Legfeljebb fél évre látnak előre a 18-21 évesek, 40 ezer amatőr manga- és animerajzoló van Magyarországon, és a fiatalok gyakran már két videót futtatnak egyszerre – ezek is kiderültek azon a nemzetközi konferencián, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing- és Kommunikációtudományi Intézete és az Ifjúságkutató Intézet szervezett szeptember 7-én és 8-án.

Tönkreteszi-e a sok képernyő előtt töltött idő a gyerekek memóriáját, figyelmét? Hogyan lehet elérni, hogy a serdülők és a fiatal felnőttek érdeklődjenek a kulturális értékek iránt? Milyen hatással volt a Covid a fiatalokra, mennyire tudtak túllépni a járvány okozta problémákon? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Clout Culture: Ifjúsági kultúrák a változó társadalmakban címĹą konferencia résztvevői. A „prolongált fiatalság” jegyében sok kutatásban már 39 éves korig számít fiatalnak az ember. „Fontos tudnunk, mik az ifjúság motivációi, mivé akarnak válni a fiatalok, hiszen az elmúlt évtizedekben megtanultuk, hogy az ifjúság a társadalom legfontosabb része” – e szavakkal köszöntötte Gyulavári Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem Marketing- és Kommunikációtudományi intézetének vezetője a megjelenteket. 

„A kultúrakutatás aktuális kérdései” címet viselő panelbeszélgetésben Benczes Réka, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány tanszékének professzora elmondta, kevés az új kutatás ezen a területen. Hozzátette: számára fontos kérdés, hogyan tudja az egyetemi hallgatók figyelmét fenntartani. „Fiatal kollégáim ragyogóak ebben a mĹąfajban, több vizualizációt alkalmaznak, és az egyetemi oktatást olyan interaktívvá tesszük, amennyire csak lehetséges” – mondta. Benczes elsősorban azzal foglalkozik kutatásaiban, hogyan hat az életünkre, a társadalomra a nyelv, hiszen a szavak előítéleteket is rögzíthetnek. Példaként mondta a bachelor és a spinster szót – az agglegény szóhoz mindenki a bölcsességet társítja, míg a vénkisasszony pejoratív kicsengésĹą: valószínĹąleg nem jól néz ki, aki vénlány maradt. „A nyelv hordozza a sztereotípiákat és ezek a sztereotípiák rögzülnek” – hangsúlyozta. 

Legfeljebb fél évre lát előre ez a korosztály

A konferencia külön részt szentelt PhD-hallgatók munkáinak, akik egy-egy álló táblára nyomtatták ki saját, az ifjúsággal kapcsolatos kutatásaik témáját, fontosabb eredményeit, és a konferencia résztvevői szabadon kérdezhettek a hallgatóktól. Admilson Veloso da Silva (Corvinus) a fiatalok Instagramra kitett posztjait vizsgálta, hogyan mutatják be a felhasználók önmagukat, milyen környezetben. A leggyakoribb fotók egy utazásról szólnak, vagy egyszerĹąen csak pózolnak a kamera előtt, sétálnak, vagy épp egy fesztiválon tartózkodik valaki. 

Rédai Virág Patrícia (Corvinus) például azt kutatta, a Z generáción belüli szubgenerációkban hogyan lehet a munkáltatót és a munkavállalót közelebb hozni egymáshoz. 156 megkérdezett fiatal és 6 fókuszcsoportos beszélgetés után megtalálta a választ arra, miért van az, hogy ez a generáció gyakran vált munkahelyet, a HR-esek pedig panaszkodnak, nem tudják, mivel lehet közelebb hozni a céget a fiatalokhoz. „Észrevettem, hogy itt 2 különböző csapatra kell bontanom a generációt és a Covidnak is köze van a dologhoz. A 18-21 évesek egyszerĹąen kimaradtak a járvány és a folytonos otthoni munka miatt abból, hogy meglegyen nekik az ún. office feeling, az irodaélmény. Saját maguknak osztották be az idejüket, nincsenek rivalizálások a munkahelyen, de nincsenek beszélgetések sem a kávézóban, míg a 21-25 éves korcsoport ismeri ezeket. A 18-21 évesek hisznek abban, ha személyesen jelen vannak a munkahelyen, jobban tudják a karrierjüket építeni, barátkozni is könnyebb a kollégákkal. „Az egyik tanulság, amit levontam, hogy bár az állásinterjún a legszokványosabb kérdés, hogy milyennek látod az életedet 10-15 év múlva, a mai világban maximum fél évre lát előre ez a korosztály, hiszen annyira sok a bizonytalansági tényező, és ehhez megint a Covidnak is köze van” – mondta kutatásáról. Hozzátette: épp ezért nagyon jónak tartja a 2 éves gyakornoki programokat, mert itt van egy kézzelfogható program, a fiatal legalább ennyi ideig látja előre a jövőjét.

