Az utóbbi száz évben jelentősen megváltoztak a hatékony tanulásról, a tartós tudásról vallott nézetek, hiszen évről évre egyre többet tudunk a tanulási folyamatról. Vajon hogyan lehet hozzájárulni, hogy az egyetemi hallgatók minél hatékonyabban sajátítsák el a matematikai ismereteket. A MATE-n folyamatosan keresik azokat a módszereket, melyek segítségével minél érthetőbben és élvezhetőbben lehet átadni a szükséges ismereteket a hallgatóknak.

Dékány Kornélia Éva, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) matematika oktatója három módszer alkalmazását vezette be. Az első a játékosítás, amelynek lényege, hogy a különböző játékokra jellemző elemek (kíváncsiság, szocializálás vágya, tudásvágy kielégítése, kutatási vágy és a tervezés igénye, teljesítényre való törekvés, feszültségigény, versenyszellem, szereplési és elismerés utáni vágy) az új ismeretanyagra is átvihetők. „A játékelemek egyrészt ösztöneinkhez, másrészt a környezet igényeihez kötődnek és sokféle módon átszövik a játékot, kiegészítik egymást” – hangsúlyozza a módszer előnyeit a MATE oktatója. Ez a fajta módszer ösztönzi a hallgatót, hogy a matematikai fogalmakat, eljárásokat új formában – akár a régi tartalmakat is – játékosan sajátítsa el.  

A játékosításra jellemző példák a különböző csoportos tevékenységek, mint a kártyajátékok és társasjátékok, melyek közül a Memóriajáték, a Hatökör kártyajáték vagy a Ki nevet a végén? a legismertebbek. A Memóriajáték során azonos értékĹą, különböző alakban megadott matematikai kifejezéseket kell összepárosítani, míg a Hatökör elnevezésĹą játéknál 1-től 66-ig minden egyes természetes szám helyett olyan mĹąvelet szerepel, amelynek eredménye az adott szám. A Ki nevet a végén? játéknál – az eredeti játék szabályaihoz hasonlóan – a helyes válaszért jutalomlépés jár, a pozitív megerősítés elvének alapján. „Lényeges információ, hogy a játékosítás alkalmazásával nem végzünk el kevesebbet a tervezett tananyagból, a matematikai témákkal oldott légkörben, aktívan, jókedvvel találkoznak a hallgatók. Mindezeknek köszönhetően elmondható, hogy a matematikai kompetenciák fejlődése mellett fejlődött a hallgatók kommunikációs- és szociális készsége is.” 

Freepik 

A másik nagy csoportot a kooperatív tanulási technikák alkotják. A kooperatív csoportmunka keretében a tanulók együttes munkát végeznek, így egyaránt felelősek egymás tanulási eredményeiért és a sajátjukért. A módszer nagy előnye, hogy sok lehetőséget ad a tanulók egymás közötti kommunikációjára, egymás segítésére. A MATE oktatója részletesen kidolgozta az egyes technikák alkalmazhatóságát az egyes anyagrészekre, valamint elkészítette a szükséges segédeszközöket is. A módszer elemei voltak a Körforgás elnevezésĹą feladat, amelynek célja az ismerkedés, kötetlen beszélgetés. Tapasztalatok alapján 20 perc elegendő volt ahhoz, hogy a csoportban párbeszédek alakuljanak ki, ugyanakkor nem vált unalmassá a játék. A kooperatív tanulási módszerek csoportjába sorolható a Villám-randi, amelynek lényege, hogy a hallgató először leírás segítségével érti meg egy feladat megoldását, majd azt elmagyarázza társának, aki az ő magyarázata alapján érti meg a feladat megoldását és így tovább. A Sorbarakás nevĹą feladatot olyan anyagrésznél érdemes alkalmazni, ahol fontos a lépések sorrendje.

A MATE oktatója összehasonlította a Matematika I. tárgyban a félév során szerzett összpontszám alapján a csoportban járó hallgatók átlagát az évfolyam átlagával. Az eredmény szerint a vizsgált csoport átlageredménye 61%, míg az évfolyamé 39% volt. A kooperatív módszer alkalmazása tehát a tanulmányi előmenetel szempontjából is hasznos volt. 

A harmadik nagy csoport az előhívásos tanulás. „Arra törekszünk, hogy az elsajátított ismereteket és eljárásokat tároljuk és szükség szerint előhívjuk, felidézzük és valamilyen formában felhasználjuk”. Számos kutató úgy véli, hogy az ismeretek előhívása (teszt, feleltetés, dolgozat, vizsga) nem kárba veszett idő, hanem a tanulás eszköze. Az ismételt felidézés erősíti a memóriát. Egy adott ismeret, illetve eljárás reprezentációja azokat a környezeti elemeket is tartalmazza, amelyek között a tanulás megvalósult. Tehát, ha a tanulás és az előhívás ugyanabban a kontextusban valósul meg (akár érzelmi, akár fizikai állapotra gondolunk), akkor lényegesen jobb előhívási teljesítményhez vezet. 

Az előhívásos tanulási módszer három eleme az óravégi számonkérés, az egy héten belül elkészítendő házi feladat, illetve a következő óra eleji célzott ismétlés. A jól időzített előhívás megakadályozza a téves információ rögzítését, korrigálja azt a tudáshálóban. A teszteléssel a tanár a fontos momentumokra (feltételek, kivételek, lényegesebb tulajdonságok) irányíthatja a diákok figyelmét.