Navigare necesse est, avagy amerikai úticélok 2019-re

A műszaki fejlesztés, az innováció vagy akárcsak a világ előrehaladásával való lépéstartás megköveteli, hogy vigyázó szeműnket immár ne Párizsra, hanem Amerikára vessük, ott legyünk azokon az eseményeken azokban a technológiai központokban, ahol esély nyílik a tanulásra, arra, hogy ellessük mások titkát, és esetleg mi magunk is az élvonalba kerüljünk. Amerikai tudósítónk/szerkesztőnk - Laszlo Horvath - ezúttal egy ilyen 2019-es itinairt ad olvasóink kezébe, hova, merre induljon neki egy - az Újvilágot felfedezni kívánó - műszaki szakember.

A Livermore National Laboratory - amelyet Teller Ede alapított Ernie Lawrence barátjával (a Berkeley National Laboratory kihelyezett műhelyeként) atomkutatásra -  ismét lélegzetelállítót alkotott: Sierra nevű szuperszámítógépe a műt hét péntelek sebességben a harmadik helyre került a világ leggyorsabb számítógépeinek mezőnyében. A másodpercenkénti 125 quadrillió számítási sebességet meg se próbálom megérteni – annyit jelent, hogy 15 nulla követi a 125-ötöt. Lefordítva egyszerű nyelvre, ez azt jelenti, hogy ha minden ember aki él, másodpercenként egyet számolna napi 24 órában egy éven keresztül, akkor az emberiség így egy év alatt megközelítené a Sierra egyetlen másodpercnyi számítási képességet. A versenygépezet sajnos nem lesz hosszú életű: a jelenlegi technológia csak néhány éves száguldást képes támogatni mielőtt ki kell dobni a dobozt.
 
A feladat – Teller Ede örökségének híven – a szabad világ legnagyobb nukleáris fegyverrendszerének a felügyelete. Ezzel a három leggyorsabb szuperszámítógépből kettő Amerikáé: a leggyorsabb a Summit, amit az Oak Ridge National Laboratory-ban építettek, a második Kínában található és Sunway Taihu Light-nak hívják. Ez a verseny a legizgalmasabb csúcstudomány a computerek között, legalábbis a quantum computing megszületéséig – amiről azt lehet tudni, hogy egyelőre legalább öt évre van az első igazi működő prototípus, és ezt mondják már vagy tíz éve.
 
Aki Magyarországról Szilícium völgybe látogat, és megígéri, hogy nem döbben meg túlságosan a saját magukat vezető önjáró autóktól, amelyekkel minden nap többször találkozik a közlekedő errefelé, annak nagyon ajánlom a Livermore-i műhely meglátogatását.
De ha azért utazunk, hogy tanuljunk, akkor ne táborozzunk le Livermore-ban, mindenképp írjuk be naptárunkba a CES-t, az IPW-t, az RSA-t, a Velocity-t, a TechCrunch-ot vagy a Global Data Conference-t is…
 
Szókratész óta tudjuk, hogy beszélgetéssel, vitával, személyesen lehet a leghatékonabban tanulni. Amerika egyik legerősebb üzleti ereje az üzletemberek profi szintű networkölő képessége – ami nagyon irigylésre méltó kevésbé nyitott kultúrákból idelátogatok számára. Sokak szerint azért ilyen szárnyalóan magabiztosak a bevándorlók, mert ledobták magukról a totojázó, bürokratikus, lassú és nem felhasználóbarát “öreg országok” terheit.
 
Ezért nem kell attól félni azoktól a babonáktól, amit gyakran hallok Pesten:  

- hogy Amerika messze van (most már Pesten felszáll a repülőre a kódoló, Amerikában meg leszáll),

- meg hogy drága (mihez képest? ahhoz képest, hogy itt sokkal nagyobbak a lehetőségek, mint bárhol máshol?)

- és hogy kulturálisan nehéz felvenni a tempót (itt mindenki bevándorló család, amerikainak lenni nem beleszületett, törzsi identitás, hanem egy eszme, egy idea megtestesülése…Ezért egyszerű a beilleszkedés!).
 
Vagyis aki többet utazik az többet tud, ilyen egyszerű a képlet. Aki technológiával foglalkozik, annak pedig nagyon érdemes ide jönni. Gyakran hallom üzletemberektől az Internet Hungaryn, hogy a magyar vállalkozások Németországig látnak el, nem tovább. Ha már Londont látjak mint terjeszkedési célpontot, az már bátor, huszáros belevágásnak tetszik, Ez azért sajnálatos, mert a befektetett pénz és energia Amerikában az Óvilágbeli sokszorosát hozhatja – egyszerűen azért, mert egy üzletbarát, befektetés – barát, kevésbé regulázott világ gyorsabb és nagyobb hozamot tud kitermelni.
 
OK, akkor egyetértünk már, utazni kell Amerikába. De hova érdemes? Attól függően, hogy a technológia melyik területével foglalkozol, talán a legjobb kezdés egy mega-konferenciára való beugrás. Ilyenekből is szépen találhatok, ahol nagyon mélyen is lehet tanulmányozni az adott szakterületet. Mert a személyes, első kézből való tanulásnál nincsen jobb modell – és ahhoz utazni kell. Az, ha valaki valami újdonságról olvas és tanulmányozza, vagy akár egy online kurzuson megtanulja, az fontos első lépés – de nem több. Az igazi “leesett a tantusz” „feeling” mindig személyes élményekből fakad.
 
A világ legértékesebb cégei közül már kihaltak az európaiak, viszont, ha valaki úgy szeretne utazni, hogy a magyar vonatkozásokat követi végig, az mindenütt talál valami érdekeset. Például ki találna magyar vonatkozást a legendás és cowboy-kalappal és farmernadrággal viselendő “Western inget” illetőleg (kockás, illetve hímzett változatát viselik a rodeókon a bátor lovasok illetve minden nap a nyugati államokban a lovakat kergető cowboyok?
 
