Az utóbbi időben a pénzügyi bĹąnözés elleni küzdelem jövőbeli keretrendszerének alapjaként, az információ-vezérelt kockázatkezelés kiemelten fontossá vált. A hagyományos kockázatkezelési módszerek elavultak, nem megfelelő eredményt hoznak és így komoly kockázatokat jelentenek a szervezeteknek – állapítja meg a Deloitte friss tanulmánya.

A kockázatértékelés kulcsfontosságú eszköz, amelynek a pénzügyi szolgáltató intézmények pénzügyi bĹąnözés elleni kontrollkeretrendszerének középpontjában kell állnia. A kockázatértékelést azonban gyakran csak a szabályozás által vezérelt gyakorlatnak tekintik, amelynek eredménye az intézményt fenyegető pénzügyi bĹąncselekményekkel kapcsolatos sebezhetőségek általános értékelése.

HorvĂĄth Csaba

„Az általános értékelések eredményei azonban csak korlátozottan nyújtanak olyan használható információt, amely lehetővé tenné a pénzügyi bĹąnözés elleni kontrollok megfelelő finomhangolását. Mivel a pénzügyi bĹąnözéssel kapcsolatos fenyegetések folyamatosan változnak és egyre összetettebbé válnak, ezt a megközelítést tovább kell fejleszteni” – mondta Horváth Csaba a Deloitte Pénzügyi BĹąnözéssel foglalkozó csapatának szakértője.

A kockázatértékeléseknél jellemzően több korlátozó tényező is van. Az egyik ilyen, hogy a fenyegetésekről szóló információk elavultak, illetve nem elég részletesek és pontosak ahhoz, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak. Ez azt eredményezi, hogy a szervezetet fenyegető pénzügyi bĹąnözési kockázatok pontos azonosítása, értékelése és rangsorolása nem eléggé specifikus. Ráadásul nem lehet megállapítani, hogy a fenyegetések az intézmény ügyfelei, földrajzi érintettsége és termékei szempontjából relevánsak-e. Felmerül még az azonosított kockázatok és fenyegetések egyértelmĹą és megfelelő időben történő összekapcsolásának hiánya is. További problémát jelent, hogy a dokumentáció statikus, csak évente vagy félévente kerül frissítésre, és ebből kifolyólag jelentős az időeltolódás a kockázatértékelést befolyásoló változások és az ellenőrzési keretrendszer finomhangolása között. A még széleskörĹąen alkalmazott manuális folyamatok nem az aktuális képet tükrözik, így a kockázatokat nem következetesen számszerĹąsítik, illetve nem dinamikusan mérik relatív valószínĹąség és hatás alapján.

Nem meglepő, hogy a szabályozói elvárások is változnak. Az elmúlt években a szabályozói ellenőrzések egyre nagyobb hangsúlyt fektettek annak értékelésére, hogy a kockázatértékelés mennyire ismeri fel a pénzügyi intézményt fenyegető konkrét veszélyeket, és mennyire hatékonyan értékeli az alapul szolgáló, kockázatcsökkentő kontrollokat. Mindkettő fontos szerepet játszik a kockázatalapú megközelítés megvalósításában, de szabályozó által történő kikényszerítésre is láthatunk példát. 

A kockázatértékelés és a ellenőrzési moduláció dinamikusabb és integráltabb megközelítésének elfogadása, kulcsfontosságú a kockázatértékelések korlátainak kezeléséhez, és a változó szabályozási elvárásoknak való megfeleléshez. A változás lehet fokozatos, míg a konkrét megoldások az egyes pénzügyi szolgáltatóknál eltérőek ágazat, érettség, termék és ügyfélkör alapján. A Deloitte szakértői szerint több területen is szükség lesz változtatásokra:

A proaktív kockázatértékelési megközelítésre való áttérés egyesíti a belső forrásokból származó információkat a nyílt forrásból származó, ill., a köz- és magánszféra közötti információmegosztó platformokon elérhető információkkal. Ezen túlmenően a magánszférán belüli információmegosztási funkciók fejlesztése és használata kulcsfontosságú a mindenkor jelenlévő kockázatok folyamatos értékelése és a szervezetet fenyegető konkrét veszélyek azonosítása szempontjából. Kritikus fontosságú ebben a pénzügyi információs egység szerepe.

Egy továbbfejlesztett módszertan bevezetése a fenyegetések változó környezetének kezelésére. Ez magában foglalja az eredendő kockázat értékelését és számszerĹąsítését, valamint a jelenlegi kontrollok és azok hatékonyságának értékelését, a fennmaradó kockázat dokumentálása céljából – ahol lehetséges, ott kvantitatív mérések alkalmazásával.

A kockázatértékelés nagyobb mértékĹą integrálása a kontrollkeretrendszerhez közvetlenül kapcsolt dinamikus értékeken keresztül. Például dinamikus kapcsolódás az ügyfél átvilágítási pontszámához vagy az integrált nyomon követésben és szegmentálásban használt pontozáshoz annak érdekében, hogy a kockázatok változásakor felgyorsítsuk az újraértékelés folyamatát. Ez segít csökkenteni a kockázatok kezelésével és a változásokra való reagálással kapcsolatos (gyakran jelentős) költségeket.

Nagyobb pénzügyi intézmények esetében a kockázatértékelést és a kontroll könyvtárat olyan megfelelő platformon kell megvalósítani, amely közvetlenül integrálható a kontrollkörnyezetbe, és bizonyíthatóan teszi láthatóvá a kockázatokat és a kontrollokat. A változtatásoknak több pozitív hatása is van: lehetővé válik a hatóság, vagy más érdekelt felek felé annak bizonyítása, hogy a kockázatalapú módszer sikeresen be lett vezetve, mely jobb kontrolltervezést, menedzsmentet és versenyelőnyt eredményez.

S. Nagy Krisztina

„A kifinomult, proaktív és információ-vezérelt kockázatkezelés képes azonosítani a pénzügyi bĹąnözés eltérő formákat öltő kockázatait. Dinamikusan finomhangolja a legmagasabb prioritású kockázatmérséklő kontrollokat, ezzel pedig lehetővé teszi a nem kritikus területek erőforrásfelhasználásának csökkentését. A kockázatértékelési és kontrollkeretrendszer fejlődése alapvető fontosságú a pénzügyi bĹąnözéssel szembeni jövőbeli hatékony fellépéshez, de további változtatások is szükségesek lesznek. Ilyen a jelenleg alkalmazott átvilágítási módszernek egy dinamikusabb ügyféléletciklus-menedzsmentet elősegítőre történő megváltoztatása, és a pénzügyi mĹąveletek megfigyelési szabályozásának egyszerĹąsítése és racionalizálása.” – emelte ki S. Nagy Krisztina, a Deloitte Kockázatkezelési Tanácsadás Vezető Partnere.