Tisztán kőolajszármazék-alapú erőforrások mellett növények felhasználásával részben helyettesíthetők a mĹąanyagok, ami nagyban hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez. Ezt a területet kutatja dr. Lendvai László, a győri Széchenyi István Egyetem adjunktusa, aki elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János-ösztöndíját.

A Magyar Tudományos Akadémia 1998 óta ítéli oda a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat azoknak a fiatal, 45 év alatti kutatóknak, akik tudományos fokozattal rendelkeznek. A bírálatot végző kuratórium elsősorban a pályázók eddigi eredményeit és a következő időszakra vonatkozó kutatási tervét veszi figyelembe. Az idei döntés alapján dr. Lendvai László, a Széchenyi István Egyetem Anyagtudományi és Technológiai Tanszékének munkatársa is elnyerte a rangos elismerést. Az adjunktus érdeklődésének középpontjában a fenntarthatóság áll, összhangban azzal, hogy a győri egyetem nagy hangsúlyt fektet a fenntartható fejlődés komplex kutatására és oktatására, beruházásai esetében pedig szintén a fenntarthatóságot  helyezi fókuszba.

Dr. Lendvai László három évre nyerte el a kutatási ösztöndíjat. (Fotó: Májer Csaba József)

„Széles körben vizsgált, de még ma is sok kihívást jelentő terület, hogy miként lehet a mĹąanyagok gyártásakor a kőolajszármazékokat részben valamilyen ipari vagy más területen keletkező melléktermékkel kiváltani. Ezáltal csökkenthetjük az ökológiai lábnyomot, továbbá tulajdonságmódosítást – például nagyobb merevséget, szilárdságot – érhetünk el. A jármĹąiparban már számos, igénybevételnek kevésbé kitett alkatrész készül ilyen mĹąanyagból – fejtette ki dr. Lendvai László. – A körforgásos gazdaság szempontjait figyelembe véve azt kutatom, mi történik akkor, ha a mĹąanyagot olyan mezőgazdasági, vagy erdőipari melléktermékekkel – búza-, árpa- és repceszalma, illetve faipari származékok őrléséből keletkező porral – töltjük meg, amiket egyébként elégetnének, ezáltal is szennyezve a környezetet. Azért ezeket az anyagokat választottam, mert helyben nagy mennyiségben termelődnek, ami nagy előnyt jelenthet akkor, ha kutatásom piacképes eredményeket hoz.”

Az adjunktus hozzáfĹązte: pályázatában arra vállalkozott, hogy e porok társításával 3D nyomtatásra alkalmas mĹąanyagokat hoz létre, és vizsgálja, mit kell tenni azért, hogy feldolgozásuk során azok kevésbé legyenek érzékenyek az egyes környezeti paraméterekre. Az egyik legfontosabb ilyen külső tényező a nedvesség, mivel ezek a mĹąanyagok a növényi adalékok révén fokozottan hajlamossá válhatnak a levegő páratartalmának felvételére, ami a feldolgozást megelőző szárítás nélkül jelentősen ronthatja mechanikai tulajdonságaikat.