Ha megnézünk egy ilyen Western inget, azt gombok helyett patentes kapcsok ékesítik, vagy gyöngyös berakással, vagy sima köves formában.
 
Ezt a patentgombos inget egy magyar bevándorló, Jack A. Weil találta fel. Denver, a cowboy Nyugat egyik központjában található a Rockmount Ranch Wear (rockmount.com), amit a fia és unokái vezetnek máig is. 107 – éves korában az Egyesült Államok legkorosabb CEO-ja ként minden nap dolgozott, ezzel is elnyerve a “Western ing gyártás Henry Ford-ja” címet. Weil papa nem érte be a gombolkozás modernizálásával – aminek két változata is elterjedt, a kerek patentes és a gyémánt alakú patentes változat is tőle származott – hanem az ing zsebeinek a design-ját is megváltoztatta, úgynevezett “cápafogas” vágásmintával. Ezzel a két változtatással Amerika legsikeresebb, ikonikus viseletét alkotta meg, ezzel a legrégibb, ma is gyártott népszerű design-t megteremtve. A neve stílusosan “100 éves gyűjtemény”. Mellesleg hihetetlen kényelmes, a legjobb kiránduló ruha a szeles Sziklás hegység oldalán.
És hol lehet ilyen gyöngyszemeket találni? Természetesen konferenciákon. A Weil papa óriási üzletté nőtt sikertörténetet az IPW nevű mega konferencián tanulhattam meg nagy szerencsével, mert idén Denverben rendezték meg az utazási szakembereknek – jövőre pedig LA-ben lesz, remélhetőleg az ezerarcú óriásállam, Kalifornia sok arcát bemutatva.
 
De elég legyen az anekdotázásból – ámbár azok nélkül nem tudnám elképzelni hogyan lehet megosztani izgalmas élményeket – és lássuk a medvét.
 
Az ezernyi szakmai összejövetel, meetup – amiből hetente sok jó akad – közül mik azok, amiket bátran mernék ajánlani 2019-re?
 
 
Először is minden expo legnagyobbját, a CES 2019-et ajánlanám. Azok, akik a technológia legjobbjait és leginnovatívabb kis csapatait szeretnék látni, testközelben, azoknak nincsen jobb eseménye, mint ez – január elején, Las Vegasban. Na persze, aki introvertált és nem szereti a tömeget, annak a Sin City zűrzavara és nyüzsgése talán túl sok tud lenni, legalábbis előszörre. Mert nem egyszer kell ezeket a konferenciákat megnézni – hanem évekig, sorban, hogy a trendek az ember szeme elött világosodjanak ki – és a kapcsolatok, amiket a résztvevők építenek már jobbraátként szólnak vissza 2-3 év után.
 
Már említettük az IPW-t az utazási ipar profijainak (Los Angeles ez évben). Akik hivatásuknak érzik a világturizmus növekedést, azokat ennél jobban nem lehet képbe hozni egy évre Amerikával kapcsolatban. Kiváló szervezés, profi és rövid, néhány napos bemutató turista utak Kaliforniában a szakmának az expo kőrül, elött és után, hatékony kapcsolatépítés az 50 állam és a néhány amerikai terület (pl a káprázatos polinéz világban ékeskedő Amerikai Samoa) turista hivatalainak résztvevőivel – egyszóval egy egész év nem lenne elég, hogy mindenkit végig látogasson a területen működő szakember.
 
A Machine Learning / Artifical Intelligence művelőinek a San Jose / Santa Clara környékű Global Big Data konferencia sorozatot ajánlanám: nem fényes, nem nagy, viszont a szuper jó előadok megközelíthetőké, mert butik rendszerben működik az esemény kábé kéthavonta. Az intim szemináriumokban erős műhelymunka zajlik.
 
Ugyanígy az O’Reilly rendezvényei data science- vagy éppen user interface területen sosem okoznak csalódást. Nekem a legjobban a Fluent és a Velocity konferenciájuk tetszik – ahol a design és a deep science szépen megfér egymással, sót néha közös eseményeket is tart a két konferencia, amik egymás mellett találhatok ugyanabban a Santa Clara convention centerben, ami a fővárosa a “régi” vagy “Klasszikus” Szilícium völgynek.
 
A startup-oknak a TechCrunch eseményeit ajánlanám – ámbár a sok közül a Disrupt a vezető, a zászlóshajó, amelyiken VC-k es Angyal befektetők találkoznak a legígéretesebb startup-osokkal a világ minden részéről míg a szupersztár Unicornis vezetők és élő legendák adnak elő.
 
Blockchain- vagy Crypto ügyben sajnos nincsen jó hírem: hirtelen nagyon sokan szakembernek kiáltották ki magukat, és így Dunát lehet rekeszteni az eseményekkel, eddig még csak a Draper University által szervezett, a gigász VC Tim Draper és Tony Perkins által rendezett crypto események ütötték meg a mércét – viszont azok invitation only módon működnek, tehát a nagyközönség nem tud csak úgy besétálni... (Csak zárójelben: ám ha Önt, mint olvasónkat érdekli, csak szóljon, beviszem, mint vendéget, ígérem!)
 
Tehát 2019 a tovább gyorsuló technológia éve lesz ismét – és aki lépést akar tartani az jöjjön, vár mindenkit a dübörgő amerikai gazdaság és az ehhez kapcsolódó - egyre fejlettebb -  konferenciaipar!
 
 
 

Kapcsolódó cikkek

 

Belépés

 

 

Regisztráció