentős terhelést ró a vízbázisokra és az ivóvízrendszerekre, és gyakran nagyobb mennyiségĹą klór alkalmazását teszi szükségessé a fertőtlenítés során. Éppen ezért felértékelődnek a vegyszermentes technológiák, például az ózonos és UV-fényes fertőtlenítés, amelyek más iparágakban – például a gyógyszergyártásban – már régóta bevált megoldások. Erre hívja fel a figyelmet a világ egyik vezető víztechnológiai vállalata, a Xylem szakértője is.

A szélsőséges időjárás egyre gyakoribbá válása új kihívások elé állítja a vízbázisokat. Árvíz idején felszíni szennyeződések és hordalék kerülhet a víznyerő területekre, míg a tartós hőhullámok során felmelegedő vízben gyorsabban szaporodnak a mikroorganizmusok. A nyári algásodás nemcsak esztétikai probléma, hanem toxikus anyagok megjelenésének kockázatát is hordozza. Mindez különösen a vízkezelés egyik legkritikusabb pontját, a fertőtlenítést érinti, hiszen a vízmĹąvek ilyenkor gyakran kénytelenek növelni a klóradagolást, ami több szempontból sem ideális, és alternatív technológiai megoldások alkalmazását teszi indokolttá.

Miért van egyáltalán szükség klórra a csapvízben?

A víz a tisztítótelepet már fertőtlenített állapotban hagyja el, de sok esetben több kilométeres csőhálózaton keresztül jut el a fogyasztókhoz. A vezetékek belső felületén idővel baktériumrétegek, úgynevezett biofilmek alakulhatnak ki, ezért olyan anyagra van szükség, amely a hálózatban is tartós védelmet nyújt a visszafertőződés ellen. Ezt a szerepet a leggyakrabban a klór tölti be.

„A csőhálózatban kialakuló biofilm folyamatos mikrobiológiai kockázatot jelent, ezért a fertőtlenítésnek a teljes vízellátási út során érvényesülnie kell. A klór ebben kulcsszerepet játszik, mivel hosszú távú védelmet biztosít a hálózatban” – mondja Gampel Tamás, a Xylem Water Solutions Hungary értékesítési vezetője.

A klór korlátai és mellékhatásai

Bár a klóros fertőtlenítés hatékony és elterjedt, nem mentes a problémáktól. A klór erős oxidálószer, amely reakcióba léphet a vízben maradó szerves és nitrogéntartalmú anyagokkal, és melléktermékek keletkezhetnek. Ezeket közegészségügyi, szag- és ízproblémák miatt alacsony szinten kell tartani. Minél összetettebb a kiinduló vízminőség, annál nehezebb a fertőtlenítés mellékhatások nélküli megvalósítása. Ráadásul extrém helyzetekben – például árvíz, hőség vagy algásodás idején – a klóradagolást növelni kell. Ez ugyan nem veszélyes, de kedvezőbb megoldás, ha minél kevesebb idegen anyag kerül a vízbe.

„A klór továbbra is nélkülözhetetlen, biztonságos és bevált fertőtlenítőszer, ugyanakkor egyre fontosabb, hogy más technológiákkal is támogassuk a folyamatot. A cél nemcsak a biztonság, hanem a mellékhatások minimalizálása is. A modern vízkezelés egyik iránya a vegyszermentes fertőtlenítés, amelyben az ózon és az UV-fény egyre nagyobb szerepet kap” – hangsúlyozza Gampel Tamás.

Jelentősen csökkenthető a klórfelhasználás

Az ózon természetes eredetĹą, rendkívül erős oxidálószer, amely elpusztítja a baktériumokat, lebontja a szerves szennyeződéseket, valamint oxidálja a vasat és a mangánt, ezzel javítva a víz esztétikai minőségét. Megfelelő dózisban mikroszennyezőket – például gyógyszermaradványokat – is képes semlegesíteni. Gyors reakciója miatt nem hagy tartós melléktermékeket, és nem okoz szag- vagy ízproblémákat.

Az UV-fény a mikroorganizmusok DNS-ét károsítja, így azok nem tudnak tovább szaporodni. A módszer legnagyobb előnye, hogy nem juttat idegen anyagot a vízbe. Magyarországon is több vízmĹą alkalmazza már ezeket a technológiákat, a főváros vízellátásában pedig mind az ózonos, mind az UV-alapú fertőtlenítés jelen van.

„A vízmĹąvek számára ma már nemcsak a hatékonyság számít, hanem az is, hogy egy megoldás milyen hosszú távú környezeti terheléssel jár. Az ózon és az UV csökkenti a kémiai beavatkozás mértékét, miközben magas szintĹą mikrobiológiai biztonságot nyújt. A klór továbbra is fontos szerepet tölt be, de ezekkel a technológiákkal akár nagyságrenddel is mérsékelhető a felhasznált mennyiség” – mondja Gampel Tamás, hozzátéve, hogy a jövő a kombinált rendszereké, ahol az ózon vagy az UV végzi az elsődleges fertőtlenítést, majd kis dózisú klór biztosítja a hálózati védelmet.

Miért nem terjedtek el szélesebb körben?

Az ózonos és UV-alapú fertőtlenítés az élelmiszer- és gyógyszeriparban már régóta bevett gyakorlat, a víziközmĹąvek területén azonban még kevésbé elterjedt. Ennek egyik oka a magas beruházási költség, de az üzemeltetés is jelentős tényező: a rendszerek villamos energiát igényelnek, az UV-lámpákat pedig idővel cserélni kell, mivel csökken a fényerejük és a hatásfokuk.

„Ezek a költségek nem látványosak, de egy vízmĹą mĹąködésében komoly szerepet játszanak. Társadalmi szinten azonban kívánatos lenne a technológiák szélesebb körĹą alkalmazása, mert csökkenthető lenne a melléktermékek kockázata. A haszon azonban nem közvetlenül a vízmĹąvek költségvetésében jelentkezik, miközben a beruházást és az üzemeltetést nekik kell finanszírozniuk” – mutat rá Gampel Tamás.

English Summary

Climate change is increasingly affecting drinking water systems through more frequent floods, heatwaves, and algal blooms, which raise the need for disinfection and often lead to higher chlorine use. While chlorine is essential to prevent recontamination in distribution networks, it can react with organic matter and form unwanted by-products, making alternative solutions more attractive. Non-chemical technologies such as ozone and UV disinfection are gaining importance, as they effectively inactivate microorganisms without adding substances to the water. These methods can significantly reduce chlorine demand when used in combination, improving both water quality and environmental performance. However, high investment and operating costs still limit their widespread adoption in the water sector.