A modern fejlesztéseknek, köztük a 3D-s technológiáknak köszönhetően a múzeumok, laborok és raktárak által rejtett misztikus – és nem ritkán bizarr – kincsek darabokra szedhetők, a legapróbb részletekig kinagyíthatók, vagy ha hiányosak, akár ki is egészíthetők. Ezt követően a tárgyak eddig nem látott titkokat árulnak el magukról, amikből a Viasat History dokumentumcsatorna A legfurcsább dolgok (Strangest Things) címĹą mĹąsorában szemezget április 19-én hétfőn 20 órától.

Lehet, hogy egy 500 éves fémprotézis tényleg mĹąködőképes robotkar volt?

A német jagsthauseni kastély vitrinjében egy igazán rendkívüli kincs található: ránézésre páncélkesztyĹą, valójában pedig egy csoda. Modern képalkotótechnológia rekonstruálta, hogy ez az 500 éves eszköz egy szofisztikált robotkar, amelynek belseje szegek és rugók bonyolult mechanizmusát rejti. Egykori tulajdonosa azzal hencegett, hogy ezzel a karral akár kardforgatásra is képes. De vajon igazat beszélt? 

Az 1480-ban született Götz Berlichingen egy középkori lovag volt, akinek jobb karját egy ágyúgolyó szakította le. Akkoriban a mĹąvégtagok nem voltak túlságosan elterjedtek, Götz mégis egy mĹąködő vaskezet akart – mára kiderült, meg is kapta. A 3D technológia segítségével sikerült rekonstruálni a kezet és annak mechanizmusát: az ujjak úgy mĹąködtek, mint egy bilincs, azaz minél jobban behajlította őket ép kezével, a bennük lévő fogaskerekek fogai közé beakadó nyelvnek hála azok egyre jobban rászorítottak a közéjük illesztett tárgyra, az elengedés pedig gombnyomásra mĹąködött.

Lehet, hogy egy II. világháborús, 450 kg-os bombát tényleg galambok irányítottak?

A washingtoni történeti múzeumban található egy II. világháborús bomba orra, amelynek elején kis ablakok vannak kicsi pilóták számára: ezt a bombát ugyanis galambok irányították. Na de mire volt ez jó? A 3D-s technológia ezt a szerkezetet is rekonstruálta. 

A II. világháború során ledobott bombáknak csupán 1%-a talált célba. A nagyobb eredményesség érdekében irányítható siklóbombát kellett gyártani, és míg a németek a rádiós megoldással kísérleteztek, addig az amerikaiak egy ennél szürreálisabbnak tĹąnő dolgot, egy galambok által irányított rakétát fejlesztettek ki. Közismert, hogy a galambok olyan navigációs képességgel rendelkeznek, amelynek köszönhetően mindig hazatalálnak, ráadásul könnyen is idomíthatók. A rendszer pedig úgy mĹąködött, hogy a bomba orrában rögzített madár előtt volt egy képernyő, amire kivetítették a célpontot, a galambot pedig megtanították arra, hogy megfelelően bökjön rá a képre, hogy az irányítórendszer a célpontra szegezze a bombát. Minden robbanószerkezetben három galamb volt, hogy biztosra menjenek – és bizony a mai modern repüléstechnikák is ezt a módszert használják: három független navigációs rendszer irányítja őket, hogy a gép ne kerülhessen veszélybe.

A modern technológiák néha a legőrültebb talányokra és a legeszementebb teóriákra is a legegyszerĹąbb választ adják. Egy 5 cm-s kocka, amely megnyerhette volna Hitlernek a háborút? Egy vérszívó piócák által mĹąködtetett időjós berendezés? Vagy egy sikoltozó múmia? A legfurcsább dolgok címĹą dokumentumsorozatban ilyenek is előkerülnek, és mindenre lesz válasz.