Nagyon szomorúan értesültemMarina von Neumann Whitman (1935-2025) haláláról.
2013-ban volt alkalmam személyesen találkozni Vele, az általa fentebb említett konferencián, amely egyben a Neumann Társaság - NJSZT Informatika Történeti Kiállításának - és a Neumann családja által adott relikviákat felvonultató emlékszobának - az ünnepélyes megnyitója is volt, a Szent-Györgyi Albert Agóraban. Alföldi István, az NJSZT akkori igazgatója hívta meg - és az ország és a tudományos élet vezetőivel is találkozott, felhívva a figyelmet édesapja, Neumann János életművére - és a nemzeti informatikai múzeum fontosságára. Ezzel is segített az ügyünkön...
"A Neumann János Számítógéptudományi Társaság szegedi konferenciáján arról beszéltem, hogy apám a saját szakterületén nem bizonyult jó prófétának. Azt hitte, hogy a számítógépet elsősorban a tudományban – például időjárás-előrejelzésre – és katonai célra fogják használni. Nagyon meglepődne, ha tudná, hogy a fejlett világ majd minden otthonában van ma már számítógép. Azon viszont mulatna, ha arról hallana, hogy a számítógépes játékok megrontják a fiatalokat. 1955-ben a Fortune folyóiratban írott cikkében elképzelhetőnek tartotta, hogy az emberiség még 1980 előtt elpusztítja önmagát. Ez szerencsére nem következett be, de sokat teszünk azért, hogy a jóslat beteljesüljön. Sokak szerint apám pesszimista volt, szerintem realista, mert tisztában volt az emberiség gyöngéivel."
(Idézet forrása a Lovász Lászlóval készült páros interjú: https://itf.njszt.hu/wp-content/uploads/2021/02/egy_marslako_-lanya_es_egy_kesei_marslako.pdf)
Szerettem a mítoszteremtést nélkülöző, egyenes őszinteséget és árnyalt humort, ahogy az Édesapjáról beszélt és írt. A Marslakó lánya - ez a memoárja címe. Ez volt az öröksége. A nagy "realista optimista" és világformáló matematikai géniusz alakja meghatározó volt, de közgazdászként, erős értelmiségi nőként, amerikai elnöki tanácsadóként Marina saját jogon is híres és megbecsült lett. Egy jelentős személyiség, aki ugyanakkor ápolta a szülői örökséget.
A múzeumunk megnyitóján mesélt Neumann János személyisége kettősségéről is, hisz a matematikai elméletek elmélyült kutatója egyben a tettek embere is volt. Marina életét is végigkísérték kettősségek, vívódások és sikerek.
Memoárja legmegrázóbb részei a már nagybeteg édesapjával való kapcsolatáról szólnak. Neumann maximalista volt vele szemben – ahogy mindenkivel szemben erkölcsi elvárása volt, hogy intellektuális képességeit minél teljesebben kamatoztassa -, s élete alkonyán csalódott a lányában, mert Marina nem fogadta meg tanácsnál is erősebb intését, hogy ne házasodjon meg korán.
A Marslakó lányát egész életében kísértette apja árnyéka, az, hogy a haldokló apával szembeszállt. Könyve nemcsak a saját életútja, de egy megható, személyes emlékmű az édesapjának is. Az apának, aki nemcsak matematikai zseni volt, de egy végtelenül különleges személyiség is. Szeretetét érezte lánya is, a konfliktust köztük csak az okozta, hogy nagyon féltette Marinát attól, hogy az ötvenes évek fiatalasszonyainak háziasszony sorsa várhat rá, hogy a korai családalapítás akadályozhatja tehetsége kibontakoztatásában.
De a pályáján végigtekintve megnyugvást talál, így szólítja meg édesapját:
„…Azt tettem, amit én akartam, végül mégis az lett, amit te akartál.”
A Marslakó lánya a saját pályáján sikeres, önálló személyiséggé érett, s mellette egy életre szóló házasság, egy szép család lett döntése eredménye. Nyugodjon békében!
A kis képeken fentről:
- Az ITK - ajovomultja.hu - megnyitóján.
- Az első magyar Neumann-elvű számítógép, az M-3 egyik építőjével, Domolki Bálint matematikussal
- Kroó Norberttel és Alföldi Istvánnal, a Szegedi Katicabogár kibernetikai állatmodell mellett
- Novák Tamással, az amerikai magyar Neumann 120 események szervezőjével, 2023-ban. Az NJSZT #neumann120 évét is köszöntötte
A nagy képen: APA ÉS LÁNYA. Újra együtt...
