ABS, sávtartó asszisztens, fáradtságfigyelő, automatikus vészfékezés, holttérfigyelés – ma már számos intelligens technológia támogatja a biztonságosabb közlekedést az autókban. Van, aki teljes mértékben kihasználja ezeket a rendszereket, míg mások még a kötelező ABS-t is szívesen kikapcsolnák. 

De mennyire támaszkodhatunk rájuk valójában, különösen télen, jeges és havas utakon? Ezekre a kérdésekre Németh Balázs, a HUN-REN SZTAKI Rendszer- és Irányításelméleti Kutatólaboratóriumának (SCL) tudományos tanácsadója ad választ.

A téli közlekedés nemcsak az autósok, hanem az intelligens jármĹąirányítási rendszerek számára is komoly próbatétel. A csökkent tapadás, a gyorsan változó súrlódási viszonyok és a romló érzékelési körülmények olyan helyzetet teremtenek, ahol a legfejlettebb technológiák és algoritmusok is a fizika szigorú határaival találják szembe magukat.

Bízhatunk-e télen az autónkban?

A jármĹądinamika egyik legkritikusabb eleme a kerék és az útfelület közötti kapcsolat. Eső, hó vagy jég hatására az erőátvitel kiszámíthatatlanná válhat, ami könnyen alul- vagy túlkormányzottsághoz vezet. Egy intelligens vezérlőrendszernek ezekhez a nehezen előre jelezhető, mégis kulcsfontosságú változásokhoz kell alkalmazkodnia – ráadásul nem egyetlen tipikus helyzetben, hanem szinte végtelen számú lehetséges forgalmi szituációban.

A HUN-REN SZTAKI SCL kutatói ezért a valós szenzoradatok digitális „elrontásával” szimulálják például a havazást, az útfelület jegesedését vagy a látási viszonyok romlását. Így olyan ritka vagy szélsőséges helyzetek is biztonságosan vizsgálhatók, amelyek a valóságban nehezen vagy csak jelentős költségek árán lennének előidézhetők. Ez a módszer egyszerre növeli a fejlesztések megbízhatóságát, és csökkenti az MI-alapú jármĹąirányítási rendszerek tesztelésének kockázatát és költségeit.

A szimulációk ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy az intelligens rendszerek döntései nagymértékben attól függenek, mennyire pontos képet kapnak a környezetükről. Kedvezőtlen téli időjárás esetén egyetlen szenzor könnyen hibázhat, ezért ilyenkor különösen fontossá válik a szenzorfúzió: többféle érzékelő – például kamera, radar és LiDAR – együttmĹąködése, amely segít kiküszöbölni az egyes szenzorok gyengeségeit.

Bár az intelligens irányítórendszerek számos biztonsági tartalékkal dolgoznak, nem szabad megfeledkezni a fizikai korlátokról sem. Ha egy csúszós útfelületen az autó elveszíti a tapadását, a stabilitásvesztés kockázata jelentősen megnő. A jövő tanuló algoritmusokon alapuló irányítási megoldásai bizonyos mértékig ezen is képesek lehetnek javítani, de csodát ezek sem tehetnek.

Az autók közös tudása

Téli körülmények között a közlekedés biztonsága gyakran azon múlik, mi vár ránk néhány kilométerrel arrébb vagy a következő kanyar után. Egy hirtelen lefagyott útszakasz vagy frissen lehullott hó olyan veszélyt jelenthet, amelyet egyetlen jármĹą szenzorai csak késve, vagy egyáltalán nem észlelnek. Minél több információ áll rendelkezésünkre az időjárásról, az útviszonyokról és a többi közlekedőről, annál biztonságosabban vezethetünk.

Ez az intelligens vezetéstámogató rendszerekre is igaz: hatékony mĹąködésükhöz nemcsak saját érzékelőik adataira, hanem más jármĹąvek tapasztalataira is szükség lehet. Ezek az információk akár egy közös, felhőalapú rendszerben is összekapcsolhatók, ami lehetővé tenné, hogy a navigációs rendszerek valós idejĹą, részletes előrejelzéseket adjanak a várható útviszonyokról.

Bár ez ma még elsősorban kutatás-fejlesztési projektekben jelenik meg, a jövőben kulcsszerepe lehet az önvezető és részben önvezető jármĹąvek együttmĹąködésében. Elképzelhető például, hogy az autók egy hirtelen hóesés során „közösen” határozzák meg az optimális követési távolságot a lehető legbiztonságosabb és leghatékonyabb haladás érdekében.

„Az intelligens rendszerek akkor válnak igazán hasznossá, amikor a jármĹą már részben önvezető, és képes ezeket az adatokat valós időben értelmezni és figyelembe venni” – emeli ki Németh Balázs. – „Különösen fontos, hogy a rendszer ne csak javaslatokat tegyen, hanem meg is indokolja azokat. Ha az autó elmagyarázza, miért veszélyes egy adott útszakasz, a sofőr nagyobb eséllyel fogadja el a tanácsát.”

A technológia társ, nem csodaszer

„A vezetéstámogató rendszerekhez való viszonyulás gyakran két véglet között mozog: egyesek túlzottan bíznak bennük, mások teljesen elutasítják őket” – mondja Németh Balázs. Szerinte ezek a megoldások jelentősen növelhetik a közlekedés biztonságát, de csak akkor, ha a sofőrök tisztában vannak a korlátaikkal, és partnerként tekintenek rájuk.

Havas, jeges utakon a legmodernebb technológia mellett is elengedhetetlen a fokozott óvatosság, ugyanakkor érdemes bízni azokban a rendszerekben, amelyeket több millió kilométernyi tesztelés során finomítottak. Ha például az első kerekek elveszítik a tapadásukat, az autó a tervezettnél nagyobb ívben fordulhat, ám az olyan vészhelyzeti megoldások, mint az ABS, nemcsak a fékutat csökkentik, hanem a kormányozhatóság megőrzésében is segítenek.

Merre tart a fejlődés?

A szakember szerint a következő évtizedben egyre nagyobb szerepet kaphatnak az útviszonyokhoz igazodó sebességajánló rendszerek, valamint a valós idejĹą meteorológiai adatokon alapuló közlekedési tanácsok. Ezek a fejlesztések várhatóan nem a személyautókban jelennek meg először, hanem zárt, jól kontrollálható rendszerekben, például hókotró jármĹąvek esetében. Ezek jellemzően központilag üzemeltetett flották, ahol a magasabb jármĹąérték indokolja a drágább, pontosabb szenzorok és kommunikációs eszközök alkalmazását, így ideális tesztkörnyezetet biztosítanak az együttmĹąködő irányítási megoldások számára.

Egy dolog biztos: a jövő intelligens jármĹąvei nem elszigetelten mĹąködnek majd. A valós idejĹą kommunikáció lehetővé teszi, hogy az autók megosszák egymással a veszélyes útszakaszokra vonatkozó információkat – ami különösen télen válhat kulcsfontosságúvá a balesetek megelőzésében.

English Summary

Modern vehicles are equipped with a growing range of intelligent driver assistance systems designed to improve road safety, yet their effectiveness is strongly challenged by winter conditions. Snow, ice, reduced traction, and limited sensor visibility expose the physical limits of both vehicle dynamics and automated control systems. Researchers at HUN-REN SZTAKI study these challenges using advanced simulations that model degraded sensor data and extreme weather scenarios to improve system robustness. The article highlights the importance of sensor fusion and vehicle-to-vehicle data sharing in enhancing safety beyond what a single car can perceive. While intelligent systems can significantly support drivers, they are not a substitute for cautious driving and an understanding of their limitations—especially in winter.