Milyen csoportokra bontható az ifjúsági vizuális kultúra?

A konferencia második napján előadásokat hallgathatott a közönség külföldi és magyar szakemberektől, amelyekben többek között választ kaphattunk arra, hogy milyen kapcsolata van a mai fiataloknak a mĹąvészetekkel, valamint, hogy hogyan viszonyulnak az online világhoz.  Kárpáti Andrea, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány tanszékének professzora az ifjúság vizuális nyelvéről, két ifjúsági szubkultúrakutatásról tartott előadást, amelyből kiderült: a digitális kultúra mellett, azzal egybefonódva számos hagyományos médium kommunikál világszerte több millió fiatallal. A vizuáliskultúra-tanuló közösségeket (Visual Culture Learning Communities) 2020-ban Amsterdamban, Budapesten, Chicagóban, Helsinkiben, Hongkongban, Isztambulban és Montrealban vizsgálták. A graffititől az utcai installációig számos izgalmas képi szimbólumot alkotó utcamĹąvészek (street artist) vagy a legújabb digitális technikákat bravúrosan alkalmazó, multimédiamĹąveket készítők (demoscener) sok száz órán át tanulják a maguk választotta képi nyelvet, amely önkifejezési lehetőséget és sikerélményt ad, miközben identitásukat alakítja és gazdagítja tudásukat a kortárs és történeti kultúra számos területén. 

Amatőr manga és anime képregényrajzolóból mintegy 40 ezer található Magyarországon, közösségi platformjaikon és összejöveteleiken ők a távol-keleti kultúrával is megismerkednek. Egy film vagy regény alakjait megjelenítő szerepjátékosok (cosplayer) tanulmányozzák a korszakot, amelyben játszódik a mĹą, beszerzik az alapanyagokat és ők maguk készítik el a korhĹą öltözeteket. Nagyon sok tanulás, munka, kreativitás kell ehhez. A fan-artistok kiválasztanak egy mĹąalkotást: filmet, regényt vagy képzőmĹąvészeti alkotást, és tovább gondolják az eredeti mĹąvet rajzban, fotón, filmen vagy szövegben. Ez is sok tanulást igénylő szubkultúra, hiszen a saját mĹąvek alapja az eredeti mĹąalkotás alapos tanulmányozása. „A 2010-es nemzetközi kutatás nyomán 2020-ban a Kreatív vizualitás tantárgy keretében negyven hallgató kiscsoportokban a 2010-ben népszerĹą képalkotó közösségek nyomába eredt. A legnépszerĹąbbeket megtalálták, és részvevő megfigyeléssel dokumentálták. Fotóikból kiderült, milyen sokrétĹą és kreatív a kortárs fiatalok képi nyelve a közösségi médián túl, a való életben is” – mondta Kárpáti Andrea. 

Az ingerküszöb folyamatosan emelkedik

„A tartalomfogyasztás trendjeiről” címet viselő beszélgetésen szóba került a mesterséges intelligencia (MI) és az algoritmusok, valamint az oktatás kapcsolata. Bokor Tamás, a Corvinus tanársegédje elmondta, a saját vizsgálataiban azt tapasztalta, az oktatásban egyelőre a megkérdezett diákok elsöprő többsége úgy vélte, jobb, ha az idegennyelvórát élő tanár és nem egy algoritmus tartja. Bokor a mesterséges intelligenciáról szólva kifejtette, akik ezt támadják, azok a tapasztalatai szerint általában is nagyon pesszimistán látják a világot. Felhívta a figyelmet: a tartalomfogyasztók ingerküszöbe folyamatosan emelkedik, most már gyakori, hogy a fogyasztók két videót futtatnak egyszerre. Elhangzott: a középosztály egy része tudatosan neveli a gyerekét, nem hagyja, hogy veszélyesen sok időt töltsön a képernyő előtt, ezért az így felnövő gyerekek később emiatt óriási előnyben lesznek társaikkal szemben. De sajnos, sok szülő még mindig úgy gondolkodik, ha a gyerek a szobájában tartózkodik és csend van, akkor nagy baj nem lehet, hiszen nem esik le a fáról – viszont hozzászokik a gyors tartalomfogyasztáshoz és nem lesz képes az óvó nénire figyelni. Mindez nagyon nehéz helyzetbe hozza az oktatást. Bokor megemlítette: a tartalomfogyasztás közben a nyelvtudás viszont észrevétlenül szivárog be, ez jó dolog.